Nógrád Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-20 / 168. szám
í'ifVLífil 2002. JÖLIÜS 20., SZOMBAT mm • . A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE | IPM - újra Az Interpress Magazin (IPM) már negyedszázada, első megjelenése idején egyedülálló próbálkozásnak számított a hazai lappiacon: az újság hamarosan a legolvasottabb, legkedveltebb művészeti-kul- turális-tudományos magazin lett. A lap hosszú szünet után idén megújulva indul újra. Szerkesztői - mint mondják - az IPM korábbi értékőrző és értékteremtő szerepét tartják szem előtt. A lap hasábjain olyan szerzők írásai találhatók, akikről bízvást mondható: saját tudományterületükön a legjobbak közé tartoznak. A minőség garanciája a neves szerkesztőbizottság: dr. Czeizel Endre (orvos-genetikus), dr. Grandpierre Attila (csillagász-fizikus), Hernádi Gyula (Kossuth-díjas író), dr. Juhász Árpád (geológus) és dr. Ranschburg Jenő (pszichológus), a mai magyar tudományos és kulturális élet kiemelkedő képviselői. Az első számban megjelenő, „kimeríthetetlen” férfi-nő témakör területeinek aktuális vizsgálataiba és gondolatrendszerébe az Okosabbak-e a férfiak a nőknél? Létezik-e „férfias” és nőies” intelligencia című írások nyújtanak betekintést. Kiderül: lehetnek-e a gépeknek érzelmeik? Elbűvölhet-e egy gépet egy gondolat, egy ember, egy másik gép? Kísérleti űrkolónia a Földön? Lehetséges alternatíva egy globális katasztrófa esetére? Állásnélküli tudósok menedékhelye az arizonai sivatagban? Választ kínál e kérdésekre a Bioszféra 2-ről, egy különleges amerikai kutatóbázisról szóló írás. Az inka birodalom fénykoráról, s a megállíthatatlan ösz- szeomlásról sokat megtudhatnánk, ha szóra bírnánk a perui múmiákat - a lap hasábjain ismert tudósok erre is kísérletet tesznek. Nyári tárlat Balassagyarmaton Két hónapig fogadja a látogatókat a XV. nyári tárlat Balassagyarmaton, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban lévő Horváth Endre Galériában. A kiállítás megnyitóján Csemniczky Zoltán szobrászművész, a kiállítás rendezője szólt a tizenöt év során megrendezet nyári tárlatok közönségsikereiről, amelyek egyaránt szóltak a rangos mesterek, köztük Farkas András, Réti Zoltán és a fiatal nemzedék alkotásainak. A balassagyarmati nyári képzőművészeti seregszemlék egyfajta megmérettetést, mérleget is jelentettek eddig is a környéken élő alkotóknak és lehetőségét adsa. Mellette finoman komponáltak Budavári Renáta papírkollázsai. Szikz Marian ezúttal is profihoz méltóan jelentkezik üveg kisplasztikáival és üvegberakásos Az idei kiállításon is változatos alkotásokban gyönyörködhet a műértö közönség ják a képzőművészeti szabadiskolák,, mint a Bacsúr Sándor vezette rajzkör bemutatkozásainak is. Ezen a nyári tárlaton érezhetően hiányoznak olyan rangos mesterek, mint az életművét már szinte megalkotó, nemzetközi hírű Réti Zoltán, vagy akár Lengyel Péter és társaik, akik az elmúlt években jó szívvel állították ki itt is munkáikat. A legkülönfélébb technikákat és anyagokat felvonultató alkotások ezúttal is látványos rendezéssel kerültek a látogatók elé. A harmincnégy kiállító anyagát bemutató tárlaton mindjárt a galéria bejáratánál Csemák Edit finoman megmunkált és színezett texülkompozíciója fogadja a látogatót. Vele átellenben Gecsényi István festett és kis tárgyakat ragasztással felhasználó képei az ember által okozott károkra figyelmeztetnek. Látványos Pécsi Kornélia csendélete és a Sámán anya című, vörös és fekete színbe rejtett alkotákompozíciója a nagyobb léptékű munkákra hivatott művészt jelzi. Kiss Róbert Tibor gipszből készült arcot mutatott be, míg Béres Kata vászonra festett látványos képeit állította ki. Zolánszky Zsolt finom kézzel rajzolta meg Tér-időstruktúra című képét. A kiállítás rendezésében is segédkező Petró György merész vonalú tusrajzait állította ki. Molnár László biztos ecsetvonásokkal idézi az ember álomvüá- gát, míg Molnár Eddig a modem festészet egyik követőjeként alkotta meg képeit. Groteszk tusrajzai mellett finom kisplasztikákat állított ki Karmann János, aki galgagutai szülőházában valóságos művésztanyát rendezett be. Káptalanfüredi vöröskőből faragta birka- és emberfejes ékszertartóját Szabó Endre. A kisplasztikák sorában figyelemre méltóak Bertalan Gábor öntöttvas szobrai, amelyek Bobály Attila műhelyében kerültek kiöntésre. Közülük a Merengő címet viselő vaskompozíció alkalmas nagyobb léptékben köztéri alkotásnak, akár Balassagyarmaton is elhelyezve. Érdekes, szinte a homályba vesző női álomvilágot idéznek Paróczi Mária olajképei, amelyekre a durvának tűnő alapozás is vonzza a szemet. A nyári tárlatok régi kiállítójának számít Lakatos László, akinek finom rajzolatú képei realista látásmódról tanúskodnak. A kiállítás talán leglátványosabb olajképeit Deme Róbert festette ipeg, aki szinte Csók István-i friss színekkel idézi a nyarat élvező meztelen lányokat, az ipolyve- cei horgászokat, valamint a csengődi borozóban biüárdozó Fűrész tanár urat és közönségét. Lisányi Endre hajlított zsinegekből komponált képe akár térplasztikának is alkalmas lenne, mint ahogy Kusnyár Evelin Szóbeszéd című, zsinegből, finom hálókból és kövekből szerkesztet alkotása is szolgálhatna a ' faldekoráció egyik jó példájaként. Szemet vonzó és rendkívül dekoratív Romhányi Olga három batikja. A képzőművészek sorában jól hangzó nevű Adorján Attila Önmegvalósítás című nagy méretű képe sejtelmes világával elgondolkoztatja a látogatót. Az előző nyári tárlatokon kiállított munkáit idézi Csach Gábornak a Leporolt kép című alkotása és a Csemniczky Zoltán üressé vált dohányzacs- kókból készült hatalmassá szerkesztett fallosza. Érdekes képvilágot idéznek Sáros Miklós ceruzarajzai és látványos az EH címmel kiállított disznófejes festménye. Szinte a kiállítóterem falából robban a látogató elé Kiss Róbert Tibor modern felfogású gipsz Krisztusa, mellette keleties hangulatot áraszt Pozsonyiné Kiss Ágnes Díva című képe. Mesteri, finom kidolgozású olajképekkel jelentkezik Pregard Paur Oszkár, akinek talán a kiállítás legszebb darabjait köszönhetjük. Bacsúr Sándor zománcképén Mátraverebély nyolcszáz éves templomát örökítette meg szép, meleg színekkel és rajzai mellett tanítványai képei is ott sorakoznak. Ipolyvarbó és a vízi vüág tárul elénk Dénes Sándomé és Varga Ágnes akvarelljein. A régi megyei képzőművészeti telepeken megszerzett mesterségbeli tudás rajzolódik ki dr. Márton Bálint finom színeket alkalmazó képein, amelyek az Ipoly-vidék hangulatos, szép világát örökítik meg. Svélecz Eníd Tavaszi virágok és Brigitta című képei a női alkotó látásmódját vetítik elénk. A régi motorok szerelmesei számára is érdekesek Szakács László aprólékos rajzai a Pannónia motorcsaládról. Nagy Kata fehér pamacs kutyaképe szomszédságában hasonló látásmódról árulkodnak Nagyné Huszkó Erzsébet tájképei, amelyek mellett egy magasabb lépteket képvisel az Anya gyermekével című nagyméretű képe. A Horvát Endre Lőrincz Katalin, Pécsi Kornélia: Anyám könnyű álmot ígér Galéria közepén a mennyezethez erősítve zsinóron lóg fejjel lefelé Lőrincz Katalin és Pécsi Kornélia közös kompozíciója. Az Anyám könnyű álmot ígér címet viselő nyakigláb műanyag bábú is szinte úgy tátog levegő után, mint a tárlat látogatója ebben a nyári kánikulában. SZABÓ ENDRE A művész is smbsr Koós Réka: A musical szerelmese lettem Művészek. Egy más világ. Nehéz fazonok? Nem feltétlenül. Idegenek? Dehogy! Itt élnek a mindennapjainkban, meghatározzák kultúránkat, szórakozásunkat, így véletlenül sem lehetnek azok. Közelebb vannak hozzánk, mint bárki mások, csak másképp. Nézzük őket a tévében, halljuk a rádióban, látjuk az újságban, fellépéseken, néha az utcán, de közelebbit nem tudunk róluk. Hogyan élnek, milyenek a hétköznapjaik? Gyűlölnek, ölelnek, szeretnek? Mindent, amit mi civil emberek csinálunk, csak ők máshogyan. Egy valamivel zártabb világban. Ebbe a világba enged bepillantást rovatunk. Fiatal musicalszínésznő, aki énektudását eddig nem elsősorban Magyarország közönségének mutatta meg. Erre kevesebb a lehetősége. Pedig biztosan szívesen hallgatnák a magyar zenekedvelők is. Torkában ugyanis nem mindennapi kincs rejlik: énekhangját szüleitől örökölte. Koós Rékára mégsem mondható: csupán Dékány Sarolta és Koós János lánya.- Mit gondol, ha nem énekescsaládba szülteik, ma nem beszélgetünk itt?- Elképzelhető. Ez genetikailag is kódolt. Mindenképpen így kellett lennie, annak ellenére, hogy soha nem akartam énekesnő lenni. Na jó, énekesnő még csak-csak, de színésznő aztán biztosan nem! A szüleimtől mást sem láttam, mint hogy naponta levezetik a maguk 500 kilométerét, hajnalok hajnalán fáradtan jönnek haza, mert egyik vidéki kultúrházból a másikba jártak. Ez mind nagyon szép, de engem cseppet sem vonzott. Semmiképpen nem akartam ezt csinálni, úgyhogy elhatároztam, nem is fogom. Aztán úgy 16 évesen, az édesapám egyik jubileumi koncertjén egy akkor nagyon sikeres musicalszínésznő énekelt egy dalt az Evitából, ami megragadott. Hallottam a dalt, lenyűgözött és onnantól kezdve elkezdtem musicaleket nézni. Színházba jártam, megnéztem az Evitát hússzor, a Nyomorultakat szintén, ez pedig már elég is volt ahhoz, hogy ebbe a műfajba teljesen beleszeressek. A musical szerelmese lettem. Amikor leérettségiztem, elkezdtem énekelni tanulni, Toldi Máriánál.- Képzelem, a szülei a hajuJait tépték...- Igaza van. Meg voltak győződve róla, hogy a musical Magyarországon nem egy élő műfaj, tehát egyáltalán nincs jövője. Sajnos, ebben részben igazuk volt. Vannak persze színházak, ahol musicaleket is játszanak, de ezek többnyire prózai színházak és nem becsülik meg ezt a műfajt. A musical nem kapja meg azt az elismerést, ami neki jár. Másrészt pedig a mi osztályunk volt az első nappali tagozatos musicalosztály, ezért a szüleim joggal mondták: még nappali tagozat sincs belőle! Elmondták a véleményüket, de mivel én keményen elhatároztam magam, így utamra engedtek. Nem tiltottak meg semmit.- Kutyából nem lesz szalonna...- Anyám az orvosi, vagy az ügyvédi pálya felé terelgetett volna, apám pedig azt akarta, hogy szolfézs-, vagy zongoratanár legyek, mivel hét évig tanultam zongorázni. De a nehézségek ellenére sem bántam meg, hogy ezt a pályát választottam. Jól mondta, kutyából tényleg nem lesz szalonna...- Még főiskolai diploma sem volt a kezében, már külföldön játszott. Miért választotta ezt az utat?- Akkoriban még csak azért akartam külföldre menni - bár mindenki azt fogta rám, hogy a pénzért megyek, de ez nem volt igaz, mert minden musicalszínésznő tudja, hogy a musical igazi hazája a Broadway, a West End, Németország és Bécs. Csoda, hogy egy fiatal arra vágyik, hogy ezeken a helyeken játszhasson? Láttam a főiskolán, hogy meghallgatást hirdetnek. Az első gondolatom az volt, hogy ugyan minek menjek el, úgysem választanak ki. De összeszedtem magam, mondván: lesz ami lesz, megpróbálom. Reggel gyorsan összekaptam magam, két perc alatt eldöntöttem, mit éneklek majd, felkaptam a farmert, pulcsit és a bakancsot, s elindultam. így jutottam el Németországba.- Azt kapta kint, amire számított?- Szakmailag mindenképpen bejött az ott eltöltött idő. Rengeteget tanultam, kiváló szakmai tudású emberekkel találkoztam. Több színháznál szereztem tapasztalatot. A honvágyat és a magányt azonban nem bírtam, ezért jöttem haza. Hiába voltak körülöttem olyanok, akiket szerettem, akikkel jól kijöttem, külföldiek is, nem bírtam az ottani létet. Hiányzott Magyarország, a családom, barátaim. Bár voltak további lehetőségeim, kénytelen voltam hazajönni. Azóta is voltam meghallgatáson, magam sem tudom, miért mentem el, hiszen tudtam: nem akarok többet külföldön dolgozni. Talán úgy gondoltam: lássanak, kipróbálom magam. De amikor továbbjutottam, már el is döntöttem: nem megyek Bécsbe.- Nekem úgy tűnik, hogy itthon nem azt kapta, amire vágyott. Jól látom?- Jelenleg nem vagyok leszerződve egy színházhoz sem, ennek az az oka, hogy musicalszínház itthon nincs, én pedig nem prózai, hanem musicalszínésznő vagyok. Imádom a prózát, a színházat, de tudom, hogy a maximumot egyelőre a musicalben tudom nyújtani.- A szakmában eltöltött évei alapján hogyan látja, ha a musical népszerű a közönség körében, miért nem kapja meg a kellő publicitást és a megbecsülést?- Még nem különült el a prózai és a musicalszínész kategória. Itthon a legtöbb színházban úgy gondolják (és úgy is csinálják), hogy bemutatnak egy musicalt és azt majd a prózai színészekkel játszatják el, mert: „majdcsak elénekli valahogy”... Na ezt így nem lehet!- Munkák?- Nagy örömömre a West Side Storyban játszottam a Bakáts téren, Győrben a Nyomorultakban láthatott a közönség, ugyanott továbbra is játszom a Hairt, a Madách Színházban és a Piccolo Színházban a Rent című musicalt.- Nyár?- Nem telhet el Balaton nélkül. Imádom a vizet és a vitorlázást, azt hiszem ezek nélkül nem is tudnék élni. Lehet, hogy ezt is a családomtól örököltem, mert ahogy szabad időm akad, azonnal szaladok a vízpartra. Imádom, ahogy a szél elkezd fújni, zörgeti a nádast, előbújnak a kacsák. Nem zavar, ha viharba keveredek, ha ronggyá ázom, én azt is élvezem.- Magánélet?- Próbálkozom. Nem feltétlenül szakmabelit képzelek magam mellé, a barátom sem az, a legjobb barátaim civilek.- Nem nagyon tudom eldönteni, hogy irigyeljem, vagy sajnáljam a neve miatt...- Én sem tudom igazán. Azt hiszem, ezt a létet vagy nagy önbizalommal, vagy nagyon flegmán lehet csak kezelni. Amikor főiskolás lettem, persze jöttek a megjegyzések: naná, felvettek, mert a Koós lánya vagyok. Amikor külföldre kerültem, mindenki azt mondta, hogy az édesapám intézte el... Nagyon nehéz ezeket a véleményeket cáfolni. Sajnos, sok az irigy ember, de én azt mondom nekik: jöjjenek el, hallgassanak meg a színpadon és döntsenek. SÁNDOR ANDRÁS
