Nógrád Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 253-276. szám)

2003-11-15 / 264. szám

2003. NOVEMBER 15., SZOMBAT IPOLYVECE Nógrád Megyei Hírlap - 5. oldal N Ó G R Á D MEGYE 2003 Nógrád megyében meglehetősen ritka, Inkább síkvidéki jellegű település ez az Ipoly völgyé­ben található lalu. A folyó egykori árterülete ma már nagyrészt szántóföldi művelés és legel­tetés alatt áll, de néhány helyen fennmaradtak a bokorfüzesek és egy-két égerfa Is. A környék természeti érlékelnek nagy részéi tönkretette az Ipoly folyó szabályozása, de a faluban a mai napig szép gályaállomány él, Nyugat-Nógrád- ban Itt és a szomszédos falvakban van belőlük a legtöbb. A főleg villanyoszlopokon költő ma­darak jelentős része évtizedeken át Is használ egy-egy fészket. Ilyen mázsás súlyú madárott­honok Is vannak Ipolyvecén. A természeti érté­kek mellett népi építészet emlékei Is megtalál­hatók a községben: a legjelentősebb az a múlt századból származó parasztporta, ami mellett fennmaradt az eredeti, kétszintes magtár, Illet­ve a többi gazdasági épület Is. Jelentősen át­alakítva, de több háznál felledezhetők még a százéves, vagy még annál Is régebbi pajták, csőrök, kocsiszínek. A településen, bár megle­hetősen kicsiny a lélekszám, de római katoli­kus és evangélikus temploma is van. Római katolikus templom Evangélikus templom Élete vágya volt e szobor Monumentális bronzszobor díszíti 2001 óta a katolikus templom melletti temetőt. A hat­méteres Jézus-szobor a Kos- suth-díjas Marton László alkotá­sa, aki mint az angol királyi ud­var házi szobrásza, számos hí­res műve után elmondotta: élete vágya volt egy ilyen mű elkészí­tése. Felállítását egy Ipoly- vecéről elszármazott vállalkozó­nak köszönheti a falu, melynek közössége viszont kétkezi mun­kával vette ki részét a szobor méltó környezetének kialakítá­sában. ■ A népesség mindig is a termőföldből élt Ha valamely település híres volt va­lamiről, akkor Ipolyvece a bogyós- gyümölcs-termesztéséről, kiváltképp a szamócáról - amit földiepernek is neveznek - és a málnáról meg ribiz- liről volt az. A tradicionális sajátos­ságon kívül figyelemre méltó a köz­ségben egy manapság ritka demográ­fiai jelenség, a 2002. évi statisztikai adatok szerint az élve születések száma némiképp meghaladja a halá­lozásokét. Az utóbbi időkben Budapestről be­költözőitekkel is találkozhat az ember - ahogy erről Tóth József polgármester tájékoztat bennünket -, akik az idilli táji környezet miatt feladták pesti in­gatlanjaikat és a nyugodtabb megélhe­tés reményében telepedtek le Ipolyvecén. A falu fogadókészségét vállalkozások számára is növeli, hogy a teljes közműhálózat - méghozzá la- | kossági hozzájárulás nélkül - régen ki­épített, pályázati úton is keresik a ká­beltévé bekötésének lehetőségét. A foglalkoztatást az 1970-es és ’80-as években biztosította a prosperáló ter­melőszövetkezet, amely fölkarolta a bogyósgyümölcs-termesztést, s az utóbbi jó jövedelemhez juttatta a he­lyieket. Ekkor jelentős építkezések va­lósultak meg, fejlődött a település. La­kói mindig is a termőföldből éltek, ám a tsz megszűnésével az „aranykor” vé­get ért. A Duna-Ipoly Nemzeti Park ki­jelölése miatt a tulajdonosok a földjü­ket nem tudták birtokba venni. A község intézmény-ellátottsága jó színvonalú. Az óvodába minden je­lentkezőt felvesznek, az alsó tagozatos általános iskolában nyelveket és szá­mítástechnikát is oktatnak. Az orvosi és fogorvosi rendelő körzetben műkö­dik. Kihelyezett gyógyszertári fiókot is létesítettek. A művelődési ház nem igazán tölti be funkcióját, de hasznosí­tása megoldott. A könyvtár állománya évről évre bővül. Az önkormányzati épületek felújításra szorulnak. Az alapvető élelmiszer- és manensen tanulta végig életét. Erdész, növénytermesztő üzemmérnök, igazgatásszervezői okleveleinek megszerzése után jelenleg teológiát ta­nul. Ettől többet talán csak otthoni örökségként kapott: a föld, a termé­szet tiszteletét, a család, szülőfaluja szeretetét. Nős, felesége magyar- történelem-hittan szakos tanár. Három gyermekükkel büszkélkedhetnek, ketten már „önállóak”, egy kislányuk katolikus egyetemi hallgató. 1990-től folyamatosan látja el a polgármesteri teendőket, ma már főállásban. Szabadidejében korábban sokat vadá­szott, mostanában erre kevesebb ideje jut, de ha teheti, ma is járja az erdőt. IWHYVKI2003. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSE Összesen: 76174 ER kereskedelmi ellátás, valamint a szük­séges szolgáltatások helyben biztosí­tottak különböző, részben helyi vál­lalkozások jóvoltából. A település val­lási szempontból az evangélikus és ka­tolikus felekezet által reprezentált. A cigány etnikum aránya 4 %-ra tehető, az önkormányzat ingyenes telket is biztosított számukra, szociális problé­máik kezelhetőek, miként a 25-30 fő munkanélkülié is. Méltó helyre kerülnek a bankrendszerben A mérnök-közgazdász végzettségű, alig ötvenéves, ipolyve- cei Lukács István a Drégelypalánk és Vidéke Takarékszövet­kezet elnöke. Feleségével ma is szülőfalujában lakik, két dip­lomás gyermekük már önálló életet él. Szeretettel beszél családjáról, kötődéseiről, munkájáról. Utób­biról úgy is, hogy a takarékszö­vetkezet, amelynek elnöke, az ország kis- és közepes pénzinté­zeteinek sorába tartozik, s egyre inkább méltó helyre kerülnek a bankrendszerben. Ezt elsősor­ban ügyfélcentrikus munkájuk­nak, bővülő termékkínálatuk­nak tudják be, meg annak, hogy szinte személyesen ismerik minden kliensüket. Ipolyvecén jól működő kirendeltségük van, és már három éve vezetik az ipolyvecei önkormányzat szám­■ Iáját, amely elé­gedett szolgálta­tásaik színvona­lával. Szabadide­jében is szívesen tesz a közösség, szülőfaluja érde­kében. Elnöke az ipolyvecei horgászegyesület­nek, aktív tagja az „Ipolvecéért Klub”-nak, melynek mintegy húszfős lokálpatrióta tagsága segíti a falu rászorultjait. ■ Megpróbálnak több lábon állni Máth Mihályné Ipolyvecén beleszületett a bogyósgyümölcs­termesztésbe, ezért is képezte magát mezőgazdasági szakkö­zépiskolában. Húszéves volt, amikor 1976- ban bekötötte a fejét a helyi téesz- ben sokáig traktorosként dolgozó mezőgazdasági gépszerelő férje. A nagyobbik gyermekük 26 éves, a BM dolgozója, a kisebbik 20 éves és besegít a családi gazda­ságba. A helyi tsz megszűnésekor megalakított először csak bogyó­sokkal (szeder, szilva, ribizli) fog­lalkozó vállalkozásuk szépen fej­lődik. Ma már mintegy húsz hek­táron foglalkoznak szántóföldi növénytermesztéssel (rozs, triti- calé, kukorica). Nemrégiben be­levágtak a húsmarhatermelésbe is. Ezzel is meg­próbálnak több lá­bon állni. Termé­keik értékesítését is maguk végzik, elsősorban Buda­pesten, a nagyba­ni piacon, de gyü­mölcsöt adnak el cukrászoknak is. Minden évben regisztráltatták magukat, most is a nyomtatvá- nvokra várnak, _____________■ M ár most megfelelnek az EU előírásainak 1991-ben a férjemmel Balassagyarmaton egy húsbolttal alapítot­tuk a céget, idézi vissza a kezdeteket ipolyvecei telepükön Fülöp Ferencné, a Fülöp-Hús Húsfeldolgozó Kft. résztulajdonosa. Amikor bővíteni szerették volna termékkínálatukat, merült fel a gondolat, hogy egy kisebb­fajta húsfeldolgozót létesítse­nek. A folyamatos fejlesztések révén a húsfeldolgozó műhely mára már tíz főt foglalkoztató, jó nevű, piac- és versenyképes húsüzemmé nőtte ki magát. Termékeik - a száraz- és füstölt­áruktól kezdve a lecsókolbászon keresztül a Fülöp sonkáig bezá­rólag - kedveltek még a megye határain túl is. A fiatal, tűzről pattant üzletasszony azt mond­ja, sziszifuszi munkával ugyan, de megtalálták számításukat, s már most megfelelnek az EU minőségi követelményeinek. Büszke férjére, akinek érdemei a vállalkozás sikerében elvitat- hatatlanok. ■ Arcok a településről Szövetkezeti vezetőként dolgozott Súlyán József, a ma 56 éves vécéi gyökerű alpolgár­mester, aki megalakulásától tagja az önkormányzati képviselő-testületnek is, szülői ráhatásra, gyermekko­rától kezdve vonzódik a mezőgazdasághoz. Ezért is végzi el először a mezőgazdasági főiskolát, majd képe­zi magát sokoldalú pénzügyi-gazdasági szakemberré. Méltó társa e tekintetben is felesége, akivel két gyerme­ket neveltek. Büszkék családi gazdaságukra, amelyet folyamatosan fej­lesztenek. Súlyán úr karnyújtásnyira sem távolodott el a mezőgazda­ságtól, ahol különböző vezető beosztásokban dolgozott. Szakértő szemmel láttatja a rendszerváltás után történteket, a tsz-ek szétverésé­től, TÉSZ-ek (term'eltető és értékesítő szövetkezetek) szükségességéig. Értő módon magyarázza a Nemzeti Földalap intézményét, s reméli, hogy a földtulajdonosok felnőnek a feladatoldioz. Öt község falugazdásza A kecskeméti kertészeti főiskola gyümölcstermesz­tési szakán végzett háromgyermekes Pintér Gábor 1994 óta nemcsak Ipolyvecén látja el a falugazdászi teendőket, hanem a környező négy községben is. Mi­vel szülőhelye korábban a megyei bogyósgyümölcs­termesztés fellegvára volt, a szakdolgozatát is ebből írta, de azt ő maga sem gondolta, hogy például az ak­kori 20-25 hektáros szamócatermesztési terület mára 5 körülire csök­ken. Ráadásul ez is csak annak köszönhető, hogy a mára már csak két komoly szakértelemmel és gyakorlattal rendelkező gazdálkodó maradt, ők pedig ezen kívül piros és fekete ribiszkét, valamint szed­ret, szilvát és meggyet is termesztenek. Otthonos és szeretetteljes iskola Knyazoviczkiné Dobos Julianna valaha földrajz­könyvtáros szakon végzett, és ennek megfelelően elő­ször a balassagyarmati könyvtárban kezdett el dol­gozni, de hamarosan, 1982-ben jó alkalom adódott ar­ra, hogy visszakerüljön szülőfalujába. Meghirdettek ugyan is egy tanári állást és ráadásul akkor ingyen te­lek járt ezzel, így természetesen itt is építkeztek. A va­laha Drégelypalánkhoz tartozó körzeti iskola - mely­nek ’95-től igazgatója - 1990 óta önálló tanintézmény, igaz, csak al­sós gyerekek járnak hozzájuk. A jelenleg 37 fős iskola hitvallása, hogy a község 6-10 éves gyermekei biztonságban a családhoz közel, otthonos és szeretetteljes környezetben nevelkedjenek. Ehhez az ön- kormányzat minden segítséget meg is adott, hisz jól felszerelt és el­látott termekben tanulhatnak a kisdiákok. Ám a jelenlegi önkor­mányzati megszorítások miatt az eddigi négy pedagógusból már csak hárman kénytelenek úgy eleget tenni az elvárásoknak, hogy az ne érintse a pedagógiai munka színvonalát. Személyre szabott gyógyszerellátás Czibulya Jánosáé, azaz Juditka 1976 óta gyógysze­részasszisztens, másfél éve pedig a Parajdi György ve­zette drégelypalánki patika ipolyvecei fiókgyógyszer­tárában dolgozik. Régi óhajnak tett eleget a község önkormányzata, amikor egy helyiséget biztosított er­re a célra, így most már itt helyben és bárki azonnal hozzájuthat szükséges medicinájához, melynek főleg az idős emberek örülnek. Kis község lévén szinte mindenkit sze­mélyre szólóan tudják kiszolgálni a betérőket, hisz tudják, kinek mi­re van szüksége, így a megrendelés és azonnali szállítás is ehhez iga­zodik. Külön öröm Juditka számára, hogy az alma az ő családjukban sem esik messze fájától, hisz lánya Szegeden tanul vegyésznek és gyógyszerkutató akar lenni. ______________________________■ Lo urdes-i „kert” Hősi emlékmű Régi parasztház és magtár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom