Nógrád Megyei Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 150-176. szám)

2003-07-22 / 168. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2003. JÚLIUS 22., KEDD Palóc búcsú az Ipoly-parti városban Balassagyarmat A kétnapos Szent Anna tisz­teletére a hét végén rende­zett palóc búcsún szép szám­mal összegyűltek kicsik, na­gyok, öregek és fiatalok, te­hát mindazok, akik valami­lyen formában ápolják a pa­lóc hagyományokat. Mint arról már tegnapi lap­számunkban hírt adtunk, a hét végi mulatság szombaton a Pa­lóc Múzeum kertjében vette kezdetét. A határon innen és túlról érkezett vendégek mesé­vel, tánccal, muzsikával, ügyes­ségi játékokkal, cipó- és herőke- sütéssel, valamint kézműves­bemutatóval és mesebeli kör­hintával múlathatták idejüket a A népi játékokat a gyermekek is örömmel próbálták ki a Palóc Múzeum kertjében Gondos munkát igényel a csipkeverés Készül a jellegzetes palóc sütemény, az Ízletes herőke Palóc Múzeum korhű kert­jében. A féltve őrzött népvisele­tek és a generációkon át­örökített népdalok, népme­sék és táncok szemet gyö­nyörködtető bemutatását biztosították a fellépő cso­portok, közöttük: a doma- házi, az érsekvadkerti, a herencsényi, az ilinyi, az ipolyszalkai, a letési, a nagybörzsönyi, a nézsai, az őrhalmi, a pataki, a rimóci és a szandai asszonykóru­sok. Üde színfoltja volt a rendezvénynek a herencsé- nyiek summás és arató népi játéka, ahol Horák Istvánná humorával jókedvre déri­Idén több százan öltötték magukra a palóc népviseletet FOTÓKi OÓCS ÉVA tette a közönséget. Az idei pa­lóc búcsún olyan települések is képviseltették magukat, amelyek már évek óta nem hordják a viseletét, vagy elő­ször vonultak fel a Szent Anna- nap alkalmából. Ilyenek voltak Szalmatercs, Dejtár és Pásztó csoportjai. Palócország szépé­vé - leány kategóriában - a vanyarci Pusztai Beátát válasz­tották, a viseletes szépségver­seny nagycsaládos kategóriájá­ban pedig az érsekvadkertiek bizonyultak a legjobbnak. A mulatsághoz a talpalávalót a balassagyarmati Baranya Gá­bor vezette cigányzenekar szolgáltatta. SZE Tájház és útépítés Dejtár A július 23-i képviselő-testü­leti ülésen döntenek a község vezetői a helyi tájház nemso­kára esedékes átadásának részleteiről és a falu Rákóczi utcájának aszfaltozásáról. Dejtáron is vannak még saj­nos, földút jellegű utcák, így nagy előrelépés volt az a pályá­zaton nyert tíz és fél millió fo­rint, amely az összköltség 65 százalékát fedezi. A fennmara­dó ötmillió forint az önkor­mányzat önrésze. Hamarosan megtörténik a támogatási szer­ződés aláírása, amit a kivitelező kiválasztása követ majd. Várha­tóan a 400 métert érintő aszfal­tozás szeptemberben indul majd. Megalakult a Felső-magyarországi Várak Egyesülete Eger Az egri várban július 21-én ünnepélyes keretek között 14 észak-magyarországi vár képviselője írta alá a Felső­magyarországi Várak Egyesü­lete alapító okiratát. Az alapító tagok: Füzér, Ónod, Kisnána, Sírok, Eger, Boldogkő­váralja, Sárospatak, Hollókő, Sal­gótarján, Diósgyőr, Szerencs, Regéc, Somoskő, Cserépváralja települések várainak képviselői, illetve fenntartói, a Kincstári Va­gyoni Igazgatóság, Eger és Körze­te Kistérségi Területfejlesztési Ön­kormányzati Társulás, Észak-ma­gyarországi Regionális Idegenfor­galmi Bizottság, Magyar Turiz­mus Rt. ÉSzak-magyarországi Re­gionális Marketing Igazgatóság. Az egyesület elnökének Perényi János volt nagykövetet, az Európa Tanács főtitkárának je­lenlegi tanácsadóját, ügyvezető elnöknek Horváth Jenőt, Füzér polgármesterét választották az alapító tagok. Az egyesület alapítóinak kez­deményezésére az észak-ma­gyarországi várak képviselői kö­zös pályázatot nyújtottak be má­jusban az Európai Uniós Pályá­zat Előkészítő Alaphoz, illetve minisztériumi forrásokra is pá­lyáztak közös kiadványra. A Felső-magyarországi Várak Egyesülete célja az Észak-Ma- gyarországon (Borsod-Abaúj- Zemplén, Heves és Nógrád me­gyében) lévő várakat működte­tők érdekeinek képviselete és összehangolása. A várak megőr­zésének, szakszerű helyreállítá­sának, működtetésének, fenn­tartásának, fejlesztésének előse­gítése, közös marketingtevé­kenység, a hasznosítás (kiállítá­sok, programszervezés) szak­mai támogatása, valamint rész­vétel a várakkal kapcsolatos tu­dományos kutatásokban. Az egyesület célja továbbá a vára­kat működtető szervezetek és személyek jó szakmai együtt­működésének elősegítése, vala­mint az észak-magyarországi várakról honlap formájában adatbázis létrehozása. Az összefogást Füzér telepü­lés polgármestere kezdeményez­te, a Magyar Turizmus Rt. Észak­magyarországi Regionális Mar­keting Igazgatóság szakmai hát­terével segíti az együttműködés megvalósulását. A Felső-magyarországi Várak Egyesülete ünnepélyes megala­kulására a Végvári vigasságok Egerben programsorozata alatt, a Rákóczi-szabadságharc 300. év­fordulójának jegyében került sor július 21-én az egri várban. Hollókő vára így kell esőt hullatni! Berendezés, eljárás mesterséges csapadékkeltésre - Tarjáni a feltaláló Ha azt mondom, lehetséges esőt hullatni a mostanság gyakran med­dőnek bizonyuló vagy furcsamód, bizonyos meteorológiai jelenségek miatt tovatűnő felhőkből, valószí­nűleg sokan megütköznek és fur­csa ötletnek, ámításnak vélik az ál­lítást. Azok pedig talán egyenesen nagyotmondásnak veszik, akiknek sok pénzt kivett már a zsebéből a két évszaknyi ideje tartó idei szá­razság. Salgótarján Ha azt mondanám, valóban megold­ható a mesterséges csapadékkeltés, ta­lán még erre is sokan hitetlenkedve kér­denék: ugyan mi a fából vaskarika akar ez lenni?! Nos, többek közt a Balaton vízutánpótlásával foglalkozó szakem­berek jól tudják, hogy nem ámításról, hanem egy szabadalmaztatott talál­mányról van szó. A feltaláló egy salgó­tarjáni, a neve Tóbik Pál. Nyolc éve már, hogy a nyugdíjas fér­fi kigondolta, megszerkesztette, feltalál­ta, hogyan lehetséges „kicsapatni a fel­hőből az esőt.” Elgondolása nem kis utat járt be - nem egyszer - megmére­tett és egyáltalán nem találtatott köny- nyűnek, ezen kívül a módszer leírását megismerhették a világ különböző, tá­voli pontjain. A valóságban, a gyakor­latban azonban még nem mutathatta meg, mit tud. Tóbik Pált azonban ez különösebben nem foglalkoztatja, a be­rendezésbe vetett hite egyenlő a bizo­nyossággal, miszerint több szakember szerint is alkalmazható eljárás techni­káját dolgozta ki évekkel ezelőtt. A földkerekségen nem kevesen van­nak, akik megpróbálkoztak már hason­lóval. Ő úgy tudja, az izraeli hadsereg­nek van talán az övéhez hasonló, de ha­dititokként számon tartott technológiá­ja. A világ, a tudomány már ennél is előbbre tart: a meteorológiai világszer­vezet támogatásával Délkelet-Európá- ban és a Közel-Keleten is elkezdtek csa­padéknövelő eljárásokat alkalmazni. Hírek szerint Kínában is csinálják ezt, mégpedig sikeresen. Vajon mekkora értéket képviselnek azok a néhány lapból, hivatalos levelek­ből, a Magyar Szabadalmi Hivatal okiratá­ból, a szabadalom leírásából álló doku­mentumok, amelyek a salgótarjáni férfi el­járását, alkalmazhatóságát, írják le? S mennyit fognak érni a jövőnek?! Ezek a kérdések természetesen a feltalálót is fog­lalkoztatják, akinek egyébként eddig a fenntartási díj és egyéb kötelezők fizetésé­vel mintegy háromszázezer forintjába ke­rült a saját, szabadalmaztatott találmánya. Aki amellett kardoskodik, hogy a ki­száradás, az elsivatagosodás veszélyezte­tettsége ellenére sem kell beavatkozni légköri folyamatokba, lényegében azt vallja, amit ő: bár az emberi elme mesz- szire képes eljutni, globális folyamatokat nem lehet kézi irányítás alá vonni. Elgon­dolása viszont alkalmas egy-egy tájegy­ség időszakos vízhiányának pótlására. Az évek óta nyugdíjas Tóbik Pál még állásban volt (szállítási vonalon dolgo­zott, előbb a Volánnál, aztán építőipari cégnél), amikor egy fárasztó munkanap végén éppen hazafelé utazott autóval. Azon az estén egy erőteljes légköri kép­ződmény foglalta le a gondolatait. Min­dig is műszaki beállítottságú lévén, nem ám csak úgy, futólag...- Nehezen haladtunk, mert borzasz­tó köd volt akkor, s elkezdtem azon töp­rengeni, hogyan lehetne a talaj menti felhőt, a ködöt eloszlatni, fgy kezdődött a tervezgetés gondolatban, majd papí­ron. Aztán az elkövetkező, igen száraz, aszályos évek megváltoztatták a gondo­latmenetet: ekkor már a mesterséges csapadékkeltés megvalósíthatósága ér­dekelt, ennek megoldásán törtem a feje­met. S mintegy öt év alatt, hosszú gyűj­tő-, kutatómunka után nagyjából kész volt a tervem. Azért mondom, hogy nagyjából, mert még jó ideig csiszolgat- tam, tökéletesítgettem. Végül „Eljárás és berendezés mesterséges csapadék­keltésre” címmel, munkámat 1995-ben adtam be a találmányi hivatalba, ahol az meg is kapta a szabadalmat - idézi fel a történteket Tóbik Pál. Eljárása lé­nyegét a következőkben foglalta össze:- A légi járművön elhelyezhető be­rendezés két részből áll, az egyik ag­resszívan megindítja a csapadékhullást, a másik egy hanggenerátor, melynek lö­késhullámai esőcseppekké folyatják össze a felhőelemeket. A folyamatot az­tán másodlagos eljárással fenn kell tar­tani és nagyobb területre kiterjeszteni. Volt tehát egy frappáns ötlet, amely elméleti síkon átalakult, találmány, majd szabadalom lett, annak rendje- módja szerint lajstromba vették. És ez­zel koránt sincs vége a történetnek... Teltek, múltak az évek, az aszályos időszakok problémái egyre-másra visz­szaköszöntek itthon, s elértek egészen a Balaton vízhiányának kérdésköréig. Az erről szóló konferencián Tóbik Pál is részt vett, s ezután döntött úgy, hogy találmányát a balatoni vízpótlásra meg­hirdetett pályázaton megméreti. Jól ha­tározott...- Az elbírálásban részt vevő Vízgaz­dálkodási Tudományos Kutató Rt.-től (Vitukitól) azt a választ kaptam, hogy a módszerem alkalmas a Balaton idő­szakos vízhiányának enyhítésére, s ki­egészítő megoldásként további vizsgá­latra javasolták. Ez utóbbiak a csapa­dékkeltésnél használt anyagoknak a Balaton vízminőségére és élővilágára gyakorolt hatását elemeznék - magya­rázta a férfi, aki szerint a tó csapadék­keltéssel történő vízpótlása olcsóbb lenne, mint a befutó pályázat (amely a Vitukié) - másféle - megoldásának megvalósítása. Legutóbb a hazai meteorológiai inté­zet vette nagyító alá, s alkotott óvatos véleményt Tóbik Pál mesterséges csa­padékkeltő eljárásáról. S mindezek után, még mindig kér­dés: vajon vége a történetnek? Ha a si­vatagosodás fenyegetettsége nem en­ged, akkor aligha. Változatlanul sok a nedvesség a felhőkben, s a légköri sze­szélyek következtében tovább szomjaz­nak az erdők, a szántók, északon, délen és keleten is. _____________________________________________IMIHAUK J.|

Next

/
Oldalképek
Tartalom