Nógrád Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-18 / 245. szám

„Ennél nagyobb kitüntetést nem lehet adni”- A szakmai gyakorlatot az akkori megyei tanácson töltöttem, végigjárva a különbözőosztályokat. A salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola harmadikos tanulója voltam, amikor eldöntöttem, hogy a közigazgatásban szeretnék dolgozni. Ebben az esztendőben a középiskolában a pénzügyre szakosodtam. Érettségi után felvettek. Ügy volt, hogy továbbtanulok. Ennek idejét későbbi időpontra halasztotta szerelmünk gyümölcse, Zsuzsa lányom és Zoltán fiam megszületése. A gyes alatt pénzügyi vonalon felsőfokú végzettséget szereztem, azaz elvégeztem a könyvelői tanfolyamot. A gyes letelte után Endrefalván az akkori közös községi tanácsnál az igazgatási és pénzügyi munkakörben dolgoztam, ahol megismertem a köz- igazgatási munka minden területét. Amikor bejelentettem szüleimnek, férjemnek továbbtanulási szándékomat, nem repdes- tek az örömtől. Valószínű, mindannyian féltettek. Csak akkor nyugodtak meg, amikor a tanulás eredménye jelentkezett - utal jegyzői pályafutásának kezdetére a jó kedélyű, humorra kész Bartusné dr. Sebestyén Erzsébet, Szécsény város jegyzője.- Az államigazgatási főiskola négyéves ideje alatt a férjem nagyon sokat foglalkozott a gyerekekkel, gondoskodása viszont rám hárult a munka és a tanulás mellett - folytatja. - A főiskola után dr. Körmendi József, a volt megyei tanács akkori vb-titkára adta át vb-titkári kinevezésemet. Diplomamunkám témája az igazgatási társulások működése volt. Ez a téma akkoriban új volt. Az opponensi felkérést dr. Kara Pál vállalta, aki a főiskolán előadásokat tartott. Egy szakmai cikk kapcsán kerültem vele kapcsolatba. Ő is meglepődött, amikor jelentkeztem nála, s megkérdezte, hogy került maga hozzám? Válaszom után elvállalta, hogy konzulensem lesz

Az önkormányzati választásokat követően körjegyző, majd jegyző lett. Szécsényfelfalut cserélte fel Szécsénnyel. A főiskolán olyan tudáséhséget raktározott el magába, melynek eredményeként jogi diplomát szerzett a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, majd ezt követően letette a jogi szakvizsgát.- Az egyetemen akkor indult be az a tanszék, amelynek hallgatója voltam. A továbbtanuláskor abból indultam ki, hogy az önkormányzatiságban az eddiginél jobban kell érvényesülni a polgári jognak. Egyévi körjegyzőséget cseréltem fel a jegyzői beosztásra Szécsény- felfaluban. Az önálló polgármesteri hivatallal járó ismeretlen feladatok kihívást jelentettek számomra. Az önállósodás után Szécsény- felfaluba visszahoztuk az általános iskola alsó tagozatát, helyreállítottuk a polgár- mesteri hivatalt, az idősek otthonát, megnyitottuk a fogorvosi rendelőt. Az első ciklusban minden Bartusné dr. Sebestyén mat leaszfal- Erzsébet ■ toztunk. Az

előbbiekhez szükséges pénzt pályázatokból és a költségvetési támogatásokból teremtettük elő. Akkoriban semmink sem volt, mint kis községet, a kormány akkor jobban támogatta.- Szécsény város megüresedett jegyzői beosztását sikeres pályázat útján nyerte el?- Nem azért hagytam ott Szécsényfelfalut, mert rosszul éreztem magam. Úgy gondoltam, itt többet tudok tenni, önmagámnak és családomnak bebizonyítani, hogy mire vagyok képes.- Miként fogadták?- 1976-tól itt éltem. Voltak ismerőseim, itt jártak iskolába gyermekeim. A kollégák egy részét régebbről ismertem. Sikerült elfogadtatni magamat.- Milyen örökséget vett át az elődjéül?- Szécsény hétezer lakosú város. Az örökségből régóta feldolgozatlan pereket kellett elvállalnom a birtokháborítástól kezdve az adóügyig. Ezek mellett foglalkoztam a hozzám forduló állampolgárok napi ügyeinek intézésével.- Ez utóbbiakból említene egy, mások számára is érdekes epizódot?- Egy asszony három gyermekével azzal jött be hozzám, nincs mit enniük, adjak neki segélyt, mert ma még gyerekei nem ettek. Hozattam élelmet, megetettem a gyerekeket, majd közöltem az anyukával, mivel nem tudja ellátni őket, kénytelen vagyok azokat a gyivi-be utaltatni. Azonnal elvitte. Azóta ezzel a csellel nem jöttek hozzám. Sajnos, sokszor a gyerekeket használják fel maguk fedezésére.- Mikor érezte, hogy jelenlegi munkahelyén egyenesbe van?- Egy év után. Azzal foglalkozom most is, amit szeretek csinálni. Szociális problémák, polgári ügyek, pénzügyek, jogi ügyek, az intézmények irányítása szerepel a tennivalók palettáján.- Előzetes információk szerint ön nagyon türelmesen hallgatja végig az állampolgárokat, akár lényegre törően, vagy bőbeszédű- en adják elő kérelmüket.- Csak ennek ismeretében tudom eldönteni, hogy tudok-e és hogyan segíteni. Ha nem, azt is megmondom egyértelműen az érintetteknek.- Mint a törvény őrének, okoz- e gondot a képviselő-testülettel megértetni a törvények, rendeletek, jogszabályok betartásának fontosságát?- Jóakaratú a testület, jó a kapcsolatom velük.- Milyen érzéssel jár be dolgozni?- Örömmel, függetlenül attól, hogy előző este úgy mentem haza, hogy nehéz napom volt. Ezt a család észreveszi. Ilyenkor a szokottnál is sokkal figyelmesebbek. Egyébként a családban is barát vagyok.

Bartusné dr. Sebestyén Erzsébet a rendszerváltást követő eddigi munkájáért nemrég a Magyar Köztársaság ezüst érdemkeresztjét vette át. Ezen kívül több szakmai kitüntetés birtokosa. A városi jegyzők egyesületének tagja, a Jegyzők Országos Szövetségének Nógrád megyei elnöke, és a belső Nógrád Jegyzőklub vezetője. Olyat is mondanak róla, hogy: - Erzsiké, te vagy városunk édesanyja.- Ennél nagyobb kitüntetést nem lehet adni.

_____ ____________ V. K.

„S

ZERESD A HAJAD”. Az amerikai modell, Caprice is részt vesz a londoni „Szeresd a hajad” héten. Caprice különböző hajkiegészítőket is visel ékességében, ezzel is arra biztatva a hölgyeket, hogy gondosan ápolják legfőbb fejdíszüket. Ezt az eseménysorozatot már második éve rendezik Nagy Britanniában. ■

Statisztikusból óvónő

Czímerné Stadler Ilona még hollókőiként Salgótarjánban elvégezte a Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskolát, majd miután férjhez ment, házat építettek Alsótoldon. Szülési szabadság letelte után már mint óvónő folytatta a munkát. De hogyan lesz egy statisztikusból óvónő?- Miután leérettségiztem a közgazdasági szakközépiskola számviteli szakán, statisztikusként elhelyezkedtem a pásztói áfésznél. Később szülési szabadságra mentem. Akkoriban elég sok gyerek volt Alsótoldon az óvodában és a vezető óvónő, Stadler Árpádné megkérdezte, hogy volna-e kedvem ehhez a pályához. Tetszett a dolog, és képesítés nélkül kezdtem óvónőként dolgozni. Kecskeméten elvégeztem a főiskolát és közel tizenöt éve vagyok az alsótoldi óvodában.- Nem bánta meg a pályamódosítást?- Nem, nagyon jól érzem magam ebben a munkakörben. Megszakításos munkaidőben dolgozom, hiszen hat településről járnak hozzánk a gyerekek. Ókét kell reggel fogadni a buszmegállóban, illetve délután kikísérni a buszhoz. A gyerekekkel a foglalkozásokon a helyi sajátosságokat alapul véve elsősorban környezeti természetes anyagokból készítjük el a dekorációt, és számos játékot. Ezzel is elősegítjük azt, hogy minden gyerek megismerje a környezetében lévő fákat, növényeket és állatokat. Nemrégiben bábparavánt is csináltunk, és szeretném a bábozást meghonosítani az óvodában. Úgy látom, a gyerekekben van erre hajlandóság. A szülők segítségével készülnek a bábfigurák is. Nekünk már csak a műsort kell összeállítani, betanulni és majdan előadni.- A napi munka mellett mire jut ideje?- Elsősorban a családomra. A férjem a falugondnok Alsótoldon, két gyermekünk van, egy lány és egy fiú. Hobbim a szobanövények termesztése, ápolása. A kertben a zöldségekkel való foglalkozás is az én reszortom. Hollókőn van a szüleimnek málnásuk, annak művelésébe is besegítek. A maradék szabad időmben szeretek olvasni.

KEREKES LAJOS

Czímerné Stadler Ilona ■

Az erőszak társadalmilag meghatározott

Sok nő életét keseríti a házastársától való félelem (3).

Békés kis országunkban majdnem minden héten meghal egy nő a hozzá legközelebb álló társa kezei által. Senki ne gondolja, hogy kizárólag az alacsony iskolai végzettségű, szegény sorsú beteges férfiakra jellemző a brutalitás. A diplomások is megtanulták, a pénz számolva, asszony... A jogállam - amelyben tíz éve élünk már - sem tudja megvédeni az agresszió ellen a családot. Ráadásul félre is értelmezzük a jogállamiságot - mondja a szakértő jogász asszony.

Dokumentumok pedig már vannak, aláírtunk nemzetközi egyezményeket is az agresszió elleni küzdelem jegyében. Csak hát lassú a „jogharmonizációnk” e téren, és van egy csomó joghézagunk is. Természetesen tudnunk illene azt is, hogy az erőszak „társadalomfüggő” is, sőt társadalmi, gazdasági okai is vannak. A téma egyik kiváló szakértője, dr. Morvái Krisztina, a nők ellen Magyarországon elkövetett gyilkosságok, mint az agresszió legsúlyosabb formája tanulmányozása során megdöbbentő eredményekre jutott. Ezek szerint hazánkban majdnem minden héten megöl egy nőt a hozzá legközelebb álló férfi. Következésképpen egy nőnek nyolcszor akkora esélye van, hogy félje,

illetve élettársa ölje meg, mint arra, hogy idegen áldozatává váljék.

A bűncselekmény következtében meghalt nők több mint fele (volt) házastársa, illetve (volt) élettársa áldozata lett. Az asszonyok által a féljek ellen elkövetett, halállal végződő esetek aránya hét százalék mindössze. A legtöbb esetben azonban bebizonyosodott, hogy a férj - meggyilkolását megelőzően, azaz halála előtt - rendszeresen verte, bántalmazta feleségét, aki nem bírva tovább a fájdalmat és a megaláztatást, végső elkeseredésében vetett véget házastársa életének.

Ne gondolja senki, hogy kizárólag csak az iskolázatlan, alulkvalifikált, vagy perifériára került, esetleg idegbajos férfiakra lenne jellemző

a brutalitás, a feleség, az élettárs bántalmazása. Az adatok arra utalnak, hogy gyakran a többdiplomás értelmiségiek és igen gazdag vállalkozók is megengedik maguknak az erőszakot. Megtanulták ők is: „a pénz számolva, az asszony verve jó!”

A JOGÁLLAMISÁG FÉLREÉRTELMEZÉSE

Az egyszerű ember gyakran teszi szóvá: immár tíz éve jogállamban élünk, és ez nem igazán érződik mindennapjainkban, különösen nem a család-, nő- és gyermek- védelemben. Kérdezik: milyen változást jelent a jogállam a korábbiakhoz képest, például a feleségek számára a brutális férjek ellen? Hogyan védi meg ez a híres jogállam a nőket, a feleségeket, vagy akkor hol van itt a jogállamiság, van egyáltalán? A sokszor feltett kérdésre ez alkalommal is dr. Morvái Krisztina büntetőjogász válaszol:- Kicsit félreértjük, mit is jelent a jogállam. Pontosan erre hivatkozva nem védi meg a rendőrség a

bántalmazott nőket, mondván: a család életébe nem avatkozhat be. Pedig fontos nemzetközi egyezmények rögzítik az állam felelősségét a családon belüli erőszak megelőzésében, elrendelve azt is, hogy szükség esetén meg kell védeni a kiszolgáltatott családtagokat. Ezeket a dokumentumokat Magyarország is aláírta. Csakhogy Nyugat- Európában létezik egy úgynevezett távoltartási rendelkezés, ami azt jelenti, hogy a bántalmazó férfit távolítják el. Az eset után 24 órán belül a bíró megtilthatja, hogy a férj három kilométeres körzetben megközelítse a közös lakást, nehogy zaklassa vagy félelemben tartsa a családját. Ezzel szemben nálunk a bántalmazott nő kényszerül a gyerekekkel együtt elmenekülni. A férfi meg a közös lakásban éli világát.

JOGHÉZAG A JAVÁBÓL

Hiába írtuk alá a nemzetközi egyezményeket, amelyek rögzítik az állam felelősségét a családok, az anyák és gyermekek (stb.) védelmében, ha még nem valósítottuk meg a sokat emlegetett „jogharmonizációt”:,, egyrészt nem tömjük be a joghézagokat - mert itt az van a javából - másrészt nem alkotjuk meg a hiányzó törvényeket.

Az Európai Unió országaiban nem kevesebb, mint húszévnyi munka után sikerült elérni, hogy drasztikusan csökkenjen a nők ellen családon belül elkövetett bántalmazás. Tizenegy év alatt 21 (!) törvényt alkottak, amelyek lehetővé teszik, hogy az erőszakot elkövető férj - amennyiben bizonyíték van ellene - köteles elhagyni a közös lakást (házat) meghatározott időre, ennek megszegése esetén letartóztatás vagy komoly bírság vár rá. Jelentős erőfeszítések árán elérték, hogy a rendőrség, illetve az ügyészség is nagyobb figyelmet szenteljen e „témának”, köz- és ne magánügyként kezelje a nők családon belüli bántalmazását.

Az erőszakoskodó férj tulajdonképpen mintát követ. Minta számára a rideg társadalom,

amely körülveszi, amely nem fizeti meg rendesen munkáját, amely esetleg meg is fosztja munkájától, amely kizsákmányolja, amely elidegeníti, elszegényíti, ellehetetleníti, kirekeszti, perifériára taszítja. Innen már csak egy lépés, hogy családján töltse ki mérgét, mindenekelőtt asszonyán, aki mindig „kéznél van”, aki maga is frusztrált, gyakran intoleráns, ideges.

Látni kell tehát, hogy a családon belüli erőszak is az esetek többségében „társadalmilag motivált”, esetleg „determinált”. Hogy az agressziónak igen gyakran társadalmi, gazdasági (történelmi) okai is vannak. Zavaros időkben, feszült légkörben, egzisztenciálisan labilis korszakban a felgyülemlett problémák befolyásolják az ember egyensúlyát, mozgósítják agresszív készségét. Tehát további társadalmi méretű változásokra is szükség van ahhoz, hogy az agresszió - ezen belül a családi erőszak - mérséklődjék. (Vége)

BARÁTRI OTTÓ