Nógrád Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-02 / 1. szám

2001. JANUÁR 2., KEDD ^j^^SZÉCSÉNY _______4 M EGYEI KÖRKÉP BÁTONYTERENYE 3. OLDAL Búcsúztunk tőled XX. század, Isten hozott harmadik évezred! Szilveszteri vigadalmak, tűzijátékok megyeszerte - Sárkányrepülővel a Nyikom felett (Folytatás az 1. oldalról) kötődésű is, jutottunk el ide, s mondhatom, nem bántuk meg.- Mit vár az új évtől, évszá­zadtól, évezredtől?- A tanulásban jó, jobb ered­ményeket, aztán családi állapo­kollégáit, figyel mindenre, üd­vözli a vendégeket.- A telt ház jó napokat sejtet, miközben tudni, milyen a ven­déglátóhelyek látogatottsága nemcsak Salgótarjában, más­hol is. Bátonyterenyén, a Csente Fogadóban is előkerült az éjféli kismalac QYURIÁH TIBOR nLVtTBLEI tómban bekövetkező változást, s békét, szeretetet, türelmet egy­más iránt - vonja meg az új év­ezred ívét, diplomatikusan a csi­nos hajadon. Manusek Béla, a salgótarjáni Tarján Étterem vezetője is ad a külcsínre: fekete szmokingban, csokomyakkendőben vezényli- Hogyan lehet mégis felszí­nen maradni? - kérdezzük a szimpatikus vendéglátós szak­embert, mellesleg kiváló borászt.- Aki a kicsit nem becsüli, a sokat nem érdemli. Mindig a na­pi teendőkre koncentrálunk, s minden vendégnek, szerényebb és vastagabb pénztárcájúnak A harmadik évezred első könyve A Guinness rekordok könyve aligha tartja számon az új évez­red első eseményeit, mégis volt már ilyen az idén Salgótarján­ban. A sportcsarnokban éjfél után nem sokkal, miután elhang­zott a Himnusz, pukkantak a pezsgőspalackok, Puszta Béla pol­gármester köszöntötte a megjelenteket, s a tűzijáték is színesre festette az eget egy negyedórára, lapunk szerkesztője, Faragó Zoltán már munkához is látott. A szilveszteri bulin, persze kéz­írással fejezte be az évezred valószínűleg első könyvét. A kötet tulajdonképpen az előző évben született, de az utolsó mondato­kat Faragó Zoltán az új évezredre hagyta, - persze csak az első­ség kedvéért. Időzónánkban ugyanis aligha volt ilyen korán be­fejezett kötet, de valószínűleg a Földön sem. A tartalomról any- nyit elárulhatunk, hogy a szerző nógrádi témát dolgozott fel: az izgalmas, fordulatos történet'a fellelhető források alapján histó­riánk egy igen sötét időszakát, 1552 nyarát mutatja be - még­hozzá a családszeretet szemszögéből. Sztancsik Józsi - mondta nevet­ve az újévi koccintáskor a vete­rán triatlonos. Jól kezdődött az új év a csi­nos Szabó Barbarának, akinek nagy nyilvánosság előtt megkér­ték a kezét. A baráti asztaltársa­egyaránt megadtuk és megad­juk a jövőben is tiszteletet, a vendéglátást. A Himnuszt már az Urpin sö­rözőben hallgatjuk. Nemzeti imánkat felállva éneklik a ven­dégek. Majd pukkannak a pezs­gősüvegek, s oda­kint színpompás tűzijáték, fékevesz­tett petárdaháború indul, s lankad el rövidesen. Soha ennél másabb há­borút - gondolom, miközben az is­mert vendéglős kö­szöntőjének utolsó szavait jegyzete­lem: testvéri sze­retettel, egyetértés­sel teli új évezredet - s a vigalom to­vább folytatódik. Karácsonyi dísz- kivilágításban tün­döklő« a Rákóczi fejedelem utca Ba­lassagyarmaton szilveszter estéjén, amelyet petárdák durrogása és papír- trombiták tülkölé­se színesített. Még a szomszédos Szlovákiából is érkeztek mulatozók a dugig megtelt szórakozóhelyekre és szerte a városban a hangulat már kora este a tetőfokára há­gott. Legtöbben a Mikszáth Kál­mán Művelődési Központban vigadtak, ahol majd ezer fiatal­nak dübörgött a diszkó. Jól megfértek mellettük az Abanda banda nosztalgiazenéjére tánco­ló idősebbek is, akiknek Hor­váth Józsefné művelődés-szer­vező valóságos batyusbált ren­dezett a nagyteremben A köz- tiszteletben álló Kovács József testnevelő tanár és neje a triat- lonos barátok társaságában tán­colta át az évbúcsúztatót. Fel­emlegették nevezetes útjukat, a híres Honfoglaló triatlont és a tavalyi világrekordjukat, ame­lyen úszva, futva, kerékpározva vitték ki a meghívókat a Kárpát­medencében lévő, Gyarmat ne­vet viselő településeknek a ba­lassagyarmati találkozóra. Az idei év a pihenésé, ha csak nem talál ki valami nagyot a Manusek Béla, a Tarján Étterem vezetője (balról) szilveszterező vendégei között Ságban mulatozó Mahót Lajos, a börtön raktárosa szebb, bizto­sabb életet kívánt a fiataloknak. Hatalmasakat táncolt párjával, Szabó László ipolynyéki szőlő- termelő is, akinek finom borait, pezsgőit elismerően kóstolgatta a baráti társaság A pénz oda megy, ahol már van, bizonyítot­ta a tombola, amelynek fődíját, egy hatalmas ajándékkosarat Fü­le Sándorné aranyékszer-boltos nyerte el. A Gösser Klub Panzió­ban sólet és lencse várta az éjfél után még éhesen maradtakat. Czakó Ferenc vállalkozó és neje, Saci nagy táncot lejtettek a Fix duó zenéjére. A mellettük mula­tozó Slezák Zoltán csapatkapi­tány a jól menetelő gyarmati fo­cisták sikereire emelte poharát. A Stár Motelben nagy volt a han­gulat és a Gaál zenekar vérpezs­dítő muzsikájára még Ádám Ta­más, az Ipoly Hírnök tulajdono­sa is táncra perdült a nejével. Pintér László vállalkozó és bará­ti társasága egy szálig eltüntette az újévi ropogós malacpecse­nyét, amelyet finom italokkal öblítettek le. A város közepén lé­vő Balassa Étteremben Kiss Pál és családja számos vendég társa­ságában nagy mulatozást csa­pott, hasonlóan mint ahogy szerte a városban tették. Este ti­zenegykor hívők sokaságának celebrált szentmisét Koza József kanonok. Éjfélkor Juhász Péter polgármester a városháza erké­lyéről köszöntötte a polgárokat. A Szózat szavait idézte és szólt arról, hogy évtizedek óta nem lá­tott fejlődés kezdődött el Balas­sagyarmaton, amely szép remé­nyekre jogosítja az itt élőket az új évszázadban. Szavait pompás tűzijáték követte, amely szinte elkápráztatta a fagyos időben is összesereglett polgárokat. A kór­házban Izsoó Katalin szülésznő­nek csendes ügyelete volt, mert nem született baba szilveszter éjszakáján. Dr. Rencz László ügyeletes orvos csak három el­ázott mulatozót vett fel az alko- hológiára és a rendőrök sem je­lentettek eseményt. A Vöröske­reszt vacsorával vendégelte meg a hajléktalanokat. ŰY. SÁNDOR SZABÓ FNDRE A pásztói Zsigmond Étterem visszatérő vendégei már kilenc óra felé ropták a táncot Élete a munka és a tanulás Rétközi Ferenc tűzoltó alezredes, tűzoltósági tanácsos személyében új igazgatója van a Nógrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság­nak. A tapasztalt szakember Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Hajdú-Bihar megyékben végzett ve­zetői tevékenységet követően került megyénkbe. Az igazgatót arra kér­tük, hogy személyes bemutatása ér­dekében válaszoljon kérdéseinkre.- Igazgató úr, úgy tudjuk, hogy ízig-vé- rig tűzoltó, pedig nem így indult az életpá­lyán. Valaha gondolt-e arm, hogy kataszt­rófavédelmi vezető lesz?- Igaz, tűzoltó vagyok, ilyen az egyik végzettségem, s korábban nem gondol­hattam, hogy katasztrófavédelmi igazga­tó leszek valaha, hiszen ilyen szervezet nem létezett. Az édesapámat hivatásos katonatisztként a fővárosból helyezték Szabolcsba, s ott is ragadt. Én már szüle­tett szabolcsi vagyok. Eredendően vas­esztergályos szakmám van, s fél évtizedet dolgoztam drehásként. Őszintén szólva egykori főnökeim nem igazán tudták megszerettetni velem ezt a szakmát. Ezért inkább tanultam a munka mellett. Leérettségiztem, majd átmentem a társa­dalombiztosításhoz, ahonnan meg átpár­toltam a lánglovagokhoz. Vonulós tűzol­tó őrmesterként kezdtem, s két éven ke­resztül vonultam, ahová kellett.- Mondana részleteket tűzoltó pályafu­tásáról?- Szívesen. A tűzoltó tisztiiskolát kivá­lóra végeztem el, pedig akkor már nős voltam. Majd a megyei tűzoltóság állo­mányában megelőzési főelőadó lettem. A szakhatósági ügyek intézése mellett he­lyettesítőként úgynevezett beugró tűz- vizsgáló ügyeket is intéztem. Fél évtized­nyi idő után operatív munkával, a tűzol­tással foglalkoztam, miközben oktattam is. Ebben a beosztásomban majd egy év­tizedig szolgáltam. Akkoriban történt a szervezeti változás, hogy a városi tűzoltó­ságok önkormányzati irányításba kerül­tek, ami a megyénél is változásokat ho­zott. Visszahelyeztek újra a megelőzési területre, s a Szabolcs megyei parancsnok engem kért fel a helyettesének.- Hírlik önről, hogy az eddigi életében mindig tanult. Valóban?- A hírek igazak. Tényleg nagyon sok időt fordítottam a tanulásra. A tűzoltó mérnöki diplomát is munka mellett sze­reztem meg. Hadd mondjam el, hogy fé­lelemből szereztem meg az újabb diplo­mámat. Annak idején a Commodore 64- es számítógépek Miágában, amikor már megtanultam a basic nyelvet, megérkez­tek hozzánk is a PC számítógépek. Elke­serített a dolog, mert ezeket a gépeket be sem mertem kapcsolni. Kértem a főnökö­met, hogy tanulhassak. Beleegyezett az­zal a feltétellel, hogy a cégnek is haszna lesz belőle. Nos, így szereztem meg má­soddiplomaként a számítástechnikai szakmérnöki diplomát. Kollégáim meg­szállottnak tartottak, mert ezzel alig vé­geztem, beadtam a kérelmemet, hogy szeretnék igazságügyi tűzvédelmi szak­értő lenni.- Egyáltalán jutott-e ideje a munka és a tanulás mellett másra, például a családjám?- Igazán nem dicsekedni akarok, de a tények makacs dolgok. Szabolcsban én lettem a tűzoltó szövetség elnöke, elin­dultam a választásokon függetlenként, s a pénzügyi bizottság elnöke lettem. A sport se maradjon ki a sorból, mivel a he­lyi sportegyesület felügyelő bizottságá­ban is dolgozom. Eközben persze törőd­tem a családommal is. Nyíregyháza mel­lett felépítettünk egy kis családi házat. Két gyermekem közül a nagyobbik lányo- mék is házat építettek, s már van két uno­kám. A kisebbik lányom történelem-mű- velődésszervezési szakon tanul a nyír­egyházi főiskolán. Az édesanyám halála óta a 76 éves apám egyedül él, s ha már valamelyikünk egy hétig nem jelentke­zik, máris telefonál, hogy talán valami ba­junk van. ■ - Ez az utóbbi most már nehéz lesz. Hogyan lett önből katasztrófavédelmi szakember?- Ennek az előtörténetéhez tartozik, hogy mielőtt a katasztrófavédelmi szer­vezet felállt volna országosan én éppen Hajdú megyében teljesítettem szolgála­tot, ahová az országos tűzoltó vezetés ve­zényelt át megyei parancsnoknak. A me­gyebeli vezetéssel és a kollégákkal együtt azt gondoltuk, hogy maradok is náluk, hiszen sikerült helyreigazítani a dolgo­kat. Vártuk a Hajdú megyei katasztrófa- védelmi átszervezést, ámde az országos szervezet igazgatója engem kért fel arra, hogy Szabolcsban vállaljam el az ott előbb létrejövő katasztrófavédelmi szer­vezet igazgató helyettesi posztját. Megle­pődtem, de belementem a dologba, hi­szen a polgári védelem embereivel ismer­tük egymást, noha nem dolgoztunk együtt. A megyei igazgató azt mondta, hogy nem akar nagyobb tűzoltó lenni, mint én és én sem kívántam okosabb pol­gári védelmis lenni, mint ő. Ebben meg­egyeztünk és egymás szakmai tudását tiszteletben tartva jól kiegészítettük egy­mást. A közbe jött nehézfém szennyező­dés, meg az árvíz példamutató összefo­gásra sarkallta a csapatot.- Minden összejött, s most mégis Nóg- rádban van?- Igen. Számomra nagy szakma kihí­vás, hogy ezen az új területen még maga­sabb beosztásba helyeztek. Amit Sza­bolcsban tanultam a polgári védelmis kollégáktól szeretném majd itt hasznosí­tani. S azt kívánom mindegyikünknek, hogy a szabolcsihoz hasonló légkörben dolgozzunk. Ez rajtam nem múlik.- Milyen elhatározásai vannak, úgy tud­juk, hogy igazgató láéneyonulni is akar?- Legfontosabbnak tartom a megyei ka­tasztrófavédelmi szervezet elismertetését. Az ipari üzemeknél, szervezeteknél, vál­lalkozásoknál tudatosítani, hogy egy-egy katasztrófa esemény emberéleteket ve­szélyeztet és jelentős anyagi kárt okoz. A rendelkezésre álló szakembergárdával szeretnénk a veszélyhelyzeteket minimá­lisra csökkenteni és maximálisan segíteni a veszélyek elkerülését. Vagyis a megelő­zést részesítjük előnyben. Fel kell készül­nünk a bekövetkezhető eseményekre, modelleznünk kellene egyes eseteket, hogy mire számíthatunk egy balesetnél. Hiszen közútjainkon, határátkelőinken veszélyes anyagokat is szállítanak, itt is előfordulhat árvíz. Fontos, hogy legyenek terveink a veszélyek kezelésére. Ami pe­dig a vonulást illeti. Nos, Szabolcsban is vonultam, a nagyobb tűzeseteknél megje­lentem. S ha kellett a védekezés irányítá­sát is átvettem. Itt is szívesen vonulok, hi­szen belém ivódott ez a tevékenység.- Végül is nógrádi lesz?- A helyzet hozta magával életemnek ezt a változását. Nem tudom meddig tart az itteni megbízatásom, de remélem, hogy innen már nyugdíjba vonulok. Ter­veink szerint itt szeretnénk lakni a felesé­gemmel, mert a gyerekeim Szabolcsban maradnak, hiszen a tanulás, a munka oda köti őket. Igyekszem beilleszkedni a megyei körülményekbe, szokásokba és amikor a szabadidőm engedi, sportolni is akarok. Szeretem a teniszt, az asztalite­niszt, szívesen röplabdázok. S mivel a ter­mészetet is kedveljük mindannyian, hi­szen gyakran jártunk Galyatetőre, mie­lőbb meg akarjuk ismerni Salgótarján környékének és a megyének a természeti szépségeit. PÁDÁR ANDRÁS Ez volt a finom esti menü a pásztói Ózon ételbárban és piz- zériában __ __ ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom