Nógrád Megyei Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-125. szám)

2003-05-27 / 121. szám

2003. MÁJUS 27., KEDD REGIONÁLIS NAPLÓ Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal A történelem néma tanúi II. Rákóczi Ferenc-emlékmű SZÉCSÉNY Már a XX. század elején, 1905-ben, a szécsényi or­szággyűlés 200. évfordulója alkalmából felvetődött a gondolat II. Rákóczi Ferenc emlékművének felállításá­ról. A kezdeményezéshez csatlakozott a Takarékszö­vetkezet Részvénytársaság, amely 500 koronával szo­boralapot létesített. Öt év múlva több mint 20 000 ko­rona gyűlt össze, a szobor felállítására valószínű az I. világháború miatt nem ke­rült sor. Hosszú évekig csend te­lepedett az ügyre, legalább­is az abból a korból szárma­zó írásos emlékek nem tesznek róla említést. 1935- ben ismételten a II. Rákóczi Ferenc-emlékmű felállításá­ról döntött a képviselő-tes­tület. A Rákóczi út és a Jó­kai utca sarkán lévő kis té­ren a hat méter magas em­lékművet 1935. október 10- én avatták fel. Az oszlopon a talapzattól 1,2 méterre fe­kete márványtáblán 24 cen­tis átmérőjű relief található, Rákóczi képe profilból. Az arckép körül a felirat: „Cum Deo patria, et libertate”. A relief alatt olvasható: „Rá­kóczi vezérlőfejedelem, va­lamint a Szécsényben tar­tott féjedelemválasztó or­szággyűlés emlékére Szécsény közönsége 1705-1935”. Az oszlop kö­zepén, kiugró kőkonzolon vízszintes kardon a honfog­laló magyarok totemállata, egy kiterjesztett szárnyú bronz turulmadár látható. SZ. F. „... s elindulok a végtelenbe” Tizenötmillió útfelújításra Szécsény A Nógrád Megyei Területfej­lesztési Tanács legutóbbi ülésén döntés született több, az önkor­mányzatok fejlesztési lehetősé­geit segítő pályázat kiírásáról. A szécsényi önkormányzat él a fej­lesztési célokat előirányzó és a turisztikai célkitűzéseket meg­valósító pályázatok benyújtásá­val - tudtuk meg dr. Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet polgármes­ter asszonytól. A területkiegyenlítési alapból Szécsény és kistérsége 30 millió forintot kapott. Döntés született a települések közötti felosztás irányelveiről, mértékéről, s az összeg felét Szécsény kapja. A15 millió forintot utak felújítására, korszerűsítésére kívánja fordíta­ni az önkormányzat, ám hogy melyik utak lesznek ezek, arról a bizottság javaslata alapján ké­sőbb dönt a testület. Az Észak-magyarországi Re­gionális Tanácshoz a Kinizsi, a Bercsényi, a Temető és a Zöld út felújítására 41 millió forint ösz- szegű pályázatot nyújtott be a testület. A helyi képviselők úgy döntöttek, hogy a szelektív hul­ladékgyűjtés feltételeinek meg­teremtésére ugyancsak pályáz­nak. Az önkormányzat a határ belvizeinek rendezését szintén pályázati pénzből kívánja meg­oldani. Pályázat útján a céljellegű de­centralizált alapból a Haynald- kapu felújítására 2,1 millió forin­tot kapott a város. Az önkormányzat sikeresen pályázott a tartós munkanélkü­li lakosság foglalkoztatását, megélhetését, életkörülménye­inek javítását szolgáló köz­munkaprogram megvalósításá­ra. A város 20 személy foglal­koztatására kapott támogatást. E program keretében sor került a Szántó Kovács János és a Me­ző Imre utcában a felszíni víz­elvezető árkok, átereszek rend­betételére. A munkások jelen­leg a Kossuth Lajos utcában dolgoznak, de még május vé­gén elkezdődik a várkert rend­betétele. A kistérségi menedzserek már azokon a pályázatokon dol­goznak, amelyet az EU-csat­lakozás után nagy horderejű fel­adatok megvalósítására lehet benyújtani. A most készülő munkák a pályázatot előkészítő alaphoz kerülnek. RÁDI Május 22-én volt százötven éve, hogy Ferenczy Teréz költőnő, akit a szécsényiek magukénak te­kintenek, önkezűleg vetett végett életének. Szenográdi Ferenc Téli csillag című drámájában a költőnő utolsó napjáról így ír: „1853. május 22. Most kelt fel a nap. Tegnap Ba­lassagyarmaton jártam, hogy a festőm elkészítse arcképemet. Közeleg a vég. Mindenkitől elbúcsúz­tam? ... Nem, még Lottitól nem. Tőle levélben ve­szek végső búcsút. Mire kézhez kapja levelem, én már a szeretteim között leszek. Már nem fáj a szívem, már nem fáj a lelkem. Drága jó édesanyám, kedves, aranyos bátyám, nemsokára találkozunk. A természet felvette szép tavaszi ruháját. Milyen szépen dalol a pacsirta! Dallama elvegyül a légben. Vajon kín vagy öröm van a lelkében? Kit köszöntesz daloddal? Ott lent, messze, a réten dolgozó népet, vagy nékem kül­död búcsúzóul éneked? Hazafelé bemegyek a templomba. Édes jó Istenem, csak te láttad, hány szomorú sóhaj hagyta el lelkemet. Te tudod, hogy mennyit szenvedtem. Meghalok úgy, hogy nem éreztem, mi az igaz szerelem. A boldogságnak csak morzsá­it csipegettem, s nagy kehelyből ittam az élet kese­rű levét. Bocsásd meg bűnös lelkemnek! Most, amikor hozzád készülök, oldozz fel bűneim alól! Nézd el vétkes gondolatom, bűnös tettemet, mely- lyel befejezem földi létemet! Milyen sokat ültem itt kis szobámban, melynek ablaka a virágoskertre néz. Hányszor mondta édesanyám: kislányom, már megint visszavonultál a szobádba. Igen, szerettem egyedül lenni, hogy együtt legyek a világgal. Most, utoljára, gondolat­ban keblemre ölelem azokat, akiket szeretek. Még egy teendőm hátravan. Szegény vagyok, nem sokat hagyok hátra. A verseimről már intéz­kedtem. Most végrendelkezem. Kétszáz kötetes könyvtáramat testvérem gyermekeire hagyom. Kétszáz forintom van, ebből állítsanak sírkövet testvérem, Lajos sírjára és az én sírhantomra. Este van. Kimegyek a kertbe, megnézem a leme­nő napot... Búcsút int felém, s melengető sugarai­val megsimogatja az arcom. Megkérdezi: miért vagy szomorú? Vigasztal. Ne keseregj, csak rövid időre megyek'el, holnap reggel újra felkelek, s be­nézek hozzád az ablakon. Drága napsugár, szomo­rú lelkemnek már nem kell orvosság. Menj csak szép lassan utadra... Lement a nap. Búcsúzó suga­rai vérvörösre festik az eget... Én is elmegyek vele. Bemegyek a szobámba, s elindulok a végtelenbe.” Közmunkások szépítik a város utcáit _______________________________________________fotó: rigó tibor S ikeres diákok a Körösiben ________ Szécsény ___ A Körösi Csorna Sándor Gim­názium és Szakközépiskolában 55 diák fejezi be idén tanulmá­nyait. Május 10-én, a ballagási ünnepélyen Gyarmati Attila, az iskola igazgatója az országos ta­nulmányi versenyeken nyújtott kiemelkedő teljesítményéért, je­les tanulmányi eredményéért hat tanulónak az iskola legma­gasabb elismerését, a kitüntető okiratot nyújtotta át. Kiss Gabriella két alkalommal is bekerült az országos középis­kolai tanulmányi verseny (oktv) magyar nyelvi döntőjébe. An­golból és németből megvan a középfokú nyelvvizsgája. Bodnár Tamás a Lóczi Lajos földrajzverseny országos döntő­jében jeleskedett. Biológiából is szép sikert ért el az oktv-n, s az Oktatási Minisztérium Doni ka­nyar-pályázatának nyertese volt. Angolból, németből középfokú nyelvvizsgája van. Frenkl András bejutott a he­lyesírási verseny országos dön­tőjébe, emellett különböző kul­turális rendezvényeken öregbí­tette iskolája hírnevét. Bagó Zsófia több szavaló-, re­torika- és énekversenyen, törté­nelmi vetélkedőn ért el megyei első helyezést. Német nyelvből középfokú nyelvvizsgája van. Árva Mariann a helyesírási és az Édes anyanyelvünk-verseny országos döntőjében képviselte megyénket. Németből középfo­kú nyelvvizsgája van. Szabó Adrienn tagja volt an­nak az iskolai csapatnak, amit az országos angol nyelvű ver­seny döntőjében az ötödik he­lyen végzett. Franciából az oktv-n úgyszintén sikeresen szerepelt. Több matemati­kaverseny győztese. Franciából és angolból középfokú nyelv­vizsgája van. Kimagasló tanulmányi mun­kájáért, a különböző versenye­ken elért eredményeiért, kultu­rális és közösségi munkájáért további 16 tanuló vehetett át ok­levelét. „Boldoggá tesz, hogy Istent és az embereket szolgálhatom” A kilencvenes évek elején találkoztam először Szécsény utcáin a feren­ces rendi nővérekkel. Hosszú évek teltek el, míg bekopogtattam hozzá­juk. Ahogy a szobában pergett az idő, egyre inkább megismertem a rend múltját, jelenét, felismertem azt az emberi küldetést, amire ezek az em­berek vállalkoztak, amire feltették életüket. Az évek morzsolgatásával emberi életek tárultak ki előttem. A sokszínű sorsokban volt egy közös: segíteni az elesetteken. A rend alapítására, a szécsényi letele­pedésre Mater Eszter nővér így emléke­zett vissza:- Közösségünk alapítását P. Oslay Oswald a Kapisztrán Szent Jánosról ne­vezett ferences rendtartomány akkori főnöke kezdeményezte 1927 decembe­rében. A rend igazi kezdetének az első nővérek beöltözését lehet tekinteni, amely 1930. szeptember 14-én volt Egerben - mondta. Az anyaház és noviciátus Ludány- halásziba került. A következő beöltözés 1931-ben már itt történt. Mivel szolgála­tuk felkeltette az emberek lelkiisme­retét, sok segítő csatlakozott hozzájuk, így rendük gyorsan elterjedt. 1950-ben már közel 200 nővér tevékenykedett 42 közösségben. Szécsényben az 1930-as évek elején telepedtek le a nővérek a Haynald Lajos utca 12. szám alatt. Főleg külső gondo­zást végeztek, de házukba egy-két el­esett embert is befogadtak, amíg azokat a ludányi szeretetotthonban el nem tudták helyezni. Abban az időben Szécsényben négy-öt nővér végezte szép és áldásos munkáját 1950-ig. Többek között M. Flóra, M. Zsuzsanna, M. Fulgencia, M. Tiborcia, M. Avila. A feloszlatás után, a szétszóródás ideje alatt a nő­vérek kórházakban, szociális ottho­nokban, plébániákon folytatták hiva­tásukat. Ezután M. Eszter nővér életére tere­lődött a beszélgetés menete.- Mi volt az a belső indíttatás, amiért szegénygondozó nővér lett?- Jászjákóházán éltünk, tizenketten voltunk testvérek. Nem voltunk gazda­gok, szüleimnek keményen kellett dol­gozni, hogy eltartsák a családot, de kol­dus sosem ment ki tőlünk üres kézzel. Szüleim misszionárius folyóiratot járat­tak, nővéremmel abból ismertük meg a hittérítők szép és nehéz életét. Elhatá­roztuk, hogy mi is követőik leszünk. Alig múltam 14 éves, a nővérem még nem töltötte be a 16. évét, amikor a szü­lők beleegyezésével 1939-ben jelent­keztünk Jászberényben szegénygondo­zónak. Nem volt könnyű 14 évesen be­tegeket ápolni, vigasztalni őket. Emlék­szem, az egyik szobában egy nagyon súlyos rákos beteg feküdt. Gyakran be­mentem hozzá, hogy beszélgessek ve­le, vigasztaljam őt.- Hogyan alakult a további élete?- Egy év után, 15 évesen Veszprém­be kerültem a novíciás házba, majd a felszentelés után Kispestre. Háborús időszakot éltünk, nagyon sok volt a szegény. Gyakran elmentünk a hajlék­talanok házába. Borzalmas látvány fo­gadott minket, ami csak erőt adott a további munkához. A háború alatt meghalt a nővérem. A temetésén a front miatt nem tudtam részt venni. A lelki naplójából tudtam meg, hogy tü­dőgyulladása volt. Egy hideg őszi na­pon gyűjteni voltunk, s nagyon meg­áztunk. Beteg lett, lázas volt, de még így is elment gyűjteni, hogy a szegé­nyeknek tudjanak mit adni. 1950-ben, a rend szétszóratásakor hazaköltöz­tem. Később a szociális otthonban he­lyezkedtem el, ott dolgoztam 1985-ig. 1990-ben megkerestek, visszaállt a rend, s megpróbáljuk elölről kezdeni az életet. Szécsénybe is ekkor kerül­tem, itt egy új otthon jött létre. Mind­ezt Horváth Béláné akkori önkor­mányzati képviselő asszony buzgól- kodásának köszönhetjük. Ez a szere- tetház 12 fő ellátását tudja vállalni testvéri közösségben. Főleg azokat vesszük fel, akiknek igényük van lelki gondozásra is, fontos nekik, hogy hi­tüket megéljék, vallásukat gyakorol­hassák. Boldoggá tesz, hogy Istent és az embereket szolgálhattam és szol­gálhatom. SZENOCRÁDI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom