Nógrád Megyei Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-19 / 42. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2003. FEBRUÁR 19., SZERDA Lyukas a költségvetés... SZÉCSÉNY A város önkormányzatának hétfői ülésén dr. Serfőzőné dr. Fá­bián Erzsébet polgármester előter­jesztésében megtárgyalták és elfo­gadták a város ez évi költségvetés­ét. A háromórás vitában többen, többször is szót kértek. Varga Ti­bor többek között a környező tele­pülések, a városnak tartozása után érdeklődött. Felvetette a gim­názium megyei kezelésbe való át­adását, vagy az általános iskolával történő összevonását. Engelberth István a költségvetési tervezeten belül átcsoportosításra tett javasla­tot. Sümegi Ferenc javasolta a sportbizottság megszüntetését, a tagok tiszteletdíját a sportegyesü­let támogatására kell fordítani. Borik Albert kevesellte a civil szervezetek és a sportegyesület támogatására előirányzott össze­get. Javasolta a közterületi fel­ügyelő munkakörének megszün­tetését is. Bata János könyvvizs­gáló felhívta a testület figyelmét a takarékos gazdálkodásra. El­mondta, hogy az apparátus rész­letes költségvetés-tervezetet állí­tott össze. Dr. Serfőzőné dr. Fábián Erzsé­bet polgármester asszony többek között arról szólt, hogy a Belügy­minisztériumhoz támogatási ké­relmet nyújtanak be. Pályázatot nyújtanak be az önhibájából hát­rányos helyzetbe került önkor­mányzatok támogatására, illetve igénylik a béremelések miatt be­következő hiány kompenzálását. A testület végül 14 igen és 1 nem szavazattal elfogadta a város ez évi költségvetését. A költségve­tés 872 millió forint bevételt tartal­maz, 1 milliárd 247 millió forint kiadással szemben. A forráshiány 375 millió forint. A bevételi olda­lon 345 millió forint normatív és J központi támogatás szerepel. Az átengedett központi támogatás 249 millió. A város helyi adókból 88 millió forint bevételre számít. A város működési bevétele 89 millió. Bér­lakások értékesítéséből várhatóan 30 millió forint kerül a kasszába. Működésre és fejlesztésre átvett | pénz összege 64 millió forint. A kiadási rovatban a legna­gyobb tétel a személyi kiadás, az­az a bérek és annak járuléka: 548 millió forint. Ebben az évben 158 millió forint hiteltörlesztés terheli a várost. Segélyezésre a testület 41 | millió forintot irányzott elő.- SZENOGRÁDI ­Báli meghívó Őrhalomba Az Őrhalmi Általános Iskola tantestülete nagy szeretettel meghívja Önt és kedves barátait a 2003. február 22-én, szombaton, 18.30 órakor kezdődő IU. Szülők-nevelők, baráti támogatók farsangi báljára, az őrhalmi sportcsarnokba. Program: 18.30 órától: yendégek fogadása 19.30 órától: Ünnepi műsor 20.00 órától: Vacsora 23.00 órától: Az igen értékes tombolatárgyak kisorsolása. Belépő: 2500 Ft (személyenként) Zene: FIX-Duó. Vacsora: A-B-C menü, éjfél után korhelykáposzta. Jelentkezés: Urbán Árpád iskolaigazgatónál, vagy Márton Ferencné gondnoknál a 35/570-004-es telefonszámon. Mentőexpedíció a havasokban Egy nógrádi szemtanú, egy áldozat, egy női kabát és öt síbot... Tavasszal folytatják a kutatást A nagyváradi barlangászklub négy fiatal tagja hetekkel ez­előtt tűnt el Romániában, a Fogarasi-havasokban. Lavina so­dorhatta el őket. A helyi hegyimentők a szerencsétlenül jár­tak egyikének holttestét megtalálták, de a hóréteg alá szorult társainak felkutatásához magyar kollégáik segítségét kérték. Az expedíció útjáról, eredményéről a salgótarjáni Manga Mi­hály, a különleges mentőszolgálat tagja számolt be. A legutolsó, amit a négy el­tűntről tudni lehetett az a nap volt, amikor kijelentkeztek a menedékházból. A Salvamont (román hegyi mentőszolgálat) egysége a riasztás után meg­kezdte a mentést, végül a ma­gyarokhoz fordultak, akikkel ré­gi baráti a kapcsolatuk. Fémde­tektoros és keresőkutyás cso­port megszervezését kérték a Központi Különleges Mentő- szolgálattól, amely gyorsan megszervezte az expedíciót, így a Spider Mentőszolgálat (Mis­kolc) és a szolnoki mentőkutyás egység összesen hat tagja indult útnak. Tizenhat órás utazás állt előttük, ugyanis csak Havasal- föld felől, vagyis óriási kerülővel közelíthették meg a nehéz, he­gyi terepet. Mint Manga Mihály elmondta, ennek oka az volt, hogy a havasokat átszelő egyet­len közutat a lavinaveszély mi­att ezen a télen sem lehetett használni. Terepjárókkal, hólánccal vág­tak neki az útnak, hogy elérjék első céljukat, az alkalmi szállá­sul szolgáló menedékházat, de a helyenként három-négy méteres hó miatt egészen nem tudtak feljutni autókkal. így gyalogo­san folytatták. A helyszínen gyors eligazítást tartottak a helyi hegyimentők, aztán már indul­tak is az eltűnés helyeként meg­jelölt területre. Ennek elérése négyórás gyaloglást jelentett a számukra nem ismeretlen, ne­héz terepen. Az időjárás, a kitar­tó mínusz húsz fokkal, harminc méteres látótávolsággal, a ma­gashegyi hóvihar egyéb összes kellemetlenségével még a vihar­edzett mentősöket is próbára tette. Ilyen körülmények között még a tapasztalt hegyjárók is mindenképpen rászorulnak a nyomra vezessék a mentősö­ket... A kutatóvájatokban aztán mint a bányában, fűrésszel, csá­kánnyal vágtak alagutat maguk­nak, lépésről lépésre haladtak olyan hidegben, hogy a ter­moszban lévő ital is megder­medt, s időnként még Exót, a kutyát is melegíteni kellett. Csaknem három napig kutat­tak a három eltűnt fiatal után, de a holttesteket nem lelték meg. A keresés mégsem volt eredmény­telen, a hóréteg alól egy női ka­bát, öt síbot került elő és a pre­napokat, a hóolvadást. A romá­niai és a magyar mentősök meg­egyeztek, hogy április végén, május elején a kifolyásnál foly­tatják, s valószínűleg rátalálnak majd a 18 éves nő, a 25 és 29 éves férfi földi maradványaira. A különleges mentősöknek a bő két héttel ezelőtti nagy hava­zás utáni és előtti napokban itt­hon is sok feladat jutott, Pest, Szolnok, Heves megyében a mentőszolgálatok elakadt ro­hamkocsijain segítettek. Olykor a kocsit mozdították ki, máskor A mentésben résztvevők egy csoportja a Fogarasi-havasokban helyi vezető segítségére. Egy hatszázszor százötven méteres, lavinaveszélyes részt kellett át­nézni. Hogy milyen techniká­val? Ahol a kutya jelzett, ott ás­ták meg a kutatógödröket, át- szurkálták a havat lavinaszon­dákkal, hogy a kis nyílások a szagok feláramlását segítve cíz, tapasztalt kereső munkára jellemzően rábukkantak egy - feltehetően női - hajcsomóra is. Nagy valószínűséggel a lavi­na kifolyásánál, lesznek a holt­testek, ott, ahol a hógörgetegek lefékezett mozgásával 8-12 mé­teresre duzzadt a hóréteg. Ezért muszáj megvárni a tavaszi hó­a beteget vitték el a mentőhöz. Volt olyan napjuk is, amikor az orvosi ügyelet járművének célba juttatása várt rájuk. Ott voltak számos közúti balesetnél, első­sorban a műszaki mentést vál­lalták, de az elzárt tanyák ellátá­sában is részt vettek. _______________________________(MIHALIK J.| Ö nkéntes tűzoltók Őrhalom Alig egy évvel ezelőtt alakult meg öt település összefogásával az Orhalom és Térsége Polgárőr­ség, megyénk második, közhasz­nú minősítéssel rendelkező pol­gárőr-egyesülete. Az Európai Unió elveit követve e szervezet a ha­gyományos polgárőri feladatok mellett katasztrófavédelemmel is foglalkozik, önkéntes tűzoltóság­ként is működik. A személyi állomány számára az nemrég alapfokú tűzoltó-tanfo- lyamot tartott a Nógrád Megyei Tűzoltó Szövetség. A háromna­pos, elméleti és gyakorlati képzé­sen tucatnyian vettek részt, akik megismerkedhettek a poroltók kezelésével, a veszélyes anyagok szállításának szabályaival, vagy éppen a tűzcsapok típusaival. Részletes előadás hangzott el a családi házak, gépjárművek, er­dők tüzeinek szakszerű oltásáról, s gyakorlati ismereteket is szerzett a tagság tömlőszerelésből. Az őrhalmi önkéntes tűzoltó­ság technikai felszerelése meg­kezdődött, számos, felújításra vá­ró berendezést és eszközt sikerült összegyűjteni. A még hiányzó, felszereléseket az egyesület pályá­zati úton, illetve önkormányzati segítséggel kívánja beszerezni. A polgárőrség és így az önkén­tes tűzoltóság vezetője is Bóta András helybeli vállalkozó, tagjai között pedig (természetesen a fia­talok mellett) ott találjuk a megye legtapasztaltabb és legeredmé­nyesebb polgárőrei közé tartozó, ma már nyugdíjas id. Varga Józse- fet, és Járja Andrást is. ______-rp­P okoli történetek az első világháborúból Hős katonák emlékére - Harcok az lsonzo, a Tagliamento és a Piave mentén (5.) Amíg jó apám élt, gyakran hallgattam visszaemlékezéseit katonaéveiről. Az elmondottakat papírra vetettem, talán valakit érdekel rajtam kívül is, hátha lesznek fiatalok is, akik méltónak tartják elolvasni édesapám és hős bajtár­sainak történetét. Kikre emlékeznénk, kiket tisztelnénk önmagunk és gyer­mekeink előtt, ha nem apáinkat és múltunk hőseit, becsületben élt és el­hunyt őseinket? A monarchia legfelsőbb vezetése, nem tudva, és nem akarva választani két igen befolyásos tábornok között, az olaszországi frontot két, egymással be­tegesen rivalizáló hadúrra bízta, akik­nek minden gondolatuk az volt: ho­gyan körözzék le a másikat. E tragikus torzsalkodásnak ezer meg ezer katona esett áldozatul. Nem is ezt tartom leg­nagyobb bűnüknek, bár ez sem akár­mi... Helyette azt, amit sem apám, sem a harcosok túlnyomó része nem tudott meg: a két hadúr, amikor összeomlott a front - 1918 októberében - s megalázó vereséget szenvedtünk, eleget tett a bé­csi udvar kérésének... A frontról mene­külő, elcsigázott katonák előtt - félve a nép és a katonák együttes elégedetlen­ségétől, a kalandor háború következ­ményétől - kérésükre az ellenséggel (!) lezáratták a hazafelé özönlő katonák előtt az utakat, a hágókat, a Garda-tó mentén a Tonale hágótól, a Monte Grappán, a Montellón, a Piave mentén egészen Ponte di Noventáig, az Adriáig az addig keményen harcoló, halálosan kimerült katonák előtt. így ők olasz fogságba esve csak évekkel később tér­hettek haza calabriai, szicíliai fogolytá­boraikból. Már akik hazatérhettek. E két árulónak, a hazafiság hamis igéjé­vel, százezreket halálba küldő had­uraknak, örök mementóul álljon itt tel­jes neve: Conrad von Hötzendorf, a Belluno vagy Conrad hadseregcsoport és Boreovic Szvetozár, az lsonzo hadseregcsoport ve­zénylő tábornokai, akik büntetlenül, ágy­ban, párnák közt haltak meg. E könyv elolvasása után és előtt is, már kész tény volt, hogy a következő év­ben megismételjük a nagyon kellemes nyaralást, ha lehet, csak egy kicsivel több idővel. Én akkor már az előzőekben vá­zolt dolgok ismeretében, titokban készül­tem egy körútra, hogy végigjárjuk azt az - üdülés helye körül lévő - területet, me­lyet a dokumentumok birtokában megis­mertem, és amely, akkor még kis gyere­kekkel bejárható. Nem áll módomban út­leírást adni, de Udine városával kezdtük, majd végigmentünk a haditérkép szerinti településeken, amelyekre édesapám el­beszéléseiből emlékeztem: Pordenone, Sacile, Conegliano és Ponte di Piave! Itt ért az első meglepetés. A Piave partjára szerettem volna valahogy lajutni, és eh­hez kerestük az utat. Megálltunk pár száz méterre a Piave hídjától, egy útjelző táblánál. Az egyik tábla, a Piave irányá­ban „ A magyarok utcája” nevet viselte. Via ungheresce! Meg­döbbentem, mert ez nem lehet véletlen! Vagy itt vonultak egy véres támadásra, vagy a mér­hetetlen számú áldozat és veszteség emlékére, ezt az ut­cát nevezték el a volt ellenség emlékére. Bármelyik is igaz, aki kitalálta, nagyszerű ember lehetett! Beérve Ponte di Piavébe, szerettem, szerettünk volna lejutni a Piave partjára, de a hatalmas ártér - vagy 1,502 kilomé­ter széles - közepén csordogál a (nyáron) „szelíd” folyó, az ártér pedig egy hatal­mas, összefüggő kukoricatábla, mindkét oldalon. Nem tudtunk közelébe jutni a híd déli oldalon levő lábának, mert a híd ma már autópályához csatlakozik, és na­pok kellettek volna, hogy feltárjuk, de ezt kicsi gyermekekkel nem vállalhattuk. Nem adom fel! Visszatérek, és megke­resem a helyet a volt híd déli lábánál, vala­hol ötven méterre a partoldalban azt a he­lyet, ahol édesapánk „dekung”-ja lehetett. Egy marék földet viszek magammal, a sír­jára helyezem, hogy halála után is a közel­ben érezze szenvedése földjét, hősi halált halt, jeltelen sírban nyugvó bajtársai üze­netét. És ekkor azt fogom mondani, hogy nyugodjanak békében, mert tudtam, hogy amit le fogok írni, az már nem csak egye­dül édesapám emlékének fog szólni, ha­nem vele együtt hős bajtársinak is. E sorokat mára száz és százezer kato­na szenvedése, halála is ihlette, amelyet édesapánk elbeszélése után, Szabó László könyvéből megismertem. Ezek a katonák a haza hívó szavára nem azt kérdezték, hogy „ott lőnek-e, meg hogy az veszélyes- e?”. Hanem a haza hívó szavára indultak parancs szerint, ahogy az férfihoz illett. Milyen érdekes az élet! E befejező sorok írásának napjaiban hallottam egy - har­madik - kitűnő hadtörténészt a rádióban, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtörténeti Tanszékének egy kutatójá­tól, aki az erdélyi Árpád-vonal történetét mesélte el, lebilincselő, higgadt, bölcs stí­lusban. Hogy: nem a katonának kell meghozni a döntéseket, hogy mit csináljon, hanem jó politikusok kellenek ennek az ország­nak, akik jó döntéseket hoznak, amit a katonának mérlegelés nélkül vállalni, tel­jesíteni kell, bármi áron is. ( Ez tartalmi, érzelmi idézet, nem szó szerinti.) Hát ezt tették ők, az olasz front hős katonái. Ők megcselekedték, amit várt tőlük a haza. Messze, messze, valahol Szibériában, a gyilkos háború másik végén, hosszú menetben gyalogoltak a magyar (és nem magyar) foglyok, fogolytáboruk, végze­tük felé. Volt közöttük egy katona, egy csodálatosan lírai, fájdalmas hangú költő, akinek versei sokáig tabu voltak, majd kevesen, sajnálatosan kevesen ismerték meg azokat. Gyóni Gézának hívták. Ott halt meg a szibériai fogolytáborban, fo­golytársai acélabroncsot tettek a dereká­ra, hogy a hálás nemzet, a haza, ha keres­né, könnyebben megtalálják, mert úgy érezték, keresni fogják. Tudtommal őt eddig nem kereste senki a hálás nemzet részéről, pedig lehet, hogy nem is kellett volna sokat keresni! Az ő versének - „Csak egy éjszakára...” - egy szakaszával zárom visszaemlékezésemet, mert tu­dom, hogy édesapánk, ha olvashatta vol­na, azt mondja, „édes fiam, ennek a vers­nek minden szava színtiszta igazság!” „Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A hitetleneket, s az üzérkedőket. Csak egy éjszakára: Mikor a pokolnak égő torka tárul, S vér csurog a földön, vér csurog a fáról, Mikor a nagy sátor nyöszörög a szélben, S haló honvéd sóhajt: fiam... feleségem..." Üzenem e sorokat gyermekeimnek, az utánunk jövő nemzedéknek, hogy tisztelettel emlékezzenek hőseinkre és őseinkre, akik bátor hazafiként éltek, s, ha kellett, haltak e hazáért. (VÉGE) KISS SÁNDOR HÍRLAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó és főszerkesztő: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Főszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN és TIBAY GÁBOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és tévesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére a KER-T.O.M. Bt. munkatársai kézbesítik a lapot. Kérésével Salgótarján térségében hívja a 06-20-566-33-55, Balassagyarmat térségében _________________Köm.rTiwn ap_______________ a 06-30-908-77-71, Pásztó térségében a 06-30-475-83-80-as telefonszámot. Az áruspéldányokat teijeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1345 Ft, negyedévre 4035 Ft, fél évre 8070 Ft, egy évre 16 140 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. . A2újsága # * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. ! az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóteijesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. szerkesztőségi rendszerrel készült.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom