Nógrád Megyei Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 150-176. szám)
2003-07-29 / 174. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2002. JÚLIUS 29., KEDD Kérdőíves felmérés a rendőrségről Ezer állampolgárt kémek Nógrád megyében véleménynyilvánításra Amint arról korábban már lapunk is beszámolt, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság (NMRFK) 2003-ban indította minőségfejlesztési programját. A TQM-EFQM modell rendőrségre leképezett „rendőrségi kiválósági modell” alapján készülő önértékelés első lépéseként az önkormányzatokat kérték, hogy kérdőívek segítségével mondják el véleményüket a rendőrségről, a helyi rendőri szervek tevékenységéről. A lakosság a rendőrökről töltött ki kérdőívet, az egyenruhások önértékelése ezután kezdődik GYURIÁN TIBOR FELVÉTELE Ezután a társadalmi szervezetek, gazdasági vállalatok, iskolák, egyházak megkérdezése következett, kapitányságonként 35-100 kérdőívet juttattak el a különféle intézmények vezetőihez. Dr. Havasi Zoltán rendőr dandártábornok, rendőrségi főtanácsos, Nógrád megye rendőr- főkapitánya nagy hangsúlyt fektetett erre a feladatra, a megkeresett intézmények vezetőit személyes hangvételű levélben kérte meg a kérdőívek kitöltésére. A beérkezett válaszok feldolgozása folyamatos, eddig a szécsényi rendőrkapitányság komplex vizsgálata készült el.- A részeredményekből nagyon sok dologra lehet következtetni - mondta Pinczésné Kiss Klára rendőr százados, az NMRFK minőségbiztosítási kiemelt főreferense. - Az Országos Rendőr-főkapitányság 2003 májusában a Gallup Intézettel végeztetett közvélemény-kutatást a rendőrség munkájával kapcsolatban, melynek eredménye az előző évi felmérés adataihoz képest javuló tendenciát mutat. A felmérés bizonyos eredményei hasonlóak az általunk végzett társadalmi hatás- vizsgálat eredményeihez. A helyi rendőrség munkájának jellemzőinél nálunk első helyen szerepelt a segítőkészség, a becsületesség, a könnyű elérhetőség, a készségesség. Az országos felmérés szerint első a becsületesség, második a megbízhatóság, harmadik az igazságosság, negyedik a korrektség. Arra kérdésre, hogy a rendőrség munkájának megítélésénél mely területeken kellene javítani, a mi felmérésünk szerint az első helyre a rugalmasság, a második helyre a gyors beavatkozás, a harmadikra pedig a szervezettség került. Országos viszonylatban az első helyre az engedékenységet, majd a törvénytiszteletet, a gyorsaságot, az egyenlőség biztosítását, a rugalmasságot tették a megkérdezettek. Érdekesen alakultak a válaszok arra a kérdésre, hogy milyen bűncselekményektől tartanak legjobban az állampolgárok: Nógrád megyében az első helyen a lakásbetörések, a második helyen a garázdaság, csalás, a harmadik helyen az autófeltörés, és csak a negyedik helyen áll az autólopás. Országosan szinte fordított a helyzet: első az autófeltörés, második az autólopás, harmadik a kisebb lopások, zsebtolvajlások és negyedik helyen szerepelnek a lakásbetörések. Pinczésné Kiss Klára elmondta: az értékelési rendszer háromfokozatú. Az önkormányzatok, intézmények társadalmi hatásvizsgálata az első fokozat, amely már lezajlott. A második fokozat a lakosság megkérdezése, amely jelenleg van folyamatban: mintegy ezer állampolgárt kérnek a megyében arra, hogy töltse ki a kérdőívet a rendőrség tevékenységével kapcsolatosan. A harmadik fokozat a rendőrségi dolgozók önértékelése, amely szeptemberben kezdődik majd. A visszajelzések összegzése után a felvetett problémák megoldását tűzi ki célul a rendőr-főkapitányság vezetője: a 2004. évi feladatok tervezésénél az említett három pillérre alapozva határozzák meg a stratégiai célokat. HEGEDŰS ERZSÉBET Szomjoltó szokásaink Nagy melegben a palackos víz a sláger Egyik gyümölcsösebb, mint a másik, emez nagyobb kiszerelésű és olcsóbb, az ott pedig új és bevezető áras, a mellette lévő viszont dobozos és szívópálcikás, elfér a táskában is. A vitaminokkal dúsított gyümölcsitalok és levek zavarba ejtően óriási kínálata és a különféle palackozott ásványvízféleségek a tikkasztó nyári napok főszereplőivé léptek elő. A rafinált csomagolás, a kupakos, a szívószálas, a fém- és papírdobozos formátum azaz a könnyű hozzáférés: garantált itató hatás. Mostanában - a harmincöt fokos melegben - az áttetsző, a színes és még nagyobb gyümölcstartalmú innivalók mellett a nagy többség a színtisztát részesíti előnyben... Vissza a jó öreg vízhez? ízlés és pénztárca dolga, hogy a legnagyobb hőségben ki, mivel, milyen alkoholmentes itallal üdíti magát. A válasz persze kisebb részben kortól is függ, a fiatalok körében vannak „menőbb”, divatos innivalók, a fiatal felnőtt szeret többfélét megkóstolni, figyel az újdonságokra, ennélfogva az ismert jótól könnyen átpártol a jobban hangzó ismeretlenhez. A középkorosztálybeliek ez irányú szokásai karakteresebbek: egyesek nagyrészt szigorúan tartják magukat a legegészségesebbnek mondott palackos vízhez, vagy gyógyteához, de ha kedvük, hangulatuk úgy tartja, a legdrágább, legtartalmasabb gyümölcsitalból is engedélyeznek maguknak - esténként egy-két pohárral. A megye három városában, Salgótarjánban, Szécsényben és Pásztón a megkeresett kisebb- nagyobb élelmiszerüzletek üdítőital- és ásványvíz-forgalmazására jellemző a mennyiségi ugrás: dupla annyi fogy ezekből, mint az év más szakában. További azonosság, hogy amikor rekordokat dönt a meleg, a listavezető alkoholmentesek közül újabban az ásványvizek a dobogósok. Persze nem sokkal maradnak el mögöttük a gyümölcs- italok sem... A CBA salgótarjáni, városközponti boltja annyiban egyedi, hogy itt egyenlőek az arányok - szénsavas és szűrt, édes és fanyar egyforma mennyiségben fogy. A szomjas vevő sokszor a hűtő tartalmára bízza a választást: mindegy, mit kap, csak hideg legyen. A Gorkij-telepi üzletben fej fej mellett haladnak, egyformán vezető helyen vannak az édesített dobozosok és az ásványvízféleségek, a választást minőségi szempontok döntik el. A szécsényi market eladói azt tapasztalják, hogy alapvetően más a fiatalok és az idősebbek italkedvence, de összességében itt a szénsavmentes ásványvíz fogyasztása duplázódott meg. M. J. Osztályról osztályra * Osztályról osztályra * Osztályról osztályra Minden ápolói állás betöltött, de százzal több kellene A külvilág talán el sem hinné, hogy a munkája örökös napi kisebb-na- gyobb harcokkal egyenlő. Harcol például azért, hogy a napi ápolási munka ne szenvedjen csorbát, hogy az ágy mellett, a műtőben, a gyomormosásnál, a felvételnél legyen megfelelően felkészült szakember. A meggyőzés eszközeivel harcolt azért, hogy a nagy lemorzsolódás éveiben maradjanak meg a pályán, majd arra törekedett (s törekszik ma is), hogy képezzék magukat az emberei. Csatázik a megbecsülésükért, az elfogadásukért. Értük és a betegek érdekeiért áll ki, amikor újabb álláshelyek megteremtésének és a szakmai tekintély növelésének lehetőségeit keresi. Újabban helyettesével és kollégáival egyre többet töpreng azon: mi lesz a jövőbeni utánpótlással, ha továbbra is kevesebben választják az ápolói pályát? Rigó Mária, a Szent Lázár Megyei Kórház ápolási igazgatója - a társintézményeket is figyelembe véve - mintegy hétszáz egészségügyi dolgozó napi munkáját irányítja, s ezalatt a holnapjukért is tesz. Az anyagi nehézségekkel küszködő egészségügy többnyire ismert nehézségein kívül ennyi alkalmazott temérdek gondja, nyűgje személyes és szorosan munkahelyi problémája csapódik le az asztalán. Az asztalán, amelyet mindig csak annyira tartott fontosnak, ameny- nyire eleget tudott tenni az önmagával szemben támasztott elvárásainak. Szigorú a mércéje, de nagyon emberi. Az ajtaja nyitva áll az „övéi” előtt, de ezzel nem elégszik meg...- Nagyon sokat vagyok köztük, s törekszem is arra, hogy a folyamatos napi kapcsolat meglegyen. Amikor az alacsony bérezés miatt a legtöbben mentek el, akkor is csak kérni, biztatni tudtam őket, hogy tartsanak ki, ez egy nehéz időszak, de túl kell élni. Bízni kell abban, hogy lesz majd jobb is... Az ápolási igazgató és helyettese dr. Vekszlemé Vukovics Éva szerint is: a múlt év szeptemberi béremelések sokat javítottak a helyzeten, csakhogy most már arra kellene nagyon ügyelni, hogy folytatódjon az emelés, ne legyen visz- szacsúszás. A tűzoltás valahol mindig része volt Rigó Mária munkájának és sok esetben nem volt más választása, mint hogy oda összpontosítson, ahol legjobban lobogtak a lángok. Tény ugyanis, hogy a kórházban minden ápolói álláshely betöltött, csakhogy kevés a státus: mint igazgató és helyettese hangsúlyozta: még száznál is több nővér kellene ahhoz, hogy jobb színvonalon, magasabb követelményeknek eleget téve ápolják a beteget. Jelentkező lenne, az igazgató átlagosan napi tíz ilyen megkeresést fogad, azonban az alulfinanszírozott egészségügy jelenleg nem ad módot a létszámnövelésre. Marad tehát a kevés okos és emberséges beosztása úgy, hogy a szakmai elvárásoknak megfeleljenek, s ez nem kis feladvány. Az ápolási igazgatót azonban nem olyan fából faragták, hogy megalkudjon vagy megelégedjen a „nem”-ekkel, s bezárt körökből ne keressen kiutat. A pénz- és eszközhiány mérséklése érdekében rendszeresen és sikeresen készít pályázatokat. Azt vallotta, s vallja ma is: ha több pénzt nem tud adni, az arra érdemesek kapjanak legalább erkölcsi megbecsülést... Részben azért is, hogy a hivatás nagyobb figyelmet kapjon,-s mert nem titkoltan szeretnék, ha szépségei megtartó erővel bírnának. Rigó Máriának nagy része volt abban, hogy - 2000 óta - minden évben odaadományozzák a kórház kiváló ápolója címet, amit tapasztalataik szerint igen nagyra tartanak az ápolók.- Csak a betegágy mellett, vagyis a három műszakban dolgozók kaphatják ezt meg, átadása az ápolók napján, szép ünnepségen történik. Ezt az eseményt nővérbál követi, amellyel ugyancsak az összetartozást kívánjuk erősíteni. Erre az osztályok külön kis műsorral, jelenettel készülnek, „nótaénekesünk”, Bohács Pista - aki szintén az ápolói gárdához tartozik - produkciója is elmaradhatatlan része ezeknek a báloknak - mondja az igazgató. Dr. Vekszlerné Vukovics Éva szavai szerint az ápolási igazgató „kiiskoláztatta a házat”. Megjegyzésével lényegében egy újabb sornyi csatázásra utalt, hiszen Rigó Máriának a tanulás fontosságáról, elismertetéséről kellett meggyőzni elsősorban a nővéreket, adminisztrátorokat, műtősöket és másokat. Több esetben győzködnie kellett orvosokat is, főleg az olyan szemlélettel szállt szembe, miszerint az ápoló megelégedhet az orvos kiszolgálásával. Mint a vele egyetértő helyettes Három évtized lépcsőfokokban Pályája harminckét évéből kilencet betegágy mellett töltött, mert ezt nagyon szerette, ehhez ragaszkodott, aztán elfogadta, hogy más küldetést is tartogatott neki a sors. Munka mellett végezte el az ápolóképzőt, s megszerezte az érettségit is. Ezután az egészségügyi főiskola, majd - már az uniós elvárásoknak megfelelő szintű - szociális menedzserképző következett. Dolgozott belgyógyászati osztályon, ezután néhány évig körzetben ápoló, majd felkérésre főnővér volt a tarjáni szociális otthonban. A kórházi krónikus belosztály főnővéri feladatait látta el, amikor - mert számítottak rá - párhuzamosan, végezte az ápolási igazgatói teendőket is. Később a párhuzamosságra nem volt lehetőség, csak önálló munkakörben láthatta el az utóbbit, s mert továbbra is számítottak intézeti föápolói munkájára, megpályázta az állást. Rigó Mária, a Szent Lázár Megyei Kórház ápolási igazgatója m igazgató fogalmazott: az ápolás az orvoslás testvére, a kettő együtt alkot egészet. Megérte a harc: tavaly például több mint kétszázan vettek részt továbbképzésen, huszonnyolcán szereztek szakképesítést, s harminckilencen jelenleg is ezért tanulnak. Folyamatosan növekszik a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya is az intézményben. Igazgató és helyettese a holnap egyik legnagyobb, ma még megválaszolatlan kérdésének azt tartja: lesz-e elegendő elhivatott, de legalább a szakma alapvető szabályainak jól megfelelő nővér a betegek mellett? Az ápolási munka tekintélyének emelése sokat segíthet, s ők ketten biztosan megteszik amit lehet. Ezt erősíti az is, hogy - mint Rigó Mária megjegyezte - számos nehézség, gond mellett dolgozói képesek arra, hogy a legtöbbet nyújtsák: szeretettel ápolnak. MIHALIK J.
