Nógrád Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-05 / 129. szám

2. OLDAL KÖRNYEZETVÉDELMI VILÁGNAP 2002. JÚNIUS 5., SZERDA A hulladékgazdálkodás több a szemétszállításnál! Tavaly létrejött megyénk legkorszerűbb hulladéklerakója, Salgótarjántól pár kilométerre, a Csókás-völgyben. S miköz­ben azon morfondírozunk, hogy a szemétszállítás díja miért emelkedett meg, nem vesszük figyelembe, hogy az új hulla­déklerakó építése 903 millió forintba került, ebből 11% saját önrész, a többit pályázat útján sikerült hozzátenni, vagyis óriási terhet vett le a „szemetelők” válláról. A „hogyan továb- bról” beszélgettünk Bodnár Benedekkel, az üzemeltető VGÜ Kft. ügyvezető igazgatójával. Szinte az utolsó órában oldó­dott meg napjaink egyik legaktuá­lisabb problémája: Salgótarján és 25 környékbeli településének kor­szerű hulladékelhelyezése. Az el­készült depó megfelel a legszigo­rúbb uniós elvárásoknak is, s már az átadáskor teljesítette az ISO 9001-es és a 14000-es minőségbiz­tosítási, illetve környezetirányítási normákat. Megvalósulásával nem­csak a szemét egyszerű lerakása, kezelése valósítható meg, hiszen - mint ahogy azt az igazgató el­mondta - alkalmas lesz a környe­zetvédelmi jogszabályoknak meg­felelő hulladékfeldolgozási eljárá­sok meghonosítására, a válogatás­tól a szelektív gyűjtésen át egé­szen a komposztálásig, vagy ép­pen a hőenergia-hasznosításig.- A hulladékgazdálkodási tör­vény kötelezően előírja, miként kell a hasznosítható anyagokat ki­nyerni, s a gazdasági folyamatok­ba visszajuttatni - mondja. - De ennél is nagyobb kényszer, hogy az új lerakó kb. ötven évig képes ellátni feladatát, a 2 millió köbmé­ter hulladék nagyon gyorsan ösz- szegyűlik, márpedig az Európai Unióban nem támogatandó tevé­kenység az új depó építése. Ami­kor tehát tervezünk, nekünk a gyermekeink, sőt, az unokáink időszakára is gondolnunk kell, ezért keressük azokat a megoldá­sokat, amelyekkel az élettartamot tovább lehet növelni. Az új telep kísérleti és próba­üzem jelleggel üzemel. Erre azért van szükség, hogy a leöntendő szemét ne károsítsa a sérülékeny szigetelő réteget, így a durvább hulladék a régi, gyurtyánosi depó­ra kerül, megteremtve ezzel a re­kultivációs előkészületeket is. A szakember szerint legalább fél évig egymás mellett üzemel majd a két létesítmény. A régi lerakó megszüntetése legalább akkora feladat, mint egy új depó építése. Úgy kell megvaló­sítani, hogy a legszigorúbb kör­nyezetvédelmi előírásoknak is megfeleljen: többrétegű fedőréte­get kell biztosítani ahhoz, hogy a talajszennyezés a jövőben kizár­ható legyen, a legfelső humuszta­karó pedig a táj rehabilitációt hiva­tott szolgálni, fásítás, a domborzat visszaállítása révén.- Nemcsak a salgótarjáni lerakó rekultivációja jelent feladatot, ha­nem az együttműködő 25 telepü­lés régi lerakóinak a szakszerű fel­számolása is - jegyzi meg Bodnár Benedek. - A megyében jelenleg 48 ilyen hulladéklerakó van, ebből a mi térségünkben 12 található. Az eddigiekből is látszik, hogy a korszerű hulladékgazdálkodás nem kis költséggel jár. Ennek lát­szólag ellentmond, hogy néhány településen eltörölték a szemét- szállítási díjat, ám azt senki nem gondolhatja, hogy a tevékenysé­gért senki nem fizet. Csak van, ahol adó formájában hajtják be, máshol az önkormányzat vállalja át a terheket a büdzsé kontójára.- A költségviselésről jelenleg nincs egységes álláspont, ezt tük­rözte a szakmai szövetségünk egyik fóruma is. Mindenesetre az kicsengett, hogy ahol egy összeg­ben fizetik meg a díjat, ott na: gyobb a fegyelem, nagyobb a rend e téren, nagyobb a környezetért érzett felelősség. Ahol teljesít­ményarányos az elszámolás, mint például Salgótarjánban, ott sokkal több a vita. A legfejlettebb európai országokban, Svájcban, vagy Svédországban nem az állampol­gár fizeti a díjat, hanem a helyi ön- kormányzatok gazdálkodják ki a költségvetésükből. Nálunk a kö­vetkező időszak dönti el a díjalkal­mazást, de az már látszik, hogy a tarifában egyfajta átalánynak is meg kell jelennie, hiszen a depót, a járműparkot, az embereket, az edényzetet akkor is fenn kell tarta­ni, ha egyetlen gramm szemetet nem szállítunk el. Nem idegen gyakorlat ez, hiszen ezt alkalmaz­za a Tigáz, az ÉMÁSZ és egy sor más szolgáltató. Az ágazat mindig is nonprofit jelleggel működött, még akkor is, ha megjelent benne a magántőke. Ahhoz, hogy a lakosság az elvisel- hetőség határán belül fizessen dí­jat, a VGÜ számára is keresni kel­lett azokat a profitorientált tevé­kenységeket, amelyek a különbsé­get kompenzálják. Szinte vala­mennyi cég hasonlóképpen gaz­dálkodik, noha mindez ellent­mond a környezetvédelmi törvény alaptételének, miszerint a SZENY- NYEZŐ FIZET! Bodnár Benedek elmondta, hogy a helyi csatornamű kft.-vel közösen új komposztálótelepet alakítanak ki. A gyorsított érlelés következtében pár hónap alatt új­ra felhasználható szerves anyagot nyernek. Hasonló cél vezérli a sze­lektív hulladékgyűjtést is, ám ma még az újra hasznosított hulladék­hányad nem éri el országosan a 30 százalékot. E téren a szakmai szö­vetség is szeretne nyomást gyako­rolni a mindenkori kormányzatra: ösztönözze a hulladékmentes technológiákat, a hulladékból nyert újra használható, alapanyag kiváltó anyagok alkalmazását.- Nem lehet Magyarországtól ma még maximális elvárásokat követelni, amikor nincsenek meg azok a feltételek, amelyek az uniti ból adaptált jogszabályok révén hamarosan kötelező érvényűek lesznek - hangsúlyozta végezetül Bodnár Benedek. ■ A szakcég optikáján keresztül... Hét évvel ezelőtt alakult meg salgótarjáni székhellyel az ÉKE Környezetvédelmi és Szolgáltató Kft. Tevékenységük szinte az egész országra kiterjed - mondta el érdeklő­désünkre Kókainé Kecskeméti Gabriella, a kft. ügyvezető igazgatója. Kezdetben a társaság működése csak néhány cég­re terjedt ki, amelyekben környezetvédelmi megbí­zottként tevékenykedtek. Ma már megközelítőleg száz partnerük számára látnak el a környezetvédelmi jogszabályokból adódó feladatokat, sőt, egy ideje már munka- és tűzvédelmi szolgáltatást is vállalnak. Munkájuk során környezetvédelmi hatásvizsgála­tokat készítenek, koordinálják a veszélyes hulladé­kok szakszerű elszállítását, elhelyezését.- A környezetvédelem pénzbe kerül, ezért ma még az a fajta tevékenység, amit mi nyújtunk, nem igazán elterjedt - mondja - sokan szükséges rossznak tart­ják. A jogszabályok azonban könyörtelenek, s a ren­delkezéseket bizony érdemes betartani, mert ellenke­ző esetben súlyos büntetés lehet a vége. Arról is jog­szabály rendelkezik, hogy bizonyos cégeknél környe­zetvédelmi megbízottat kötelező alkalmazni. Mező- gazdasági üzem esetében 500 hektár fölött, vagy ké­tezret meghaladó sertéslétszám után. Az ÉKE Kft. számára igen sok feladatot jelentenek a felszámolások, hiszen ekkor kötelező elvégezni a környezeti hatásvizsgálatot. Jogszabály rendelkezik a vizek védelméről, a szennyvíz kezeléséről, az ebből adódó feladatokat is ellátja az ÉKE Kft.- Az utóbbi években fokozott ellenőrzéseket vé­geznek a környezetvédelmi hatóság emberei, s bi­zony, aki nem tartja be a szabályokat, az súlyos bírsá­got fizethet - teszi hozzá Kókainé Kecskeméti Gabriel­la.-A helytelen hulladéktárolásért például százezres nagyságrendű büntetést is kiszabhatnak. Mindez el­kerülhető környezetvédelmi szakemberek alkalma­zásával. Az ÉKE Kft. a közelmúltban megkezdte a ISO 9000 és a 14000 szerinti minőségbiztosításra, illetve kör­nyezetközpontú irányításra való felkészítést és az audit lefolytatását. Az igazgató asszony szerint külö­nösen az ISO 9000-es audit megszerzése népszerű napjainkban, még a kisebb cégek körében is, mivel az Európai Unióhoz való csatlakozás után a tanúsítás alapvető követelmény lesz a gazdálkodók számára. Könnyíti a helyzetet, hogy a minőségbiztosítás a Szé- chenyi-terv által támogatott tevékenység. Kókainé Kecskeméti Gabriella elmondta, hogy megbízatásaik többsége megyén kívüli, a nógrádi cé­gek ma még luxusnak találják a környezetvédelmi jogszabályok napi alkalmazását. Egyik legnagyobb si­kerüknek tartják, hogy a dunaújvárosi kórházban - az országban másodikként - sikeresen auditálták a környezetközpontú irányítási rendszert. Hasonló auditra került sor a salgótarjáni Salgglas Rt.-nél is. Az ÉKE Kft. hét szakembere közül egy Budapesten, egy Egerben tartózkodik, a többiek a salgótarjáni iro­dában. A jelzett szolgáltatásokkal kapcsolatban az alábbi telefonon érdeklődhetnek: 32/442-818. Negyvenhárom zsák szemét története Egy kisteherautónyi szemét ■ Létezik a Nógrád megyei Kállón egy társaság - egészen pontosan a Káliói Baráti Kör - amely nemcsak egymás iránt, hanem a természetvédelem­nek is elkötelezett polgárokból verbuválódott. Éppen ezen okokból vetődött fel bennük, hogy a Kálló és a szomszédos, Pest megyei Verseg között az út széli, töméntelen mennyisé­gű szeméttel tenni kell valamit. Mivel léteznek annyira igénytelen emberek, hogy a mindenhol megoldott hulla­dékszállítás igénybevétele he­lyett inkább a saját autójukkal fuvarozzák el a szemetüket, no de nem a kijelölt lerakóhelyre, ha­nem csak úgy, ország-világ elé tár­va, az út szélére kiöntve - létezni­ük kell olyan embereknek is, akik időt, pénzt és fáradságot nem kí­mélve felvállalják ezen probléma megoldását, kizárólag a termé­szetvédelem érdekében. Nos, ezek az emberek nem csak gondoltak - ezek az emberek tettek is. Tettek azért, hogy kör­nyezetünk egészségesebb, tisz­tább legyen. Es szebb. A tagság soraiból igen sokan, valamint Bóna László is, aki a tulajdonában lévő tehergépjárművel két napon keresztül gyűjtötte az út széli sze­metet. Volt is mit összeszedni, hi­szen a „szüret” eredménye 43 megtömött zsák lett, benne ház­tartási, vegyi és súlyosan szeny- nyező anyaggal. Ez a hulladék, ha nem került volna begyűjtésre a mi és gyermekeink egészségét is igen negatívan befolyásolná, sőt uno­káink életére szintén káros hatás­sal lenne. A Káliói Baráti Kör tag­jainak köszönhetően azonban nem lesz, hiszen azt a kijelölt hul­ladéklerakó telepre szállították. ■ A környezetvédelem tudati kérdés (Folytatás az 1. oldalról) Hogyan is állunk a környezetvédelem terén? - adódik a kérdés. Szakmai fóru­mokon ezt úgy fogalmazzák: milyen esz­közökkel lehet biztosítani a fenntartható fejlődést? De mit is takar a fogalom? A fenntartható fejlődés kielégíti a jelen ge­nerációk szükségleteit, anélkül, hogy ve­szélyeztetné a jövő generációit abban, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket. A fenntartható fejlődésben központi sze­repet kap a környezetvédelem. Úgy is mondhatjuk: a fenntartható fejlődéshez a környezet minőségi biztosítása elenged­hetetlen, bár értelemszerűen sok más összetevője is van. Nos, itt vannak a legalapvetőbb, megí­télésbeli eltérések. Másként ítéli meg a helyzetet egy gazdag ország, és másként a szegény. Mivel azonban a „Földet az unokáinktól kaptuk kölcsön”, ez azt je­lenti, hogy mind a levegőre, mind a vizek­re, mind a talajra, mint a természet adta valós és épített környezetre vigyázzunk, azt fejlesszük! Ez mindenki számára egy­formán jelent feladatot. Még akkor is, ha sokan kibújnak a felelősség alól és azt vallják: mindez pénz kérdése. Én még eh­hez azt teszem hozzá: a környezetvéde­lem elsősorban tudati kérdés! A nevelést már az óvodákban, iskolák­ban el kell kezdeni, ám mindez hiábava­ló, ha nem terjed ki a z. élet műiden terüle­tére, otthonunkra, munkahelyünkre stb. A szülők intenzíven dohányoznak, nem törődnek lakókörnyezetük tisztaságá­val... Hiába jelentek meg a nagyobb váro­sokban a közterület-fenntartók, s jelentik fel a rossz helyen parkoló autósokat, de olyannal még nem találkoztam, aki rá­szólna azokra, akik a buszmegállóban szólják szét a csikket, vagy aki a gyepen megy keresztül egy parkban, sőt, esetleg meg is büntette volna. A közterület védel­me nem azon múlik, hogy egy kocsi rossz helyen áll, hanem azon, hogy az embere­ket - ha már spontán módon nem teszik - a törvény szigorával kell ráébreszteni a környezettudatos viselkedésre. A környezetvédelem jogszabályozása valójában úgy 15 éve kezdődött hazánk­ban. Ezt megelőzően mind energiában, mind anyagfelhasználásban pazarló gaz­dálkodásnak voltunk tanúi. Nem volt gond mindaddig, amíg a természet önfel­dolgozó képessége megvolt. Mindaddig, amíg az autók, gyárak légszennyezését az erdők fel tudták dolgozni; mindaddig, amíg a vizek szennyezését a vizek az ön­tisztítás során fel tudták dolgozni; mind­addig, amíg a talajszennyezés még nem érte el a talajvizeket, mindaddig nem je­lentkezett komoly probléma. A természet azonban ma már képtelen ezeket a hatásokat, károkat feldolgozni. A légszennyezés már olyan mértékű, hogy a világ országai egyezményben fogalmaz­ták meg gazdaságuk önkorlátozását. Saj­nos, a dokumentumot épp a legnagyobb kibocsátó, az USA nem írta alá... Magyarországon a környezetvédelem jogi szabályozása sokat lépett előre, de még mindig nem teljes körű. Tavaly jelent meg az egyik legfontosabb jogszabá­lyunk, az ún. „hulladékos” törvény. A baj a betartatásukkal van! Nincs kellő számú ellenőrző szerv, aki van, az nem bírja ka­pacitással, s igen sok kifogás mondható el a minisztériumi irányításról is. Tűrhetetlen, hogy az élővizeink - hogy távolabb ne menjünk, megyénkben az Ipoly és a Zagyva - állapota oly mérték­ben romlott, hogy már a béka sem él meg a környezetükben. Mindez azt mutatja, hogy valahol, valami nincs rendben. Vala­hol valamit nem tartanak be! Törvény ír­ja elő például, hogy szennyvizet élővízbe tisztítatlanul beengedni tilos! Hogyan, hová jelentheti a szennyezést az, aki észleli? - adódhat a jogos felvetés. A jog ugyan nem mondja ki, hogy állam- polgári kötelesség a környezet szennye­zésének jelentése, de a józan ész mégis azt diktálja, hogy jelezni kell a gondot. Ki­nek? Legelső hely az önkormányzat, pon­tosabban a jegyző. Hiszen a települések környezetvédelmi problémáinak az élet­minőség javításáért elsősorban az önkor­mányzatok a felelősek. Sajnos, a bürokrácia útvesztőiben ezek a bejelentések sok esetben a fiók mélyére kerülnek. Léteznek azonban civil szerve­zetek, a hozzájuk érkező észrevételek egészen biztosan eljutnak a környezetvé­delmi hatósághoz, a mi esetünkben a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőséghez. A legjelentősebb környezeti terhelést a szennyvizek okozzák. Ma még alacsony a csatornázottság, bár a helyzet évről évre javul. A szippantókocsik viszont nem a kijelölt helyre viszik terhüket, hanem leg­többször a szántóföldön, vagy élővíz kö­zelében engedik ki. Ha a szennyvíz csak természetes hulladékot tartalmazna, nem lenne nagy a baj, de a kemikáliák terjedé­sével óriási a vegyszerterheltségük. A mo­sószerek, mosogatószerek potenciális szennyezők, ha tisztítatlanul jutnak a ter­mőterületre. Felbecsülhetetlen károk ke­letkeznek ez által. Hasonlóan problémás az ún. elszivárogtatásos derítő. Az elszennyezett talajvíz következmé­nye, hogy csak egészen mélyfúrású ku­takból nyerhető egészséges ivóvíz, ennek a kitermelése pedig igen drága. Ugyan­csak rendkívül káros a bozótok, tarlók égetése, hiszen szennyezi a levegőt. Jó, ha tudjuk: a tarlóégetéshez nem elegendő a polgármesteri hivatalok engedélye, ren­delkezni kell hatósági (felügyelőségi) en­gedéllyel is. Legtöbb esetben az ilyen hul­ladékot komposztálni kellene és lehetne. Miért? Mert a légszennyezés feldolgo­zására nincs elegendő erdő, a tarvágáso­kat egyáltalán nem pótolják. Ezért közve­tett környezet rongálás az is, ha valaki en­gedély nélkül vág ki fát. Törvényi kötele­zettség írja elő, hogy minden kivágott fa helyett kettőt, hármat kell ültetni. Nagy erőfeszítéseket tesznek szerte az országban a hulladéklerakók építésére. Milliárdokat költünk korszerű depókra, amelyek azonban 50 év múlva betelnek. Gyorsítja a folyamatot a helytelen szemét- kezelés, a szelektív gyűjtés - háttéripar miatti - hiánya. Gondoljunk csak bele, hogy egy másfél literes kólásflakon pont ugyanennyi levegő, azaz, hasznosítatlan hely (térfogat) a lerakóban. Ha ezt össze­taposva dobnánk a kukába, ennyi helyet megspórolnánk. A kerti, konyhai hulladékot a családi Házak többségében komposztálással újra lehetne hasznosítani. A szelektív gyűjtés sokat segítene, de nálunk a feldolgozóipa­ra nem épült ki. Szó lehetne a papír, a mű­anyag, szóval a csomagolóanyagok, üve­gek, autógumik válogatott gyűjtésére. Az autógumit jól hasznosítaná az útépítő szakma, hasonlóképpen az üveggyárak az üvegtörmeléket, s még sorolhatnánk. A háttéripar hiánya azt jelenti, hogy hiába válogatja külön a polgár a műanyag fla­kont, a papírt, s bármit, feldolgozó ipar hi­ányában előbb, vagy utóbb a szelektíven gyűjtött hulladékot összeöntik. Tehát ér­telmetlen. Az újrahasznosítás nem kevés pénzbe kerül. Kisvállalkozók ezzel egyáltalán nem foglalkoznak. A környezetvédelem pedig nálunk még nem ösztönzi ennek a megvalósítását. Nyugat-Európában ez megoldott. Sokszor épp az a motiváció, hogy Nyugatról kényelmesebb - s talán még olcsóbb is - behozni ezeket az anyagokat, mint nálunk újrahasznosíta­ni valamit. Hazánk évente több millió tonna ólmot importál az akkumulátor- gyártáshoz, miközben használt akku­mulátorok tonnáit hagyjuk az erdőszé­len vagy az árokparton... Ha netán még­is begyűjtik, olcsón eladják Nyugatra, s a kör bezárult. A használtautó-behozatallal szinte gu­miabroncs-temetővé vált az ország, pedig a gumi aprítva kiváló zajcsillapítású út- adalék lenne. A legjelentősebb mennyisé­gű hulladék, az üveg újrafeldolgozására sincs olyan ösztönzőerő, amely az üveg­gyárakat motiválná. Csak akkor veszik vissza, ha az üveg ki van mosva... Meg­győződésem, hogy e téren is a törvény szigorával kellene fellépni! Sokan vannak már, akik ezt érzik, so­kan vagyunk, akik ezt csináljuk is, és még többen leszünk, ha valakik az itt elhang­zottakat meg is fogadják. Az oldalt támogatták: Észak-ma- \ gyarországi Környezetvédelmi Egyesit- \ : lés, ÉKE Kft. (St.), VGÜ Kft. (St), Tár- i nics Környezetvédelmi és Hulladék-gaz- i dálkodási Kft. (Bgy.) Az oldalt írták: Szabó Gy. Sándor, Koncz Zoltán és T. Németh László NÓGRÁD É HÍRLAP KÖZÉLETI NAPILAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótaiján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a KER-T.O.M. Bt. (tel.: 32/463-439,30/475-83-80) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft,-'negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. j az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom