Nógrád Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-305. szám)

2000-12-30 / 304. szám

2000. DECEMBER 30., SZOMBAT M O Z A I K Nógrád Megyei Hírlap - 13. oldal „Károsi Zoltán tárgyakká rea­lizálódott terveit másfél évti­zede ismeri és használja a na­ponta autóbuszokon utazó magyar közönség... Stílust te­remtett a magyar autóbusz- gyártásban” - írja beszélgető- partneremről Gollob József ipari formatervező, a Magyar Iparművészet 2000/3-as szá­mának „Autóbusz-design” cí­mű cikkében. A szerzőnek ta­nítványa volt a főiskolán Károsi Zoltán, nekünk nógrá­diaknak pedig földink, akit érdemes közelebbről is meg­ismernünk. Egy tanulmányrajz a főiskolai időszakból- Salgótarjáni vagyok, szüle­im ma is itt élnek. A Rákóczi úton jártam általános iskolába, majd a gépipariban érettségiz­tem 1973-ban, s néhány évig az építőiparban dolgoztam - kez­di a bemutatkozást a többszö­rös nívódíjas iparművész.- Az egykori Agrobertől ho­gyan jutott el az iparművészeti főiskolára? Immár egy vastag albumot tesznek ki a formater­vek ■- Nem könnyen. Először is kellett hozzá egy élmény, ame­lyet a megyei könyvtárban sze­reztem. Kezembe került egy könyv az ipari formatervezés­ről. Nagyon megfogott, mert én erről korábban semmit sem hallottam. Elkezdtem tájéko­zódni, majd jártam tanulni Czinke Ferenchez és a Bálvá­nyos Huba vezette képzőművé­szeti körbe, a Bolyai gimnázi­umba. Mindketten am­bicionálták a továbbta­nulásomat. így jutot­tam el főiskolai előké­szítőre és a Dési Huber rajzkörbe. Másodszor­ra, 1981-ben felvettek a Magyar Iparművészeti Főiskolára. Az első év viszonylag nehezebben ment, de aztán úgy be­lejöttem a tanulásba, hogy népköztársasági ösztöndíjas lettem és 1986-ban kitűnő ered­ménnyel diplomáztam a gépipari forma- tervező szakon. Azért is sikerült ez így, mert hallgatótársaim­hoz képest sok­kal biztosabb műszaki alapo­kon álltam.- Végzés után m hol helyezkedett el?- A járműipar megta­lált, az IKARUS pedig „el­csábított”. Persze hagytam is magam. Olyannyira, hogy 14 esztendőt töltöttem a cég köte­lékében különböző, általában a fejlesztéssel összefüggő munkakörökben. Az úgyneve­zett 435-ös buszcsalád volt az első, amelyen már igencsak rajta volt a kezem nyoma. Akár az autóbusz karosszériájának elejét nézzük, akár színeit, akár belső terét, akár az ülése­ket, a lámpákat vagy az ala­csony padlózatot. Mindegyik­hez volt valami közöm. Az 1987-es Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be és számos külföldi kiállításon is nagy si­kere volt. A sorozatgyártása azonban csak a rendszerváltást követően, 1991-ben kezdődhe­tett el német megrendelésre. Később több változatát is elké­szítettem ennek a busznak, mindig módosítottam rajta ki- sebb-nagyobb mértékben. Sok­féle más autóbuszt is készítet­tem, szinte mind külföldre ke­rült. „Buszaim” eljutottak töb­bek között Kuvaitba, de még Angliába is.- Az elmondottak igazán szép szakmai karriert feltéte­leznek, ön az idén még­is váltott és el­jött az IKARUS­tól, pedig még cég lógója is öntől származik, s az autóbuszokon a piktogramok szintén...- A cégen belüli átszervezé­sek után már nem éreztem olyan fontosnak azt a munkát, amelyet addig végeztem, ß másban is jobban el akartam mélyülni, hiszen eladdig is csi­náltam én sok mindenfélét. Csak példaként említem, hogy turistalakóbuszt én terveztem először Magyarországon. Részt vettem és veszek a metró-fel­újítási programban, részem volt a Rákóczi sétahajó átépíté­sében, készítettem tengernyi grafikát, könyvet, csomagolás- technikai anyagokat, üléshuza­tokat, címereket, zászlókat, emblémákat, plakátokat, úgy­nevezett szárazbélyegzőt stb. Ha már Salgótarjánban beszél­getünk, megemlítem, hogy a megyei könyvtárnak én tervez­tem az információs rendszert. Jelenleg egy járműszékeket készítő cégnél dol­gozom.- Imponáló e felsorolás. En­nek alapján kérdezem: elége­dett ember Ön?- Kétségtelen, hogy ér­tem el szép sikereket, pél­dául már főiskolai hallgató­ként részt vettem a Műcsar­nokban az országos ipar- művészeti kiállításon. Jó érzéssel tölt el az a tudat, hogy a formatervezői mun­ka - a design - nyomán megteremtődik a kapcsolat, a harmónia, a gyártó és a fogyasztó között és sikerül nemcsak a szem számára vonzó terméket készíteni. Azért nem vagyok viszont maradéktalanul elégedett, mert nem az a szisztéma következett be a rendszer- váltással, amelyet akar­tunk, reméltünk. Azt hit­tük, hogy ez a szakma felfut s az ipar felveszi a kesztyűt. Azt szeretném, ha a saját iparunk virágozna és nem lennénk ki­szolgáltatva. Eddigi eredmé­nyeim nem hoztak szá­momra sem jelentős tő­két, sem igazi bizalmat. Még egy kétéves ameri­kai ösztöndíjat sem si­került elnyernem.- Ezek után szinte hallom a választ, mégis megkérdezem: soha nem gondolt arra, hogy saját stúdiója legyen?- A formatervezők természetes vágya, hogy saját elképzelé­seiket csorbítatlanul megvalósíthassák. Sőt az lenne az igazi, ha a design-re ala­poznák a technológi­át, a műszaki para­métereket. Jelenleg ugyanis fordított a helyzet. Számomra pilla­natnyilag csak álom egy saját alkalmazottakkal mű­ködő saját stúdió, bár ha úgy tetszik, otthon a lakásom is egyfajta stúdióként fogható fel... CSONGRÁDY BÉLA Harmónia a gyártó és a fogyasztó között Nógrádból elszármazottak: beszélgetés Károsi Zoltán formatervezővel Idestova egy esztendeje kedves meglepetésben volt részem. Egy addjg általam ismeretlen ismerősömtől határozatlan idő­tartamra kölcsönkaptam két vaskos kötetet: a „Turisták Lap­ja” 1928-29-es és 1933-as évfolyamának bekötött példányait, melyeket becses emlékként édesapjától örökölt és nagy kincsként őrizget. Úgy gondolta, talán engem is érdekel, biz­tosan találok benne sok érdekes olvasnivalót. akkori szóhaszná­lattal a „turistaság” minden részterüle­tét. . Mintegy hetven év távlatából vissza­tekintve ma talán még érdekesebbek - hiszen már értékes forrásdokumentu­mok - az akkori út­leírások, képek, szakmai viták, véle­mények és az akkor felvásárolt, s az idők folyamán igazoló­dott vagy be nem teljesedett jövőbeli elképzelések. S kü­lönösen ma, amikor az egyébként hatal­mas sajtókínálatból már évek óta hiány­zik az egyetlen tu­risztikai folyóirat is, irigylésre méltó az a tény, hogy a „Turis­Salgótól a Tátráig Művészet és hatalom Szabó István befejezte új filmje forgatását Találtam is sok mindent, s ahányszor kézbeveszem, még most is mindig felfedezek benne valami újabbat, ezért hétről hét­re, az illemet messze túllépve halogatom a visszajuttatásukat. Mindjárt az első fellapozás­kor megfogott az igényes kivitel. A fekete-fehér képek, rajzok, áb­rák, pontosak, részletdúsak, tel­jesen feledtetik a színes képek hiányát. Minden egyes számban található néhány egész oldalas „műmelléklet” is az akkori ter­mészeti fotópályázatok leg­szebb képeiből. A gazdag tarta­lom felöleli az ihletett hangvéte­lű túrabeszámolókkal kezdődő­en a szakmai kérdéseken át a rö­vid hírekig a turisztika, illetve az ták Lapja” akkortájt már a 40. évfolyamánál tartott. Sorra bemutatja a gomba módra szaporodó takaros turis­taházakat, ismerteti az Alpok, a Kárpátok legszebb vidékeit, az akkori Magyarország turisztikai célpontjait a Magas Tátrától a Retyezátig, a Maros-parttól a Balaton-felvidékig, a Mecsektől a Mátráig. S persze, nem maradt ki a mi vidékünk sem. Az egyik kötetben Herdinánd Rudolf tol­lából „Trianoni határon (Salgó - Somoskő - Karancs)” címmel ol­vashatunk egy 3 képpel illuszt­rált hangulatos túraleírást, mely a Pestről érkezett turistacsoport szemszögéből idézi fel kies, tör­ténelmi hangulatot árasztó tája­ink akkori képét. Ma már talán megmosolyogtató, hogy Salgó romjainál, a Petőfi-emléktábla alatt elénekelték a „Magyar Hi­szekegyet”, hátha meghallják odaát a magyar testvéreink, de Somoskő várán, ahová akkor egyébként külön engedély nél­kül át lehetett menni, már nem merték ezt megtenni, nehogy esetleg kiváltsák a szomszédos dombon strázsáló cseh határ­őrök haragját. A másik kötetben 6 képpel, vezércikként jelenik meg Domyay Béla részletes beszá­molója, a „Salgótarján és vidé­ke”. Mindkét írás élvezetes ol­vasmány, érződik belőlük a táj szépségeinek felismerése, az e feletti elragadtatás és a turista­ság figyelmének felkeltési szán­déka. A fotók mind értékes tájtörté­neti dokumentumok. Érdemes őket mai látvánnyal egybevetve elemezgetni: mily maradandó és részleteiben mégis mennyire változó a táj. Ma általában erdősültebb a vidék, de hiányoznak a juhnyá- jas legelők, kevesebb az erdei tisztás. A várromok nemhogy tovább koptak volna, hanem ki­egészültek a falmaradványok, csúcsos tetőket kaptak a bás­tyák, vártornyok. A somoskői bazaltömlés ugyanolyan volt mint ma, de valószínűleg egy akkori magasabb fáról másként lehetett lefényképezni. Számomra az egyik legérde­kesebb dokumentum a Téry Ödön által készített salgói fény­kép. Elsősorban a szerző szemé­lye miatt. Ő ugyanis a magyar turista társadalom talán legnagyobb tiszteletnek örvendő egyénisé­ge, akinek nevét ma is viseli a Magas Tátra legpatinásabb turis­taháza, a Kis-tarpataki völgyben található (néhány éve leégett, de újraépített) Téryhova Chata, az­az a Téry-menedékház. Úgy lát­szik, a Tátra fáradhatatlan kuta­tójának figyelmét nem kerülte el a mi Salgónk sem, sőt megaján­dékozott bennünket egy név­jegyének is tekinthető szép táj­fotóval. Szabó István Oscar-díjas film­rendező befejezte új filmje for­gatását Berlinben és a vágás előtt hazajött a karácsonyi ün­nepekre. Az új francia-német-angol kopro­dukcióban készült angol nyel­vű alkotásnak egyelőre csak an­gol címe van: a film Wilhelm Furtwänglerrol, a híres karmes­terről szól, aki Hitlernek is ked­vence volt. Dorogi Katalin kér­dezte Szabó István filmrende­zőt.-Ez az új filmje, ami Wilhelm Furtwängler karmester pályájától szól, egy kicsit visszaidézi a Mephisto világát, tehát a kiemelke­dő művész és a hatcdom körül fo­rog. Mién tért megint vissza ehhez a témához?- Ellentétben a Mephistoval, ez nem a háború előtt játszódik, ha­nem a háború után. A háború után kerül szembe ez a nagyon nagy művész, borzasztóan tehetséges ember olyan morális kérdésekkel, amelyekre neki és a körülötte lévő világnak is válaszolni kell. A dolog azért nagyon izgalmas, mert olyan kérdéseket vet fel, amelyek ma is érvényesek.- Mielőtt felhívtam volna Önt, beszéltem a rádió egykori főbe­mondónőjével aki komolyzene-ra­jongó és ő mesélte, hogy egyszer konferált fel egy Furtwängler áttol vezényelt 44-es felvételt és egyszerű­en nem tudta úgy hallgatni, hogy ne az jutott volna eszébe, hogy azok az emberek, akik ott köhög­tek például a koncert alatt és az be­hallatszott, milyen korban éltek, egyáltalán milyen lehetett akkor ‘44-ben ott élni, ahol Furtwängler olyan művész volt, akinek a kon­certjére még Hitler is frakkot öltött állítólag?- Hát ezekre a kérdésekre sze­retnénk válaszolni a filmben. Azért nem szeretném leszűkíteni azokra a kérdésekre, amelyeket maga fel­vet és a film sem szűkül le erre, hi­szen akár Sosztakovics sorsát, akár Hacsaturján sorsát is megnevez­hetnénk, nagyon sok művész -nem kell feltétlenül zenészről be­szélni - ha végignézzük, akkor sok olyan jellemet találunk, amelyek nagyon tanulságosak és amelyeket ma is végig kell gondolnunk.- Végig lehet-e egy ilyet, hogy úgymondjam nagyon csúnya szó, objektiven gondolni? Hiszen Furt­wängler körül is kétfelé szakadt az emberek véleménye.- Persze, hogy lehet objektiven végiggondolni akkor, hogyha az ember mind a két oldalt, vagy mind a három oldalt meghallgatja.- Mert például volt aki azt mondta, hogy Bartók Béla például elment egy országból, más pedig azzal érvel, na de hogyha minden­ki elmegy egy-egy országból, az sem megoldás.- Igen, hát mindenki maga dönt és mindenki maga választ, hogy hogy akarja folytatni az életét, olyan történelmi helyzetekben, amelyek elé sajnos, például Ma­gyarország lakosságát a XX. szá­zad nagyon sokszor odaállította. A kérdés nemcsak nagy művészeket érint, hanem mindenkit és ezeket a kérdéseket önmagában minden­kinek meg kell válaszolnia, tehát meddig lehet kompromisszumot kötni, meddig lehet megalkudni, meddig érdemes megfelelni a pilla­natnyi elvárásoknak és mikor kell azt mondani, hogy most már kö­szönöm szépen, elég, de ezt én nem tűröm tovább, nem csinálom tovább. Ezeket a kérdéseket min­denkinek, különösen azoknak, akik Közép-Európában vagy Kö- zép-Kelet-Európában éltek a XX. században többször végig kellett gondolnia és többször el kellett döntenie, hogy ő most végigcsinál valamit vagy nem, ő részt vesz-e valamiben vágy nem, hogyan segí­ti azokat, akik bajban vannak? FANCSIK JÁNOS Salgó vára a Boszorkány-kőről ___ idr téry ódón felv.) A Karancs csúcsán______ iherdinand rudolf felv.i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom