Nógrád Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-75. szám)

2001-03-10 / 59. szám

L­L s L-V L Cl 1 h L iOiáJL 1 _í A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2001. MÁRCIUS 10. | „Császár és király” Magyar millennium Becsben Beszéd az emberi tisztesség világnyelvén Posztón is bemutatták Zalán Vince „Gaál István krónikája’’ című könyvét íratlan szabály: egy cikkből ne derüljön ki, hogy a szerző milyen vi­szonyban van a beszélgetőpartnerével: kedveli vagy éppen ellenkező­leg, fenntartásai vannak vele szemben. Ez az objektivitásra törekvés természetesen kötelező az utóbbi esetben, hiszen az olvasónak nem szabad megtudnia, hogy az újságírónak nem rokonszenves az a sze­mély, akiről ír, mert abból számos (itt most nem részletezendő) bonyo­dalom származhat. Jóval egyszerűbb a helyzet fordított esetben: nem látom be, hogy miért kellene titkolnom például azt, hogy évtizedek óta - egész pontosan az 1964-ben bemutatott „Sodrásban” óta, amelyet nemzedékem filmjének tartok - lelkesedem Gaál István alkotásaiért, az egyik legkiválóbb magyar filmrendezőnek tartom és büszke va­gyok nógrádi vonatkozásaira: arra, hogy Salgótarjánban született, ar­ra, hogy Pásztón gyerekeskedett és arra még inkább, hogy nem tagad­ja meg e településeket. Sőt, ahol csak szükségesnek és érdemesnek tartja, kifejti, hogy „itt, a Cserhát és a Mátra közötti ‘Varázsvölgyben’ tanulta meg az emberi tisztesség világnyelvét.” Sisák Imre, Pásztó polgármestere köszönti a vendégeket a .Zagyvaparti Athénban” fotó; rigó Mindezek az érzelmi motívu­mok magyarázzák ugyanis, hogy a minap miért igyekeztem minden áron személyesen jelen lenni Pász­tón Zalán Vince „Gaál István króni­kája” című, az Osiris Kiadónál megjelent könyvének Nógrád me­gyei bemutatóján. (Az országos premiert már december megtartot­ták a budapesti olasz intézetben, tekintve, hogy Gaál István egyko­ron a római Centro Sperimentale di Cinematografia ösztöndíjasa volt, ma docense s az Olasz Köz­társaság Érdemrend lovagi fokoza­tának tulajdonosa.) A pásztói Teleki László Könyv­tárban - számos jól sikerült könyv- bemutató színhelyén - Sisák Imre, a város polgármestere köszöntötte a vendégeket - a könyv alkotóját, alanyát és Szabó Árpád, akadémi­kust, aki hajlott kora ellenére fris­sen, lenyűgöző szellemi vértezet- ben közelített Zalán Vince köteté­hez. Elmondta, hogy elsősorban világnézetet, történelmi látásmó­dot tanult a nála mintegy húsz esz­tendővel fiatalabb, 68 éves Gaál Ist­vántól. Azt a szemléletet erősítette benne, amelyet eddig is vallott, - többek között a .Júlia szép leány” balladisztikus sorai, az Újtesta­mentum példázatai vagy Óoszto- jevszkij művei alapján - hogy az ember felelős mindazon tettekért, amelyet az emberi társadalomban bárki is elkövetett. „Miért vagyunk a Földön?” - tette fel a kérdést s ön­maga meg is válaszolta: csakis a másik emberért, a neki okozott örömökért. Az enciklopédikus tu­dású professzor eszmefuttatása rí­melt arra a Gaál István-i gondolat­ra, amelyet a rendező Zalán köteté­ben is kifejtett: JAináén jelenetet, amit a Sodrásban című forgató­könyvben írtam, a következő mon­danivaló szolgálatába igyekeztem állítani: az egyén tudatos felelőssé­ge a közösségben való lábén. A könyvben exponált természeti sze­rencsétlenség (egy fiatalember folyóba veszése - A szerk.) jogilag és orvosilag definiálható, sőt a kol­lektíva tagjai jogilag felmenthetők, azonban a felelősség kérdése a ka- piUarttás törvényei szerint oszlik el a társadalomban. ” Zalán Vince első megnyilvánu­lásában a könyv címét értelmezte. Azt akarta tudatosítani az olvasó­val, hogy ő „csak” krónikása, meg- örökítője Gaál István életpályájá­nak. A kötet feleleveníti e gazdag pályakép kevésbé fontosnak lát­szó, mégis meghatározó esemé­nyeit éppúgy, mint a nyilvánosság előtt végbement történéseit. E kü­lönös életrajz érdekes kordoku­mentumokat (műhelyviták fel­jegyzéseit, barátok, alkotótársak - Huszárik Zoltán, Szőllősy András leveleit, fényképeket, rajzokat stb.) is tartalmaz. Zalán Vince elmond­ta, hogy a Duna Televízióban már dolgoztak együtt egy, a hatvanas évek filmművészetével kapcsola­tos produkcióban. Akkor született az ötlete, hogy felkérje a Kossuth- díjas rendezőt, operatőrt, „képírót” - ahogyan Gaál önmagát előszere­tettel nevezi - könyve riportalanyá­nak, mint olyan embert, akinek életútja egy generációt szimboli­zál, s egy olyan személyiséget, aki azonban különbözik is pályatársa­itól. Zalán Vince örömét fejezte ki, hogy Pásztó is megrendezte e könyvbemutatót, mert Gaál Ist­vánnal való együttműködése so­rán azt tapasztalta, hogy beszélge­tőpartnere mindig nagy szeretettel emlegette gyermekkori eszmélése színhelyét, a nógrádi tájat, a palóc embert. - Remélhetőleg ezt a kötet­ben rögzített tények, vallomások, fotók is igazolják - mondta a króni­ka szerzője. A rendezvény főszereplője a vi­lágjárt Gaál István - bár készséggel A könyv címlapja és kimerítően válaszolt többek között a magyar filmművészet mai helyzete iránt érdeklődő kér­désre is - ezúttal is meghatott sza­vakkal szólt pásztói éveiről, a volt diáktársaihoz és tanáraihoz - akik közül többen is jelen voltak, s meg is nyilvánultak a könyvbe­mutatón - fűződő mindmáig ba­ráti, bensőséges viszonyáról. El­nézést kért mindazoktól, akik nem név szerint kerültek be visz- szaemlékezéseibe és ezáltal a könyvbe. De előkerült Salgótarján is. Mégpedig a március végén a Magyar Televízióban bemutatan­dó Bartók-film, a „Gyökerek” kap­csán. E művéhez volt szüksége Gaálnak egy olyan természeti képre, amelyet egykoron a Dolinka környékén látott. Sze­rencséjére több évtized távlatából is megtalálta ugyanazon a he­lyen... Sisák Imre őszinte szívvel gratu­lált és mondott köszönetét a há­rom vendégnek. Gaál Istvánnak, Nógrád megye díszpolgárának azért is, hogy létrehozott egy ala­pítványt, amely Pásztón szolgálja az ifjúságot, a filmszerető közön­séget. A „Zagyva-parti Athén”, Rajeczky Benjámin, Csohány Kál­mán, Szőts István városa nevében tett ígéretet a kultúra további támo­gatására. CSONGRÁDY BÉLA- Magyarország számít Ausztria támogatására Európa újraegyesítésében - erről Orbán Viktor kormányfő beszélt Bécs- ben, amikor megnyitotta a „Csá­szár és király” című történelmi kiállítást. Államiságunk ezeréves történe­téből a közös államban eltöltött 400 év sorközösségét elevenítette fel megnyitóbeszédében a két kor­mányfő. A találkozót tulajdonkép­pen hivatalos protokoll nélkül tar­tották, ene Wolfgang Schüssel kan­cellár hívta fel a figyelmet, aki mint mondta: büszke arra, hogy 1998- ban az unió soros elnökeként je­lenthette be, hogy megkezdődött a csatlakozási tárgyalás Magyaror­szág és az Európa Közösség kö­zött. Orbán Viktor miniszterelnök szerint számítunk Ausztria segítsé­gére, hogy visszatérhessünk Euró­pába, amit soha nem hagytunk el, csak ahonnét kiszakítottak ben­nünket. A két ország kapcsolatát Athénban tegnap zárt az az al­kalmi kiállítás, amely a görög származású nagy operacsillag, Maria Callas emléktárgyait mu­tatták be. A továbbiakban széfbe helyezik az emlékeket, amíg a közeljövő­ben el nem készül a díva múzeu­ma. A kiállításon azok a tárgyak szerepeltek, amelyeket a görög fő­város vásárolt meg decemberben, amikor Párizsban árverésre bocsá­tották az operacsillag hagyatéká­nak egy részét. Köztük van példá­ul az a paróka, amelyet a „Médea” előadásán viselt, egy csincsilla­A nagyvilág három kiváló énekese, az úgynevezett három tenor mintájára állt össze három magyar humorista, hogy szóra­koztassa a közönséget. „A há­rom terror” című „kappanope­nem nosztalgiák vezérlik, hanem a közös tervek - mondta Orbán Vik­tor. A bécsi magyar millenniumi rendezvénysorozat a Császár és a király című kiállítással vette kezde­tét és amolyan történeti utazás résztvevői lehetnek azok, akik hol­naptól az osztrák nemzeti könyv­tárba látogatnak, majd pedig a Collegium Hungáriáimban meg­nézik a „Magyar királykoronázá­sok Pozsonyban”, azt követően pedig a „Bécs és a magyar értelmi­ség” című kiállításokat. Az oszt­rák állami levéltárban pedig az „Együtt az oszmánok ellen” című tárlat lesz látható. A kiállítások a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériumának támogatásával és jelentős osztrák szponzorálással valósulnak meg. A tárlatokhoz kapcsolódóan 11 előadásból álló kulturális programot ajánlanak a szervezők: lesz néptáncbemuta­tó, táncház, balettelőadás, opera- és operettest. bunda, amelyben szívesen mutat­kozott, egy pár kesztyű, számos levél és fotó. Athén 43 millió drach­mát, 126 ezer eurót fizetett a Callas-emlékekért. Különös érdek­lődésre tarthatnak számot azok a levelek, amelyeket Callas egyik ta­nárnőjével, Elvira de Hidalgóval váltott az éneklés technikájáról. Másfajta érdeklődést elégíthet ki a díva levelezése szüleivel, mivel is­meretes, hogy Callas kapcsolata édesanyjával korántsem volt fel­hőtlen. Más levelek karmesterek­nek szóltak, vagy azok címezték Callasnak. rát” Maksa Zoltán, Ayala és Ihos József mutatja be Salgótar­jánban, a József Attila Művelő­dési Központban március 12-én, hétfőn 19 órai kezdettel. „A három terror” „Kappanopera” humorra alapozva Emlékek Maria Callastól Művészek. Egy más világ. Nehéz fazonok? Nem feltétlenül. Ide­genek? Dehogy! Itt élnek a mindennapjainkban, meghatároz­zák kultúránkat, szórakozásunkat, így véletlenül sem lehetnek azok. Közelebb vannak hozzánk, mint bárki mások, csak MÁS­KÉPP. Nézzük őket a tévében, halljuk a rádióban, látjuk az új­ságban, fellépéseken, néha az utcán, de közelebbit nem tudunk róluk. Hogyan élnek, milyenek a hétköznapjaik? Gyűlölnek, ölelnek, szeretnek? Mindent, amit mi civil emberek csinálunk, csak ők máshogyan. Egy - valamivel - zártabb világban. Ebbe a világba enged bepillantást rovatunk. Patkó Béla, az Első Emelet egykori énekese méltán kaphat­ná az örökifjú titulust, hiszen manapság is olyan, mint aktív zenész korában. Fitt, fiatalos, lendületes. Mint a 15 évvel ez­előtti klipeken... „Kiki”-ként egy ország imádta korábban.- Melyik nevá használja ma­napság? Többen Bécinek szólítják.- Általában Béláznak, ez a ha­gyományos. A barátaim a rendes nevemen szólítanak, az „ellensé­geim” (csak vicceltem!), meg akikkel színpadi kapcsolatban va­gyok, azok tartják a „Kiki”-t. Belá­tom, nem egy patinás név, hogy Patkó Béla, de ez van. Lehetett volna jobb is talán... Az Első Eme­let elején volt koncepció, hogy ez­zel a névvel nem lehet színpadra állni, mert eleve minden vicc a Bé­lából indult ki, és szerettünk vol­na egyszerűbbet. Egy időben ti­tokban tartottuk a becsületes ne­vemet.- Emlékszem, annak idején fele királyságukat adták volna a rajon­gók, ha megtudhatják kedvencük igazi nevét!- Jópofa dolog volt abban az időben, utólag pedig nem lehetett változtatni rajta. Ugyanúgy, ahogy Alfonzó az Alfonzó, Dolly az Dolly, így maradt az enyém is.-Ha azt hallja valahol az új év­ezredben, hogy Első Emelet, mi­lyen emlékek jutnak eszébe?- Életem legjobb zenekara volt! Az Első Emelet tagsága hihetetle­nül felkészült emberekből állt, Geszti Péter pedig egy külön feje­zet. Annak idején több mint egy­millió lemezt adtunk el, ami réteg- zenekarnál elég kellemes szám.- '95-ben jelent meg élete első szólólemeze.- Büszke is vagyok rá! Szerin­tem többet érdemelt volna, bár minden művész azt mondja, hogy méltánytalanul hallgatták el a le­mezét. Az enyémet nem hallgatták el, csak nem tudták, hogy megje­lent. Furcsa volt, mert tényleg dol­goztam vele fél évet, elfogyott 10 ezer példányban és elfelejtették... Pedig volt rajta 5-6 nagyon jó dal, A művész is ember „Kiki”: a jót is meg kell találni az életben Jobbról az első beszélgetőpartnerünk, aki azt tartja, hogy az ilyen pillanatokért érdemes élni! ______■ a mi a szívemhez nőtt. Ezekből pá­rat elő is vettünk és feldolgoztunk.- Már a Várkonyi Attilával közös produkcióról beszél?- Igen, a „Csütörtök 12”-ről. Ér­dekes próbálkozás, hogy egy éne­kes és egy disc jockey összeáll, s megpróbál valamit alkotni, bár Angliában, meg Amerikában nem új keletű.-Ha manapság nem is aktív ze­nész, viszont aktív rádiós!- A Juventus Rádióban van egy műsorom hetente két alkalommal, ahol teljesen szokatlan módon, névtelenül vezetem a műsort, ano­nimként vagyok jelen. Az én ne­vem soha nem hangzik el, csak a vendégé.- Ilyen sem volt még Magyaror­szágon!- Nemcsak Magyarországon, Európában, sőt a világon sincs ilyen! Amikor beadtam a pályáza­tot, s mondtam, hogy így szeret­ném csinálni, rámnéztek nagy ke­rek szemekkel; hogyan gondolom ezt. Pont az ellenkezője a bevett szokás, mert ötpercenként mondja el mindenki tízszer a nevét, ami­nek hadat szeretnék üzenni. Nem az a fontos, hogy a rádió műsorve­zetője fényezze magát, hanem ha valaki bejön hozzá vendégnek, az kapjon szót, el tudja mondani, mit szeretne közvetíteni a világ felé. Ezt a koncepciót vállaltam fel, ami­re csak annyit mondott az igazga­tó; de jó lenne, ha többen lenné­nek, akik így gondolkoznak.- Melyik volt a legemlékezete­sebb műsora?- Csináltam egy adást a viselke­déskultúráról. Időnként a bö- gyömben van, hogy az emberek kevésbé tolerálják egymást. A rendszerváltás óta felpörgött ve­lünk a világ és nehezen emésztjük meg az új - elsősorban anyagi - le­hetőségeket, picit mindenkivel el­szállt a ló. Főleg a fiatalokkal, de ta­lán a felnőttek is másképp gondol­koznak. Annyira jó volt, hogy vala­ki tisztán látta ezt; Görög Ibolyának hívják a hölgyet, aki a vendégem volt, 12 éven keresztül volt a mi­niszterek protokolligazgatója. Ő nagyon finoman látja a történése­ket és annyira szépen elmagyaráz­ta; említést tett a mobiltelefonok­ról, hogy kell ülni, hogy kell visel­kedni egy étteremben, meg min­dent úgy „zusammen” elmondott. Az intelligencia és az illem teljes mértékben összefügg és szükség van rá. Az önmagában kevés, hogy valakinek sok pénze van, de ha nincs meg hozzá az intelligenciája, fenét nem ér a sok pénz, vagy nép­szerűség.- Adott olyat a rádió, amit a zenáól nem kapott meg?- Jó iskola a rádió olyan szempontból, hogy sok te­rületen tájékozódik az em­ber, ami számára odáig ho­mály volt hosszú éveken keresztül. Szívem csücske, három éve csinálom. Meg­lepődtek, mikor az első adások zajlottak, mennyi­re izgulok. Igaz, hogy itt nem látnak, de nem mind­egy mit mondok, hogy hangsúlyozok; oda kell fi­gyelnem magamra és oda kell figyelnem a vendé­gemre. Két év alatt talán kétszer volt rá példa, hogy letá­madtam a vendéget. Nem szabad! Cinkelni, a hibákat felfedezni sok­kal egyszerűbb mindenkiben. A jót is meg kell találni!- A sport is fontos szerepet ját­szik életében- Persze, mert soha életemben nem drogoztam, meg nem cigaret­táztam.- Ital sem volt?- Amikor megkívánom, meg- iszok egy sört, vagy ha kell, akkor kettőt, mert hülyeség, hogy ennyit nem lehet meginni. Általában heti két-három alkalommal, de van olyan, hogy négyszer, ötször is edzek. Reggelente jégkorongozok, délután pedig focizok. Három óra napi sport.- Milyen ember valójában?- Nagyon önfejű, öntörvényű. Szerintem a legfontosabb az élet­ben, hogy az ember azt csinálja, amit szeret. Nekem ez megadatott.-Elégedett?- Persze! Egy a lényeg; az em­ber jól érezze magát a bőrében és meg tudjon felelni a tükrének. Ha bele tud nézni és rendben van minden, mi baja lehet? S.A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom