Nógrád Megyei Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-125. szám)

2003-05-27 / 121. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap REGIONÁLIS NA P LÓ 2003. MÁJUS 27., KEDD Legyőzte és túlélte a múltat Szécsény város díszpolgárává választották Dina Davidovich de Unikelt Szécsény Város Önkormányzata februári ülésen úgy döntött, hogy a Mexi­kóban élő szécsényi születésű Dina Davidovich de Unikelnek a „Szécsény város díszpolgára” címet adományozza. De kicsoda Dina Davidovich? Ha valaki elolvassa a „Visszatérés az életbe” című könyvét, megismerheti és egész biztos hogy a szívébe zárja őt. A könyv ajánlójában ez olvasható: „Való­ságos történetet írtam, minden szava hiteles: gyermekkorom, családom, ma­gyarországi - szécsényi - szülőhelyem, az, hogy 13 éves koromban fogoly let­tem; a gonoszság és a fasizmus vihará­nak áldozata.” A könyv szerzője boldog, vidám gyer­mekéveket töltött Szécsényben. írásá­ban jó szívvel emlékezik vissza a szécsé- nyiekre, a játszótársakra, az ott élt embe­rekre. Könyve több mint visszaemléke­zés: az olvasó megismerheti belőle a há­ború előtti Szécsény életét, az emberek hétköznapjait, szokásait, a kor divatját, a lakosság foglalkozását és felekezet sze­rinti összetételét. Felidézi az egykori pi­ac, s az ünnepek hangulatát. Az olvasó betekinthet abba a boldog és harmoni­kus családi életbe, amelyben Dina Davidovich emberré cseperedett. Meg­tudhatja az olvasó, hogy a katolikus pa­pok, a protestáns lelkész, a zsidó rabbi éppúgy, mint a felekezetükhöz tartozó emberek jó barátként tisztelték egymást. Mindezekről az egykori gyermeki tiszta­ságból és őszinteségből táplálkozó hittel és lelkesedéssel ír. Édesapja a zsidó hitközségnek volt a kántora. A boldog családi idill, az önfe­ledt gyermekévek fölött egyre gyakrab­ban, egyre sűrűbb és zordabb fellegek gyülekeztek. „Édesapámat 1942-ben felsőbb pa­rancsra letartóztatták, a vád: rövidhullá­mú rádiót rejtegettünk a zongorában. Ennél groteszkebb vád nem érhetett vol­na, mivel sem zongoránk, sem rádiónk nem volt”. Dina a gyalázatot, a megve­tést, a megaláztatást, az emberi méltó­ság sárba tiprását korán megismerte. Könyvében bemutatja a szécsényi Próféta utcai (ma Mártírok útja) gettóba bezárt, bizonytalanságban élő emberek reményekkel átszőtt életét. ír a gyerme­keket olykor hatalmába kerítő pánik- hangulatról. „Tudósít” arról, hogy mi­lyen embertelen körülmények között vagonírozták őket be és vitték a szá­mukra ismeretlen helyre. Valamikor az 1980-as években jár­tam Auschwitzban - szívbe markoló volt a látvány. Kérdések sokasága tolon­gott a fejemben, amelyre sem a szív, sem az ész nem tudott válaszolni. Mi le­hetett itt 1944-45-ben, amikor csonttá soványodott emberek vonszolták testü­ket, amikor sokan önmaguk vetettek véget életüknek, amikor az élők rádöb­bentek arra, hogy mit jelent éjszakán­ként hallatszó rémület és sikoly, ami­kor érezték az égett emberi hús orrfa­csaró szagát, amikor a félelem és halál volt az úr? Hogy lehetett ilyen körülmények kö­zött megmaradni embernek? Mi adha­tott erőt, hitet a túléléshez? Ha valaki elolvassa Dina Davidovich szívet és lelket szorongató, megrázó őszinte vallomását, választ kap a kér­désekre. Elgondolkodhatunk azon, hogy mi is az utókor kötelessége, fel­adata. Dina Davidovich de Unikel túlélte a holokausztot, s visszatért az életbe. Ma Mexikóban él, ahová 1947-ben költö­zött családjával. Könyve 1986-ban je­lent meg Retomo a la Vida (Vissza az életbe) címmel, spanyol nyelven, majd Return Life címmel angol nyelven. A könyv a tengerentúl nagy sikert aratott, híre eljutott Európába is. Sokoly Lászlóval, aki egykoron Szécsényben élt, ma amerikai állampol­gár és elismert orvosprofesszor Gaksik Zsolt fiatal szécsényi helytörténeti ku­tató, a megyei levéltár munkatársa vet­te fel a kapcsolatot, s egyengette a könyv hazai kiadását. Galcsik Zsolt erre így emlékezik visz- sza:- A Davidovich család nevével már többször is találkoztam a levéltári ira­tok között. Az idős szécsényiek még emlékeznek Davidovich Ignácra, az iz­raelita hitközség hitoktatójára. Levelet írtam Mexikóba, s 2000 szeptember 23­án részletes levelet és egy csomagot kaptam Dina nénitől. A könyvének ol­vasásakor megfogalmazódott bennem: ez az a könyv, amit Magyarországon is meg kell jelentetni. Az első kiadás 2001-ben jelent meg. A könyv gyorsan elfogyott. Most május­ban egy újabb kiadása jelenik meg. Az önkormányzat díszpolgári címet adományozó döntéséről dr. Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet polgármester tájé­koztatta Dina Davidovichot. A válaszle­vélben többek között ez olvasható: „Szíves értesítésük a Szécsény város díszpolgára cím adományozásáról éle­tem egyik legmeghatóbb pillanata volt. Örömmel elfogadom a nagy megtisztel­tetést és hálás köszönetét mondok sze­retett szülővárosom Önkormányzata képviselő-testületének és Önöknek.” Június 2-án lesz az az ünnepi önkor­mányzati ülés, ahol Dina Davidovich de Unikel személyesen átveszi a város díszpolgára címet tanúsító okmányt. Az ünnepi alkalomra Szécsénybe láto­gat a mexikói nagykövet is. SZENOGRÁDI FERENC Matuzsálem-korú csillagok bemutatója Szécsény Az óváros központjában, a múzeum előtti téren több százan voltak kíváncsiak a közelmúltban a matuzsálemi koruk ellenére is elegáns megjelené­sű Mercedes személygépkocsikra. A veteránkorú autók tulajdonosainak klubja és az MB Autó Ma­gyarország által szervezett Mercedes Classic Csil­lagtúra 2003 egyik állomása május első hét végé­jén Szécsény volt. A Budapestről, a Hősök teréről rajtoló, majd Egerből átruccanó kocsik ebéd után érkeztek a városba, ahol a 40 autócsodát és tulaj­donosaikat Gróf Miklós, a Magyar Rádió riportere jó hangulatú műsor keretében mutatta be az ér­deklődőknek. Művészeti napok, közönségsikerrel Szécsény A művelődési és művészetok­tatási központban május 12. és 16. között rendezték meg a mű­vészeti napokat. A hangszeres bemutatón - ahol Osaka László, a zeneiskola igazgatója avatta be a nézőket a hangszerek világába - az általá­nos iskolások két alkalommal is megtöltötték a színháztermet. A néptáncbemutatón Hájas Tibor Tekergő csoportja, vala­mint Oláh József és Oláhné Csercsics Ivett Iglice gyermek- néptáncegyüttese mellett fellé­pett a balassagyarmati Lajtorja gyermek-néptáncegyüttes és a ságúj falui Gyöngyvirág gyer­meknéptánccsoport is. A bemu­tató után a nézők nem mentek haza, a művelődési ház aulájá­ban több mint egy órán át jó hangulatú táncháznak voltak az aktív résztvevői. A növendékhangversenyen a szülők, hozzátartozók és az ér­deklődők megtöltötték a kama­ratermet. Az est során az iskola 26 tanulója lépett a közönség elég, hogy tanúbizonyságot ad­janak arról, hogy jól bánnak a hangszerekkel,^ azokat szépen tudják megszólaltatni. Csukáné Szerémy Andrea nö­vendékei, a könnyűzenei ének­hangversenyen most is jó han­gulatú, színvonalas műsort ad­tak. A műsorban közreműkö­A három nap során az utóknak 14 gyorsasági versenyt kellett teljesíteni. Ennek egyik színhelye a szécsényi történelmi belvárostér volt. A kocsikat - amelyek között a legidősebb 1937-ben készült - a múzeum előtti parkban sokan megcsodálták. Az egyik „csillagos” jármű tulajdonosa, Bagó Gábor úgy nyilatkozott: igaz, hogy költséges hob­bi, de van, alti műtárgyakat gyűjt, van, aki a régi autóknak hódol. Kanyó Judit, a szécsényi Tourinform-iroda vezető­je elmondta, hogy személyes kapcsolatainak köszön­hetően sikerült elérni, hogy a Mercedes Classic Csil­lagtúra 2003 egyik állomása Szécsényben legyen. Terveit, elképzeléseit megbeszélte a polgármesterrel, aki örült az ötletnek. ■ Csellójának meleg, bársonyos hangja most is melegséggel töl­tötte meg a jelenlévők szívét. Pa- lánki Éva furulyán, Bobály Csa­ba gitáron, Csuka László zongo­rán La Follia-variációkat adott elő, szép közönségsikerrel. A nézők előadásukat vastapssal jutalmazták. Barát Attila szaxofon-, míg Barát Vitaiina zongoraszámával igazi karneváli hangulatot te­remtett. Pásztor Ákos, a budapesti ze­neművészeti főiskola hallgatója, Palánki Éva tanárnő volt tanítvá­nya csodálatos fuvolajátékával köszöntötte a volt iskoláját, a közönséget. Csuka László a zeneiskola igazgatója kérdésünkre el­mondta, intézményük eddig is aktívan részt vett a város kultu­rális életében. Az idén először a város többi oktatási intézmé­nyeihez hasonlóan megrendez­ték az iskolanapokat. Céljuk az volt, hogy megmutassák ered­ményeiket, még közelebb hoz­zák az iskolájukat a város la­kosságához, a fiatalok körében kedvet csináljanak az általuk oktatott művészeti ágak aktív műveléséhez. Igaz, hogy szep­tembertől megváltozik az isko­la fenntartója, de mindezek el­lenére abban bíznak, hogy most egy szép hagyományt in­dítottak el. SZENOGRÁDI dött az Ónix együttes, Barát At­tila tanár szaxofonon, Beszkid József lanát zongorán. A műsornak sztárvendége is volt Zsédenyi Adrienn énekes személyében. Hiányzott a dísz­let, a kellékek Prezsmer Boglár­ka Kőbarát című mesejátékán. Pontosabban mégsem hiány­zott, mert azt a színjáték tagozat növendékei adták. A jó hangula­tú különböző szituációkra épü­lő előadást a szereplők, a díszle­tek, a kellékek és a közönség egyaránt élvezte. Illyés Gyula Tűvétevők ko­médiáját harmadik alkalommal mutatták be a színjáték tanszak növendékei, Csukáné Szerémy Andrea rendezésében. A szerep­lők most is learatták a siker ba­bérjait. Bakos Ferenc tanár növendé­keinek tárlat megnyitóján arról szólt, hogy a kreativitás, a mű­vészetek által hogyan fejleszthe­tő. A négynapos rendezvényso­rozatot a tanárok hangverse­nye zárta, mely a városi Erkel Ferenc vegyes kar műsorával kezdődött. A kórust az iskola tanára, Lévárdi Beáta vezényel­te. Cselényi Noémi a Várásfuvo- la gitárra hangszerelt egyik részletét művészi módon tol­mácsolta. Demeter Mária, a ba­lassagyarmati zeneiskola mű­vész-tanára már több alkalom­mal fellépett Szécsényben. Thaiföldön járt a cserkész Thaiföldön tartották a tavalyi év végén a cserkészek világta­lálkozóját, ahová megyénkből a szécsényi Palotai Csaba is eljutott. A fiatalember 16 éves, a budapesti Szent István Gimnázium tanulója, s tagja a szécsényi 845. számú P. Bár- kányi János Cserkészcsapatnak. A cserkészek száma a világon meghaladja a harmincmilliót. 1920 óta négyévente szerveznek találkozót, amit jamboree-nak (dzsembori) neveznek. 1933- ban Gödöllő adott otthont a ta­lálkozónak. Tavaly december 28-tól idén január 8-ig tartott a huszadik dzsembori, amit a Tá­vol-Keleten rendeztek meg. Ezen a világtalálkozón százöt­venhét nemzet mintegy har­mincezer fiatalja vett részt. A hetvennyolc fős magyar csapat tagja volt Palotai Csaba is.- Hogyan kerültél be a szeren­csés csapatbal - faggattuk a fia­talembert.- A magyar cserkészszövetség egy válogatást tartott, amelyre 250-en jelentkeztünk az ország minden részéből. Egy anyagot kellett magunkról összeállítani, valamint műveltségi, fizikai teszteken estünk át. 2002 nyarán egy felkészítőtáboron vettünk részt, ahol néptánc-koreográfiát, valamint a táborban nagy elis­merést kivívó magyar kaput ké­szítettünk, továbbá a kiállításun­kat is, még itthon terveztük meg. Az utazás anyagi vonzatát támo­gatóinknak - a nagy cégeknek és vállalkozóknak - köszönhetjük. Egyébként Bangkokba érkezett meg a gépünk, az úgynevezett elefántszigetre, ezután mentünk el a jamboree-ra.- Nem volt nehéz pont az ün­nepeket távol tölteni a családtól?- Nagyon összeszokott, szin­te családias légkör alakult ott ki a csapaton belül.- Milyen egyéb feltételeknek kellett még megfelelni?- A cserkésztudás, a mentali­tás volt a döntő, és persze az idegennyelv-ismeret is számí­tott. A válogató nagyon kemény volt: azokra esett a választás, akik méltó módon képviselik Magyarországot és mutatják be más nemzeteknek.- Milyen korosztálybeliek vet­tek részt a dzsemborin, s miből állt a program?- Zömmel tizennégy és tizen­nyolc év közötti fiatalok utazhat­tak. A magyar kontingens Kelet- Közép-Európa legnagyobb kül­döttségével képviseltette magát. A találkozón kiemelt szerepet töltött be a fiatalok által gyakran látogatott „Globális fejlődés falu­ja”, ahol a cserkészek kiscsopor­tos foglalkozásokon mélyíthet­ték el ismereteiket a világon meglévő szociális és társadalmi problémákról. A tábor ideje alatt egymás megismerésén kívül szociális tevékenységet is végez­hettek, mint például egy falusi iskola udvarának kiépítése. A ta­lálkozón mi magyarok hamar felkeltettük a más országbeliek érdeklődését. Népszerűek vol­tunk jellegzetes ételeinknek, kultúránknak, népi hagyomá­nyainknak köszönhetően, me­lyeket bemutattunk más nemze­tek cserkészeinek. A tábori nyi­tóünnepségen a Magyar Köztár­saság bangkoki nagykövete is meglátogatott minket, a záróün­nepségre pedig a konzul jött el hozzánk. A találkozó egyébként a thaiföldi király támogatottsá­gát élvezte, aki rengeteg pénzt áldozott a rendezvény megvaló­sítására. Ő maga is cserkész, így a cserkészet az egész országban meghatározó. Érdekes, hogy például a svéd király is ott volt, aki nem volt hajlandó szállodá­ba költözni, így sátorban aludt.- Mi volt a nemzetközi talál­kozó célja?- Kapcsolatok kiépítése, az, hogy bemutassuk egymás kul­túráját, a keresztény alapokon nyugvó magyar cserkészmoz­galmat, hiszen különböző vallá­sok is képviseltették magukat a találkozón.- Mikor és hol lesz a legköze­lebbi jamboriee?- Angliában, 2007 nyarán, a királynő védnöksége alatt, amelyre 50 ezer embert várnak - zárta szavait Palotai Csaba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom