Nógrád Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 151-176. szám)

2001-07-16 / 163. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2001. JÚLIUS 16., HÉTFŐ Negyvenkét év és néhány nap Gyimesi József nyugállományba vonul. Mint mondja, nem tétlenül képzeli el a nyugdíjas éveket, hiszen negyvenkét, munkában eltöltött éve folyamatosan a kihívásokról szólt, s ez nem szűnhet meg egyik napról a másikra. Az Émász salgó­tarjáni üzemigazgatójával a nógrádi régióközpontban beszél­gettünk.- Hivatalosan július elsejétől vagyok nyugdíjban, vagyis pár napja, így hát elég szokatlan ne­kem ez a „feladat” - mondja tré­fásan. - Világ életemben pontos ember voltam, elnézést a két perc késésért. Aktív koromban mindig csodálkoztam azon, hogy a nyugdíjas társaim soha nem érnek rá semmire. Úgy lát­szik egy hét alatt engem is elka­pott ez a jelenség... Rengeteg el­intézni valóm van, hiszen tizen­két évig éltem Salgótarjánban. Egy sor szálat kell elvarrnom, mi­előtt visszaköltözöm Miskolcra. Gyimesi József számos bará­tot szerzett választott városában, s emellett aktív társadalmi életet is élt: tagja a megyei mémökka- mara elnökségének, s a Magyar Elektrotechnikusok Egyesületé­nek megyei elnöke. Ezeket a megbízatásokat nem lehet itt hagyni egyik percről a másikra. Jegyzeteibe pillant: mint mondja, negyvenkét évet és egy napot dolgozott, ennek a nagy részét az Emász-nál. 1955-59 kö­zött a Bláthy Ottó Villamosipari Technikumban tanult, s mivel akkoriban divat volt, hogy a vég­zősöket egy év fizikai munkára küldték, Gyimesi Józsefnek sike­rült elhelyezkednie Miskolcon a Lenin Kohászati Műveknél, kar­bantartó villanyszerelőként, mű­szerészként. 1960. május 25-én jött át az Émász-hoz.- Kiviteli tervezői ajánlatot kaptam, amit elfogadtam, s há­rom évig ténykedtem ezen a te­rületen, a miskolci üzletigazgató­ság kötelékében - emlékszik. - Amikor hazamegyek, s felnézek az utcai hálózatra, ma is meg tu­dom mondani, mi volt vele a probléma, amikor terveztem. Két év katonaság következett, s mikor visszajött, már a köz­ponthoz tartozott a tervező cso­port. Néhány hónap után műsza­ki fejlesztési előadóvá nevezték ki, s egészen 1974-ig e minőségé­ben dolgozott. Akkor megkeres­ték őt a miskolci - akkor már - üzemigazgatóságtól, hogy le­gyen az ott megalakított tervező és kivitelező csoport vezetője. El­vállalta, majd egy átszervezés folytán beruházási és tervezési osztállyá alakultak át, melynek a vezetését 16 éven át látta el.- Nagyon szerettem ezt a munkakört, kicsit nosztalgiát is érzek, ha eszembe jut, de 16 év után úgy éreztem, hogy elfogy­nak a problémák. Ha sokáig ül az ember a vezetői székben, akkor egyszer csak azt veszi észre, hogy nincs min törnie a fejét. Márpedig én világ életemben szerettem az élet sűrűjét, a kihí­vásokat, legyen mit megoldani. Most, hogy visszagondolok, ez azért is érdekes, mert a Halak je­gyében születtem, s ez nem tipi­kus jellemvonásuk - mondja. Ekkoriban írták ki a pályázatot a salgótarjáni üzemigazgatóság helyettes vezetőjének beosztásá­ra. 1989. október elseje már Sal­gótarjánban találta Gyimesi Jó­zsefet. Teljesen új területtel kel­lett megismerkednie, az üzem­igazgató mellett. Két évvel ké­sőbb az igazgatóból vezérigazga­tó lett, így Gyimesi József megbí­zottként vezette a salgótarjáni üzemigazgatóságot. 1992. április elsejétől nevezték ki üzemigaz­gatóvá, amit nyugdíjazásáig töl­tött be. A szűk tíz év alatt többszöri átszervezést élt meg kollégáival, erre az időszakra esett a privati­záció is. Volt, amikor üzemigaz­gató volt, s volt, amikor üzlet- igazgató. Minden alkalommal pályáznia kellett, de főnökei nem láttak okot a váltásra.- Valamennyi átszervezéskor az lebegett előttünk, hogy a fo­gyasztó azt lehetőleg ne is vegye észre - teszi hozzá. - Volt is egy szlogenünk: a fogyasztó a király! Úgy gondolom, hogy a mostani átszervezés is ezt a célt szolgálja. Igazgatóként is azt vallottam, s ezt elmondtam a vezető kollégá­imnak is, hogy nem a beosztás számít, hanem a feladat, s én mindössze első szeretnék lenni az egyenlők között. Mindenki „tiszta lappal” indult nálam, s ez a helyzet a vezető stáb sok tagját szinte felszabadította, aminek a hatására rendkívül szép eredmé­nyeket értünk el. Tarjám évei alatt egy esetben kellett fegyelmi eszközt használ­nia egyik vezető kollégájával szemben, de ennek sem lett „ki­rúgás” a vége. Gyimesi József előtt főbenjáró bűn volt, ha vala­ki ivott a munkahelyén. Nem­csak ezért, mert ez általában ti­los, hanem a dolgozó saját érde­kében, hiszen az áramszolgálta­tás az egyik legveszélyesebb üzem.- Nem szeretek érdemeket hangoztatni, de annak nagyon örülök, hogy az üzemigazgató­ság a vezetésem alatt nagyon ke­vés balesetet produkált. Ennek egy feltétele volt: a munkafegye­lem szigorú, következetes betar­tása. A munkavédelmi hiányos­ságokért keményen büntettem. Voltak évek, amikor nem volt balesetünk, a tíz év folyamán egy kollégát veszítettünk el bal­eset következtében. Nagyon ne­hezen dolgoztam fel, nagyon sajnáltam az illetőt... A vizsgálat azonban egyértelműen az ő fele­lősségét állapította meg - mond­ta. E rendkívül termékeny évti­zed számos szakmai sikert ho­zott. S bár nem szívesen emel ki közülük egyet, mégis a rétsági 120 kV-os állomás beruházása maradt a legemlékezetesebb, nagyságrendjénél és a térségre gyakorolt hatásánál fogva. Az el­ismerések sem maradtak el, Gyimesi József szakmai életútját számos kitüntetés övezte. Ezek közül a Magyar Villamosener- gia-ipar Megújításáért 1994-ben kapott emlékérmet emelte ki, amely nem sok szakember ott­honában díszük.- A mi generációnk tudott önzetlenül dolgozni, akkoriban nem szőtte át a világot a pénz utáni hajsza. Volt, hogy egy-egy óvodának, iskolának ingyen ter­veztük meg a villamos hálózatát - emlékszik.. Gyimesi József családja Mis­kolcon maradt, fia informatikus mérnökként dolgozik az Émász-nál, leánya pedig ener­getikai mérnökként a Borsodchem-ben. Nyugdíjas­ként természetes, hogy haza vá­gyik. Miskolc hívja, s talán az újabb kihívást is felkínálja majd. Az viszont biztos, hogy ezután több ideje jut majd ked­venc hobbijaira, a zenehallga­tásra és a kertészkedésre.- Az életemet a folytonos vál­tozás jellemezte, talán ezért olyan kedves nekem Lndvig Bőmé, német gondolkodó egyik megállapítása: Semmi sem tar­tós, csak a változás! Én szere­tem a változásokat, ma sem tudnék elvegyülni a szürkék tá­borában. S bár feltett szándé­kom, hogy visszaköltözöm Miskolcra, társadalmi megbíza­tásaim okán szeretnék gyakran visszajönni Tarjánba. S drukko­lok az ittenieknek, hogy az újabb átszervezést is ugyan­olyan rugalmassággal viseljék el, mint az eddigieket, s ne ad­ják alább az eredményeket sem! T. N. L Acélgyár: a maszatolás ideje lejárt! Nyilatkozott lapunknak Ormándi Sándor, a SAC Rt. új vezérigazgatója A napokban több újságcikk is foglalkozott a Salgótarjáni Acélárugyár Rt.-nél, a többségi tulajdonos által kezdeménye­zett belső vizsgálattal, amelynek eredményeként lemondott az igazgatóság elnöke, s új vezérigazgatót nevezett ki a tulaj­donos a cég élére. Ormándi Sándor interjút adott lapunknak terveiről, a nagy múltú gyár jövőjéről, az általa képviselt reor­ganizációs program teendőiről. Ezúttal a lapunk szombati, jú­lius 14-ei számában közült interjú folytatását adjuk közre Másodszor sem hitelesítették A pásztói jegyző, a helyi válasz­tási iroda vezetője másodszor is megtagadni a városban nép­szavazást kezdeményező alá­írásgyűjtő ívek hitelesítését, s így újból megfeneklett a helyi aszfaltkeverő üzem esetleges építése ellen tiltakozók moz­galma. Tasi Borbála jegyző az MTI ér­deklődésére elmondta: már a for­mai ellenőrzés sem állta ki a pró­bát, így a tartalmi vizsgálatra már nem is került sor. Megítélése sze­rint ugyanis az íven szereplő kér­dés nem egyértelmű, nem pontos, nem szakszerű,- A népszavazás kitűzését kez­deményező íveken konkrétan, pontosan, egyértelműen kell a kér­dést megfogalmazni - jelentette ki a jegyző. Előzményként elmond­ta: a pásztói önkormányzat eladott egy 13 hektáros területet a Magyar Aszfaltgyártó Kft.-nek. A város la­kói úgy tudják, hogy a társaság aszfaltkeverő üzemet akar rajta építeni.- A telek tulajdonosa egyelőre nem nyilatkozott szándékairól - mondta az önkormányzati jegyző. Hozzátette: nincs döntés az üzem építéséről, engedélyt sem kértek az önkormányzattól. A város lakói azonban feltehetően nem óhajta­nak kész tényekkel szembesülni, ezért nekifogtak a helyi népszava­zás kitűzését kezdeményező alá­írások gyűjtésének. Az akció egyik kezdeményezője, Kiss Jó­zsef, a helyi környezetvédő cso­port tagja elmondta, hogy har­madszorra is nekivágnak a gyűjtő­ívek hitelesítésének.- Eddig 1200 aláírás szerepel a lapokon - mondta Kiss József. Rá­mutatott: hitelesítés híján ugyan a listát nem lehet figyelembevenni népszavazás kezdeményezésé­hez, egy petíció benyújtásához azonban így is megfelel.- A népszavazás kitűzéséről sem mondunk le azonban, hanem újra megfogalmazzuk a gyűjtő­íven szereplő kérdést - mondta Kiss József.- A történtek visszavetették-e azt a banki törekvést, hogy a privatizá­ció előkészítése felgyorsuljon?- A folyamat mindvégig meder­ben volt tartva, másrészt az MFB gyorsan meghozta a szükséges in­tézkedéseket. Én úgy ítélem meg, hogy az MFB jó gazda módjára lé­pett. Mindamellett ez a cég még mindig nehéz helyzetben van, nem alapvetően a vezetés miatt, bár volt vezetési hiba is. Sokkal in­kább a piaca miatt, hiszen az ága­zat nyereségtermelő képessége az óriási konkurencia harc miatt igen csekély. Világszerte tőkekoncent­rációkkal, fúziókkal próbálják megőrizni a versenyképességüket a különböző, még talpon lévő tár­saságok. Óriási az árverseny, a fo­rint közben erősödött, elősegítve az olcsó importot, az exportpiacon pedig termékeink drágultak. Az előre menekülésnek egy módja van, a költségek csökkentése és in­tenzív kereskedelmi munka. A cél olyan versenyképes kapacitás ki­építése az EU-csatlakozásig, ami képes lesz választ adni az új kihí­vásokra, azaz, a versenyhelyzetre. Csak akkor leszünk versenyképe­sek, ha versenyképes költségszin- ten állítjuk elő termékeinket és ru­galmasan, gyorsan reagálunk a pi­aci igényelne. Erre mindössze né­hány évünk van! Ha utolérjük az EU-szintet, akkor újabb versenybe kezdhetünk, hogy továbbra is tal­pon maradjunk.- Korábban hallani lehetett a gyártmányfejlesztés gyorsításától is, új technológiák meghonosításá­tól Hol tart ez most?- Pillanatnyilag ez a terület meg­torpant, de feltett szándékom, hogy megfelelően felkészült embe­rek bevonásával ezt felélesszem. Alapvetően azonban pénz kell hozzá, sok száz millió forint. S visszaköszön a már említett prob­léma is, amely az értékesítési csa­torna gyengeségeit vázolta. Az el­múlt évben nagyon kis lépéssel ha­ladt a gyártmányfejlesztés, ezen most mindenképpen változtat­nunk kell. S az is biztos, hogy az el­múlt 20-30 évben nem kellett elad­ni a termékeinket, jöttek érte. Most el kell tudni adni.- Mekkom önállóságot kapott a tulajdonostól a folyamat gyorsítá- sám?- Nagy önállóságot kaptam, él­vezem az igazgatóság támogatását és bizalmát, a pénz pedig a hama­rosan kidolgozandó program függ­vénye. Olyan ez a mostani helyzet, mint egy lyukas lufi: befogok 3-4 lyukat, de még egy csomó lyukon szökik a levegő. Egyelőre a tartalé­kokat kell megtalálnunk, abból kell „pénzt csinálnunk”. A prog­ram összeállítása folyamatban van, jelenleg egy akcióterv mentén dolgozunk, vagyis a felmerülő problémákat egyenként vesszük számba és oldjuk meg.- Boldvai László, a város ország- gyűlési képviselője egy nyilatkoza­tában előre vetítette bizonyos tőke­injekció lehetőségé. Megerősítené ezt a banki szándéka?- Boldvai úr azt nyilatkozta, hogy tárgyalt az MFB általános ve­zérigazgató helyettesével, és szóba került közöttük az, hogy a hitelt ne kelljen visszafizetnie a gyárnak, hanem tőkeemeléssel kvázi elen­gedné azt. Ennek több előnye is lenne: nem kell kamatot fizetni, ja­vul a tőkeszerkezet, ugyanakkor ez nem javítja az érzékenységét a vállalatnak, mindössze tüneti ke­zelés lenne.- Néhány gazdasági szakember azt javasolta, hogy ésszerűbb lenne most eladni a gyárat, mintsem az adófizetők pénzén életben tartani, ez lenne számára az igazi piád megmérettetés. Egyetért ezzel?- Nem értek egyet azzal, hogy ezt a gyárat most mesterségesen tartjuk életben. A SAC Rt.-nek van jövője, itt egy olyan szakmai kultú­ra honosodott meg, amit vétek el­kótyavetyélni. Erre bizonyíték az is, hogy dolgozóink olyan nehéz problémákat oldottak meg - pl. a Lafil-gyártás területén - amit ko­moly német cégek sem tudtak. Van tehát egy olyan szellemi kapa­citás, egy olyan komoly szellemi hozzáadott érték, amire lehet épí­teni. Az az anekdota jut eszembe, hogy a háború után lebombázták az egyik iparos gyárát, s megkérde­zi tőle egy másik iparos, mi lesz most veled ezután. Az hó't nyu­godtál válaszol: de megvannak még az embereim! Van piacunk! Van konkurenciánk is, de ettől nem megijedni kell, hanem a szükséges szellemi váltást mie­lőbb meg kell lépni. Nem a legyár­tott terméknek kell piacot találni, hanem olyan piaci információt kell szerezni, ami eladható terméket eredményez. Minden azon múlik, tudjuk-e kezelni a folyamatot, a je­lentkező problémákat. Ha igen, akkor nincs baj. Nagyobb baj, hogy egy kicsit apatikus a hangu­lat, amin nem csodálkozom. Az el­múlt időszakban mindig jött valaki és ígért valamit, ami aztán nem mindig teljesült. Tavaly például nem volt prémium, idén pedig még nem volt bérfejlesztés...-Az itt töltött két hét alatt sike- rült-e átvilágítania annyim a céget, hogy kimondhassa, mi az alapvető probléma a működésé illetően?- A SAC Rt. alapvető baja, hogy nem elég jól szervezett! Mert se nem centralizált, se nem decentra­lizált. Mindenből van benne egy kicsi, ami sohasem fog összeillesz­kedni. Az egyik irányzat a profit- centerekben látja a hatékony appa­rátust, aminek a kialakítása el is in­dult itt, de nem működik. Van egy másik irányzat is, amelyik a cent­ralizációt részesíti előnyben. Ne­künk ebbe az utóbbi irányba kell most elmozdulnunk. A „sza- kértősdinek” is véget kellett vetni, mivel nem volt hatékony. Augusz­tus végére ezen túl kell lépnünk, a „maszatolás” ideje lejárt.- Gondolkoztak-e egy eséleges stratégiai partner bevonásán? Ormándi Sándor ■- Valóban segítené a privatizá­ció előkészítését, ha jönne egy szakmai, vagy pénzügyi befekte­tő. De gondoljunk csak bele: a gyár most egy kis túlzással egy „szatócsbolt”, itt minden van: csőgyártás, kovácsolás, huzal- gyártás, feldolgozott termék stb. Ma a befektetők inkább szűkítik a palettát. Nehéz olyat találni, aki­nek ez mind kell. Adódik a másik verzió: akkor keressünk nyolc be­fektetőt, csupa kis „gyémánt” van itt, vigye! De látni kell, a géppark zöme elöregedett, ami egyáltalán nem vonzó. Viszont az is kitörési pont lehet, hogy a kapacitás szű­kítésével a felszabaduló ipari te­rületet kiajánlanánk azoknak, akik a mi termékeinket dolgoz­zák fel. Ha sikerülne megnyerni őket, az azt is jelentené, hogy ma­gunk köré szerveztük a piacun­kat. Ha ez a szimbiózis megerő­södik, az adott vállalkozó kivásá­rolhatná az adott tevékenységet. A megoldás érdekében folynak tárgyalások, de döntés még nem született róla.- Egyéért-e a gyárat célba vevő politikusi megnyilatkozásokkal? Mit szeretne hallani tőlük?- Az egyik nyilatkozatban azt olvastam, hogy a SAC Rt. nem vállal súlyának megfelelő társa­dalmi, közéleti szerepet. Néhány példával szeretném bizonyítani az ellenkezőjét. Nehéz pénzügyi helyzetünk ellenére 58 fiatalt fog­lalkoztatunk a nyári időszakban gyárunkban, többnyire dolgozó­ink gyerekeit. Megbízásokat adunk helyi vállalkozóknak, pél­dául szállítási feladatra. Szakkép­zésre a térség szakiskoláinak 8 milliót adtunk a múlt évben. To­vábbá, fenntartjuk a nagy múltú kultúrotthonunkat, támogatjuk a nyugdíjas szakszervezetet, de kap az acélgyári horgászegyesü­let, az Illyés Gyuláné Speciálpedagógiai Központ, s csupán idén 1,8 millió forintot tesz ki a tanulmányi szerződések vonzata. Alapvető feladatunk a hatékonyság növelése és a foglal­koztatás összhangjának a megte­remtése, a 750 fő munkahe­lyének a fenntartása, ebben volna jó élvezni a politikusok segítsé­gét, támogatását, mint ahogy nagy segítségünkre volt a HYFERP-program által felkínált lehetőség is. Létezik például egy munkahelymegtartó hitelkonst­rukció, amihez csakis a képvise­lők okos lobbyjával juthatnánk el. Ez akár ötvenmillió forintot is jelenthetne az acélgyárnak... T. NÉMETH LÁSZLÓ NÓGRÁDI HÍRLAP KÖZÉLETI NAPILAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Posta­fiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és teijesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótaiján vonzáskörzetében a Célvonal Kft.ftel.: 30/3832^478, 30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864,32/475-727) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó saját teijesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára Előfizetési díj egy hónapra 995 Ff negyedévre 2985 Ft, fél évre 5970 Ff egy évre 11 940 Ft Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HÜ ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóteijesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. szerkesztőségi rendszerrel készült.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom