Nógrád Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 253-276. szám)

2003-11-15 / 264. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2003. NOVEMBER 15., SZOMBAT | Chioggia mint ajánlólevél Az írók írnak, a darabokat - jó Színházi esték esetben - bemutatják, majd 0AUU1U4U az idők folyamán elfelejtik, szerzőikkel együtt Tipikus drámai „karrier”, melynek átlagától csak a legjobbak, a legnagyobbak képesek eltérni. Kivételes tehetség, képesség kell ahhoz, hogy valakinek a neve és műve évszázadokon át fennmarad­jon, sőt színpadra kerüljön. Carlo Goldoni (1707-1793) közéjük tartozott Olyan vígjátékok fűződnek a nevéhez (például a „Két úr szolgája”, a „Kávéház”, „A bugrisok", „A legyező”, a „Mirandolina), amelyek cselekménye a saját korabeli Olaszországban játszódik ugyan, de általános érvényű mon­dandója révén bárhol és bármikor aktuális lehet 1755-ben írta „A chioggai cse­tepaté” című darabját. Azt a - ma is létező - települést jelení­tette meg - immáron „örökidők­re” - ahol - mint későbbi jogi doktor és ügyvéd - segédbíró­ként dolgozott. Családja révén is kötődött a törvényszékhez: fele­sége ugyanis egy jegyző leánya volt. De nemcsak a hivatalt is­merte testközelből, a halászat­ból élő település lakóit is. A fér­fiembereket, akit hosszú időt töltöttek a tengeren a zsákmány- szerzés reményében, s az asszo­nyokat, akik epekedve várták haza férjüket, szerelmüket. Köz­ben csipkét vertek és szüntele­nül pletykáztak, áskálódtak, pe­reltek, civódtak, veszekedtek és olykor hajba is kaptak - mi má­son, mint éppen a férfiakon. Egy kis félreértésért, rágalmazásért sem mentek a szomszédba, ha saját érdekük - jelesül a házas­ság iránti vágyuk - úgy kívánta. Ez történik Goldoni darabjában is, amikor a számszerűen ki­sebbségben lévő erősebb nem iránt egyre jobban vonzódó Checca és Orsetta irigységből azt terjeszti Luciettáról, illetve Pasquáról, hogy amíg Titta Náne és Beppe távol volt, ők en­gedtek a nem éppen szépfiú Toffolo csábításának. A hiúságá­ban megsértett két férfi haragjá­tól félve Toffolo a törvényszéki jegyzőtől, Isidorotól remél vé­delmet. A furfangos észjárású jegyző igyekszik mindenkit ki­hallgatni és igazságos döntést hozni, de miközben alaposan felönt a garatra, rájön, hogy ez lehetetlen s csak a feljelentés visszavonása hozhatja meg a bé­kességet. Toffolo hagyja magát rábeszélni, megalkuszik és ez­zel minden jóra fordul, minden­ki párjára talál, legalábbis átme­netileg, a következő kiha­józásig... Mindössze ennyi a sztori - ha ezt annak lehet nevezni - „A chioggai csetepatédban, s mégis egy egész estét betöltő darab ke­rekedett ki belőle s ez egyértel­műen Goldoni érdeme. A „com- media dell’arté” hagyományai­ban gyökerező ábrázolásmód nála inkább a jellemábrázolást erősíti, mint a helyzetkomiku­mot. Az emberek magatartását karikírozandó használja a paj­zánságot sem nélkülöző csúfne­veket is. A bővérű néphumor olyan jellemvonásokat is kipel­lengérez, amelyek bárhol, bár­melyik korban előfordulhattak illetve manapság is velejárói az erkölcsi létnek. Néhány évtized­del korábban akár egy fonóban vagy kukoricafosztáskor éppúgy megtörténhet­tek ilyen ese­mények, mint az olasz ten­gerparton. S bizony - mint tapasztalni civilizált, ma­gas fokon technicizált korunk sem mentes - fino­man szólva - kivételező közhivatal­nokoktól, akik ugyan nem korrumpálha- tók, de némi baksis fejében - Isidoro sza­vaival élve - hajlandók a hatóság baráti kapcsolatait ápolni a nép­pel. Goldoni ko­médiáját első­ként Magyar- országon a Színház- és Filmművészeti Főiskola hall­gatói .éppen harminc évvel ezelőtt, 1973-ban vizsgaelőadás keretében mutat­ták be, majd a nyolcvanas évek elején Miskolcon Major Tamás rendezte meg. A budapesti Új Színház a minap mutatta be Sal­gótarjánban a darabot mindkét bérletsorozat keretében. Taub János rendezése remekül ráér­zett a darab parodisztikus „titka­ira”, belső értékeire, amelyeket szokatlan, különleges gesztus- és mozgáskombinációkat igény­lő formanyelven - zenével, dal­lal, tánccal felerősítve - sikerült felszínre hozni. A kifejező kosz­tümök és maszkok akár arra is utalhatnak, hogy Goldoni egy farsangi mulatságra írta e darab­ját, de jól példázzák az emberek többarcúságát, nem ritkán álarc­ok mögé rejtőzését is. Csak elis­meréssel lehet szólni a társulat valamennyi tagjáról - köztük a két vendégről, Nagy-Kálózy Esz­terről és Ráckevei Annáról is -, akik saját személyiségüket, ha úgy tetszik hírnevüket voltak ké­pesek alárendelni a -produkció közös érdekeinek, a döntő mér­tékben a kollektív együttjátszás- ra, az egymás segítésére épülő előadásmódnak. S ha némely je­lenetben, egy-egy villanás erejé­ig Eperjes Károly mint Isidoro, Tóth Auguszta a „citromfenekű” Checca megszemélyesítőjeként és Gáspár Sándor, a gyors beszé­dű Fortunámként ki is tűnt a csapatból, lényegében mindenki - Bánsági Ildikó, Bubik István, Hirtling István, Kecskés Karina, Dengyel Iván, Kisfalussy Bálint, Vass György és Mátyássy Bence - értő módon, jó színvonalon já­rult hozzá a cserfes, olajozott nyelvű, hetvenkedő, tempera­mentumos, forrófejű népség és ezáltal a csetepaté hiteles megje­lenítéséhez. Bár a színészek egyike-másika vendégszerepeit már többször is Salgótarjánban, az Új Színház néhány éves fennállása óta - tu­domásunk szerint - először járt a József Attila Művelődési Köz­pontban. Az intézmény emléke­zetes, színvonalas előadással tet­te le a kézjegyét. Chioggia szá­mukra igazán jó ajánlólevélnek bizonyult akár a további együtt­működés'szempontjából is. CSONGRÁDY BÉLA Lucletta (Nagy-Kálózy Eszter) és Pasqua (Bánsági Ildikó) amint éppen ártatlanságukat igye­keznek biznnyítani fotó: p. tóth László ^ ___________________________________________ F OTÓKIÁLLÍTÁS AZ ISKOLÁBAN. Gyurkó Péter fotóriporter fényképfelvé­teleiből nyílt tegnap kiállítás a Salgótarján-zagyvapálfalvai Arany Jánns Általánns Iskolában. A képeket Faragé Zoltán, a Nógrád Megyei Hírlap főszerkesztő-helyettese ajánlotta a jelenlé­vők figyelmébe. A tárlat január elejéig tekinthető meg. fotó: gyurián tibor Becsületdiplomás fuvolista A 24 éves Ember Dániel génjei­ben hordozza a zene szeretetét. Anyai nagymamája a Kodály-mód- szer egyik meghonosítója volt Ma­gyarországon kísérleti osztályával , szülei is muzsikusok, édesapja a Rózsavölgyi Márk Művészeti Isko­la igazgatója, nagybátyja szintén ott tanít, s az apai felmenők is a ze­ne iránti rajongásban élték le életü­ket Mi sem természetesebb tehát, hogy a fiatalember épp a fuvolista pályát választotta magának. Balas­sagyarmaton Kanyó András mű­vésztanár okította, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolá­ban dr. Csetényi Gyula volt a mes­tere, ahogy a miskolci egyetem Bartók zeneművészeti intézetében is. Miskolcon tanári és kamaramű­vészi diplomát szerzett Dániel, je­lenleg pedig a Debreceni Egyetem Konzervatóriumába jár. A két éves kiegészítő szak művészképző szak, és fuvolaművészként kerül­het ki tanulmányai befejeztével az ifjú muzsikus. Távlati tervei közé tartozik egy német zeneművészeti főiskola elvégzése is, szívesen kap­csolódna be Berlin vagy Köln zenei életébe. Ember Dániel már tanít: Miskolcon az Erkel zeneiskolában 11, a magyamándori kihelyezett tagozaton pedig hét tanítványa van. Még egy nagy dologgal dicse­kedhet el a fiatal füvolista: Miskol­con három évig volt a hallgatói ön- kormányzat elnöke, ahol a hallga­tók juttatásait, szociális támogatá­sai, verseny- és kurzus feltételeit intézte. Az egyetem háromezres diákseregéből egyedül őt jutalmaz­ták becsületdiplomával!- Sok fáradságot jelentett ez - vallja a fiatalember. Nem egy eset­ben egy órától este hétig is eltartott a nap a tanulók ügyeit intézve. Az elmondottakból azonban kiviláglik, hogy Ember Dániel csa­ládja muzsikusi és közösségi tradí­cióit méltón viszi tovább! SZABÓ ANDREA RÉTI-TÁRLAT LOSONCON Az idén nyolcvan esztendős Réti Zoltán festőművész vízfestményeiből rendeztek kiállítást a szlovákiai Losoncon, a Nógrádi Galériában. A tárlat november 19-ig még megtekinthető. Képünkön a művész 1967-ben készült Mostar című akvarellje. „Nem tudok egy este alatt megváltozni” Az idei Palócföld Szépe versenyen a galgagutai Kollár Bettinát koránázták királynővé, aki a balassagyarmati ke­reskedelmi szakközépiskola végzős ta­nulója. Az újkeletűnek mondható ver­senyről - amelyet másodszorra ren­deztek meg a pásztói Club Miamiban november 7-én, pénteken - ismét szá­mos díjat vihetett haza a Palócország legszebbjévé választott Bettina, aki ép­pen a napokban ünnepelte 19. szüle­tésnapját. A szerény lányból, aki nem­régiben még édesanyjának besegítve lapunkat kézbesítette Galgagután, eg\ csapásra királynő lett...- Igaz, hogy még soha nem jártál Salgó­tarjánban?- Eddig nem volt olyan ügy, amiért a megyeszékhelyre kellett volna utaznom. De most nyertem egy tízezer forint értékű vacsorameghívást Salgótarjánba az Urpin Söröző és Étterembe, úgyhogy rövid időn belül megnézhetem. Egyébként elég messze is van Salgó­tarján Galgagutától, inkább Balassagyar­maton és Budapesten szoktam elintézni a dolgaimat, sőt, a fővá­rosba is elég gyakran járok édesapám mi­att. A szüleim ugyan­is elváltak még gye­rekkoromban. Mióta élsz Galgagután a csalá­doddal?- Hét éves koro­mig Budapesten él­tünk, majd miután a szüleim elváltak, édasanyámmal - aki jelenleg rokkantnyugdíjas - visszaköltöz­tünk Galgagutára, a nagyszüleimhez.- Milyen díjakat nyertél még?- Kétszemélyes utat a török riviérára, ahová a kedvesemmel utazom. Egy fehérarany nyak­éket, amit most is vise­lek, egy tokaji borcso­magot, egy díszes meggypálinkát, egy ha­talmas csokitojást a Lívia Csokoládégyártól, egy ajándékcsomagot tele fi­nomságokkal, a gal­gagutai polgármestertől fogok kapni egy megle­petés-ajándékcsomagot. Molek Csaba fotómű­vész egy százezer forint értékű portfolió elkészí­tését ajánlotta fel. Há­romhavi fittnesterem bérletet is nyer­tem, amit Kiss Juditnak, Gittának aján­dékozok majd, akivel a felkészülés és a verseny alatt barátkoztunk össze.- Ha jól tudom, szinte Mihály László „neveztetett be”a versenyre...- Igen, tényleg csak az ő rábeszélésére indultam a szépségversenyen, mert alap­vetően gátlásos és szégyenlős vagyok, szükségem volt a megerősítésre, s nem hit­tem, hogy van értelme.- Biztos vagyok benne, hogy nagyon so­kakat érdekel van-e barátod? ,- Igen, már négy éve járok együtt bará­tommal, aki 23 éves és Becskén él. El­mondhatom, hogy ő segített a legtöbbet, szinte ő finanszírozta az egész versenye­met.- Eldöntötted már, hogy mihez kezdesz az iskola után így, hogy egy királynői címet is birtokolhatsz?- Nincsenek konkrét terveim, érdekel ugyan a kozmetikaipar, s a Palócföld Szé­pe cím együtt jár azzal, hogy induljak a Kárpát-Medence Szépén is, de hogy való­jában mit is szeretnék csinálni, még nem döntöttem el.- Említetted, hogy Gittával jól kijöttél a felkészítés és a verseny alatt. Milyen volt a kapcsolatod a többi lánnyal?- A három bánki lánnyal és a bujákival szintén nagyon jól megértettem magam. Igaz, a verseny után sokak arcán láttam csalódottságot, volt olyan polgármester, aki nem csak hogy nem támogatta faluja indulóját, de el sem ment a versenyre.- Számítottál rá, hogy a te fejedre kerül a korona?- Egyáltalán nem, sőt, nagyon izgultam, hogy hogyan fogok majd a színpadon sze­repelni, bár a lányok biztattak és tényleg rendesek, barátságosak voltak. A döntő előtti este édesanyám azt mondogatta: le­gyek vagány, színészkedjek, de mondtam neki, hogy nem tudok egy este alatt meg­változni, mivel egész életemben szerény­nek és természetesnek nevelt. SZELES ENIKŐ Megszületett az alku Toffolo (Vass György) és Isidoro (Eperjes Károly) között

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom