Nógrád Megyei Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 76-99. szám)

2001-04-03 / 77. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2001. ÁPRILIS 3., KEDD Emberi sorsok, életek: vajon mikor és miért romlottak el? Otthon az otthon helyett, menedék a családért, a gyermekért - II. rész A Magyar Vöröskereszt Nógrád Megyei Szervezetének gyer­mekjóléti alapellátás keretében működő bentlakásos intéz­ményében, Baglyasaiján, Salgótarján e csendes városrész­ében az élet nap mint nap mutatja a fonák oldalát is. Mutat­ja és az arról tudomást szerző csak ül, hallgat és csóválja a fejét. így voltam én is, amikor egy szürke hétköznapi dél­után asztalhoz ülhettem két „mesélővel”. Ők hosszabb-rövi- debb ideje az intézmény lakói, érzik az otthon melegét, de valójában nekik kellene az otthont és annak melegét meg­teremteni. Most éppen ők is csak melegedhetnek... Más közös is felfedezhető Ir­mában és Marikában. Mindket­ten negyvenévesek. Mindkettő­jüknek van felnőtt gyereke is, mindketten elváltak, különvál- tan élnek a férjektől. Életük ha­jójának zátonyra futását férjeik életmódjában, az italozásban, a pénzes automaták használatá­ban látják. Egyiküknek öt, má­sikuknak hét gyereke van. Em­berek, sorsok, sok-sok közös vonás, az élet mégis kiszámít­hatatlan szálak sokaságával vá­laszthatja el egymástól a hason­lót, az összetartozónak látszót.- B. K.-né, Irma vagyok, negyvenéves, a hetedik hónapja vagyok lakója az otthonnak. Ot gyermekem van, négy él itt ve­lem. A legnagyobb Aszódon él, ő már húszéves és néha segít is minket. Az ötödik gyermekem házasságon kívül született. Tizennyolc évig éltünk együtt a férjemmel, három éve váltunk el. Márianosztrán a bör­tönben dolgozott, szolgálati la­kásban laktunk. Tervezgettük az életet. Autószerelő volt, de kitették a munkahelyéről, és ki­tették a szolgálati lakásból is. Úgy tudom, most munkanélkü­li. Az én szüleim is elváltán él­nek, nem is tudok semmit ró­luk. Engem már kiskoromban állami gondozásba adtak, nem törődtek velem. Én sem érdek­lődök felőlük, nem tudom, mi van velük. A három gyerme­kem után főállású anya lettem, családi pótlékkal együtt havi 41 ezer forintot kapok. 14 ezer fo­rintot fizetek az otthonban la­kásért. Egy szobában vagyunk mind az öten. A velem lakó na­gyobb 16 éves, tizedik osztály­ba jár az ipari szakmunkáskép­zőbe. Ketten a baglyasaljai álta­lános iskolába járnak. A legki­sebb óvodás. Közepesen tanul­nak, az év végéig majd rende­zik a sorokat. Volt nekem is munkahelyem, a szobi gyü­mölcsfeldolgozóban két évet dolgoztam. A többi idő a gyer­mekneveléssel telt el. Nagyon nehéz sorsom volt. Állandó volt a vita a férjemmel. Ivott és a gépbe hordta a pénzt, a gyer­mekekkel nem törődött. Súlyos szavak, szörnyű sors, hallgatom és belémhasít a fájda­lom. Megpróbálom egy kicsit más megközelítésben a jövőre terelni a szót.- Mik a tervei a gyermekeivel?- Ha letelik az itt-tartózkodá- si idő, szeretnék Salgótarján­ban maradni. Fejezzék be az is­kolát a gyerekek, aztán majd­csak hoz valamit a sors. Albér­letet szeretnék szerezni. Sajnos munkalehetőséget nem kapok. Ha akadna is, megtudják a gyermekeim számát, már nem is állnak velem szóba. Kilátás­talan a jövőm, de valahol mégis csak reménykedem, hátha lesz­nek többen olyanok, mint amit most nemrégen találtam: négy órára eljárok egy idősebb hölgyhöz, aki havi ötezer forin­tot fizet, amíg a gyermekeim az iskolában vannak, Az otthonban nagyon jól érezzük magunkat, minden megvan, csak apa nincs. De én is így nőttem fel, a gyermekeim is megszokták. Nyugodtak va­gyunk, mert itt a gyermekekért van minden...- H. J-né, Marika, negyven­éves vagyok, hét gyermekem van, - mondja másik beszélge­tőpartnerem bemutatkozásként és sorolja is: - Huszonnégy éves a legidősebb, hároméves a legkisebb. Az első férjem meg­halt, a másodiktól hét éve kü­lön élek. Semmiféle kapcsola­tom nincs vele. A Pilis vidékén élő férjemmel még a nagyobb gyermekek sem tartják a kap­csolatot, pedig egy faluban lak­nak. A gyermekeim közül né­gyen már elmúltak tizennyolc évesek, önállóak, az ötödik gyermekem tizenkét éves, Nagykátán nevelőszülőknél él. Az otthonban három hónap­ja a két kisebb gyermekkel élek. Ide kellett menekülnünk, mert annyira megromlottak a viszonyok. A férjem fojtogatott, pénzt nem adott, 13 évet éltünk együtt szörnyű körülmények között.- Milyenek most az anyagi le­hetőségei?- Harmadmagamra havi 18 ezer forintot kapok. Ebből 4700 forintot fizetek az otthonnak, 3200 forintot az óvodának, mert oda jár a kisebb gyerme­kem. így 11 ezer forintot kell havonta beosztanom.- Ez nagyon kevés! - szakí­tom félbe.- Kevés, de ebből kell élnem. Elmentem a Lívia csokoládé­gyárba dolgozni, de gyorsan el is küldtek, mert a gyermekeim megbetegedtek és velük kellett maradnom. A férjem egy fillér­rel sem segít bennünket, mert a legkisebb gyermek nem az ő gyereke.- Volt egyébként munkahe­lye?- Tizennyolc évet takarítot­tam Budapesten egy gyermek- otthonban.- Milyen az otthonban az éle­tük?- Emeletes ágyon alszunk, de elférünk, mert csak aludni megyünk fel a szobánkba. Na­gyon jó közösségi helyiségek vannak, jó érezzük magunkat, béke van.- Életének ilyetén való alaku­lását mivel magyarázza, mi az oka?- Az biztos, hogy nem erről álmodtam leánykoromban. Apám bányász, anyám varrónő volt. Az életemet úgy érzem, én ott rontottam el, hogy hozzá­mentem ahhoz, akihez nem kellett volna és ennek ellenére vállaltam a sok gyermeket. De én szeretem a gyermekeimet.- A jövő?- Visszaköltözöm a Pilis vi­dékére, ahol több a munkalehe­tőség, ahol munkám lesz és egy biztos, hogy nem megyek töb­bet férjhez. Biztos, hogy lesz­nek még boldog napjaim. Azt a pillanatot várom, hogy együtt legyen velem, csak egy napra is a hét gyerekem. Ez többet je­lent nekem, mint a pénz. S mikor e szavakat mondja, órájára néz és határozottan vé­get vet a beszélgetésnek.- Ne haragudjon, de men­nem kell az óvodába a gyere­kért. Pár percig még ülök a széken egymagámban. Gondolatok, számok, szavak keringenek kö­rülöttem. Szerettem volna már mindkét beszélgetésen valami bölcset, valami előremutatót mondani, de nem fogalmazó­dott meg bennem egy épkézláb gondolat. Ilyen az élet?! Vannak, akik életüket resz­kírozva, sokat tesznek, hogy gyermekük legyen, mások úgy dobják el a családot, mint a használt holmijukat. Kik lehet­nek a felelősök, hogy „növek­szik az üldözöttek”, az otthon­ra várók száma? A család, a ba­rát, a kormányzat? És a gara­son élő karitatív szervezetek? Vagy ennyire minden zavaros körülöttünk? Nem tehetek mást, mint megosztom, amit hallottam, amit láttam, mert meggyőződésem megoldani egyik problémát sem tudjuk! Talán a sokat emlegetett összefogás, a család és a gyer­mek szeretete enyhíti e sokat szenvedett és ellentmondás­ban élők sorsát... Mindkettő­jüknek köszönöm, hogy vállal­ták a nyilvánosságot. KÁLOVITS GÉZA Emeletes ágyon alszanak, de jól érzik magukat, béke van F0TÓ. GYUR|ÁN tibor Magyar költészet „ifjú szívekben” A Szabó Lőrinc iskolába került az Arany-váncLorserleg Március 2-án kezdődött és április 10-ig tart az a hagyományos rendezvénysorozat a salgótarjáni Arany János Általános Is­kolában, amely keretében változatos módon, különféle prog­ramokkal idézik meg a névadó szellemiségét, emlékeznek a kiváló 19. századi költőre. A megyei Arany János versmondó­versenyt immár kilencedik alkalommal hirdették meg, s a vá­rosok és térségeik egy-egy iskolájának közreműködésével elődöntőket is tartanak. Az azokon legeredményesebben sze­replő három-három versmondó szerez jogot arra, hogy a me­gyei döntőn szerepeljen, képviselje iskoláját, körzetét. Az elmúlt hét szom­batján igazán szép, él­ményekben gazdag iro­dalmi matiné részese le­hetett az a tizenhárom versmondó, aki végül is pódiumra állt az Arany iskolában és az a jó né­hány kísérő - szülő, ta­nár, felkészítő, érdeklő­dő - aki jelenlétével megtisztelte a rendez­vényt. A kiegyensúlyo­zott színvonalú versen­gés ismételten igazolta, amit régen tudunk: a magyar irodalom ki­mondhatatlanul gazdag szép versekben és sze­rencsére minden felnö­vekvő nemzedékben akadnak nagy számban olyanok, akik érzelmeik, gondolataik, vágyaik ki­fejezésére, önmaguk, személyiségük megmu­tatására a versek tolmá­csolását választják. A mezőnyön látszott, hogy már túl volt egy megmérettetésen, nagy tévedések, durva hibák sem a versválasztásban, sem az elő­adásmódban nem fordultak elő. Jung Lillának, a balassagyarmati Szabó Lőrinc Általá­nos Iskola diákjának egyik versét az intézmény névadó­ja jegyezte fotó: gócs éva Olyannyira szoros volt a ver­seny, hogy a zsűri - éppen a jobb, igazságosabb elbírálható­ság érdekében - valamennyi versenyzőtől két verset hallga­tott meg, s így is hármas holtver­seny alakult ki a képzeletbeli bronzérmekért. A 2001. évi álta­lános iskolai Arany János vers­mondóverseny Nógrád megyei győztese Petrovics Zsuzsanna, a salgótarjáni Bolyai János Gim­názium tanulója lett. Második helyen Budai Zoltán (Rétság) végzett. A harmadik helyen - mint írtuk - hárman osztoztak: Bedegi Dea (Petőfi Sándor isko­la, Salgótarján), Szita Kitti (Körösi Csorna Sándor gimnázi­um, Szécsény) és Varga Tímea (Szabó Lőrinc iskola, Balassa­gyarmat). Negyedik lett Kárdási Anikó (Szabó Lőrinc, Bgy.), az ötödik pedig Molnár Roland (II. Rákóczi Ferenc iskola, Szé­csény). Ily módon heten része­sültek oklevélben és könyvjuta­lomban, a többiek emléklapot és könyvet kaptak. A vándorser­leget egy esztendeig a balassa­gyarmati Szabó Lőrinc Általá­nos Iskola őrizheti, a csapat jó szereplése elismeréséként. Saj­nálatos, hogy Bátonyterenye és térsége egyáltalán nem képvi­seltette magát és Pásztó város, illetve városkörnyék sem hasz­nálta ki teljes egészében a ren­delkezésére álló keretet. Min­denesetre már az eredményhir­detés után elkezdődött a lélek- beni felkészülés a jövő évi, jubi­leumi versenyre, amelyet - mint a magyar irodalom és nyelv ápo­lásának, őrzésének rendszeres fórumát - szerkesztőségünk és kiadónk is támogat. CS. B. Mg, A Hírlap postájából ! ' ... A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a t:: éjy y beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség r nem feltétlenül ért egyet. . mmammmm mmmmm í Tenni is kell valamit a károkozók ellen! Enyhén fogalmazva sok vál­tozást vár a jogkövető ál­lampolgárok tábora a kör­nyezet-, az erdővédelem, valamint a közlekedési mo­rál vonatkozásában. A vá­rost övező zöldterületet évek óta szennyezik felelőt­len városlakók, szemét- gyűjtő helyeknek tekintik. A jobb sorsot érdemlő, tü­dővel lélegző élőlények fenn­tartóját, orvosát kérdezem: - Miért teszik ezt a homo sapi­ensnek minősített élőlények? Hol vannak az önkormányza­tok erdő-, valamint környezet- védelmi szervei? Miért nem intézkednek, mivel a Pécskő környékén, a város szélétől a bazalt tövéig még a termé­szetvédelmi terület is szeny- nyezett. Ilyen helyzet doku­mentálható a várost körülvevő erdőszéleken, más irányban is. 1999. augusztus 4-én jelent meg a Nógrád Megyei Hírlap­ban, hogy egy átfogó környe­zetvédelmi, valamint erdővé­delmi terv készül, amelynek megvalósításáról még nem je­lent meg sajtóhír. Lehet, hogy a gyakori minisztercserék a megyénkben is éreztetik nega­tív hatásukat? Az sem szívet melengető, hogy a környezet- védelmi minisztérium élvonal­beli tagjai csak annyira be­csülnek egy, a táj szépségét megörökítő festményt, hogy mulatozás közben szétlövik, mint ahogy ez - állítólag - tör­tént a Balaton-felvidéki tájvé­delmi területen is, Fenékpusz­tán. Irodalmi nagyjaink fogal­mazása szerint: „így mulat egy tisztes magyar úr?!” Ez év március 1-jén hatály­ba lépett törvényben foglaltak alapján az erdőtulajdonosokat is lehet szankcionálni, ameny- nyiben nem intézkednek a ter­mészetterhelést jelentő szeny- nyezés megszüntetését illető­en. Ne csak a fakitermelésből származó haszonnal törődje­nek! Sajnos ez más területekre is vonatkozik. A természet tör­vényeinek tiszteletbe tartása ugyanolyan fontos, mint a tár­sadalomra, annak zavartalan működésére, az emberi együttélésre vonatkoznak. En­nek hiánya, megsértése, idő­vel visszaüt a renitenskedő emberiségre. Legaktuálisabb példa: „Eu­rópa hátsó udvarának” tragé­diája, a Kárpátokban letarolt fenyőerdők árnyékának hiá­nya felgyorsította a hóolva­dást. Nem tartom valószínű­nek, hogy ezt az ellenség szer­vezte volna. Salgótarjánban igen rossz a levegő, ennek ellenére indo­kolatlanul kivágatják a fákat, mivel nem szeretik a rigófüty- työt. Hajnalonként viszont nem zavarja őket a járdán par­koló gépjármű, amelyből fo­lyik az olaj, szennyezi a kör­nyezetet, a lakásokban pedig bömböl a magnó. A többszöri figyelemfelhí­vás ellenére a Gagarin iskola előtt a Meredek úton változat­lanul száguldoznak a gépjár­művek, ugyanez tapasztalha­tó a város több veszélyes pont­ján. Miért nem helyeznek el „fekvő” rendőröket, mint a fő­városban? Egyesek a demokráciát úgy értelmezik, hogy mindent el lehet követni. Az illetékes szerveknek gyorsabban kelle­ne reagálni a káros jelenségek­re. A polgárbarát szó, amelyre esetenként nem célravezetőén hivatkoznak, a törvényeket, rendeleteket követő állampol­gárok érdekeit,Hesti épségüket is védeni kellene. Erről, tisz­telt illetékesek, nem elég csak nyilatkozni, s a beosztással já­ró felelősséget másokra háríta­ni... ______________________OZSVÁRT BARNABÁS Salgótarján NÓGRÁD t HÍRLAP KÖZÉLETI NAPILAP * * Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁ0Y BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Posta­fiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Kft.(tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864,32/475-727) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 895 Ft negyedévre 2685 Ft fél évre 5370 Ft egy évre 10 740 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft az Axel Springer-Budapest Kiadói Kit, az Axel Springer-Magyarország Kit, a Harlequin Magyarország Kft, a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet

Next

/
Oldalképek
Tartalom