Nógrád Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 151-176. szám)

2001-07-09 / 157. szám

Ha előfizet púnkra Ft-ot takaríthat meg. Részletes információ: mellék Türelem a kétütemű autókhoz! A Wartburg- és Trabant-tulajdonosok számára megértést kér Hunyadi István, a közlekedési főfelügyelet főigazgatója, aki la­punknak adott interjújában a hatósági eljárásban alkalmazott vizs­gálatok és ellenőrzések tapasztalatairól is beszél. Ünnep Kozárdon és Cserháthalápon Millenniumi zászlóátadási ünnepséget tartottak a két nóg­rádi kisközségben is. Kozárdon Becsó Zsolt, a megyei közgyűlés el­nöke adta át millenniumi felhívás szövegét, Cserháthalápon dr. Sur­ján László országgyűlési képviselő kopjafát avatott. Szurdokpüspöki „a legjobb palóc” Az elmúlt hét végén Salgótarjánban, az iljúsági sportcent­rumban rendezték meg - immár kilencedik alkalommal - a palóc köz­ségi sportnapot. A tíz település közti pontversenyben négy sportág alapján a szurdokpüspökiek végeztek az első helyen. Megőrzendő nemzeti kincs Nógrád megye szívében Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök avatta fel Kelecsényben az Ullein-Reviczky Antal Központot Emlékezetes pillanat: az államfő a házigazda házaspár társaságában, nagy taps közepette átvágja az újjávarázsolt kastély megnyitását szimbolizáló szalagot fotó. unó tibor Tucatnyi hagyományőrző együttes hangja, jó néhány zenekar muzsikája járta át a csendhez szokott környéket szombaton kora estétől szinte a más­nap kezdetéig a Magyarnándor külte­rületén fekvő Kelecsénypusztán. Az évtizedekig Csipkerózsika-álmát alvó egykori Buttler-kastély 1993-ban va­rázsütésre megelevenedett, hogy az­tán 2001. július 7-re a valaha volt leg­szebb arcát mutatva, a mai kor igé­nyei szerint felújítva álljon gazdái és látogatói rendelkezésére. Történt ugyanis, hogy a sok évtizedes emigrá­ció után hazatelepült Ullein-Reviczky Levice Mária grófnő - angol férjével, Robert C. Bachmann karnaggyal, ze­neszerzővel - errefelé utaztában megpillantotta az enyészetnek kitett épületet és azonnal beleszeretett. Szerencsére éppen akkoriban lehetett licitálni a kastélyra, amelyet az árve­résen meg is vásárolt. Innen kezdő­dik Kelecsénypuszta történetének legújabb kori fejezete, amely a szom­bati avatási ceremóniával érte el csúcspontját. A katonás rendben parkoló temér­dek autó már 17 óra tájban jelezte a vendégeknek: itt kell kiszállni, megér­keztek az ünnepség színhelyére. Egy hatalmas felkoszorúzott díszkapun át, nemzetiszínű zászlók „erdejében”, né­pi együttesek, huszárok sorfala között a pompázó rózsakerten át lehetett a kastély udvarára eljutni, ahol Nógrád megyében ritkán - ha egyáltalán volt valaha ilyen - tapasztalható nemzetkö­zi kavalkád fogadta az újonnan érkezet­teket. A csaknem négyszáz vendégből ugyanis majdnem háromszázan kül­földről - Európa számos országából, Amerikából, Ausztráliából - tettek ele­get a szíves invitálásnak. A diplomáciai élet megannyi jeles képviselője, soraik­ban huszonnégy nagykövet fogadta el a meghívást. Természetesen jelen volt a Nógrád megyei, a környékbeli közélet több jelentős személyisége is, élükön Becsó Zsolt honatyával, megyei közgyű­lési elnökkel és dr. Surján László or­szággyűlési képviselővel. A vendégeket - köztük la­punk kiadójának ügyvezető igazgatóját, Kopka Miklóst a házigazda, Ullein- Reviczky Lovice Mária és férje személyesen fogadta szívélyes kézfogással és né­hány kedves szóval. A várakozás kellemes hangulatát valamivel 18 óra után egy bejelentés tette még érdekfeszítőbbé: „Hölgyeim és uraim! Há­rom perc múlva érkezik az államfő.” S néhány perccel később valóban megszó­laltak a fanfárok, a vendég­látók körbefoghatták és kö­szönthették az ünnepség díszvendégét, dr Mádl Fe­renc köztársasági elnököt és feleségét Dalma asz- szonyt. Elsőként Ullein­Reviczky Lovice Mária lé­pett a mikrofonhoz. Kö­szöntötte az államfőt és kedves nejét, valamint va­lamennyi vendéget. El­mondta: élete nagyobb ré­szét száműzetésben töltöt­te, de szíve mindig magyar maradt. Bízott abban, hogy egyszer majd visszatérhet Magyarországra, mint aho­gyan abban is, hogy ha­zánk visszatalál az európai demokratikus országok, a jogállamok családjába. Reményei beteljesülvén ju­tott el Kelecsénypusztára, amelynek kastélyát édesapja nevével, az ő emlé­kére formálta és formálja majd társa­dalmi központtá. Kifejezte szándéku­kat, amely szerint Nógrád megye szí­vében elhelyezkedő otthonukat, amely nincs messze Budapesttől, a jö­vőben a politikai, kulturális párbe­széd rangos színhelyévé, kiállítások, hangversenyek helyszínévé szeretnék alakítani.. Lelki szemeivel látni véli, hogy édesapja is örül ezen elképzelé­seiknek. A ház asszonya e gondolatok nevében kérte fel Mádl Ferencet a köz­pont ünnepélyes felavatására. A Magyar Köztársaság elnöke miu­tán köszöntötte az egybegyűlteket és megköszönte a meghívást, elsőként a központ névadójáról emlékezett meg. Méltatta Ullein-Reviczky Antal diplo­máciai érdemeit, magyarságszeretetét, a haza iránti elkötelezettségét. Idézett is tőle egy megszívlelendő gondolatot: „Sosem lesz hiábavaló elismételni, hogy az emberek egyenlők a Teremtő előtt és mindenkinek egyaránt joga van a földi élet adta csekély boldogságra. Minden állampolgár, aki méltó e névre, köteles­sége, hogy segítsen talpra állítani e ha­zát. Szent kötelesség ez számomra is..." - Higgyünk benne - mondta Mádl Fe­renc - hogy ez a kastély megvalósítja névadója törekvését! Ezt követően az államfő a nemzeti örökség épített kin­cseinek megbecsülésével, megőrzésé­vel foglalkozott, elismerve azt a tevé­kenységet, amelyet a távolba szakadt magyarok ennek érdekében végeznek, azt az anyagi áldozatot, amelyet e cél érdekében hoznak. Mint mondta, örömmel tiszteleg Ullein-Reviczky Lovice Mária és férje nemes elhatározá­sa előtt, amely szerint otthonukat a közjó ügyének szolgálatába kívánják állítani. - A nemzet emelkedése soha­sem általában valósul meg, csak az egyes települések gazdagodásán, lakói­nak boldogulásán mérhető le, amint ez itt is történik - mondta Mádl Ferenc, aki gratulált a házigazdák hagyománytisz­teletéhez, hozzáértéséhez és kifejezte örömét, hogy a messziről jött vendé­gekkel éppúgy együtt lehet e szép es­tén, mint a Nógrád megyeiekkel. Az államfő beszédét követően dr. Kállay Kristóf, az egykori földművelés- ügyi miniszter, majd miniszterelnök, Kállay Miklós fia, személyes hangú visszaemlékezése hangzott el. Az éltes korú férfiú - egyebek között - elmesél­te, hogy annak idején a Magyar Királyi Külügyminisztérium sajtóosztályán a főnöke volt Ullein-Reviczky Antal, aki minden reggel szigorúan elszámoltatta a munkájáról. Egyik nap azonban elma­radt a számonkérés, helyette virágot kellett vásárolnia egy jeles eseményre. Ez pedig egy kisleány világra jötte, a mai ünnepség háziasszonyának (Folytatás a 3. oldalon) Kínai nagykövet A Munkáspárt Központi Bi­zottsága és megyei elnöksége szervezésében július 10-én, ked­den 18 órakor barátsági nagy­gyűlést tartanak Salgótarjánban, az MTESZ Mérleg úti székházá­ban Csao Hszi-Ti, a Kínai Nép- köztársaság magyarországi nagykövete és Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke közreműkö­désével. a Lottószámok ÖTÖSLOTTÓ: 25, 27, 73, 76, 77 Jokerszám: 4 8 0 0 3 1 * HATOSLOTTÓ: 4, 9, 15, 17, 22, 24 Pótszám: 37 9"771215"901000 01157 Együtt, egy akarattal, egy hittel... A millenniumi zászlót a környezetvédelmi miniszter hozta el Cserhátsurányba Fontos és jelentős nap ez a mai településünk életében, amikor a dolgos hétköznapok közepette, ebben a rohanó világban megállunk egy percre, és emlékezünk az ezeréves államiságra, a kétezer éves kereszténységre - mondta Szántó József cser- hátsurányi polgármester azon az ünnepségen, amelyet szom­baton rendeztek a millenniumi zászló átadásának tiszteletére. A zászlót és a kormány üzenetét dr. Túri-Kovács Béla környe­zetvédelmi miniszter hozta el a nógrádi településre.- Zászlót elvinni bármelyik te­lepülésre, mindig öröm és meg­tiszteltetés - mondta ünnepi be­szédében dr. Túri-Kovács Béla. - Különösen olyan kis településre, amely az életéért küzd újra meg újra, évről évre, rendszereken keresztül. Azok, akik ezt a zász­lót kapják, tudják, hogy a na­gyobb egész, a nemzet nem fe­ledkezett meg róluk, velük egy­nek érzi magát. Ez pedig újra meg újra erőt adhat, amelyre nagy szükség van mindenhol eb­ben a hazában, különösen az ilyen helyeken, amelyekről én hi­szem: a nemzet valódi megtartó ereje. Sokféle párhuzamot hall­hattak az elmúlt időszakban: mi­ért most, miért ezt az ezer évet, miért így ünnepeljük? Valami­kor, ezer évvel ezelőtt Európa különös állapotban volt: a ke­resztény időszámítás szerint, Krisztus születését követően, vá­rakozással tekintett az ezredfor­dulóra a világ akkor ismert és (Folytatás a 3. oldalon) A cserhátsurányi ünnepségen Liber Kázmérné zászlóanya kötötte (el a szalagot a millenniumi zászlóra fotói rigó tibor 977121590100001157

Next

/
Oldalképek
Tartalom