Nógrád Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-02 / 152. szám

2. OLDAL MEGYEI KÖRKÉP 2002. JÚLIUS 2., KEDD Őrzik a hagyományokat az Ipoly túlsó partján A Csemadok jubileumi ünnepsége Nagycsalomján Nagycsalomja mintegy 10-15 km-re fekszik Balassagyar­mattól - persze az Ipoly túlol­dalán. Erős túlzással azt is mondhatnánk, szinte kőhají- tásnyi ez a távolság. A június 23-i járási kulturális ünnepély viszont meggyőzött arról, hogy milyen keveset tudunk az ott élő emberek erőfeszítéseiről, öröméről, bánatáról mi, akik az Ipoly innenső oldalán élünk. A rendezvény révén mintha egy külön világba csöppentem volna. Az egész úgy kezdődött, hogy a balassagyarmati városi könyv­tárban összehozott a sors Bodzsár Gyulával, aki a Csema- dok (Csehszlovákiai Magyar Dol­gozók Kulturális Közössége) nagykürtösi járásának titkára. El­mondta, milyen jó lenne, ha hírt adnánk róluk is. Olyan ember ő, aki nélkül biztos, hogy nem men­nének előre a dolgok. Afféle „min­denes”, aki ezernyi feladatot lát el egyszerre óriási lelkesedéssel és humorral. A sajnos mára már megszűnt „Palóc” című lap szer­kesztője volt, dolgozik az ipolynyéki helyi tv-nél, az „Új Szó” munkatársa, ezenkívül öt­hat éve konferansziéja annak a kulturális ünnepélynek, amely épp most jubilált, hiszen negyve­nedik alkalommal rendezték meg a nagycsalomjai szabadtéri szín­padon. Mire megérkeztünk, az em­berek már elkezdtek gyülekez­ni a tikkasztó hőségben, ame­lyet szerencsére a színpad kö­rüli árnyas fák enyhítettek kis­sé. Hogy milyen rangos és az odaát élő magyarság életében fontos eseménynek lehettem tanúja, arról az ünnepély előtti ebéd során bizonyosodhattam meg. A helyi kultúrház szépen megterített és bőséges asztala mellett ott ült mindenki, aki szá­mít. Képviseltették magukat a környező községek polgármes­terei: Ipolybalog, Inám, Szécsénke, Ovár vezetői, de szép gesztusként ott voltak „ide­áiról” a magyarnándoriak és dejtáriak is. Ez az ünnepség a Csemadok legtöbb embert megmozgató eseménye, bemutatkozhatnak a szervezet felkarolásával műkö­dő éneklő, zenélő, táncoló mű­vészeti csoportok. Amikor délután három felé megkezdődött a műsor, a pad­sorok is szépen megteltek: karonülő gyermekektől a legidő­sebbekig sokféle korosztály fog­lalt helyet a közönség soraiban, feltűntek a szemet gyönyörköd­tető népviseletek, a színek való­ságos kavalkádjában részesül­hetett a látogató. Balogh Gábor, Ipolybalog pol­gármestere, a Csemadok nagykürtösi területi választmá­nyának elnöke tartott rövid beve­zetőt, s utána bő három órán ke­resztül léptek színpadra a külön­böző hagyományőrző csoportok és egyének. Az inámi óvodások bűbájos piros főkötős „Kispacsir- ta” csoportja nyitotta meg a ren­dezvényt, majd nagycsalomjai ci- teramuzsikát hallhattunk, s valódi tehetségek tűntek fel a Rozsnyón megrendezett országos palóc me­semondóverseny győztesei kö­zött. Zolczer Melánia és Lengyel Kinga meséi közben szinte bele- borzongott az ember a gyönyörű­en megőrzött archaikus tájnyelvi jelenségekbe. Éppúgy elhangzott' a házval teljes hasonulás nélküli alakja, mint az ősi, zárt nyelválla­potot tükröző buglya szó. A nagykürtösi tánc- és sportklub gyermekeinek fellépését szlová­kul is felkonferálták, s amikor az alsósztregovai szlovák folklórcso­port színpadra lépett, egyet kellett érteniük a műsorvezetővel: jól megfér egymás mellett szlovák és magyar. Ezt a csoportosulást ugyanis a Matíca, a szlovák kultú­ra mozgalma patronálja. A legidősebb fellépő, a 75 éves Hugyecz Ilona Apátújfaluból szár­mazott, de apátújfalui volt Péter József is, aki elmondta, hogy még nagyanyjának a nagyanyja je­gyezte le az első világháborús szép nótát, a „Doberdónál van egy szomorú fűzfa” címűt. „Síraz anyám, sír az apám, sír a szere­tőm, tele van a doberdói temető. ” Az ipolyvarbói asszonykórus sze­replésekor a műsorvezető megje­gyezte, viseletűk mennyire ha­sonlít az őrhalmira, hugyagira. Egy régió ez, szerves egységet al­kot, egyazon kultúra köti össze. Miközben a szép táncokat fi­gyeltem, az énekeket hallgattam, egy tiszta tekintetű, viseletbe öltö­zött fiatal nő sodródott mellém. Mint megtudtam, Kissimonyi Beatrixnak hívják, s a csalomjai Magyarok Nagyasszonya magyar iskola igazgatónője, s egyben egyetlen tanítója. Őszintén beszá­molt a mindennapok nehézségei­ről, a szorongató gondokról. Az ő iskolájába már csak 9 gyermek jár, nincs elsős, összevont osztály­ban tanulnak a kicsik. Nagy az el­vándorlás Pozsony és Budapest felé, sokan inkább szlovák iskolá­ba járatják gyermekeiket. Lépten- nyomon ott kísért az asszimiláció veszélye. Ez ellen veszi fel a har­cot szinte sziszifuszi küzdelem­mel, elszánással a Csemadok. Beatrix büszkén mutatta vise­letét. A padlásról mentették meg a nagyanyák ruháit, s varrattak most ugyanolyanokat, mint az eredetiek. - Azért mi is beszélünk olyan szépen magyarul, mint ti, ugye? - kérdezte kissé riadtan és megerősítésre várva a balassa­gyarmati könyvtárba rendszere­sen olvasni járó fiatal nő. Mennyi minden sűrűsödött össze ebben az egyetlen kérdés­ben! Egy igazságtalan történelmi döntés miatt a határ túloldalára került kisebbség szinte már év­százados szorongása, aggodalma. Balogh Gábor Csemadok-elnök is elmesélte a napi nehézségeket. Az 1999-ben ötvenedik évfordu­lóját ünnepelt Csemadok a bárso­nyos forradalom óta folyamatos átalakuláson megy keresztül, a központi szervek nem működnek hatékonyan, a járási szervezet vi­szont megmaradt, mintegy 30 000 taggal. Nem olyan látványos a munkájuk, mint a politikusoké, de végeredményben sokáig ez a szervezet volt az egyetlen hivata­los képviselete a magyarságnak, s életben tudta tartani a hagyomá­nyokat 50 éven keresztül. A ma politizáló magyar párt, az MKP tagjai is a Csemadokból kerültek ki. Pénzügyi nehézségekkel küz­denek, s nagyon sokszor bizony az óhatatlan letargiával is. Ipolybalogon, a 810 fős község­ben viszont jó hírű magyar isko­la működik 9 osztállyal. A pol­gármester szavait idézem: nem adná a magyar kultúrát a világ minden kincséért sem. Az idén 770 éves Ipolybalog számára kérvényezi a magyar követségen keresztül a magyar korona má­solatának elhelyezését. A hagyo­mány szerint ugyanis Ipolybalogon is őrizték viharos történelme során a szent koro­nát, s 1979 óta van is egy máso­lata a templom tetején. Vanda Péter, Nagycsalomja polgármestere szintén őszintén tárta fel a valós helyzetet. Sajnos fogy a lakosság, 20 év alatt több mint 100 fővel lett kevesebb Csalomja népessége, a magyar iskolát a megszűnés veszélye fe­nyegeti. Csak a mezőgazdaság­ban van munkalehetőség, a ter­mést azonban nem tudják elad­ni. Azért örömükről is beszá­molt a polgármester. Négy orvo­sa és egy patikusa van a 600 fős Nagycsalomjának, a katolikus templomban magyarul tartja a misét a helybeli plébános. Szlo­vákok és magyarok jól megfér­nek egymással a faluban. Be­szélgetésünk végkicsengése az volt, hogy mindkét fél egymásra van utalva, s ezt a nagypolitiká­ban is meg kell hogy értsék. A színpadon közben folyt a rendezvény. Óvár, Szécsénke, Ipolybalog, Ipolykeszi, Apát­újfalu, Ipolyvarbó, Bússá, Nagycsalomja, Alsósztregova csoportjai mellett a balassagyar­matiak is képviseltették magu­kat. Csábi István és Híves Mária operettdalokat énekelt, Kiss Szil­via pedig slágerekkel zárta a műsort. A gyermekeket a balas­sagyarmati művelődési központ jóvoltából egész napos játszó­ház szórakoztatta Jakus Julian­na vezetésével. A közönség végig kitartott a nagy melegben is. A tombola­osztás után a gulyásfőzőverseny győzteseinek bográcsgulyását kóstolhatták meg a résztvevők. Felkavaró érzéseket keltett bennem ez a júniusi nap. Egyfe­lől a hagyomány, a palóc kultú­ra példamutató megtartását, a Csemadok szívós küzdelmének szép példáját láthattam, másfe­lől ott kísértettek bennem az el­néptelenedett falvakról, a mun­kahelyi lehetőségek hiányáról, a magyarság szinte óhatatlan be­olvadásáról hallottak. Mindeközben a fák alatt fel- felcsillámlott az a folyó, amely elválaszt, de sorsszerűén és vég­érvényesen össze is köt ben­nünket: az Ipoly. SZABÓ ANDREA Bő három órán keresztül léptek színpadra a hagyományőrző csoportok A padlásról mentették meg nagyanyáik gyönyörű viseletét Ötven esztendő távlatából A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium 1952-ben végzett diákjai a közelmúltban tartották ötvenedik érettségi találkozóju­kat. A harminckét fős osztály már kilenc halottat gyászol, az élők közül így is eljöttek tizen­hatan az emlékező eseményre. A volt IV/a osztály öregdiák­jai a „régi Madách” épületében gyülekeztek, majd a szomszé­dos Platán vendéglőben tartot­ták meg osztályfőnöki órájukat Szász János osztályfőnök veze­tésével. A találkozón részt vett Szász Jánosné (Dóka néni) és Kmetyi Ferenc, a gimnázium va­lamikori igazgatója is. A ritka jubileumot ünneplő osztály számos mérnöki, mű­szaki végzettségű tagja mellett ismert volt élsportolókat is tud­hat soraiban, így - mások mel­lett - a 154 válogatottsággal ren­delkező röplabdás Prouza Ottót, vagy az SBTC NB I-es labdarú­gójaként hírnevet szerzett - s ma az egyesület elnökeként te­vékenykedő - Dávid Róbertét. A jó hangulatú találkozó - mint ilyenkor mindig - a régi di­ákévek emlékeinek felidézésé­vel zárult. PRAZNOVSZKY GYÖRGY A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Búcsú az óvodától és a falutól A búcsúzás az ember életében mindig nagy jelentőséggel bír. Hisz’ egy új helyzet kezdődik, ami eltér az eddigi életritmustól, új hely, új feladatok, új arcok, ami újabb megpróbáltatások elé állítja a gyerekeket. A szülőket is más­képpen érintik a változások, hi­szen ezek után többet kell foglal­kozni a gyermekeikkel. Hisz az is­kola új feladatokat ad gyerekeknek és szülőknek egyaránt, ami na­gyobb lekötöttséget jelent. A szü­lők felelőssége az is, hogy a gyerek milyen indíttatást kap a szülői ház­nál és ezt hogyan tudja használni az új helyen. Ez a búcsú kissé szív­szorító is, hiszen Kisbágyonban ez év szeptember 1-én már nem szó­lal meg a tanév kezdetét jelző csen­gő. Az első osztályosok szülei a gyerekeket Palotásra íratták be, így Kisbágyonban az alsó tagozat megszűnik és megszűnik csak­nem százéves múltra visszatekintő iskolai oktatás is. Az elmúlt évtize­dekben a kisbágyoni iskolából is kikerültek egyetemen, főiskolán, középiskolán, szakmunkásképző­ben továbbtanuló diákok. Úgy gondolom, hogy ez a mostani dön­tés a szülők részéről nem átgon­dolt, hanem „csak” döntés volt. Hisz’ az iskolában minden olyan feltétel adott, ami a korszerű okta­tást segíti. A szülők e lépésükkel fe­hér foltot képeztek Nógrád megye térképén, ami majd a későbbi időkben jelent gondot, amikor majd újra életre akarják hívni az oktatást. A kistelepülések iskoláit az oktatási tárca kiemelten kezeli és segíti. Ez a gesztus azt sugallja, hogy a kis lurkók saját falujukban kezdjék az iskolát, hisz az utazás újabb megerőltetés számukra. Mint a község polgármestere, a szülők döntéseivel nem értek egyet, de mivel szabad iskolavá­lasztás van, így meg kell, hogy ha­joljak a döntés előtt. Remélem, ha valamikor újra szeretnék itt az ok­tatást beindítani, akkor nem a „volt polgármesterre” utalnak majd, ha­nem vállalják az egykori döntésü­kért a felelősséget. Kívánok a kis elsősöknek sok si­kert és nagyon jó tanulást! ________________________ORSZÁCZKYFEHOC polgármester, Kisbágyon 15 éves az APEH Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal 1987. július 1-én alakult. A szervezet a minap Budapes­ten szűk körű bensőséges ünnepséggel emlékezett meg az évfordulóról. Képviseltette magát az IMF, és az IOTA (Európai Adóigazgatások Szervezete). Jelen volt Kékesi László a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára, Arnold Mihály altábornagy az Országos Vám- és Pénzügyőrség parancsnoka. Több volt APEH-elnök és elnökhelyettes is részt vett a rendezvényen. Az adóhivatal elnöke okleve­let adott át az alapító tagoknak. Az APEH Nógrád Megyei Igazgatósága ünnepélyes apparátusi érte­kezleten emlékezett meg az évfordulóról. Az igaz­gatónő okleveleket nyújtott át a jelenleg is itt dol­gozó 31 alapító tagnak. Az évfordulót a megyei igazgatóság a vállalko­zókkal, a társszervezetekkel, valamint érdekképvi­seleti szervekkel együtt is megünnepli. Július 4- én, csütörtökön 10 órakor adózói fórumot szervez, melyre a meghívottak mellett minden érdeklődőt tisztelettel várnak az APEH megyei igazgatóságára (Salgótarján, Kassai sor 44-48. sz.) NÓGRÁD S, HÍRLAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és teijesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951 -279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a KER-T.O.M. Bt. (tel.: 32/463-439,30/475-83-80) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUVIHIR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítöknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. i «rast« • * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. j az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. I mmi m«« KÖZÉLETI NAPILAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom