Nógrád Megyei Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 254-278. szám)
2001-11-03 / 255. szám
2001. november 3., szombat __________________________________________________ A NÓGRÁP MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE | T arjám színművészkarrier Erdélyben Nem érte meg a romániai forradalmat. Az erdélyi magyar boszorkányokéban. Mintha színjátszás egyik legnagyobb alakja, az 1916-ban - 85 évvel most lett volna, amikor Schiller ezelőtt Salgótarjánban - Hack Gyula néven született Halasi szabadságeszméivel érvelt, Gyula színész 1989 őszén elhunyt. mint a „Don Carlos” Posája, n__—_ !«LL,« --------------« CtiirfÍM ímkM liíí ■■ImhiIIIimH ixilnntnriqní Tpxná va rga Vilmos - joDura - a nagyváram un síuuio sannaz «ozeimimMii saigoiarjam irage- día-eloadasan Lucifer szerepéken az egyiptomi színben. Ó rendezte is az előadási FOTÓI P. TÓTH LÁSZLÓ A nyolcvanas évek közepén a Nagyváradra és Kolozsvárra készülő „Tájak, Korok, Múzeumok” klubnak javasoltam, hogy Nagyváradon látogassák meg Halasi Gyulát. A Ceausescu-dik- tatúra miatt végül úgy döntöttek, nem mennek el. Egy alkalommal megpróbáltam városunkban is a nyomába eredni, de akkor még nem tudtam eredeti nevét, így nem sikerült. Ezt a nemrég Nógrádban járt két kitűnő nagyváradi művésszel elbeszélgetve, Varga Vilmostól sikerült megtudnom. Ez a találkozás is inspirált jelen sorok megírására. Hack Gyula 17 éves koráig élt Tarjánban, ezután lett a kispesti színház statisztája. Szeged, majd Nagyvárad következett. Megúszta a második világháborút, végig a színpadon volt. 1945 után azonban a demokratikus Petra Graza-rendszerben német neve miatt kényszermunkatáborba zárták. A szenvedések érlelték igazán nagy művésszé az 1949-től egyre inkább felfelé ívelő pályáján. Amikor a „Színjátszó személyek” című könyvben megláttam fényképét, egy meggyötört munkásarc nézett vissza rám. Meglepődtem, hogy ezzel az arccal sorra játszotta az intellektuális szerepeket. Halasi Gyula haláláról a Nagyváradon született egykori szatmári színész, Dávid Sándor tudósított annak idején a „Film Színház Muzsikaiban. Az akkor közölt fényképen Kovács Apollóniával játszott együtt. Ináig Ottó (Neményi Üli első férje) így írt róla: - Emlékszik Halasira? Hallom a kérdést a hűséges színházba járóktól. Ilyenkor hitetlenkedve kapom fel a fejem. Mintha csak tegnap vagy tegnapelőtt láttam volna Ibsen „Nórá”-jának Helmereként, Parris tiszteletesként a „Salemi vagy az „Ármány és szerelem” Ferdinándja volt. Az „Úri muri” Szakmáry Zoltánjaként nagyon szerettem. Csodáltam hallatlan egyszerűségét, amellyel Steinbeck „Egerek és emberek” című művében remekbe formálta George-ot. Művészete a „Fizikusokéban tetőzött Dürrenmatt komikus tragédiájában Mőbiusként. Harmincéves színészi jubileumát Clausen tanácsos szerepében ünnepelte. 61 éves korában végképp búcsút mondott a színpadnak. Állítják, korai távozás volt... Dicsérő és elmarasztaló kritikák kiváltotta érzelemviharokban edződött meg művészegyénisége. Négyéves szünet után, 1949-ben kezdte újra pályáját. Játszott tragédiát és komédiát, klasszikusokat és sortársakat, prózát és operettet. Szabó Ernővel, Delly Ferenccel és más kiválóságokkal...” Katona Szabó István gyűjtése szerint az alábbi jeles szerepeket is eljátszotta a nem kevésbé nevezetes darabokból: Biberach (Katona József: Bánk bán), Kop- jás (Móricz Zsigmond: Rokonok), Szatyin (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Kovács kapitány (Molnár Ferenc: Olympia), Catavencu (Caragiale: Elveszett levél), Apát (Kós Károly: Budai Nagy Antal). Ceausescu Romániájában a 60-as évek végétől a magyar színházak alig kaptak új státusokat. így a frissen végzetteket csak úgy tudták foglalkoztatni, hogy ötven-hatvan éves színészeket nyugdíjba küldték. Ezért tért Kós Károly „Apát”-ja után ereje teljében Halasi (Hack) Gyula is pihenőre. Feljegyezték róla, hogy sétáin akkoriban meg-megállították az emberek: - Művész úr, nem játszik többé? Ilyenkor elterelte a szót. Fájdalmas lett volna a felelet. Közvetlen a színház mellett lakott, de nyugdíjazása óta makacsul kerülte még a nézőteret is... Sikerül-e még valaha nyomára bukkanni Tarjánban? MISKOLCZY ISTVÁN „PingSzving” Eszenyi Enikővel A nagy sikerű „A combok csókja” után Eszenyi Enikő színművésznő új táncszínházi esttel jelentkezik, ezúttal a ÜPC jóvoltából. A produkció címe: „PingSzving”. írója és rendezője Böhm György. A show salgótarjáni előadása november 10-én, szombaton lesz, a József Attila Művelődési Központban. „PingSzving!?” - vajon mit jelent, jelent-e valamit? A szvitig legalább értelmes dolog, tudjuk, hogy micsoda. Higgyék el a showban a ping is értelmet nyer, igaz, hogy bolondosat. Elárulnunk most még nem szabad, hogy mi lesz, de hogy jó lesz, az az egy biztos. Nem fognak unatkozni, sem szomorkodni!” (Böhm György) Az előadás táncszínházi produkció, önálló, „megírt” történettel. A produkció a legnagyobb hangsúlyt a szvingre teszi, Eszenyi Enikő és profi táncosainak aktív közreműködésével. A koreográfiát Bóbis László állította össze. A mulatságos és fordulatos történet során természetesen más táncok is bemutatásra kerülnek, a teljesség igénye nélkül, egy-egy szám erejéig. Díszlet: Horgas Péter. Jelmez: Parádi Gabriella. A produkció országos premierje 2001. október 28-án volt a veszprémi Petőfi Színházban, amelyet 12 előadás követ az ország különböző nagyvárosaiban. Salgótarjánban a már jelzett időben, és helyen mutatják be, tehát a turné elején. ■ Liftgaléria Rómában Lakógyűlés adta rá áldását, ugyanis a galériának egy lift ad otthont. Egy négyszemélyes, 300 kilogramm teherbírású társasházi felvonó a római Pasquale Tola 42-ből. Ez a világ első liftes galériája. Az ötletgazda az 5. emeleten lakó Pino Rosati, grafikus és örök álmodozó. - Azzal kezdtem, hogy éjszakánként mindig felerősítettem valamit a lift falaira. Egy rajzot, egy kisebb tárgyat, keresztet, faliórát, egy puttót, egy gázgyújtót. Vártam, hogy valald csatlakozzon az elképzelésemhez. Egy ideig nem volt reagálás. Aztán egyik reggelre ott voltak a versek Dante Alighieri „Pokládnak első nyolc énekéből. Tehát a ház művészeinek, vagy művészi hajlamú lakóinak megtetszett az ötlet és a kiállítások anyagának elkészítésére, azok megszervezésére létrehoztak egy kis társaságot. Giuseppe Tobacco festményeivel nyitottak. A katalógustól kezdve a büféig mindent a ház készített. Az asszonyok étvágy- gerjesztő tálainak receptjét a tervek szerint a következő kiállítás katalógusában ismertetik. A belépés díjtalan, illetve egy csengetésbe kerül. Nyitvatartási idő nincs meghatározva. Gondolatok a Nem szándékozom örökbecsű költőnk nyomdokaiba lépni, hogy is tehetném? Magam is elcsodálkoztam azon a késztetésen, hogy nyilvánosan közzétegyem a gondolataimat. Nem könyvekről, vagy a nyüzsgésről, ami a hallgatag tudósokat körülzsongja, bár erről a biztató jövés-menésről is érdemes lenne szót ejteni. A barátomról szólnék. Egy emberről, akivel találkoztam egy délután, pedig nem is volt jelen. Ott voltak a szobrai, valamennyi ő ' maga, szellemének kőbe, fába faragott, bronzba öntött megtestesítői. Rájuk csodálkoztam, és kérdezni kezdtem őket. Őróla. Mi késztethet egy 15 éves sihedert, hogy elénk állítsa az öregséget a maga megereszkedett valójában? Amint áll ráncosán, fáradtan egy tejeskannával a kezében. Mi fűzte hozzá? A szomszéd ember hagyott mély nyomot, vagy a nagyszülők egyike? Honnan jött az a holdbéli lány, aki gyengéd-finoman és ünnepélyes szelídséggel ül zsámolyán? Mennyire szeretheti áfát a barátom, ha ilyen türelemmel csiszolja, gömbölyíti! Vagy akár a nyers követ, amiben játékos szenvedéllyel benne látja a kuksoló nyuszit. Olyan emberrel találkoztam, aki hagyja magát megszólítani az anyagtól. Mert vajon más vágya sem volt, könyvtárban minthogy nyulat formázzon? Kötve hiszem, Szólt hozzá a kő: „...én vagyok a nyúl, szabadíts ki!” Nem kisebb mester jutott eszembe, mint a halhatatlan jó öreg Buonarroti: „...minden márványtömbben ott lakozik a szobor, csak a felesleget kell lefejteni.” (Kísértetiesen hasonlít a Bachnak tulajdonított mondásra: jól játszani annyi, mint a megfelelő billentyűket a megfelelő időben lenyomni.) Szinte közhelyszámba mennek ezek a mondatok mindaddig, amíg vésőt nem vesz az ember a kezébe. Onnantól kezdve munka, verejték és a mesterség fölényes ismerete, aminek eredménye a szépség szobor alakban, amit szeretnék megsimogatni. A barátom ínyenc és nagyon kíváncsi. Megkóstol mindent, nem jár kitaposott úton, arra megy, amerről a kövek, fák hívogatnak. Ezért korlátái sincsenek, ...szabad! Nem szoktam, vagy csak ritkán, vendégkönyvbe írni, most szerettem volna, de nem volt mivel. így üzenek Molnár Péternek, aki elfogulttá tett a maga irányában. Büszke vagyok a barátomra, akiről eddig nem is tudtam, hogy az. Hát ezeket gondoltam én a könyvtárban, amit most megosztok mindenkivel. TOftJÁK VILMOS Levelezésben a líbiai elnökkel A világ egyetlen zászlómúzeumának kiállítása Rútságon Minden gyűjtőszenvedély bővíti az ember ismereteit, gazdagítja tudását, fegyelmezettségre szoktat. Az összeálló gyűjtemény aztán rengeteg örömöt okoz tulajdonosának, aki legtöbb esetben anyagiakat és energiáit sem kíméli szenvedélye érdekében. Amikor azonban a gyűjtemény eléri azt a szintet, hogy a nagyközönség számára is bemutathatóvá válik, mikor már mindenkinek nyújt hasznos ismereteket, akkor átmegy egy más minőségbe: kinccsé válik. Mint ahogyan Balogh László zászlógyűjteménye esetében is. Néhány évtizede már, mikor a budapesti fiatalember a világon elsőként elhatározta, hogy gyűjteménye révén megalapozza a világelső és máig egyetlen zászlómúzeumát. A Józsefvárosi Kulturális Központ nyújtott számára helyet és segítséget az ötlete megvalósításához. Balogh László pedig azóta is folyamatosan és kitartóan gazdagítja a mára rangos múzeummá növekedett gyűjteményét. Szerencsés ember, kinek egybeesik a munkája és szenvedélye. Ma már több mint négyezer darabot számlál az a kollekció, amelynek nemzetközi anyagából hozott Rétságra egy szép kiállításnyit. A megnyitón maga a gyűjtő mutatta be anyagát. Minden zászló megszerzésének története van. Kapott zászlót amerikai parlamenttől, levelezésben áll kormányfőkkel, királyokkal, a világ legtávolabbi országával is. Számos alkalommal váltott levelet Kadhafi líbiai elnökkel, kinek politikusi ideje alatt hétszer is változott immár az ország hivatalos zászlaja. Több alkalommal előfordult, hogy cselhez folyamodva szerzett hadban álló népektől lobogót. Balogh László gyűjti a magyarországi települések zászlaját. ígérte is, hogy egy legközelebbi alkalommal abból hoz kiállítást Rétságra, hozzátéve, hogy sajnos van olyan Nógrád megyei település, amely a sokszori megkeresés ellenére sem reagált kérésére. így ma még nem teljes a kiállítás, de Balogh László sosem adja fel. Újra és újra levelet ír, bízva abban, hogy kérése előbb-utóbb meg- hallgatásra talál. ________véch józsbf „ Szép vagy muzsika!” Aranyos szécsényi dalosok Ötödik arany fokozatú minősítését szerezte meg a szécsényi Erkel Ferenc vegyes kar az áfész-kórusok országos minősítési hangversenyén Jászberényben. A Lévárdi Beáta karnagy vezetésével működő kórus műsorában rangos szerzők számai - többek között - Praetórius: Szép vagy muzsika!, César Frank: Panis Angelicus, Bárdos Lajos: Csillagvirág, Purcell: Lobt den Herrn - szerepelnek. A vegyes kar előadásának színvonalát nagymértékben emelik a közreműködők: Demeter Mária (cselló), Mizsák Georgina (zongora), Palánki Éva (fuvola), akik különböző iskolák zenetanárai, de szeretettel dolgoznak a kórussal, amelyet a legutóbbi zsűri is úgy minősített, hogy az egységes hangzás, a szép tiszta éneklés és a jó megformálás jellemző rá. Az Erkel Ferenc vegyes kar 1973-ban alakult meg Leukó József karnagy irányításával, mint szövetkezeti kórus és hamarosan a helyi és megyei rendezvények rendszeres szereplője lett. 1981-ben Borda István vette át a karnagyi pálcát és az ő vezetésével szerezte meg 1989-ben Vácott a kórus az első arany fokozatú minősítést, amelyet 1993-ban Gyulán már a második ilyen elismerés követett az országos versenyen való kiváló szereplésért. 1994-től Lévárdi Beáta zongoratanár, karnagy vezeti az énekkart, amely további elismeréseket aratva 1997-ben Pápán, 1998- ban Egerben kapott arany fokozatot. A szécsényi vegyes kar országos ismertségét szolgálják sikeres rádiófelvételei. A különböző korosztályt tömörítő énekkarnak a művelődési és művészetoktatási központ ad otthont. A Szécsény jó hírét országszerte, sőt a határokon túl is terjesztő kórus az önkormányzat támogatásával működik. A kedd esténkénti próbákon elmaradhatatlanok a legrégebbi kórustagok, köztük a hetvenes éveiben járó Istók Ferencné, Velencei Antalné és velük dalolnak a legfiatalabbak, köztük Bagó Zsófia, Mizsák Georgina és társaik. A fiatal karnagy legfőbb segítőtársai közé tartozik a szécsényi zeneiskola igazgatója, Csuka László, aki a basszus szólamot vezeti. A szécsényi vegyes kar rendszeresen szerepel a város ünnepein, a telt házat vonzó karácsonyi és farsangi hangversenyeken. Szívesen fogad el meghívást a kórus a jótékonysági estekre, hogy a dal segítségével szerezzenek örömet. November 16-án ünnepli a szécsényi zeneiskola fennállásának 10. évfordulóját. Az ünnepi hangverseny műsorában fellép az ötszörös arany fokozatú minősítést szerzett Erkel Ferenc vegyes kar is. SZABÓ ENDRE Az Erkel Ferenc nevét vielö kórusban együtt énekelnek nők és férfiak, idősebbek és fiatalabbak ■