Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)

2003-10-10 / 236. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap H U G Y A G 2003. OKTÓBER 10., PÉNTEK A főúton közlekedő már messziről látja a ba­rokk római katolikus templom tornyát, de a kö­rülötte megbújó házakat takarják a környező dombok lankái. A templom a 18. század köze­pén épölt, de elődje már a középkorban is állt, - első írásos említése 1332-ből származik. 1333-ban Szécsényl Tamás erdélyi vajda és fi­vére, Péter voltak a falu birtokosai. A hódoltság nem kerülte el Hugyagot sem. 1562-ben a tö­rök kincstári adólajstrom 30 adóköteles ház­tartást írt itt össze. A környék többi településé­hez hasonlóan a 17. századi harcok okozták a templom pusztulását. 1979-ben találták meg a plébánia kertjében a feltételezhetően első kö­zépkori templom keresztelőmedencéjét. A tö­rök utáni időkben az esztergomi érsek volt a falu földesura. A község alatt hosszan húzódik az Ipoly árterülete, de a helybeliek elmondása szerint az utóbbi évtizedekben kiszáradtak az egykor mocsaras, vizenyős területek, visszahú­zódott az Ipoly által táplált talajvíz. Egykor er­re vezetett a főút Budapestről Kassára, de ez ugyanúgy a múlté már, mint az Ipoly (elett át­ívelő híd: előbbit az Ipoly határfolyóvá válása okozta, utóbbit pedig a háború. ! Római katolikus templom Az 1956-os salgótarjáni mártírok kopjafája Millenniumi emlékmű ■ NÓGRÁD EGYE 2003 Hugyag a megye északi határán, Ba­lassagyarmattól jó karnyújtásnyira, az Ipoly völgyében, a folyó árterüle­te melletti emelkedésen települt község. Életfeltételeit döntően meg­határozza a folyó közelsége és a fu­tóhomokos, csak burgonyatermesz­tésre alkalmas termőföld gyengébb minősége. Nem így a község évek óta stagnáló, ezer főt el nem érő lakossága, melynek struktúráját az időskorúak jelentős, a cigány kisebbség közel 50 százalékos aránya jellemzi. A munkaképes korú népesség egy része munkanélküli, más része ingázó, a helyben foglalkoztatást az önkormányzat reprezentálja intéz­ményeiben 12-14 fővel, közmunka­programjaiban évi 50-100 fővel. Két-há- rom mezőgazdasági és ugyanennyi épí­tőipari vállalkozó is küzd a talpon ma­radásért. Száz fő körül ingadozik a rendszeres szociális járadékban része­sülők száma. A fentiek ellenére a község az elmúlt években sokat fejlődött: a tavaly befeje­zett szennyvízberuházással a közműellá­tottság teljessé vált. 2000-ben millenniu­mi parkot létesítettek, benne a képviselők tiszteletdíjából, melyet nevezettek azóta sem vesznek át, szobrot állítottak. A parkban helyezték el a két 1956-os salgó­tarjáni mártír emlékére Erdélyben fara­gott kopjafát is. A felújított orvosi rendelőben egy új körzeti orvos heti két alkalommal fogad­ja pácienseit. A jól felszerelt 40 férőhe­lyes óvoda teljesen kihasznált, nem így az alsó tagozatos általános iskola, amely­ben kevés a gyerek, míg az 5-8. osztályo­sok az őrhalmi iskolába járnak. Az 50 millió forint értéket képviselő új iskola- épületet, melynek befejezéséhez a gyar­mati Szondi szakközépiskola igazgatója minden segítséget megadott és ma is tá­mogatja a polgármester munkáját, a mai napig sem sikerült hasznosítani. A közel­múltban országos roma­Etikát is tanít a polgármester A 45 éves Kanyó Tibor kifejezetten közösségi ember. Életét családja, benne három gyermeke és unokája, munkahelye, a gyarmati Szondi szakközépiskola, ahol főállásban tanít, és Hugyag község, ahol mint polgármester teljesíti ki. A tanári, bölcsészi, igazgatásszervezői diplomával, népmű­velőként és az ifjúsági mozgalomban vezetőként szerzett tapasztalatokkal, közösség iránti elkötelezettséggel és empátiával rendelkező fiatalember, aki korábban is ismert volt Hugyagon, 1997-ben időközi választáson kapott bizalmat. Ettől kezdve szervezi a falu életét, s tanít etikát is, immár nemcsak az iskolában, de a faluban is. Az időseket is méltóképpen megünneplik Hugyagon Gyakorlat teszi a mestert Az 1926-ban Hugyagon született Radics József Felvidékről menekült elszegényedett családból származik, amelyben a három gyermek iskoláztatására nem futotta. Ám Józsi bácsi mégis alá tudja írni a nevét, mert ahogy mondta: kiképezte magát. így volt a kosárfonással meg a gyógynövénygyűjtés­sel is, amelyeket apjától tanult el. Már 18 éves korában a néme­tek elhurcolták és 1944 januárjá­ban egy felrobbant akna egyik lábát leszakította. Bözsike, az akkor még igen fiatal kislány, későbbi felesége ápolta, akivel 54 év alatt három gyermeket ne­veltek fel, s ma szépszámú uno­ka és dédunoka a jutalmuk. A kosárfonásban örömét lelő fia­talember hamarosan elismert szakemberré nőtte ki magát, s fűzfavesszőből font kosaraira, díszes fonással borított korsóira mindig akadt vevő, nem ritkán külföldi is. Radics József, aki a roma közösségért is megtett mindent _- Nincs ebben titok, gyako­rolni kell, mint mindent - mondta, miként arra is büszke, hogy nem adta el magát a ter­melőszövetkezetnek, hogy rab­szolga legyen. Szidta a régi re­zsimet, amelyben a romák „az élet kapujához sem tudtak fel­jutni.” A munka és a család mellett a roma közösségért is megtett minden tőle telhetőt, volt ta­nácstag, vajda és a cigány ki­sebbségi önkormányzat veze­tője is. Több szakmai elismerés után tavaly megkapta a község díszpolgára címet is. Sajnálatos, hogy a kissé ma­kacs Józsi bácsi tanítványokat nem vállal, nem fogad, szaktu­dását így nem adja át senki­nek... Arcok a településről „Útba esik jövet-menet...” Az egyik legismertebb helybeli lakos Győri Istvánná, Valika, aki a község alpolgármestere és a Cserhátvidéke Takarékszövetkezet hugyagi kirendelt­ségének vezetője. A most 51 éves asszony 1970-ben érettségizett, aztán képesítés nélkül óvónősködött, jr majd ldslánya születése után két és fél évig gyes-en fii volt. Ritka dolog: 1974-től megszakítás nélkül a taka- -------------­r ékszövetkezet dolgozója. Már 1980-ban tanácstagnak választották, a rendszerváltás után pedig két alkalommal is a legtöbb szavazatot kapva került be az önkormányzat képviselő-testületébe, majd aztán alpolgármesternek is megválasztották. Megterhelő volt a kettős funk­ciója, de egyben szerencsés is: nemcsak a takarékszövetkezet esik útba jövet-menet, de a kirendeltségen Valika is. Ügyintézés közben az emberek szívesen „megnyílnak”, a kötetlen beszélgetés alkalmá­val kiöntik szívüket, elmondják problémáikat, amit az alpolgármes­ter asszony hasznosít az önkormányzati munkában is. Rengeteg ügyfele van, az emberek bizalommal vannak a takarékszövetkezet iránt és iránta is, s úgy érzi, hogy szeretik, megbecsülik. Valika férje nyugdíjas, fia még velük van a családban, a lánya viszont már két unokával is megajándékozta. Aztán ott van a háztartásvezetés meg a háztáji, de Győrinét mindez csak fiatalítja. A kisebbség lesz a többség? A 33 éves Lukaszekné Jónás Andrea tősgyökeres hugyagi roma származású fiatalasszony. Férje he­gesztő-lakatosként dolgozik és ő maga nem roma. 13 éve házasok, megértésben és szeretetben nevelik 8 és 11 éves fiukat. Lukaszekné 1998-tól tagja a kisebbsé­gi önkormányzatnak, 2000-től a Lungo Drom támo­gatásával elnöke is. Ki sem látszik a munkából, nem is csoda, hiszen a romák száma jóval 400 fölött van a faluban, arányuk megközelíti az 50 százalékot. Ahogy az elnök asz- szony mondta: lassan a kisebbség lesz a többség, nem fordítva. A magyar és a roma közösség a legnagyobb egyetértésben él itt a falu­ban, ezzel nincs is gond, nem így a munkanélküliséggel, pedig a hugyagi cigányok mindegyike dolgozni akar. Ebben szeretné őket segíteni, minden más problémájuk megoldása mellett a kisebbségi önkormányzat, amely javaslataival is segíti a települési önkormány­zat tevékenységét. Lukaszekné leszögezte: a cigányság felemelkedé­sének útja csak a munka és a tanulás lehet... Nemcsak hangja, szava is van... Berták Mihályné, Jolika 1998-tól tagja a képviselő- testületnek, 1999-től pedig már a falugondnoki teen­dőket is ellátja. Korábban 30 éven keresztül dolgozott eladóként, pénztárosként és boltvezetőként is az egy­kori áfész balassagyarmati üzleteiben és hugyagi bolt­jában. E munkaköreiben tett szert mély emberisme­retre, itt alakult ki a kapcsolatteremtő és empátiás készsége. 1995-ben ment nyugdíjba, de aktív maradt, segít, ahol tud, négy éve immár falugondnokként is. A korát meghazudtolóan agilis asszonynak nemcsak erőteljes hangja van, de súlya is van szavainak, hallgatnak rá a falubeliek. Falugondnokként irányítja a közmunká­sokat, s úgy véli, a közmunka mindenki javára válik: kíméli az ön- kormányzat költségvetését, szépíti a falut, s többletjövedelmet bizto­sít a közmunkásoknak és családjuknak. Vég nélkül sorolja, milyen munkákat végeztek: illegális szemétlerakók felszámolása, vízelveze­tő árkok tisztítása, parlagfűírtás, temető karbantartása és így tovább. A falugondnok, ahogy mondta: olyan mindenes, mások meg azt mondják, hogy ügyeletes intézkedő. Valóban, elvégzi mindazokat a feladatokat, amellyel a testület vagy a polgármester megbízza, s nem utolsósorban maga is kezdeményez mindenben, ami a falu, a lakos- ság javára válhat.__________________________________________■ Félig kész iskola Hídpillérek az Ipolyon konferenciát is rendeztek. Mivel az ön- kormányzat pénztárcája az év elején ka­pott önhiki-támogatással együtt is vé­kony, minden pályázati lehetőséget meg­ragadnak pozíciójuk javítására: mintegy 20 millió forint pluszforráshoz jutottak így csupán ez évben. A polgármester sze­rint az elért eredményeiknek köszönhe­tően is nem gúnyolják már Hugyagot kis­sé bizarr neve miatt, sőt mint mondta: a község neve ma már jól cseng a megye közéletében. _________________________________■ H ugyag község neve ma már jól cseng

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom