Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 279-302. szám)

2001-12-15 / 291. szám

Maroknyi arany a mindennapok hordalékából

Beszélgetés Kovács Tiborral, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium igazgatójával

Kovács Tibor 1996 őszén került a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium igazgatói székébe. Akkor „Nem tudott ellenállni a kísértésnek” című cikkünkben foglalkoztunk pályázati programjával, amelynek mottóját egy Lao Csu-idézet a Tao-könyvéből jelentette: „Ha nem becsülöd meg az embereket, ők sem becsülnek meg téged, de a jó vezetőnek, a kevés beszédűnek, munkája végeztével, ha célját elérte, így szólnak majd: Ez közös munka volt.” Azóta letelt egy ciklus, sőt már az újabb is elkezdődött, nem érdektelen tehát az öt évvel ezelőtti elképzeléseket a valósággal szembesíteni.

mint kétmillió forintot kaptunk kü- Kétségkívül tanulságos fél évtized áll mögöttem - kezdte a számvetést Kovács Tibor. - Csokorba tudom szedni, hogy mi az, ami szerintem sikeresnek bizonyult és mely területeken, kérdésekben nem sikerült terveimet valóra váltani.- Nézzük, halljuk az első csokrot!- A felidézett, akár vezetői „ars poeticámnak” is felfogható sorok szerint igyekeztem az intézményt úgy irányítani, hogy a kollégák maximálisan partnerek legyenek, lehessenek a szakmai elvárások megvalósításában, s én az „első az egyenlők között” elv alapján végezhessem munkámat. Azt mondhatom, hogy a nevelőtestület száz százalékig partnernek bizonyult, az iskola mintegy pedagógiai alkotóműhelyként funkcionál. A megbecsülés alapja a végzett munka, az elért eredmény, s nem a szubjektív megítélés. Ennek megfelelően az anyagi elismerést is differenciáltan és semmiképp nem az egyenlősdi szemlélet alapján osztottuk el. Aki többet teljesített, többet is kapott. Jól ösz- szehangolt, együttes munkával a programomban megfogalmazott alapvető célokat is sikerült teljesítenünk.- Melyek voltak azok?- Fontossági sorrend nélkül, elsőként a Madách-kultusz újbóli felerősítését, egyáltalán kibontakoztatását említem. Úgy gondolom, nincs az iskolának olyan tanulója, aki ne ismémé a névadó költőóriás főbb értékeit. A mi diákjaink részvétele, közreműködése nélkül szinte már nem rendeznek Csesztvén Ma- dách-iinnepséget. Külön is meg

szeretném említeni a Játszunk Tragédiát!” című országos játékot, amelynek egyik fő szervezői voltunk, s amely keretében a mi iskolánk színjátszói mutatták be a falanszter-jelenetet Budapesten a Várszínházban. Ezenkívül évek óta megrendezzük a Madách-hónap eseménysorozatát, amely gazdag tanulmányi és kulturális programmal jár együtt. Ugyancsak kiemelt célkitűzésünk volt a város közvéleményével elfogadtatni azt a tényt, hogy jogelőd intézményünk 1923- ban alakult, ennélfogva a mi iskolánk a legrégibb középiskola Salgótarjánban. Ez egyszersmind felelősséggel is jár, hiszen fel kell vállalnunk és ápolnunk kell a csaknem nyolc évtized szellemi örökségét, a kiváló tanáregyéniségek - mint például Domyay Béla, Fayl Frigyes, Györffy Dezső, Czakó György - és a kitűnő előmenetelő, nagyszerű ma- gatartású diákok sokaságának - élükön a mártírhalált halt Ravasz Istvánnal - példáját. Utóbbi kultuszának alapját éppen az elmúlt napokban raktuk le - közösen a Madách- hagyomány Ápoló Egyesülettel - síremlékének felújításává és emlékhellyé nemesítésével, váamint a róla elnevezett versíró- és versmondóverseny megrendezésével. A múlt nagy erőforrás számunkra, amit szimbólumaink átértékelésével is igyekeztünk kifejezni. Újra kék-sárga színű a zászlónk, megújult a jelvényünk. Intézményünk fennállásának 75. évfordulóját sokrétű, egy egész tanévet átfogó programmá ünnepeltük meg. Támogatásunkat fémjelzi, hogy több

lönböző cégektől. Külön is köszönjük az acélgyárnak, amelyik zászlóanyaként az iskola egykori alapításának is részese volt.- Imponálóak ezek a hagyományápolással összefüggő eredmények, sikerek, de mit lehet elmondani az intézmény jelenlegi tanulmányi tevékenységéről oktató-nevelő munkájáról, ami mégiscsak meghatározó a megítélés szempontjából?- A kérdéssel teljes mértékben azonosulok, mert én is úgy vélem, hogy a má arculatunk vizsgázik nap mint nap a szülők, a közvélemény előtt. Szerencsére e tekintetben sem állunk rosszul. Sikerült elérnünk, hogy a Madách vonzó, népszerű középiskola lett. Jellemzésül csak két számadatot mondok: az utóbbi tanévben 132 helyre 407 jelentkezési lap érkezett. Minden bizonnyá azért, mert az elmúlt évek során kiderült: diákcentrikus szemlélet jellemzi gimnáziumunkat, innovatív lelkes tantestület dolgozik a tanulókká, színvonáas órák fémjelzik munkájukat. Külön öröm számomra is, hogy jól sikerült a fiatalítás. Ifjú kollégáink pedig mindent beleadnak, hogy bizonyítsák rátermettségüket, elhivatottságukat. Egyre jobbak az úgynevezett továbbtanulási mutatóink is. Csak példaként említem, hogy legutóbb a testneveléssel összefüggő pályák- ra jelentkező nyolc tanulónk mindegyikét felvették felsőfokú intézménybe.- Fentebb önkritikusan említette, hogy nem minden téren és nem maradéktalanul teljesültek elképzelései. Melyek voltak ezek?- A mottóként emlegetett idézetben szerepel egy sor a kevésbeszé- dűségről. Nos ezt nem sikerült megváósítanom. Úgy érzem néha túlbeszéltem dolgokat, nem tanúsítottam elég önmérsékletet, önfegyelmet a feladatok helyes arányának kiáakításában. Táán ennek is volt a következménye, hogy nem mindenki érezte elég fontosnak magát, s egyesek mintha kívülről nézték volna végig mindazt a vátozást,

amelyet végrehajtottunk. A rendre, a fegyelemre váó törekvés természetesen nem jár együtt a népszerűséggel. Amikor másodszor pályáztam e funkcióra, a szakmá, vezető programomat csaknem küencven százalékban támogatta az iskolaközösség, a személyem viszont alig több mint ötven százáék támogatottságot kapott. Ezt én nem kudarcként éltem meg, hanem annak a magatartásnak a jogos bírálata- ként, amelyik során gyakran beszéltem egyes szám első személyben, ahelyett, hogy a „mi” nevünkben érveltem volna. Nagy tanulság volt ez számomra.- Hogyan tovább Madách gimnázium? Ezt öntől kérdezzük, de nyilván a kollektíva nevében fog válaszolni.- Természetesen. Elmondhatjuk, hogy megteremtettük azokat a stabil alapokat - kultusz, népszerűség, nevelőközösség - amelyekre építkezhetünk. Most má elérkezettnek látjuk az időt, hogy az úgynevezett osztálytermi folyamatokra koncent- rájunk minden energiát, s a tanórákon tovább javítsuk munkánk minőségét, színvonáát. Ebben a folyamatban értelemszerűen a szaktanár a középponti „figura”. Lényegében rajta múlik, hogy mennyire lesz hatékony az oktatás, a nevelés. Tőlünk most má jó eredményeket vá el mind a fenntartó önkormányzat, mind a szülők tábora, mind pedig a szélesebb közvélemény. A szép, fontos szavak, megfogalmazások - azaz a programok - után most má végképp a tettek ideje következik el minden téren: mind a tanulmányi munkában, mind a kultúra és a sport területén. Csak egyetlen mércét, az országos élvonalhoz váó közelítést alkalmazhatjuk önmagunk számáa. Ehhez idézném azt a néhány sort, amely a kiváó eredményeket elért tanároknak a minap először kiosztott igazgatói köszöne- teken Németh Lászlótól olvasható: ,A mindennapok hordalékából kell kimosni életünk maroknyi aranyát.”

CSÉBÉ

1

|

I

1

I

I

s

1

1

É

1

1

I

I

1

1

I

I

1

I

1

8

8

1

1

8

I

I

I

1

8

I

A salgótarjáni születésű - apja, a sokak által ismert tarjáni zenész után „kis Dickinek” becézett - 1988 óta Berlinben élő gitárművész valami olyat tud hangszerével, amire csak nagyon kevesen képesek.

Tanulmányait a tarjáni zeneiskolában kezdte - nem véletlenül mondta róla első tanára, néhai Borsányi Mátyás, hogy „ebből a gyerekből nagy muzsikus lesz” - majd a budapesti dzsessz- konzervatóriumban tanult Babos Gyula növendékeként.

ezt követték a németországiak.- Nagyon jól érzem magam, köszönöm, hogy ilyen sokan megtiszteltek részvételükkel - mondta két tapsvihar között a szülőváosába visszatért művész, akinek szakmai tudásán kívül a szerénysége is példamutatónak tetszik. Műsorának második részében együtt játszott Toni Snétbergerrel, azaz fiával, aki a dobot kezelte és egy szintén ügyes ifjú bőgőssel, Orbán Györggyel.

CS. B.

Gitánnűvészet világszínvonalon

Igaza volt Márton Rezsőnek, aki néhány keresetlen szóval bevezette Snét- berger Ferenc koncertjét a hét közepén Salgótarjánban, a zsúfolásig megtelt József Attila Művelődési Központban. Azt mondta ugyanis, hogy ezt a zenét nemcsak füllel, szívvel és lélekkel is kell hallgatni.

Biztosan komoly hatást gyakoroltak rá a mesterek, de a tudásában a vele született tehetség ritkán tapasztalható zsenialitása dominál. Már itthon is kiváló zenészek társaságában lépett fel, a német fővárosban pedig világnagyságokkal zenélt és zenél együtt. Első szólólemeze Olaszországban jelent meg,

Snétberger Ferenc virtuózán kezeli hangszerét

FOTÓ: P. T. L.

Előbb az alkotás eszmei képe „készül el”

Márkás bőrdísztárgyak is készít Gáspár Imre, nyugalmazott balassagyarmati középiskolai tanár

Nagy közönségsikere volt Gáspár Imre nyugalmazott tanár bőrdíszmű-kiállításának, amelynek Balassagyarmaton a Madách Imre városi könyvtár galériája adott otthont a közelmúltban. A látogatók megcsodálták a bőrkeretes keleti mintás nagytükröt, a faragott keretes tükröt, a kiállított bőr dísztárgyak, ékszerdobozok, bőr dísztálak sorát, amelyeket kedves népi motívumok díszítettek.

A vendégkönyv bejegyzései a látogatók elismerését tükrözik. Gáspár Imre úgy tartja, hogy annak idején Czinke Ferenc grafikusművész beszélte rá a bőrtárgyak készítésének a folytatására az első salgótarjáni kiállításán, a Bolyai János Gimnáziumban, ahol Csikasz Istvánnal volt közös kiállítása. Magyarnándor- ban ár. Kecskeméthy Gyuláné rendezett neki egy szép tárlatot és láthatta a közönség a bőrmunkáit a Fáklya klubban Budapesten is. Manapság a közéleti elfoglaltságai miatt szabad idejéből kevesebb jut a szeretett és magas szakmai színvonalon művelt bőrtárgykészítésre.

MAGYARNÁNDORI

GYÖKEREK

Gáspár Imre magyarnándori származású. A Budai Tanítóképzőben érettségizett és utána a Szandai Általános Iskolába került tanítónak, ahol 1953. július 1-jén kezdett. Fiatalemberként lelkesen éltette a falu kulturális életét. Megszervezte az iskola kórusát, amellyel kétszer is szerepeltek a Magyar Rádióban 1957/58-ban. Akkor Réti Zoltán volt a járási ének-szak- felügyelő és ő javasolta a szandai iskola kórusát rádiófelvételre. - Azóta is őrzöm azt a rádióújságot - meséli Gáspár tanár úr élete szép szakaszának történetét és azt emlegeti, hogy nem volt akkor villany a faluban és csak telepes rádiók voltak a házaknál. Amikor közvetítették az iskola énekkarának műsorát, az egész falu a rádió- készülékek előtt ült és mindenki visszahallotta, hogy az ő gyerekeik milyen szépen szerepelnek az „Iskolai kórusok énekelnek” című adásban. Felnőttkórust is szervezett és azzal is szép eredményeket értek el a járási kulturális versenyeken. Nyolc évet töltött Szandán. 1956. október 20-án ott, a római katolikus templomban kötött házasságot is az akkor tizenhét éves Tóth Ilonával.- Nagy szerelem volt. Boldog ifjú házasok voltunk már akkor, amikor a forradalom kirobbant és a bátyámék alig tudtak a lag- zi után visszajutni Pestre - emlegeti a fészekrakás kezdetét.

AJÁNDÉK SAJÁT KEZŰLEG

Aztán Szandáról bevezényelték Balassagyarmatra járási úttörőtitkárnak. Akkoriban kiemelt feladat volt az ifjúsági élet, szervezte a táborozásokat és amit kellett. Aztán később az ipariskolához került igazgatónak és ott volt hat évig, majd a Szántó Kovács János Gimnáziumban tanított öt esztendőt. Közben az ELTE bölcsészkarán elvégezte a filozófia-történelem szakot. Szeretettel gondol vissza dr. Szabó Károlyra, aki áthívta a dolgozók gimnáziumába történelmet oktatni. Tizenkét évet tanított a közben Bérczy Károly Középiskola nevet felvett intézményben és innen ment nyugdíjba 1995-ben. Amióta katedrára lépett egyszersmind közéletet is élt. Jelenleg is önkormányzati képviselő a Móricz Zsig- mond-lakótelep térségében.

A bőrdíszművességgel való találkozásának is megvan a maga története. Még a hetvenes évek elején valami különleges ajándékot szeretett volna venni

a húgának és az Ipoly Áruházban bőr dísztárgyakat mutatott neki az eladónő. Túl csicsásnak tartotta azokat és otthon nekilátott egy bőrkeretes falitükör elkészítésének. A nyersanyagot az akkor még működő nehézkonfekció üzemből kapta, ahol a maradék bőrökkel fűtöttek. Az első bőrdíszművet követte a többi. Történt, hogy egyszer Réti Zoltán náluk volt a házassági évfordulójuk alkalmából és megmutatott neki egy szépen antikolt, dióbamára pácolt bőrkeretes falitükröt és egyéb más alkotásokat is. Zoli bácsi biztatta, hogy vigye iparművészeti zsűri elé, mert szépnek tartotta a bőrmunkákat. Gáspár tanár úr írt is egy levelet az akkori Ipar- művészeti Vállalat igazgatójának, akitől hamarosan választ kapott, hogy vigye be a bőrtár- gyait.- Készítettem öt új dísztárgyat és abból négyet az egyes kategóriába soroltak, ami a belföldi legmagasabb elismerés volt. Ez önbizalmat adott és így kezdődött a bőrdíszmű tárgyak készítése, amelyből némi pénz is adódott a konyhára.- Megjelent egy tárgy a gondolatomban, azt leskicceltem és áttettem a valóságba - mondja a kezdetekről. - Érdekes dolog,

hogy az ember fejében megjelenik egy tárgy eszmei képe és abból csinál egy megfogható tárgyat. Mindig vonzott a népművészet és igyekeztem a népművészed motívumokat diszkréten érzékeltetni a bőrön. Elsősorban valamire való dísztárgyakat készítettem, amelyeknek van funkciója. A^natúr csukabőr néven forgalmazott alapanyagot a szakboltokban szereztem. Ez világos vajszínű, három milliméter vastag félkemény bőr. Ezekből készülnek a szíjak, lószerszámok. Ezt a bőrt lehet ívelni, hajlítani, domborítani, faragni, különböző technikákkal megmunkálni. Festem a bőrt, antikokra pácfestékekkel. Szeretem a meleg színeket. Amikor kezdtem dolgozni, még hatszázötven forint volt kilója ennek a bőrnek, most talán a tízszeresébe kerül. Végül odajutottam a bőrdíszmű-készítéssel, hogy az iparművészeti zsűri az eltelt évek alatt mintegy félszáz bőrtárgyamat sorolt az egyes és az export kategóriába. Rendeltek tőlem népi motívu- mos falu dísztárgyakat, amelyek eljutottak Belgiumba, Olaszországba és más külföldi helyekre is - sorolja az eredményeit büszkeséggel a hangjában.

A rendszeres megrendelések alapján ment Pestre megvenni

az anyagot és otthon dolgozott kedvére, persze a tanítás mellett. Aztán a rendszerváltás után megszűnt az Iparművészeti Vállalat és a Népi Iparművészeti Tanács zsűrije elé vitte a bőrtárgyait. Ott is nagy tetszést arattak munkái, közöttük a domborított bőrkeretes tükör, amelynek sora az általa egyedileg készített beütőszerszámmal lett díszítve.

NYUGALOMRA VÁRVA

Amióta önkormányzati képviselő lett, kevesebb idő jut a kedvtelésére. A felesége, Ilona asszony először fenntartással nézte a férje által művelt bőrművességet, aztán megbarátkozott vele és ahol tud segít.- Talán lesz olyan nyugalmasabb időszakom is, amikor tudok új és főleg népi jellegű használati tárgyakat készíteni - reménykedik Gáspár Imre. Azt emlegeti, hogy mostanában lekötik a város és a választási körzet dolgai. Az utóbbiban kezdeményezésre lassan megépül egy új garázssor a lakótelep szomszédságában, amelynek parkosításában is közreműködik. A mindennapi elfoglaltsága mellett azért készíti a bőr dísztárgyakat a szerettei számára karácsonyra.

SZABÓ ENDRE