Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)

2003-10-10 / 236. szám

2003. OKTÓBER 10., PÉNTEK BÁTO-NYTERENYE Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal REGIONÁLIS NAPLÓ A repülés és a repülőgép szerelmese Sport és hobbi, de nélkülözhetetlen a folyamatos tanulás Bátonyterenyén egy ideje az időjárás függvényében gyakorta megjelenik egy motoros kisrepülőgép, s feltehetően nemcsak a gyerekek örömére. A felnőttek körében is csodálkozó, ál- mélkodó-kíváncsi tekintettel kísérik a mesefilmszerű jelene­tet: a kisrepülőgép „tiszteletköreit légterünkben”. A közeli Világospuszta tetejéről felemelkedő gép vezetője, tulajdono­sa, sőt építője itt él közöttünk, a város lakója. Kolocsányi Fe­renc, aki a közeli napokban töltötte be a 60. évét Kiegyensúlyozott, nyugodt, sportos alkata, mindig mosoly­gós, derűs tekintete alaposan meghazudtolja korát. A volt Mátra Tsz központi területén élő és dolgozó ember életútja nem mindennapi, ha úgy tetszik romantikus elemeket is tartal­maz: rendszeresen elrugaszkod­va a földtől, mégis mindig a föl­dön maradva, a realitások tala­ján, kemény munkával, tehet­séggel valósította meg álmát.- Zagyvapálfalván éltem, a Sugár úton -* mesél magáról Kolocsányi Ferenc. - Gépipari technikumot végeztem, de az irodagép-javító vállalatnál, illet­ve annak budapesti iskolájában szereztem szakképesítést az iro­dagépek javításához is. Dolgoz­tam a moziüzemi vállalatnál, a szolgáltató szövetkezetnél, s ter­mészetesen az irodagépek, főleg a könyvelésben alkalmazott gé­pek javításával töltöttem el je­lentős időt.- Hogyan került kapcsolatba a repüléssel?- A hosszú évekig tartó moto­rozás, versenyzői szinten, az au­tóversenyzés mintegy előkészü­lete volt a mostani tevékenysé­gemnek. A sebesség, a műszaki ismeretek megszerzése, a szere­lés nemcsak hobbi, hanem az életelemem is. A repülés gyöke­rei, illetve a legkorábbi emlék, ami meghatározó volt, a zagy- vapálfalvai iskola egyik kiállítá­sához kapcsolódik, ott láttam egy kis fa repülőgépet, ami rög­tön elindította fantáziám: repü­lőgépet csinálni! Ebben az elha­tározásban az akkori gyermek­cimborákkal osztoztunk. Volt egy nagyobb, villanyszerelő-ta­nuló a síküveggyárban, általa ju­tottunk lécdarabokhoz, faanyag­hoz. A többiek a vászon beszer­zésének feladatát vállaltuk. Anyáink egy véletlen beszélge­tés, a száradni kiteregetett lepe­dők titokzatos eltűnésének szóvátétele során jöttek rá a tur­pisságra. Évekig modelleztem. Aztán a sárkányrepülés megjele­nése jelentette az első, érdemi repülősélményt, a 80-as évek elején. 1983-ban lettem sárkány- repülő pilóta, s építettem is sár­kányrepülőt. A losonci repülő­térre mentem szétnézni, ahol megismerkedtem Miki Kodada szlovák pilótával, s ezzel létre­jött az szlovák kapcsolat, amely mai napig élő-éltető. A losonci repülős sportcentrum segítségé­vel jutottam el eddig.- Az „eddig eljutás” főbb állo­másai, eredményei?- Az eredeti dokumentumok alapján az elmúlt 10 évben 7 gé­pet építettem. A két éve alakult amatőr repülőépítő egyesület adja ennek a munkának jelenle­gi keretét. A 10-11 főnyi kis csa­pat, megszállott amatőrök, saját tulajdonú-gépekkel szállunk fel a bérelt piacéról. Bonyolult, ko­moly előírások betartása útján épülhet meg egy gép. A hivata­losan megvásárolt tervdoku­mentáció alapján megkezdett munkát - most éppen egy kana­dai tervezésű gépet - az építés során háromszor vetik alá ható­sági ellenőrzésnek, különböző készültségi állapotban, az anyag eredetvizsgálatától kezdve, a motor működéséig. Amikor el­készül a gép, akkor hivatalos be­repülőpilóta, hivatalos repülőté­ren berepüli, s azt követően kapjuk meg az engedélyt. A kecskeméti repülőtér főmérnö­kével vagyunk közvetlen mun­kakapcsolatban.- Látva a tervdokumentációk mennyiségét-minőségét, nem akármilyen felkészülést igényel ez a tevékenység.- Komoly, folyamatos, állan­dó tanulást követel, az évek so­rán autodidakta módon sajátí­tottam el eddigi tudásom, de kü­lönféle tanfolyamokon való részvétel is segít ebben a felké­szülésben. Sport és hobbi amit csinálok, csinálunk társaimmal, de rendkívül nagy felelősséget igényel, ehhez nélkülözhetetlen a folyamatos tanulás. Most Amerikából várok érdeklődőket, de élő kapcsolatom van svédor­szágbeli sorstársakkal, s termé­szetesen a belföldiek is számot­tevők. Ezek szerint munkám mi­nősége jó értelemben híresült el. Ebben a családom keményen ki­veszi részét! Fiaim ebben nőttek fel, természetes számukra ez a világ. A feleségem varrja például a gép üléshuzatát.- Nem mindennapi munkáját helyben hogyan, milyen terüle­ten lehetne szélesebb körben megismertetni, ha úgy tetszik kamatoztatni?- Mindenképpen turisztikai szempontból. Salgótarján köze­lében az egyetlen megfelelő hely, amely repülőgépek, kisgé­pek fogadására alkalmas, amely például az ipari park(ok)ban működő üzemek, a tárgyalásra érkezők szempontjából is érde­kes lenne. ______________________________________IONÉ) Bonyolult, komoly előírások betartása mellett épülhet meg egy gép FOTÓ: RIGÓ Szigorú gazdálkodással tartják a szintet Amint arról lapunkban korábban már beszámoltunk, Bátonyterenyén a közelmúltban módosította a város költ­ségvetését a képviselő-testület. Amint azt Vanya Gábor pol­gármester elmondta, a költségvetés főösszege közel 3,2 mil­liárd forintra emelkedett, a működési hiány az eredeti 206 millió 798 ezer forinttal szemben 129 millió 622 ezer forint­ra mérséklődött, mégpedig úgy, hogy az önhikis támogatás­ként igényelt 106 millió forint helyett csak 49 millió forintot kapott az önkormányzat. Bátonyterenye- Szigorú, racionális gazdál­kodással saját erőből is jelentő­sen tudtuk mérsékelni a hiány mértékét, amely gazdálkodás folytatása várhatóan az év hát­ralévő részében a hiány további mérséklését fogja jelenteni - fo­galmazott Vanya Gábor. - Ezen racionális gazdálkodás azon­ban nem kényszerelvonásokat jelent. Az önkormányzat mind a kötelezően ellátandó, mind az önként vállalt feladatok mű­ködtetéséhez biztosítani tudja a szükséges forrásokat. Átcso­portosításokat és racionalizálá­sokat hajtottunk végre. Ezen át­csoportosítások azonban nem vetik, nem vethetik vissza a fej­lesztési céljaink megvalósítá­sát. Ilyen cél például az utak felújítása. Bár indul a csatorna­beruházás, amely tevékenység következtében utakat kell fel­bontanunk, azon területeken, amelyeken már megvalósult a csatorna, vagy a beruházás nem érinti a területet, ott terv­szerűen folytatjuk az utak fel­újítását. Örömmel tudok beszá­molni arról, hogy amennyiben az idő is engedi, a kisterenyei városrészen a Jázmin út első szakaszának, a nagybátonyi vá­rosrészen pedig a Tátra-Bolyoki út összekötő szakaszának, illet­ve az idősek otthonához beve­zető útszakasz felújítását fogjuk még ez évben elkezdeni. Azt hi­szem, hogy az itt élő emberek egy régi vágya - te­szem hozzá, jo­gos elvárása - valósul meg ezen beruházá­sokkal.- Átcsoportosításokat is emlí­tett. Tudna konkrét példát mon­dani?- A teljesség igénye nélkül természetesen. Például a telepü­lésfejlesztési terv elkészítésére elkülönítettünk a költségvetés­ben 9 és fél millió forintot. Pá­lyázaton sikerült 90 százalékos támogatást elnyernünk, ami annyit jelent, hogy itt több milli­ós pénzösszeg szabadult fel, amit más egyéb feladatokra for­díthatunk. Említhetném továb­bá a városi rendezvények kere­tét is, ahol 6,5 millió forint szol­gált a finanszírozásra: a pályáza­toknak és külső támogatóknak köszönhetően 2-2,5 millió forin­tot takarítottunk meg, amelyet másra fordíthatunk. Elkezdő­dött az intézmények átvilágítása is, ahol a könyvvizsgáló jelenté­se alapján mindösszesen 150 óra szabadul fel a túlórakeret­ből, ami ugyancsak több millió forint más feladatra történő fel­használhatóságát jelenti.- Októbert írunk: várható-e még ebben az évben a költségve­tés további módosítása?- Függő elszámolás még a tankönyvtámogatás, ennek a költségvonzatát még nem tud­tuk beépíteni a költségvetésbe, ezért annak módosítására a ké­sőbbiekben még valószínűleg szükség lesz. Elindultunk az ön­hibáján kívül hátrányos helyze­tű települések (önhiki) II. üte­mének pályázatán is, bízom benne, hogy nagyobb sikerrel járunk, mint az előző forduló­ban. Mert az azért látszik: bár­mennyire is megszorítunk, bár­mennyire is próbálunk racioná­lisan gazdálkodni, ez a 129 mil­lió forint hiány csak önerőből, csak saját forrásból nem igazán pótolható.- Mikor indul a szennyvízbe­ruházás?- Az előminősítési eljárás pá­lyázata már megjelent a közbe­szerzési értesítőben, várjuk a jelentkezéseket. Ezt követően megtörténik a tényleges kivite­lezésre vonatkozó közbeszer­zés kiírása. Reményeink szerint még ebben az évben megnyit­hatjuk az építési naplót és jövő évben, amint az időjárás enge­di, elkezdődik a szennyvízbe­ruházás első üteme. A napok­ban egyeztetünk a Belügymi­nisztériumban a II. ütemről, ugyanis a kormány a 2004. évi támogatások között megjelölte Bátonyterenye szennyvízberu­házás II. ütemének támogatá­sát. Ha ez év végén, vagy a jövő év elején kedvező kormány- döntés születik, akkor a két ütemet folyamatosan, egymás­ra épülve lehet folytatni. Bí­zunk abban, hogy 2006-2007- re az egész városban és a kör­nyező településeken a teljes kö­rű csatornázottság biztosítására nyílik lehetőségünk. Elismerés az elhivatott munkáért Négy évtized munkájának gondosan megőrzött relikviái, so­kat mondó „bizonyítékai” között beszélgetünk otthonában Tóth Norbertné nyugdíjas magyar-történelem-népművelés szakos tanárnővel, aki a közelmúltban kapta meg a Bátonyterenyéért kitüntetést. Egy település elismerését olyan munkáért, amely nemcsak Bátonyterenye, de Nógrád megyeszerte, sőt országosan is elismerést váltott ki. A ma­gyar nyelv tanítása, a szép magyar beszéd magvalósításáért való fáradozás aktív és sikeres évei után most már nyugdí­jasként ugyanilyen lelkesedéssel és felelőséggel tevékenyke­dik egy kicsit más közegben. Bátonyterenye- E folyamatos és kitartó munkával párosuló, gazdag élet­út honnan indult?- Zala megyében, Szentpéter- úron születtem, ahol családi hátterem - édesapám a második világháborúban meghalt - mun­kára, kitartásra, sarkallt. Az álta­lános iskolában olyan tanáraim voltak, akik megszerettették ve­lünk az olvasást, a színházat, egy-egy szép fogalmazásért megdicsértek. Egerben, a tanár­képző főiskola magyar-történe­lem szakán végeztem 1961-ben, hat évvel később az ELTE-n sze­reztem diplomát, 1971-ben ugyanitt a népművelés szakot végeztem el. Van egy országjá­rásra jogosító idegenvezetői tan­folyamom is. A kisterenyei 12 évfolyamos iskolában az 1964- es tanévben kezdtem tanítani, 1966-tól a Váci Mihály nevét vi­selő gimnáziumban maradtam nyugdíjazásomig.- A magyartanítás lelkének tekintették-tekintik, életében mindig megtalálta azokat a le­hetőségeket, amelyekkel a leg­többet tehette.- Ez is már a gyermekkorban megélt élmények következmé­nye: apai nagyanyámtól rendkí­vül sok mesét és verset hallottam, amit igyekeztem továbbadni a ki­sebb gyerekeknek. Szülőföldem emberei szépen, tisztelettel be­szélgettek, tudták, hogy a gorom­baság, durvaság pofon nélkül is megalázó. Mint ahogy a különfé­le nyelvjárások, így a palóc nyelv­járás nélkül is szegényebbek len­nénk, hiszen íze, zamata van a pa­lócnak, amit ápol­ni kell. Pedagógu­si munkámban az irodalomórák ér­tékmegőrző han­gulata mellett a délutáni magyar szakkörök úgynevezett tudomá­nyos igényű előadásai felejthetet­lenek. Az író-olvasó találkozók ráirányították a figyelmet az olva­sás szókincsbővítő jelentőségére, s vált a személyiségfejlesztés esz­közévé is. Szívesen emlékszem a megyei, országos szavalóverse­nyekre. A győri Kazinczy-verse- nyekre, a sárospataki nyelvhe­lyességi országos megméretteté­sekre. S ma is örömmel tölt el az országot bebarangoló tanulmá­nyi és osztálykirándulások légkö­re, az őszi társadalmi munkák egymást megismerő „családias” hangulata.- Nyugdíjba vonulás után, bár megmaradt a kapcsolata a Váci Mihály Gimnáziummal, hi­szen helyettesít, s ha hívják, vál­tozatlan odaadással segít, folya­matos munkát adó elfoglaltsá­got talált továbbra is.- Mindig szerettem azt, hogy a környezetem gondjait, a körülöt­tem történteket ne csak szűk kör­ben lássam, értékeljem. A befelé- fordulás előbb-utóbb érdektelen­séget, önzést vált ki az emberek­ből, mert közömbösekké válhat­nak. A helybeli könyvtárban (a kastélykertben), ahol többször kértek fel irodalmi témájú elő­adás megtartására, szinte ösztö­nösen szerveztük meg egymást, az elnevezésen gondolkozva a legtöbbet. Kastélykerti Társalgó lett közösségünk neve. Feldol­goztuk Nógrád megye jelentős nagyjainak nőalakjait, a megye kiemelkedő személyiségeit. Számtalan kiállítást szerveztünk a város lakóinak alkotásaiból. Méltón ünnepeljük jelentős tár­sadalmi, nemzeti ünnepeinket, jelenleg a Deák-évfordulóra ké­szülünk. Ápoljuk hagyománya­inkat, szokásainkat, ünnepein­ket. Tudatosan megtervezett ki­rándulásaink nemzeti értékeink, önbecsülésünk iránti tiszteletet erősítik. Közös színházlátogatá­saink nemcsak szellemi felfrissü­lésünket szolgálják, hanem az előadások utáni múzeumlátoga­tással ismeretbővítést is vég­zünk, hasonlóan az író-olvasó ta­lálkozások alkalmával. A kéthe­tenkénti testmozgás pedig „ép testben ép lélek” kultúráját jelen­ti a tagjaink számára. Kapcsola­tot tartunk a helyi nyugdíjas­klubbal, a közös rendezvények, előadások, egyéb események él­ményei, örömei is közösek. Tóth Norbertné ez idáig az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, a Szocialista Kultúráért kitünte­tést, valamint a Péchy Blanka- díjat kapta meg. E sorban fnéltó folytatásnak számít a város, Bátonyterenye és lakóinak elis­merését és köszönetét kifejező ki­tüntetése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom