Nógrád Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 253-276. szám)

2003-11-14 / 263. szám

2003. NOVEMBER 14., PÉNTEK BÁTONYTERENYE Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal REGIONÁLIS NAPLÓ „Ebben az országban bárki bárhol csinálhat tavat?” A tározó kivitelezése során jelentősen eltértek az eredeti tervektől - állítja a miniszter Különösen emlékezetes marad a mátranovákiak számára az idei mindenszenteket követő éjszaka, amikor a Bárna­pa tak vize elöntötte a települést. 150 lakót ki kellett köl­töztetni, mostanra befejeződött a kárfelmérés, lezajlott a fertőtlenítés. A választókörzet szocialista országgyűlési képviselője, a mátranováki származású Juhász Gábor a közelmúltban a parlamentben napirend előtt szólalt fel ez ügyben, „Ebben az országban bárki bárhol csinálhat ta­vat?” címmel. Juhász Gábor elmondta, hogy a hihetetlennek tűnő esetről hú­gától értesült, aki férjével és há­rom gyermekével Mátranovákon Juhász Gábor országgyűlési képviselő lakik, szinte a patak partján. Mint mondta, azonnal autóba ült, és a helyszínre sietett, azt la­tolgatva, vajon mekkora a baj. Mikor megérkezett, azt látta: a Bárna-patak, amely normális esetben 8-10 centiméteres víz­mélységgel csörgedez a falu kö­zepén, most a három és fél méte­res medret teljesen kitöltve, min­dent magával sodorva rohan.- A helyszínen rendőrök, a katasztrófavédelem munkatár­sai, mentők, tűzoltók segítették a munkát - mondta a képviselő. - Ott volt Csikó István, Mátra- novák polgármestere, valamint Vanya Gábor, Bátonyterenye polgármestere, aki, mint a helyi védelmi bizottság elnöke, gon­dosan és szakszerűen szervezte és irányította a munkát. Ott volt mindenki lakosság köréből, aki­nek volt valami használható munkagépe, amivel hidat lehet bontani vagy torlaszt megszün­tetni, azért, hogy mentsék, ami menthető. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek a fe­gyelmezett munkát. A tévében mindenki láthatta, hogyan höm- pölygött a víz Mátranovák utcá­in: higgyék el, az ott lakók ál­mukban sem gondolták, hogy egy hegyi falut árvíz sújthat. 150 lakót költöztettek ki, mostanra felmérték a károkat, elvégezték a fertőtlenítést, a víz régen le­folyt, a patak vize ismét a medrében halad, de az eset el­gondolkodtató: ha valaki vesz egy föl­det, egy völgyet pa­takkal, és úgy dönt, hogy tavat szeret­ne, mint Döbrögi, odaküld néhány dózert, hogy akkor fogják el a völgyet. Ebben a völgyben, a mátranovákiak vesztére, jobbára homokos föld, bok­rok és fák voltak, s ebből épült az a bizonyos gát. Juhász Gábor hangsúlyozta: a hatóságok ugyan leállították az építkezést, de arról senki sem győződött meg, vajon a vizet ki­engedték-e belőle? Az összegyűlt víz pedig egyszer csak átszakítot­ta gátat, és vitt magával, amit tu­dott, elöntötte Mátranovákot. Fi­gyelmeztetett arra is: ma a csupa­szon látszó, kimosott gázvezeték áll a néhai töltés helyén, és csak bízhatnak abban, hogy nem sé­rül meg, mert akkor áradás után robbanás is lesz. A politikus ki­emelte: a látszat arra utal, hogy akinek ebben az országban pén­ze van, azt csinál, amit akar. Ve­szélyeztethet másokat, kockára tehet akár egy települést is.- Ki kell deríteni, ki a felelős, ki mulasztott, legyen az akár a tulajdonos, akár helyi vagy or­szágos hatóság - mondta nyo­matékosan Juhász Gábor. - Kár­talanítani kell az elöntötteket, helyreállítani biztonságérzetet és magát a települést is. A parla­menti képviselők álláspontja majd' mindenben különbözik, de a biztonság- és a felelősségér­zet összeköt. A mátranováki gát­szakadás nem ismétlődhet meg! Fokozott szigorral kell engedé­lyezni, ellenőrizni és építeni a ta­vakat, mert ez a példa jól mutat­ja: jobb félni, mint megijedni. A képviselő felszólalására dr. Persányi Miklós, a környezetvé­delmi és vízügyi tárca minisztere válaszolt. Előre bocsátotta: eb­A hömpölygő áradat pusztítását már csak a kimosott patakmeder és a leszakadt híd jelzi m Az átszakított gát a víz levonulása után is ijesztő látványt nyújt FOTÓ: RIGÓ TIBOR ben az országban bárki bárhol csinálhat házat, hidat, utat, isko­lát, templomot és tavat is, felté­ve, ha ebben megfelel a fennálló jogszabályoknak és betartja a vonatkozó előírásokat. A táro­zók, tavak létesítéséről elmond­ta, hogy a vízjogi törvény alap­ján vízjogi engedélyt kell kérni, mivel ez a vizek lefolyását, áramlási viszonyait, mennyisé­gét, minőségét, medrét megvál­toztatja. A munka megkezdésé­hez létesítési engedély szüksé­ges, a vonatkozó rendelet előírá­sa szerint az engedélyezéshez tervdokumentációt kell csatolni, és szakhatósági állásfoglalások­kal együtt kell benyújtani. Az engedélyben foglaltaktól eltérni nem lehet. Egy ilyen tározót üzembe helyezni csak vízjogi üzemeltetési engedély alapján lehet, melynek feltétele a műsza­ki átadás és a létesítési engedély alapján végzett ellenőrzés. Az engedélyes köteles ezt a tényle­ges állapotrögzítő tervdokumen­tációt mellékelni kérelméhez^"- A Bárna-patak mellett épült tározó kivitelezése során jelentő­sen eltértek az eredeti tervektől az egész megvalósításban - is­mertette a konkrét esetet a mi­niszter. - Az engedély oldaltáro­zóra szólt, ehelyett völgyzárógá­tas tározót kiviteleztek. Ezt a víz­ügyi hatóság helyszíni szemlén rögzítette, kötelezte az építtetőt a tározó azonnali leürítésére, az építési munkák felfüggesztésére, a Bárna-patak vizének zavartalan továbbvezetésére. A későbbiek­ben a vízügyi hatóság az oldaltöl­tés meghatározott szakaszának elbontását is előírta, de az építte­tő nem tett eleget az előírások­nak és megfellebbezte a határo­zatokat. Időközben megszületett a másodfokú határozat, amely helybenhagyta a vízügyi igazga­tóság döntéseit. Ha az engedé­lyes betartotta volna az előíráso­kat, leüríttette volna a tározót, el­bontatta volna a gátat, nem kö­vetkezett volna be a gátszakadás. Az eset kivizsgálása nyilván ala­pos szakmai elemzést kíván, ez jelenleg is folyamatban van, csak a szakértői vizsgálatok lezárulása után lehet teljes körűen tisztázni a felelősségi kérdéseket. Dr. Persányi Miklós egyetér­tett a képviselővel abban, hogy „Döbrögik” nem veszélyeztethe­tik a lakosság életét, vagyonát. Utalt arra is, hogy az újonnan en­gedélyezett építéseket folyama­tosan ellenőrzik a vízügyi igazga­tóságok, mindig felhívják az épít­tetők figyelmét az engedélyben foglaltak betartására. Megjegyez­te azonban azt is, hogy az utóbbi időben sajnálatos módon szapo­rodott az engedélytől eltérő kivi­telezések száma.- Az előfordult esetekből nem lehet arra az általánosításra jut­ni, hogy mindenki ott és úgy építhet, ahogy akar - zárta vála­szát a miniszter. - Szükségesek a vízjogi engedélyek a tározókhoz is, az előírások betartása egy­részt állampolgári kötelezettség, másrészt annak a biztosítéka, hogy a létesítmény műszaki szempontból megfelelő és biz­tonságos. Ha az állampolgár et­től eltér, az már büntetőeljárás­hoz tartozik. HEGEDŰS ERZSÉBET Maconkára „költözött” a bámai víztározó November 2-ára virradóra nagy riadalmat okozott, a bámai víztározó, illetve a Bárna-patak. A tározó gátjának átszakadása után Mátranovák egy részét elöntötte az egyébként békésen csörgedező patak, amely a Zagyva folyóba ömlik. A vízügyi szakemberek ezért megnövelték a maconkai víztározóba be­folyó viz mennyiségét, megelőzve az esetleges későbbi prob­lémákat. Szerencsére mire a Bámából elfolyt 500 000 köb­méter viz odaért, már annyira lelassult, hogy nem kellett ko­molyabb veszéllyel számolni. A beavatkozást követően a maconkai tározó vízszintje körülbelül 20 centivel növekedett A szakemberek ezen az éjszakán külön ügyeleti munkatársat jelöltek ki, szerencsére azonban nagyobb beavatkozásra nem volt szükség, mert a Zagyva „fél mederrel” levonultatta az árat - mondta a vízügyi igazgatóság munkatársa. Akinél bármikor nyitott ajtóra találnak Harminckilenc év a közigazgatásban - Minden ügyben a megoldást keresi Az idei, város által adományozott kitüntetések egyikét - a Város Szolgálatá­ért elismerést - Romhányi Gyula címzetes főjegyző kapta. Aki valamikor is kapcsolatba került vele, akár a hivatali munkavégzés során, akár ügyfélként, energikus, jó kedélyű tettre kész, kiegyensúlyozott, közvetlen, derűs ember­ként ismerhette meg. Akinek szerencsés adottsága alapos, színvonalas szak­mai felkészültséggel, sok-sok tapasztalattal párosul.- Ez így igaz, hiszen meggyőződé­sem, hogy akit egyszer „megfertőz” ez a munka, hivatás, az nem tud elszakad­ni tőle, ellenáll minden ajánlatnak, s marad. Mint ahogy én is maradtam - mondja Romhányi Gyula.- Hogyan indult pályafutása?- Bányász családban születtem Karancskesziben, itt végeztem el az ál­talános iskolát. A mai napig vissza, ha­zajárunk feleségemmel az ott lévő kis házunkhoz dolgozni, kertészkedni, ki­kapcsolódni. 1959-ben érettségiztem a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium­ban. A katonai szolgálat letöltése után kerültem a tanácshoz, pontosabban 1965-től a járási tanács apparátusába. Gsaknem minden területen dolgoztam, ipar, kereskedelem, munkaügy, titkár­ság. Ki- és megtanulhattam a különféle területek sajátosságait, s mindazt, ami e munka értelmét, szépségét adja. Az emberekkel való folyamatos kapcsolat, s a jogszabályok betartása és betartatá­sa. Illés Szilveszterre, a titkárság veze­tőjére emlékezem szívesen a mai napig, akit sohasem láttunk haragosnak. Mo­solyogva tudott úgy megbírálni bárkit, hogy annak biztos az volt az „utolsó hi­bája”. Tanultam a szó szoros értelmé­ben is, elvégeztem a Tanácsakadémiát, majd az Államigazgatási Főiskolát, s e mellett természetesen számos szakmai tanfolyamon vettem részt.- A járások időszakában is kapcso­latban állt az akkori Kisterenyével, illet­ve Nagybátonnyal, mikor lett települé­sünk köztisztviselője?- 1984. január 1-jétől lettem a Nagybátonyi Nagyközségi Tanács ható­sági osztályának vezetője, majd 1989 februárjától a végrehajtó bizottság titká­ra, s 1990-től jegyző lettem. A 2002-es köztisztviselők napján szakmai mun­kám elismerésének csúcspontjaként címzetes főjegyzői címet kaptam a mi­niszterelnök úrtól. Bármilyen területen, bármilyen tisztséget viselve mindig azt vallottam: a nyitott közigazgatásnak van létjogosultsága. Bárki, bármikor nyitott ajtót talált, s talál nálam. Mindig azt ke­resem, hogyan lehet megoldani az adott ügyet úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Az állampolgárnak is és a jog se sérül­jön. Sokrétű a közigazgatási munka, a jegyzői is, akár a képviselő testület olda­láról, akár az állampolgárok oldaláról nézem. Emellett állandó változásban van, de az én ügyhöz, munkához való hozzáállásom nem módosult. A lényeg, hogy minél rövidebb idő alatt rendeződ­jenek az ügyek. Lassan haladunk a szol­gáltató jellegű közigazgatás felé, azt sze­retnénk, hogy mindenki, aki kapcsolat­ba kerül velünk érezze ezt. Jól műkö­dő, szervezett hivatallal, szakképzett, megfelelő szakértelemmel rendelkező apparátussal, meg lehet valósítani a ma­gas színvonalú munkát.- Az elmúlt évek időjárása többször próbára tette a várost, megáradó pata­kok nagy károkat okoztak. Mint a helyi védelmi bizottság titkára ugyancsak ki­vette részét a munkákból.- Jól működő szervezet a bizottság, polgármester úrral együtt azt tettük, amit ilyen esetben kellett. Mint ahogy a közös munka eredményeként élem meg a sikeresen végrehajtott feladato­kat, a személyes elismeréseimben is a közös munka megbecsülését látom. így 1995-ben a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt, 2001-ben a Honvéde­lemért kitüntető cím átvételekor is. Szá­momra mindig is létfontosságú volt a korrektség, nem csak a munkatársak­kal, de a társszervekkel, megyei, orszá­gos szervekkel, minisztériumokkal is Negyven év alatt volt időm kiépíteni e kapcsolatokat, s „szürke eminenciás­ként” is eredményesen működtetni. A város szolgálatáért kapott elismerésre is ugyanolyan büszke vagyok, mint a töb­bire. Itt mégis a szívből jövő gratuláci­ók, az ügyfelek mondta őszinte, elisme­rő szavak egy kicsivel többet jelente­nek, s nagyon jól esik. ___________________________________________(ÓMÉ) iÜHHBkhki ________..................................... . R omhányi Gyula címzetes főjegyző m

Next

/
Oldalképek
Tartalom