Nógrád Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-12 / 161. szám

8. oldal - Nógrád Megyei Hírlap 2002. július 12., PÉNTEK SPORT TÜKÖR I mmm a ii i Az SBTC harminc éve érte el fennállásának legnagyobb sikerét az első osztályban (4.) Nógrád megyében a legsikeresebb labdarúgó-szakosztály a Salgó­tarjáni BTC. A fennállásának legnagyobb sikerét 1971-72-es bajno­ki évadban érte el, amikor is az NB I-ben a harmadik helyen végzett, majd az UEFA-kupában is indulhatott Ennek éppen 30 esztendeje, vagyis 1972. július 9-én fejeződött be a bajnokság. Ekkor vált végle­gessé az SBTC bronzérme, amit húsz játékos vívott ki. A sikerre há­rom évtized távlatából tekintünk vissza. A bajnoki mérkőzések és egyéb érdekességek után a játékosoknak tettünk fel két kérdést 1. Miként emlékeznek vissza az 1971-72-es bajnoki évadra? 2. Mi tör­tént velük a pályafutásuk befejezése óta?- A klubnak és nekem is az 1971-72-es bajnoki évad a legsikeresebb, ekkor játszottam a válogatottban is. Nagyon jó eredményeket értünk el, mellyel kivívtuk azt a megbecsülést, hogy minden klubcsapat komolyan készült ellenünk. Sajnos a pályafutásomat, sérülés miatt ekkor kellett ab­bahagynom.- Elvégeztem a TF szakedzői szakát, aztán 1973-tól 1981-ig több beosz­tásban dolgoztam - edzőként is - az SBTC-nél. Ezután több helyen vállal­tam edzői munkát, melynek utolsó állomásaként a Stécénél voltam az 1992-93-as bajnoki évadban. Dolgoztam testnevelő tanárként, sportszer­vezőként és vezetőként. Jelenleg a salgótarjáni Kodály általános iskola testnevelője vagyok. Szalay Miklós 1946. december &án született Salgó­tarjánban. Posztja: jobb oldali középpályás. Labdarúg&pályafutása: SKSE (1964). SBTC: első osztályú csapatban 1965. március 14. és 1972. július 2. között 180 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 28 góU szerzett. A Stécében kétszer a vidék legjobbja vöt (1970-71-ben hetedik, 1971-72-ben harmadik). A Magyar Népköztársasági Kupában második helyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO - SBTC 1-0). Szerepet az utánpótlás- válogatottban, majd 1968-ban aranyéremmel térhetett haza a mexikói olimpiáról A nagyválogatottban egyszer lépett pályára 1972-ben, a spa­nyolok ellen idegenben. A kiváló játékos pályafutása még ez évben, mind­össze 26 évesen - orvosi tanácsra, a veséje miatt - kettétöri, de ezután sem szakított a sporttaL- Óriási örömet, sikerélményt jelentett a dobogós helyezés. A sike­rünket a példaértékű hozzáállásnak és a csapategységnek tulajdonítot­tuk. Tiszteltük az egyesületi és a vállalati vezetőinket, valamint a tech­nikai személyzetet a feltételek biztosításáért. Továbbá nagyra értékel­tük szurkolótáborunknak lelkesítő szeretetét. Csodálatos érzés ma visz- szatekinteni, felidézni a mérkőzéseket melyeket az eltelt 30 év még in­kább megszépít.- Az aktív játék befejezése után az SBTC különböző szintű vezetősége­iben dolgoztam, 43 alkalommal a gárda vezető edzője is voltam. Aztán edzősködtem Nagybátonyban, a Síküveggyárnál, majd több éven át Mátranovákon. A Nógrádi Szénbányáknál 1989-ig dolgoztam, azóta pedig a salgótarjáni Gagarin Általános Iskolában tanítok testnevelést, és a Salgó­tarjáni Glass Öblös-Faipar utánpótlásedzője vagyok. Répás Béla 1947. október 31-én született Mátranovákon, Posztja: középső középpályás. Labdarúg&pályafutása: SBTC-nek 1962-ben lett igazot játékosa. A felnőttcsapatban 1966. április 10. és 1979. március 17. között 300 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 26 gólt szerzett (NB l-berv 271/23, NB II- berv 29/3). A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970-71-benhetedik, 1971-72-ben harmadik), szere­pelt az UEFA-kupában. A Magyar Népköztársasági Kupában második he­lyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO - SBTC 1-0). Egyszeres Buda- pest-ligaválogatott (1972). Ugyan nem jutott szóhoz, de 1971-ben Ausztriá­ban, Bécsben ott iát a magyar válogatott kispadján, szerepelt az utánpót­lás-válogatottban, BáSÜU D3öA- A legcsodálatosabb bajnoki évünk volt, melyet jelez a bronzérem megszerzése. Az együttes már több éve együtt játszott, mely Marosvári Béla edzősége idején kezdett kialakulni. Ezután Moór Ede jó szeme, tak­tikai érzéke még csiszolt rajtunk, és tette hatékonyabbá a csapat játékát, mely gólokban is megmutatkozott. Külön kiemelném a Honvéd elleni 3-1-es hazai sikerünket, mellyel biztosítottuk a harmadik helyet. A sikert még élünk nem fogjuk elfelejteni.- Én nem lettem edző, de 1988-tól 90-ig a Stécé technikai vezetője vol­tam. Salgótarjánban 1980-tól 95-ig, a 25-ös számú laboratóriumban dol­goztam fogtechnikusként, majd azóta a Létesítmény és Sport Kht. létesít- ményvezető-helyettese vagyok. Feleségemmel, Máriával 35 éve vagyunk boldog házasságban, egy fiunk, két fiúunokánk van: egy négyéves és egy négy hónapos. Básti István 1944. szeptember 19-én született Salgó­tarjánban. Posztja: bal oldali középpályás. Labdarúg&pályafutása: A hatvanas-hetvenes évek egyik legnagyobbm tartott labdarúgója, akit az SBTC 1958-ban igazot le. A felnőttcsapatban 1963. augusz­tus 25. és 1979. november 3. között 348 bajnoki mér­kőzésen szerepet és 60 gót szerzett (NB l-berv 327/56, NB n-berc 21/4). A Stécében kétszer a vidék legjobbja vöt (1970-71-ben hetedik, 1971-72-ben harmadik), szerepet az UEFA-ku­pában. A Magyar Népköztársasági Kupában második helyezett csapat tag­ja (1967: Győri Vasas ETO - SBTC 1-0). Tagja vöt a magyar utánpótlás- és B-válogalottnak. Az 1968-as mexikói olimpiától aranyéremmel térhetett haza. Négy évvel később tagja vöt a müncheni olimpiám utazó csapatnak. Pásztó (1982 tavasz), Tar (1982 ősz). [MUMMS©- Természetesen nagy örömnek és sikernek tartottam, de akkor még nem tudtam, hogy a harmadik helyünkkel sporttörténelmet írtunk Salgó­tarjánban. Annak az egyesületnek az volt a minden idők legjobb eredmé­nye. A bajnoki évadban a sok nagy csata közül a Győrben lejátszott mér­kőzést emelném ki. Itt szereztem az életem legnagyobb bombagólját: a tá­maszkodó lábammal, vagyis jobbal lőttem a jobb felső sarokba, s ezzel a találattal nyertünk.- A visszavonulásom után maradtam a Nógrádi Szénbányáknál, ahol anyaggazdálkodási főelőadóként dolgoztam. A nyolcvanas évektől kezd­ve a Stécénél voltam utánpótlásedző, a felnőtteknél pályaedző, majd szak­osztályvezető-helyettes. Nógrádi Szénbányák felszámolása után, 1990 és 93 között egy osztrák-magyar kft. ügyvezetője voltam, majd SBTC-hez 1994. július 1-jén tértem vissza ügyvezető elnökként. Ezt a funkciót 1999 nyaráig töltöttem be, ezután társadalmi munkában segédkeztem tovább, majd 2001 februárjától az újjáalakult SBTC egyik elnökhelyettese vagyok. Időközben fél évig, 1998 tavaszán a Kisbágyonnál edzősködtem ahová 2000 tavaszán tértem vissza és azóta is ott vagyok. A Nógrádi Média Kit­től tavaly menten nyugdíjba. Jeck Ferenc 1941. november 9-én született Budajenőn. Posztja: balszélső. Labdarúgó-pályafutása: Budajenő (1955-59), Typográfia (1959-61), Debrecen (katonaság, 1961-64), Budafok (1964), SBTC, az első osztályú csapatban 1965. május 30. és 1977. június 11. között 254 mérkőzésen szerepet, és 54 gót szerzett. A Stécében kétszer vöt a vidék legjobbja (1970-71-ben hetedik, míg 1971-72-ben harmadik), szerepet az UEFA-kupában. A Ma­gyar Népköztársasági Kupában második helyezett csapat tagja (1967: Győ­ri Vasas ETO - SBTC 1-0). Egy alkabmmal szerepet az utánpótlás-váloga­tottban. Pásztó (1982 tavasz). mrsm/xsmMF- Nagyon jó visszaemlékezni a bronzérmes bajnoki évadra. Annak a csapatnak lehettem tagja, amely az SBTC történetében a legjobb ered­ményt érte el. Játékostársaimmal jó viszonyban voltam, tiszteltem és sze­rettem őket. A sportvezetés következetes volt, a csapatépítésben a város vezetői minden segítséget megadtak a sikerhez. A harmadik hely meg­szerzése a Bp. Honvéd elleni salgótarjáni mérkőzésen dőlt el. Remekül ját­szottunk, a mérkőzés lefújása után a szurkolók beözönlöttek a pályára, vállukon vittek le bennünket. Felejthetetlen élmény volt. Jó szereplésünk jutalmául egy spanyolországi tornán vettük részt Barcelonában. A csapat­ból négyen, Répás, Kmetty, Varga és én jártunk Algériában, ahol szerepel­tünk a Budapest-ligaválogatott csapatában.- A Stécé után 1976 júniusától a Zagyvapálfalvai SE játékosa, majd edzője voltam. A feleségemmel 1978-ban visszatelepültünk Miskolcra. A lányom, Tímea színésznő. A fiam, József sikeres rockénekesi pályafutását sajnos 1990-ben tragikus kimenetelű autóbaleset törte ketté. Ezután az életem gyökeresen megváltozott, lelkileg teljesen összetörve végeztem munkámat, s 1991-ben meg kellett műteni a jobb térdemet is. Salgótarján­ba 1992-ben tértem vissza, s nagy nehezen talpra álltam lelkileg is, mely annak köszönhető, hogy újra együtt lehetek a bronzérmes csapattal. Je­lenleg is Salgótarján körzetében dolgozom, mint üzletkötő. Vertig József 1945. január 9-én született Miskolcon. Posztja: balhátvéd, beállás. Labdarúg&pályafutása Miskolci VSC (1958-59), Miskold Villamosipari Technikum (1959-63), Mis- kolü VSC (1963-65). Az SBTC első osztályú csapatá­ban 1966. március 13. és 1975. október 25. között 230 bajnoki mérkőzésen szerepet és 1 gót szerzett. A Stécében kétszer a vidék legjobbja vöt (1970-71-ben hetedik, 1971-72-ben harmadik), szerepet az UEFA- kupában. A Magyar Népköztársasági Kupában második helyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO - SBTC 1-0). Zagypálfalvai SE (1976-1978), Alsózsolca (1978-82). Magyar utánpótlás- (1964-67), egyszeres Budapest- ligaválogatott (1972). wmisSmigt- Egyik fontos része a sikernek, hogy a meghatározó egyéniségek az ak­kori csapatból, valamennyien kötődtek a városhoz, a megyéhez. Én fiata­lon többnyire a kispadon ülve örültem a csapat győzelmeinek.- Jelenleg egy budapesti kft.-nél dolgozom anyagbeszerzőként. Loch Károly 1951. szeptember 3-án született Legénden Posztja: jobb- és balszélső. Labdarúg&pályafutása: SBTC (1968-72), Honvéd- Gáspár SE (Nagygombos, 1972-74), Nagybátony (1974-76), SBTC (1976-78), Nagybátony (1978-86). Az SBTC csapatában 26 bajnoki mérkőzésen szerepet és 3 gót szerzett (NB l-bem 24/3, NB n-bem 2/0). A Stécében kétszer a vidék legjobbja vöt (1970-71-ben hetedik, 1971-72-ben harmadik). WMeNWmii- Pompás teljesítmény volt a harmadik hely. Moór Ede kitűnő érzékkel találta meg a csapat szerkezetébe beillő játékosok helyét. Szabó Géza szo­katlan fajtájú edzésmunkát vezetett be, a súlymellény és a rúgópalánk is új volt nekünk. Módszerével remek állóképességre tettünk szert, s az el­lenfelek jórészét megadásra kényszerítettük. Fontos kelléke volt a siker­nek, hogy a legtöbb labdarúgó saját nevelésű volt, vagy közvetlen a me­gyéből származott.- Pályafutásom befejezése óta több kisebb csapatnál edzősködtem. Je­lenleg a Papírcentrum Kft.-nél dolgozom Salgótarjánban. Jubileumi találkozó Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata július 12-én, pénteken jubüeumi találkozót rendez az SBTC 1971-72-es bronzérmes csapatának a Karancs Szálló belvárosi éttermé­ben. A program. 16 óra: Koszorúzá- si ünnepség Salgótarjánban, a bá­nyamúzeumban. 18 óra: Ünne­pélyes köszöntőt mond Puszta Béla polgármester, országgyűlési képviselő, majd dr. Csongrády Béla, a Nógrád Megyei Hírlap fe­lelős szerkesztője tekint vissza a sikerekre. Az ajándéktárgyak át­adása után vacsorával, és baráti beszélgetéssel zárul a program. Kajdy Tibor 1948. február 18-án született Rétságon. Posztja: középcsatár, kapus és balhátvéd kitételé­vel minden poszton szerepet. Labdarúg&pályafutása: Balassagyarmati MÁV (1962-68). Az SBTC-ben 1969. március 22. és 1981. június 14. között 297 bajnoki mérkőzésen szerepet és 53 gót szerzett (NB l-ben: 229/34, NB U-bea 68/19). A Stécében kétszer a vidék legjobbja vöt (1970-71-ben hetedik, 1971-72-ben harmadik), szerepet az UEFA-kupában. Otmpiai kerettag 1971-ben Ózd (1981-84).- A siker titka volt, hogy együtt volt a gárda, s valamennyien jó barátok voltunk. Az életem első NB 1-es gólját a bronzérmes bajnoki évadban ér­tem el a harmadik fordulóban, amikor hazai pályán 3-2-re legyőztük a Ta­tabányát. Moór Ede a félidőben állított be. A középkezdés után Répás le­passzolta a labdát. Előretörtem, csináltam néhány lövőcselt, majd 11 mé­terről, ballal Rothermel Ádám mellett a hosszú sarokba lőttem.- A pályafutásomat 37 évesen hagytam abba. Az SBTC-nél voltam tech­nikai vezető, jelenleg pedig a Salgótarjáni Létesítmény és Sport Kht.-nál dolgozom. A feleségemmel, Rozáliával 29 éve élünk boldog házasságban. Két gyermekünk van: a fiam Krisztián 27 éves, a lányom Barbara 20 éves. Nagyon sokat köszönhetek családomnak, melyet nagyon szeretek. Kovács István 1953. április 21-én született Salgótar­jánban Posztja: középcsatár. Labdarúg&pályafutása Nagybátony (1967-71), SBTC (1971-75), Vasas (1975-79), Tatabánya (1979-82), SBTC (1982-85), Eger (1985), St. Síküveg­gyár, Vasas, FC Medley (svájd), Vasas, St. Síküveg­gyár. Az SBTC-ben 184 bajnoki mérkőzésen szerepet és 45 gót szerzett (NB I-ben: 88/28, NB U-ben: 96/17). A Stécében egyszer vöt avidék legjobbjavot (1971-72-ben harmadik), sze­repet az UEFA-kupában. Az NB I-ben összesen 297 találkozón játszott, 91 gót ért el A Vasassal bajnoki cím és Magyar Kupa-győzelem, a Tatabányá­val kétszer ezüstérmes lett. Tízszeres A-válogatott.- Az 1970-től érlelődő spottsikerek leírhatatlan örömök időszaka volt az életünknek. A legsikeresebb volt az 1971-72-es bajnoki évad. Jól összedol­gozott egyesület volt az SBTC. Ragyogó bázisvállalatunk, a Nógrádi Szén­bányák vezetése, dolgozói pazar körülményeket varázsoltak a focinak. Mi még éltünk is a lehetőséggel, igyekeztünk a népes szurkolótáborunkat mi­nél jobb játékkal meglepni, mely sokszor sikerült.- Pályafutásom befejezése után a Nógrádi Szénbányáknál dolgoztam 1989-ig, azóta pedig vállalkozóként működöm. Az SBTC-öregfiúk Alapít­vány vezetője vagyok. 1972 óta élünk boldog házasságban a feleségem­mel, Arankával, aki aerobicoktató. Három gyermekünk van: Viktória 28 éves, szociálpedagógus oktató, Gergő kisfia nyolc hónapos. Sándor 26 éves, az USA-ban, Clevelandben dolgozik, míg Aranka 21 éves, Sopron­ban jár főiskolára. Gyakorló nagyapa vagyok, mely igen nagy örömet sze­rez számomra. Varga Sándor 1950. október 22-én született Dejtáron Posztja: beállás. Labdarúg&pályafutása: Dejtári TSZSK (1963-67), Balassagyarmati MÁV, BSE (1967-69). Az SBTC-ben 1970. március 8. és 1983. június 8. között 355 bajno­ki mérkőzésen szerepet és 34 gót szerzett (NB l-ben: 221/12, NBU-betv 134/22). A Stécében kétszer avidék legjobbja vöt (1970-71-ben hetedik, 1971-72-ben har­madik), szerepet az UEFA-kupában. Egyszeres Budapest-ligavábgatott, 18-szoros utánpótlás-válogatott. Tagja vöt 1974-ben az Euiópa-bajnoki aranyérmes utánpótlás-válogatottnak, de a döntőben nem lehetett ott, mert a negyeddöntőben Békéscsabán a Hollandia ellen megsérült, így sze­rényebb lett egy Eb-arannyaL- Pályafutásom csúcsát jelentette az 1971-72-es bajnoki évad. Nagy eredmény volt, hiszen abban az időben a fővárosi csapatok voltak a favo­ritok. A legemlékezetesebb találkozóm 1972. július 2-án volt, amikor ha­zai pályán 15 ezer néző előtt 3-1-re legyőztük az ezüstérmes Bp. Honvé­det. Annyi boldog embert látni és velünk együtt örülni a sikernek, ez ma­napság szinte hihetetlennek tűnik. Nagyon sok szurkolót, barátot ismer­tem meg, akik örömünkben és csalódásunkban is velünk tartottak, akiket a mai napig is tisztelek. Algírban, 1972-ben 100 ezer néző előtt játszottam a Budapest-ligaválogatottban. Akkor játszottam először műfüves pályán, s jó érzés volt címeres mezben a magyar himnuszt hallgatni.- A visszavonulásom után maradtam a Nógrádi Szénbányáknál, ahol a szervezési és számítástechnikai osztályon dolgoztam, majd 1990-től vál­lalkozó lettem. A labdarúgástól nem szakadtam el, játszottam Stécé-öreg- fiúk csapatában, edzettem az utánpótlást, a tartalékcsapatot, majd a fel­nőttek pályaedzője voltam. Aztán 1996 közepétől négy évig az SBTC után- pótlás-szakágvezetőjeként tevékenykedtem. Jelenleg az SBTC-öregfiúk Alapítvány egyik vezetője, valamint a Nógrád Megyei LASZ titkára va­gyok. A feleségemmel, Gyöngyikével, aki zenetanár 36. éve élünk boldog házasságban, két diplomás lányom van. Tünde Kecskeméten, míg Krisz­tina Salgótarjánban él családjával, két unokám van, Ádám 6 éves múlt és Gréta 9 hónapos. Kmetty József 1942. február 4-én született Rudolftelepen (Borsod megye). Posztja: középhátvéd. Labdarúgó-pályafutása: Izsófalvai Bányász (1958-62), Miskold Honvéd (1962-64), Or­mosbányai Bányász (1964-66), SBTC: első osztályú csapatban 1967. márríus 12. és 1977. június 11. között 285 bajnoki mérkőzésen szerepet és 10 gót szerzett. A Stécében kétszer a vidék legjobbja vöt (1970-71-ben hetedik, 1971-72-ben harmadik), szerepet az UEFA-kupában. A Magyar Népköztársasági Kupá­ban második helyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO - SBTC 1-0). Egy különleges SBTC-rekord tulajdonosú Négy és fél éven keresztül egyet­len bajnoki mérkőzésről sem hiányzott: 138-at játszott sorozatban ________________________________________________IHTAÉS ŐSSZEAuJTOTTABAIjOOHTBOR (F olytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom