Nógrád Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 126-150. szám)

2001-06-02 / 127. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap PÜNKÖSD 2001. JÚNIUS 2., SZOMBAT Templomszentelésre készülnek Herencsényben Nógrád megye mértani középpontjában, a Középső-Cserhát északi lejtő­jén, a Feketevíz-patak mentén helyezkedik el Herencsény A mintegy 800 lelket számláló, jobbára a védetté nyilvánított Arethusaforrásról, Nepomuki Szent Jánosnak, a hidak védőszentjének műemléki szobráról, népviseletéről és hagyományőrzéséről ismert község olyan „gazdag”, hogy két Árpád-kori temploma is van: az egyik a folyamatosan működő katoli­kus anyatemplom, a másik az évszázadok során nem rendeltetésszerűen használt és tönkrement úgynevezett haraszti templom. Utóbbit felújítják, s már ősszel szeretnék eredeti funkciójába visszaállítani és felszentelni. Szandai József polgármester kíséreté­ben látogattunk el a település Cser- hátsurány felőli részén, az enyhe lejtésű domb tetején, a volt Nedeczky uradalom központjának számító Harasztipuszta szélén található torony nélküli kis temp­lomhoz. Az autó simán gördült velünk, amely annak köszönhető, hogy felújítot­ták az utat.- A gótikus stüust őrző elemekből arra következtettek a szakemberek, hogy a 13. század végén vagy a 14. század elején épült a templom - kezdte mondandóját Szandai József. - Zólyomi József „Herencsény története” című könyvében azt írja, hogy a falut birtokló Herencsényi Tamás vagy Haraszti Tamás emeltette. „Viharos” múltjára való tekintettel, a helybeliek „töröktemplomnak”, „evangé­likus templomnak” vagy „kismagtámak” szokták emlegetni. Az egyhajós, egyenes záródású templomba a déli oldalon egy utólagosan kialakított, szintén egyenes záródású ajtón lehetne bejutni, ha nem fedné vasrács A hajó északi oldalán egy befalazott gótikus ajtónyílás van. A szen­télyfal keleti részén egy gótikus kőkeretű ablak látható. A középkori ablakok nyo­mai a déli homlokzaton is megfigyelhe­tők. Ugyanitt és az északi oldalon apró szellőzőnyílások vannak, amelyek bizo­nyára a magtár funkciójához tartoztak. A falak túlnyomórészt bazaltkőből készül­tek, a sarkokra nagyméretű kváderköve- ket tettek. A templomot szépen felújítot­ták, vörös cseréppel fedett tetőzete vado­natújnak látszik.- Tavaly kezdődött meg a munka - folytatta a polgármester. - Elsőként az utat hozattuk rendbe. Facsemetéket ültet­tünk, ha megnőnek, fasor vezet majd ide. Mielőtt hozzákezdhettünk a templom kö­rüli tennivalókhoz, régészek végeztek fel­tárást, de nem találtak semmilyen mente­ni való értéket. Amint látható, a falak kül­ső hibáit kijavították, a tetőszerkezetet ki­cserélték. A templom történetének megismeré­séhez jelentős segítséget nyújt az az ása­tás, amelyet Pamer Nóra, az Országos Műemléki Felügyelet munkatársa 1967- ben végzett Harasztipusztán. A falakon túl megtalált emberi csontvázakból a ré­gész azt a következtetést vonta le, hogy egykoron a templom körül temető lehe­tett. A feltárás eredményeit összegző jelen­tés megállapítja: „A templom eredetileg valószínűleg síkfödémes hajóból és hasáb keresztmetszetű bordákkal ellátott ke­resztboltozatos szentélyből állt, amelynek bordametszési pontját egy 33 centiméter átmérőjű, rózsát ábrázoló zárókő díszítet­te. Az építési áldozat edényének típusá­ból arra lehet következtetni, hogy a temp­lomot a XVII. század elején állították hely­re. Ekkor kapta a hajó az aránytalanul magas téglaboltozatot. A szentélynél job­ban lepusztult hajót újraépítették, téglá­ból kiképzett keresztboltozattal fedték be, déli oldalán bejáratot nyitottak, amely fö­lött fiókboltozatot képeztek. Később ké­szülhetett el a szentélyajtót kívülről kerete­ző, téglából kialakított csúcsíves nyílás­szegély, a déli oldal ablaknyílásait leszű­kítő, ugyancsak téglából kialakított csúcs­íves forma. A tető alatti párkány szintén téglából készült. ” Történeti tény: Haraszti ebben az idő­ben már teljesen lakatlan, erdővel borított terület volt. A templom felújításának két oka lehetett. Egyrészt: a Herencsényben lévő templom használhatatlan volt ebben az időben. Másrészt: a törökök hozták létre imaháznak. Hiteles források egyik feltételezést sem bizonyítják. Zólyomi József a már említett könyvé­ben úgy vélekedik, hogy a 18. század ele­jére tehető a templom újjáépítése. Az 1700-ban Surányba (Cserhátsurány) köl­tözött Sréter család levéltárában egy szűkszavú, 1724-ben kelt levéltöredék­ben ugyanis az alábbi megjegyzést talál­ni: „A haraszti templomot megcsináltat­tam." Úgy tűnik, a surányi birtokukra evangélikus vallású lakosokat telepítő Sréterek fontosnak tartották, hogy jobbá­gyaik, zselléreik a vallásukat gyakorolják. A régen nem használt, romos templomot tehát felújíttatták, istentisztelet tartására alkalmassá tették. Arra nincs adat, hogy meddig működhetett az evangélikus templom, de a 19. század elején tartott helyszíni szemle már ismét romos álla­potban találta.- Hamarosan megkezdődik a temp­lom belső renoválása - tájékoztatott kí- sérőnk. - Helyreállítják a padlóburkola­tot, megtörténik a festés, oltár is készül. A teljes költség két és fél millió forint, amelyet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához és a megyei alaphoz benyújtott, az Árpád-kori templomok felújításával kapcsolatos pályázatokon nyertük. Gáspáry József nógrádi esperes 1809. június 9-én kelt jelentésében az alábbia­kat írta a templommal kapcsolatban: „Minthogy a romokból összehasonlítha­tatlanul nagyobb haszon szerezhető, ezért nagyságos Tihanyi Tamás tanácsos úr abból magtárat szándékozik kialakítani a szomszédban lévő gazdasági épületek mellé. ” A templomot a Nedeczkyek is magtár­nak használták a II. világháborúig. A jut­tatási tervezetbe is „magtár” néven vették fel 1947-ben, s azt a római katolikus egy­háznak templom céljára átadták. Három évvel később viszont a Zója Tsz tulajdo­nába jutott, amely szintén magtárnak használta az 1980-as évekig. Az ekkor ké­szült kimutatás a templom falának anya­gát, méretet is közli: „Kőalapú, kőfalú, palatetővel fedett. A hajó mérete: 8 méter hosszú, 6 méter széles, belmagassága 5 méter, a szentély 3 méter hosszú, 5 méter széles, belmagassága 2,5 méter. A 615 légköbméter belterületű temp­lom 80 százaléka felújításra szorul, értéke 34 mázsa búzára becsülhető. ” Az 1980-as évektől a templomot nem használták, üresen állt, állaga ezért erő­sen leromlott. A néphagyomány úgy tudja, hogy ha­rangja is volt, amelyet a török időkben egy mély kútban rejtettek el, s minden hetedik évben megszólalt. Az elrejtett harangról tudomást szerzett gróf Nedeczky László, Harasztipuszta földes­ura, aki négy ökörrel akarta onnan kihú­zatni. A harang már majdnem a felszín­re ért, amikor a gróf valamiért elkárom- kodta magát, mire a kötél elszakadt és a becses tárgy visszaesett a kútba. A nép­hagyományról a Magyar Televízió 1997- ben filmet készített.- Eredeti funkciójába állítjuk vissza a templomot, katolikusok gyakorolják majd itt a vallásukat - mondta befejezésül Szandai József. - Már ősszel szeretnénk felszenteltetni. KOLAJ LÁSZLÓ Megújhodik a haraszti templom fotó: rigó tibor Felkarolják a segítségre szorulókat A világ, amelyben élünk, egyre személy­telenebbé válik. Nincs időnk egymásra, nincs időnk örülni, nincs időnk egymásra figyelni. Csak rohanni és panaszkodni. Ez a személytelenség a szeretet halála. Pedig a Szentlélek nem csak kétezer évvel ezelőtt működött és látható alakban leszállt az apostolokra, a Szent­lélek ma is működik, illetve szeretne működni. De vajon beengedjük-e az életünkbe, hagyjuk-e, hogy irányítson minket? Is­merjük-e azt, akit pünkösdkor ünnepelünk a Szent- leiket? A Szentírásban olvashatjuk, hogy Isten szeretete kiárad a szívünkbe a ránk áraszott Szentlélek által. (Róm 5,5) A Szentlélek az Atya és a Fiú szeretete. A Fiú öröktől fogva a Szentlélekben szereti és adja ma­gát az Atyának és az Atya is a Szentlélekben szereti a Fiút. A Szentlélek nélkül sötétben járunk, nem lát­juk, hogy ki a mi Atyánk és ki a mi felebarátunk. De amikor a Szentlélek betölti a lelkünket, minden meg­világosodik, különösen az, hogy Isten jóságos Atya, aki szeret minket, és tudja, mire van szükségünk. Ahol a Szentlélek működik, ott élet van, az Isten sze- retetében és örömében folyó élet. A Szentlélek által szívünk áralakul, mert megtapasztalhatjuk Isten sze- retetét, és képesek leszünk a megbocsátásra, a kien- gesztelődésre, magunk és felebarátunk elfogadására. Ha hagyom, hogy a Szentlélek betöltsön, nyitottá válók Isten felé és embertársaim felé. Kapcsolataimat már nem az érdek, haszon irányítja. A Szentlélek szeretete átalakítja önzetlen, érdek nélküli szeretet- ből fakadó kapcsolattá Isten Lelke képes csak a mai világot és bennünket, benne élő embereket felrázni fásultságunkból, közönyünkből, életuntságunkból Aki a Szentlélek eltölt, annak élete átalakul és önző énközpontúságából kilépve önzetlenné válik. Bennünket, szegénygondozó nővéreket mire indít a Lélek? A Szentlélek adta a vágyat a szívünkbe, hogy egy életen keresztül a szegények szolgálatára szenteljük magunkat. Az igazi boldogság ott kezdődik, amikor életemet odaadom valakinek, önként, szeretetből. Is­ten a szeretet, ezért egész életünket odaadjuk, telje­sen, önként és szabadon a bennünket végtelenül sze­rető Istennek. És megtapasztalva ezt a szeretetet arra indít a Lélek, hogy ezt továbbadjuk, és ne tartsuk meg magunknak. A Szentlélek indításából karoljuk fel a szegényeket, magukra maradottakat, a betege­ket. Bármilyen élethi­vatás úgy lesz igazán értelmes, ha valami, illetve valaki mellett elkötelezzük magun­kat. Mi Isten, és az Ő kicsinyei mellett kö­teleztük el magunkat egy életre. Ebből az önátadásból fakad örömünk és békénk. Mert életünkben minden nap megta­pasztaljuk a Lélek működését, Mennyei Atyánk gondviselő szeretetét, és ezt adjuk tovább ott, ahol csak megfor­dulunk. A Lélek tesz érzékennyé bennünket, hogy észrevegyük a körülöttünk élők nyomorúságát. Ó tesz készségessé bennünket, hogy enyhítsünk gond­jainkon, fájdalmainkon. Ő oldja meg számtalanszor az előttünk megoldhatatlannak látszó problémákat, és ott is lesz kiút, ahol emberileg nézve semmi re­mény sincsen. Istennek minden emberrel terve van. Mindnyájun­kat be akar vonni az Ő teremtő életébe Szentlelke ál­tal. Isten mer nagy dolgokat kérni tőlünk, és ha mi merjük életünket rábízni, egy csodálatos isteni ka­landban lesz részünk, melyben a Lélek vezet. így nö­vekedünk napról napra a szeretetben, elvégezve azt a feladatot, amellyel Isten megbízott. Én magam is ne­hezen hittem el, hogy Istennek terve van velem. Tel­jesen alkalmatlannak éreztem magam Isten szolgála­tára. De amikor mertem rátenni az életemet Istenre, vettem a bátorságot, hogy odaadjam magam Neki, be­léptem a ferences szegénygondozó nővérek közé, ak­kortól megváltozott az életem. Éreztem hogy megta­láltam a helyem, a helyemen vagyok, és békét kaptam Istentől. Azóta is mindennapi öröm forrása, hogy az Övé lehetek. Nagy öröm, hogy a házunk kápolnája pünkösdi eseményről, a Szentlélek eljöveteléről van elnevez­ve. Nap, mint nap ott élhetünk abban a csodában, amikor az apostolok részesültek, ott a figyelmeztetés és a biztatás, hogy a Szentlélek nekünk is bátorságot önt a szívünkbe, ad képességet, hogy szóljunk má­sokhoz, mindenkihez a maga nyelvén, a szeretet nyelvén. Az imádságot is Ő maga kezdeményezi ben­nünk, hogy kérjük Ot másokért és magunkért: Jöjj el Teremtő, Vigasztaló Lélek, világítsd be szí­vünk sötétségét, rázd fel szívünket, melegítsd fel lan­gyosságunkat, hogy elutasítva magunktól a bűn szo­morú világát Isten örömében éljünk. ________________________________ELMONDTA: TAKÁC» H KLAIWCA szécsényi szegénygondozó nővér LEJEGYEZTE: SZABÓ GY. SÁNDOR A szeretet gyógyít, istápol, elfogad fotó: sz. gy. s. „Fújj, drága szél! Ragadj magaddal!” Pünkösd, a páska (húsvét) utáni nagy ünnep volt a zsidók­nál. Az Ószövetségben a legré­gibb források „aratási ünnep”- nek is nevezik, vagyis ez volt a termés első zsengéjének az ün­nepe is. (Ezen az ünnepen kel­lett bemutatni az új ételáldoza­tot az Úrnak: két kenyeret, hét hibátlan esztendős bárányt, egy bikaborjút, meg két kost (3Móz 23,17-18). Isten cselekvésében nincs vé­letlenszerűség. A zsidók eme nagy ünnepe új tartalmat kap, miként a húsvét ünnepe is. Az Ószövetség húsvéti tartalma: A bárány vére oltalmat és megmenekedést jelentett az egyipto­miaktól, a rabszolga­ságból. Négy és fél évszázados egyipto­mi tartózkodás után indulhatnak az ígéret földje felé. Az Újszö­vetség húsvéti üze­nete: Krisztus véré­vel szerzett győzel­me a bűn és halál uralma alól jelent megmenekedést és megtartatást a ben­ne, mint Feltáma- dottban hívőknek. Ugyanígy a termés első zsengéjének ün­nepén, pünkösdkor az újjáteremtés első zsengéjét, a feltáma­dott Ur Jézus Krisztust hittel éle­tük Urának elfogadók gyüleke­zete születik meg. Pünkösd ígérete: „... erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek és tanúim lesztek.” (Csel 1,8.). Amikor a tanítvá­nyokra kitöltetett a Szentlélek, erőt kaptak, hogy tanúi legye­nek Uruknak nemcsak Jeruzsá­lemben, hanem a föld végső ha­táráig (Csel 1,8). Péter apostol pünkösdi be­szédében bizonyságot tett Jé­zusról, az Isten Fiáról, akit megfeszítettek, de aki feltáma­dott (Csel 2, 22.36). A sokaság ezt hallva kérdezte: Mit tegyünk testvéreim, férfiak?” Péter így válaszolt: „Térjetek meg és ke- resztelkedjetek meg valameny- nyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára és meg­kapjátok a Szentlélek ajándé­kát.” (Csel 2,38). Ekkor mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ez volt az első újszö­vetségi gyülekezet, amely Krisz­tus Testének, az Eklézsiának a kezdetét jelenti. Pünkösd óta mindazok, akik őszinte szívvel, bűneiket meg­bánva megtérnek, elfogadják Is­tennek Jézus Krisztusban, mint személyes Megváltójukban nyújtott kegyelmét, újonnan születnek, új teremtéssé lesz­nek és új életet nyernek. Ez a Szentlélek munkája. Erről is­merhető fel jelenléte. „Ezért, ha valaki Krisztusban van, új te­remtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Kor 5,17). Isteni természet részeseivé lesznek (2Pt 1,4), elnyerik a Szentleiket, mint ajándékot, beépülnek Krisztus Testébe, az Eklézsiába: „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté keresz- teltettünk, akár zsidók, akár gö­rögök, akár rabszolgák, akár szabadok és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.” (lKor 12,13). A Gyülekezetnek Krisztus a Feje, a Gyülekezet pedig az Ő Teste és teljessége néki, aki teljessé tesz mindent mindenekben (Ef 1,23). Pünkösdi csoda átélője bárki lehet. A félelem lelke magányos­sá, mindenki irányába bizalmat­lanná tesz. Aki boldogságát egyéni boldogulásától reméli, azt el nem éri. A Krisztusba ve­tett hit által megtért ember olyan közösségnek tagja, akik bátrakká lettek a Krisztus ke­gyelmének, szeretetének meg­élésére. így többé nem önma­guknak élnek, ezért Vele min­denkor ÉLNEK. Ezt a pünkösdi csodát fogal­mazza meg a költő, „A LÉLEK szele” című versében is, íme né­hány sora búcsúzóul: Fú, ahová akar, / váratlanul / szíveket ejt rabul / Jézus Krisztusnak...Ha hagyom magam / vitetni általa: / meg sem álmodott, / csodás utak tárulnak / s ajtók nyittat­nak / - még ma... / Fújj, drága Szél! / Ragadj magaddal, / hadd ne gondoljak / magammal, / csak Veled! _____________________________DEME KÁROLY e vangélikus lelkész A salgótarjáni evangélikus itjóság egy csoportjának szolgálatáról ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom