Nógrád Megyei Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-17 / 41. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2001. FEBRUÁR 17. | Póker helyett szellemi társasjáték Színházi esték Ez csak egyik különbség az erede­ti „Furcsa pár” és a későbbi válto­zat között. Azazhogy az átírt ko­média ezúttal hölgyszereplői - s ez már sokkal lényegesebb differencia - nem kártyával, heti pókerpartival szórakoztatják magukat, hanem szel­lemi ki mit tudót játszanak, miközben jókat fecsegnek, s valamicskét harapnak, isznak is hozzá, persze tipiku­san amerikai módra. S ha már így van, akkor a szomszédban ér­telemszerűen nem vihorászó csinibabák laknak, hanem roman­tikus lelkületű, kalandvágyó spanyol fiatalemberek... Bár jó ideje már e női változat sem ismeretlen Magyarországon- legutóbb 1995 decemberében a Vidám Színpad társulata mutatta be Salgótarjánban is Pécsi Ildikó és Voüh Ági főszereplésével, az előbbi rendezésében. Neil Simon- az egyik legnépszerűbb ameri­kai vígjátékíró, aki saját színházat ala­pított a Broadwayen jobbára önmaga írt repertoárral - ere­dendően férfiakra- Oscarra és Fé- lixre - vonatkoztat­va fogalmazta meg a „házasságba” tor­kolló barátság iro­nikus sztoriját. Elő­ször a Pesti Szín­házban került szín­re 1968 januárjában Várkonyi Zoltán zseniális dirigálásá­val, a Bárdy György-Tomanek Nándor kettőssel a „címszerep­ben”. A darab bejárta a világot - érdekes, hogy Párizsban megbu­kott, Londonban viszont nagy tet­széssel fogadták - világsikerű film is készült belőle. Szóval a „Furcsa pár” eléggé ismert ahhoz, hogy a színház és a mozi iránt akárcsak átlagosan érdeklődő nézőknek is újdonságként szolgáljon, persze mindig akadnak új látogatók, kö­zönséggé érő generációk. Miattuk- de csakis miattuk - volt érdemes a Budaörsi Játékszínt ezzel az elő­adással, a gyengébbik nemre hangszerelt verzióval vendégül látni Tarjánban. A darabban két - a házasság­ban csalódott, régebben elvált, il­letve frissiben kitessékelt - hölgy talál egymásra lelkileg, hogy az­tán együtt élve a mindennapok­ban egymás ide­geire menjen. Még szerencse, hogy a mártírom- ságra hajlamos Florence - aki túl­zásba vitt pedan­tériájával, gon­doskodásával, ta­karékosságával, duzzogásaival borítja ki barát­nőjét, Olive-t - némi spanyol ro­mánc után vi­szonylag gyorsan visszatalál a családi fészekbe. Jószerivel ennyi a szegényes történet, amely azon­ban szellemes tálalásban, néhány jó poénra kihegyezve, a második felvonásra egy kicsit megélénkül­ve kerül a nagyérdemű elé. Bár íz­lés dolga, hogy ki és milyen mér­tékben derül olyan kiszólásokon, mint amilyet az egyik társasjáté­kos tesz, amikor a pingvinekről kiderül, hogy évente egyszer él­nek nemi életet: - Hiszen akkor én pingvinhez mentem feleségül. Cserje Zsuzsa rendezte a buda­örsiek előadását, belülről ismerve és megértve saját nemének lelki­világát. Nem tudni, hogy mennyi­Sára Bernadett mint Florence Unger ■ re az ő érdeme és mennyire a művészeti vezető Éless Béláé, mindenesetre jó nevű színészgár­dát sikerült a fővárosból összeto­borozni. A leginkább helyén lévő­nek, a legkiérleltebb szereplőnek Takács Katalin bizonyult Olive megformálójaként. Megfelelően határozott, emancipált személyi­ség, ha a lakásába járó baráti kört kell „vezényelnie”, alaposan tájé­kozott, ha a kvízkérdéseket kell megválaszolni, de rögtön elbi­zonytalanodik ha a hozzá költö­zött mániákusan „rendszerető”, már-már feleségszámba menő ba­rátnőjét kell(ene) sakkban tarta­nia, s különösen ellágyul, ha meg­hallja volt férje hangját, leginkább dollárokban mérhető kéréseit. A duplán „Furcsa pár” másik tagját Sára Bernadett személyesíti meg. Alkatilag jól illik hozzá az oda­adó, de felettébb érzékeny, sőt sértődékeny Florence figurája. Beszédje azonban nehezen érthe­tő, olykor modoros, mintha min­dig ugyanazt a szerepet játszaná. Az alkalmanként együttjátszó hölgykoszorúból a Verát alakító Frajt Editet az évtizedig sugárzott tévés „Szomszédok” jóvoltából is­merősként fogadja a közönség. Hűvösvölgyi Ildikó bár szakmai­lag megoldja a feladatát, nem tud igazán hiteles lenni Mickey szere­pében. A kedvesebb, érzelme­sebb, jóval lágyabb figurákhoz szokott színésznő mentalitásától idegen a szókimondó, keményke­dő rendőrnő szerepe. CSÉBÉ Olive Madison szerepében Takács Katalin ■ EflyÚtt a hSIpyKoszorÚ... ________________________________________ifotó: p. Tóth László) C seppben a tenger... Újabb könyvbemutató Balassagyarmaton A minap barátok és érdeklődők sokasága előtt tartották Ádám Tamás újságíró, költő és lapki­adó publicisztikai írásait tartal­mazó, „Újságperirat” című kö­tetének bemutatóját Balassa­gyarmaton. A Madách Imre városi könyvtár kupolatermében Siposhegyi Péter író méltatta a kötetet. Kiemelte, hogy ezen írások pontos, reális és objektív helyzetképet adnak. Siposhegyi szerint Magyarorszá­gon is olyan sajtó kellene, amely­ben egy önállóan gondolkodó ér­telmiség jogot formálhat őszinte véleményformálásra, arra, hogyha a kormány jót cselekszik, öröm­mel megírja, de ha úgy gondolja, hogy ugyanezek az emberek egy adott kérdésben, vagy pillanatban nem tesznek jót, akkor azt is meg­fogalmazza. Ezt a világban mérték­adó sajtónak nevezik. A sajtónak a konkrétság megjelenítése a dolga. Kell, hogy legyenek olyan doku­mentumok, emlékek, riportok, publicisztikák, interjúk, leírások, amelyből összeállhat olyan kép, amely alapján az utódok láthatják, hogy nem is voltunk olyan osto­bák, gonoszok, de történelmet sem csináltunk. - A mi nemzedé­künkkel az történt, hogy egy dara­big csak jövője volt, most pedig már csak múltja van. Fontos, hogy legyenek emberek, mint Ádám Ta­más, akik lejegyzik, hogy mi tör­tént velünk - mondta Siposhegyi Péter, aki Ádám Tamás írásaiban azt tartja szimpatikusnak, hogy ezekből sok minden kiderül, kivé­ve az ő pártállása és ez így van rendjén. Ezekben az írásokban el­sősorban emberek jelennek meg és kevésbé eszmék. Valóban igaz az, hogy a cseppben ott van a ten­ger... Érmek a kötetnek és hason­lóknak most van nagy értékük, mert ezekben megmarad valami napjaink változásairól. Adám Tamás legújabb köteté­nek bemutatóján, betegsége miatt elmaradt Csíkász István értő köz­reműködése, akiről szeretettel és tisztelettel szóltak. Oláh Zoltán ízelítőt adott a kötetben szereplő írásokból és a könyvbemutató si­kerére fehérasztal mellett koccin­tottak a megjelentek. SZABÓ ENDRE lásával elkészült a lehető legtelje­sebb digitalizált felújítás. Ennek volt most a világpremierje. A fesztivál programjában egyébként továbbra is jó közepes filmek követik egymást. A magyar filmek közül verse­nyen kívüli programban vetítették már Gothár Péter és Tarr Béla alko­tásait. Moldoványi Ferenc koszovói dokumentumfilmjének a Berli- nálén van a premierje. Czakó Fe­renc „Kövek” című animációja a rövidfilmek kategóriájában verse­nyezhet ____________________! M indent jókedvvel kell próbálni Beszélgetés Sztankay Istvánnal öt évtized tapasztalatairól Az ember sorsa az időben Megjelent Hann Ferenc kismonográfiája Csaknem öt évtizede van már színpadon és máig fiatalos benyo­mást kelt Sztankay István. Csak mellesleg jegyzem meg, egy ideig talán száz méterre laktunk egymástól, és olykor szomszé­dokhoz illően leálltunk beszélgetni is, ennek ellenére az alábbi interjúban számos olyan dolog elhangzik, amiről eddig mit sem tudtam. Felteszem: önök sem. A riporter: Nagy Katalin.- Rendez vagy játsziki- Rendezni ritkán rendezek, összesen két vagy három elő­adást rendeztem. Most éppen játszom. Próbálunk egy vígjáté­kot. Én Ludwig, ha jól tudom a nevét ennek az úrnak, de nem biztos, de lényeg az, hogy egy nagyon fergeteges bohózatsze­rű vígjáték és ezt a legnehezebb próbálni, mert jókedvvel kell csinálni, rengeteg helyzetkomi­kum van benne, szövegpoén és egyáltalán, nagyon az elején tar­tunk és ilyenkor nagyon ideges az ember, hogy egyáltalán hogy fog ez kinézni, be tudjuk-e fejez­ni a premierig, a próbák úgy si- kerülnek-e ahogy mi elgondol­juk.- Lehet, hogy csak én hcdlot- tam egy kicsit ki a felsorolásból, hogy jókedvvel kell próbálni, most éppen nincs jó kedve?- Nem. Hát mindent jókedv­vel kell próbálni olyan értelem­ben, hogy az ember akarja, de ha valami nem megy, akkor az ember kedvét szegi a dolog, de a vígjátéknál, ha az embernek kedvét szegi, hogy nem megy a próba, akkor is muszáj a kedélyt emelni. Ez már csak egyéni el­határozás és szuggesztió, hogy egy színész hogy próbál. Lehet, hogy pont úgy próbál, hogy bor­zasztó letargikusan és aztán egyszer csak kibomlik egy vígjá­ték. Van úgy, hogy fantasztikus élvezettel próbálnak és a közön­ség bejön és egyszer csak nem jön be semmi. Akkor az ember megijed.- A pálya elején is ugyanilyen szívesen próbált ?- Mindig. Én választottam ezt a pályát, persze, hogy szíve­sen.- Arra gondolok, hogy a pá­lya ezen szakaszán, ahol ön tart, talán már könnyebb a gya­korlat miatt megtalálni a figu­rát.- Nem, egyre nehezebb ez a pálya. Legalábbis én így tudnám mondani. Ez egy fiatal pálya, óriási energiák vannak az em­berben és borzasztóan szeretne színpadra kerülni. A fiatal len­dület mindent elsöpör. Aztán amikor mennek az évek, évtize­dek, amikor az ember már nem annyira rugalmas meg vannak kicsi rigolyái meg ez, meg az, akkor már sokkal nehezebb rá­állni egy-egy próbafolyamatra. Játszottam az „Égre nyíló ab­lakiban, a „Májusi fagyiban, aztán a „Hattyúdal”-ban, a „Pár- beszéd”-ben, ezek a filmcímek és a „Bors...”-ot végigcsináltuk, sok tévéjátékot játszottam és rengeteg szerepet játszottam. Voltam a Nemzetiben 11 évig, a Madáchban 17 évig, voltam a József Attilában, voltam vidé­ken, Miskolcon. Végül is 47 éve dolgozom és ez már közel van az 50 évhez, én meg túl vagyok az ötvenen. Magam sem hiszem el, hogy idáig elálltam. Minden­esetre hála Istennek, végigdol­goztam az életemet és nem pa­naszkodhatok. Volt sikerem, voltak kis hullámvölgyek, hul­lámhegyek, ez természetes.- A gyerekeinek jó apja volt vagy jó apa?- Nézze, elfoglalt ember vol­tam, amikor ők fiatalok és kicsik voltak. És hát ugye a mama ne­velte őket, én mentem és napi 16 órákat dolgoztam. Én szeret­ni mentem haza őket és babus­gatni. Végül is ők nagyon hamar önállóak lettek az iskolában is és az életben is.- Valamelyik folytatja az ön pályáját?- Igen, a lányom, az Orsolya lányom nagyon vonzódik a pá­lyához. Ő azt hiszem ezt fogja megpróbálni, aztán hogy sike­rül-e neki, azt nem tudom. Le­het tanácsot adni, lehet tanácsot elfogadni vagy nem fogadni. Az ember nem lehet próféta a saját családjában, hazájában. Min­denesetre rájuk van bízva. Én csak mögöttük állok és ameddig tudom istápolóm őket és min­denféle tekintetben mellettük vagyok, de azt az utat, amin ne­kem kellett végigmenni, azon nekem kellett és amin nekik kell végigmenni, azon nekik kell vé­gigmenni. A Hann Ferenc által szerkesztett Kortárs Magyar Képzőművészek sorozatban látott napvilágot a közelmúltban Budapesten Hann Ferenc „Jószay Zsolt” című kismonográfiája a B-Humanitas Stú­dió kiadásában, az Alma Grafikai Stúdió közreműködésével. Sem a jeles művészettörténész, Hann Ferenc, sem pedig a kitűnő szobrász neve és munkássága nem Jészciy Zsolt A kötet címlapja ismeretlen a nógrádi érdeklődő kö­zönség előtt. Hann Ferenc egy ideig Salgótarjánban élt és tevékenyke­dett, pedagógusként dolgozott, aktí­van vett részt a nógrádi megyeszék­hely irodalmi és művészeti életé­ben, távozása után sem szakadt el a megyétől, a szellemi élet folyamata­it figyelemmel kísérte és kíséri. Jószay Zsolt szobrászművész pedig évtizedek óta egyik kiemelkedő sze­replője a salgótarjáni tavaszi tárla­toknak, ahol több alkalommal is dí­jazták alkotásait. A nógrádi olvasók tehát külön is örömmel fogadhatják ennek az elegáns könyvnek a meg­jelenését. Hann Ferenc monográfiája tömör­sége ellenére is kiváló összefoglalása Jószay Zsolt meghatározó jelentősé­gű munkásságának, amellyel a mű­vész máris beírta nevét a kortárs ma­gyar szobrászat történetébe. Az 1951-ben Szolnokon született művész, aki Seres Jánost és Blaskó Já­nost tartja mesterének, s az egri tanár­képző főiskolán 1974-ben diplomá­zott, a hetvenes évek közepének moz­galmas művészeti korszaká­ban, az avantgárd erőre kapásának idején tűnik fel, jóllehet alkatából kö­vetkezően inkább a figu­rális vonal érdekli, kedves anyaga elsősorban a fa. A nyolcvanas évektől, az avantgárd hullám csil- lapulása, majd a ki­lencvenes évek alaku­ló új közege, a gondo­latok, így a szobrászi gon­dolatok teljes szabaddá válása Jószay Zsolt mun­kásságának folyamatos gazdagodását közvet­lenül nem befolyásol­ja. Ő a szellemi, mű- vészi függetlenséget Joszay Zsol,: Kis noi minden szempontból !.--------------­t öbbre tartja, ide értve a gyorsan váltakozó stílusok sugalla­tait is. Éppen ezért alakulhatott ki az a csak rá jellemző műtípus, aminek meghatározói közé tartozik egyebe­ken kívül az elmélyült, meditativ hangvétel. Hann Ferenc szerint: „Jószay megteremti jellegzetes műtípu­sát, az elesett, fizikailag védtelen, gúzsba kötött figurát, aki a fizikális helyzeten (félkarú, féllábú alakok, akiknek semmi közök az invalidus ál­lapothoz) felülemelkedik, kontempla­tiv, archaikus mosollyal szemlél vala­miféle belső világot. ” A szobrász figurái egyszerre időtle­nek és nagyon is időhöz kötöttek. Amennyiben Jószay Zsolt számára az ősi kultúrák is jelenvalóságnak számí­tanak, mintegy jelezve, maga az em­ber nem is változott olyan sokat az év­ezredek során, amint azt sokan hin­nék. Az ilyen látásmód számára nem a kultúrák kora, hanem a tartal- ^ ma a fontos. Innen valók az ő figurái, ezért időszerűek. Hi- ,j szén napjainkban éppen a kul­túra tartalma vagy éppen annak eltűnése a legégetőbb napi gon­dok közé tartozik. Hann Ferenc kismonográ­fiája, amely angol nyelven is olvasható, tehát nagyon is időszerű, jó időben hívja fel a figyelmet arra is, mi az, mit pillanatokon belül elveszít­hetünk, ha nem vagyunk ész­nél. Természetesen erről szól­nak Jószay Zsolt figurái is. A könyvet bibliográfia, az egyéni és a csoportos ki­állítások, a közterületeken és a közgyűjteményekben ---------5 lévő művek, a díjak stb. fel­sorolása teszi teljessé a mű­faj szabályainak megfelelően. Ide so­rolandó a kiváló fényképanyag is, ami a mű könyvészeti értékét növeli. _________________________________________[BTEI m ellszobor, Arany Medve a filmlegendának Gazdájára talált az első Arany Medve a berlini filmfesztiválon. Életműve elismeréseként ezúttal Kirk Douglasnek adták át. A 85 éves filmlegenda, ahogy itt neve­zik, súlyos betegségek után csak rövid ünneplésre jött az Arany Medve átvételére. Filmtörténetí ér­dekességet kínált az egyik vetítés, a Metropolis. Fritz Lang 20-as évekbeli látomását a jövő városáról a kor legköltségesebb filmjeként jegyezték annak idején. Több fele­más próbálkozás után most a vi­lágban föllelhető kópiák felhaszná-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom