Nógrád Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-17 / 244. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. OKTÓBER 17., KEDD Lenni vagy nem lenni? Fel van adva a lecke a szügyi téeszben is Az elmúlt negyven év Velkovics Mihály számára is embert próbáló volt, ráadásul a kezdetek sem voltak könnyűek. Alapító tagként benne volt az értékelőbizottságban, az akkori gazdák azt mondták neki: - Nem szégyelled magad, te kulákcsemeteként becsülöd a mi vagyonúnkat. Mert a nagyapjának 28 hold földje volt még az ötvenes években, meg két lova és öt tehene. Hetenként megjelentek a rendőrök az úgynevezett kuláklátogatáson és ha például nem volt kiírva a szénapajtára, hogy tilos a dohányzás, akkor megbüntették az öreget ötszáz forintra. Jó iskola volt- Nagy pénz volt az akkor - mondja a most szügyi téesz elnökeként szolgáló Velkovics Mihály és keserűen emlegeti, hogy nem lehetett még a szügyi önkéntes tűzoltóság tagja sem, mert kuláknak tartották őket. A nagyapja kényszerből ment a téeszbe, ő pedig unokaként a családi gazdaságban maradt. A téeszben kezdődő első napra, 1960. január 13-ra jól emlékszik, de még most is azt panaszolja, hogy rá négy évre kiüldözték a falujából, előbb Csesztvére, aztán 65- ben a herencsényi téeszbe került. Keserűen emlegeti a most 64 éves férfi, hogy 1984- ig nem jöhetett vissza a faluba, a saját családja által is létrehozott gazdaságban nem dolgozhatott. Ezt az akkori politikának tulajdonítja, de még mindig azt tartja, hogy ettől eltekintve akkor jobban ment a mezőgazdaság. Már meseként hangzik, de megtörtént, hogy a helyi tanácsról felszóltak a téeszbe, hogy a Velkovics Mihálynak már illene belépni a pártba, mert hogy téeszvezető. Berendelték és többek között azt a kérdést tették fel, hogy miért engedte meg, hogy a lánya templomban esküdjön. Ez a társalgás 1979-ben volt és a lánya még négy évvel előtte esküdött úgy, hogy a polgári esküvő után éjjel elmentek a templomi esküvőt is megtartani. Alig vették fel a párt soraiba, arra hivatkozva, hogy mi az, hogy negyvenéves korára jött meg az esze. Egyébként az 1960-as kezdés után a szügyi szövetkezet jó iskolának bizonyult az akkor fiatal Velkovics Mihály számára, mert itt elvégezhetett egy alapfokú könyvelői tanfolyamot, amelyre aztán az egész élete alapozódott. Az akkori 250 tag 27 forintot kapott munkaegységenként. Mikor Herencsénybe helyezték, ott 14 forint volt még a munkaegység és siker volt, mikor a következő évben ez 24 forintra emelkedett. Igaz a következő-évek is kemény munkával teltek el a földdel dolgozók számára is. A herencsényi téesz 1970-ben egyesült a cserhátsurányival és ez még több munkát jelentett. 1973-ban lehetőség lett volna visszakerülni Szügybe, de az akkori vezetés nem fogadta, így került Velkovics Mihály a Teszövhöz. Az itt töltött három év alatt megismerhette a gyarmati térséghez tartozó szövetkezetek életét, gondjait, aztán, hogy megyei szervezetté varázsolták a Teszövöt, Szandára került főkönyvelőnek a téeszbe. Itt rövid időn belül elnöknek választották és ezt a tisztséget 1984-ig töltötte be. Akkor belekötöttek, mondván, hogy a szandai szövetkezet eredményei nem az elvárások szerint alakulnak. Velkovics Mihály visszautasította a szerinte nem valós állításokat, akkor aztán vizsgálatot indítottak ellene. A nyakára zúdították az akkor létező összes szervet, akik aztán egy vádiratot szerkesztettek ellene. Azt mondták neki, hogy akármit is mond, neki nincs igaza. Nem volt ezután miről tárgyalni és így került 84 szeptemberébe- ne főkönyvelő-helyettesnek Szügybe, ahol akkor Cserháti Zoltán volt az elnök. 1988- ban kölcsön adták két évre Magyarnándorba, az ottani té- eszelnök, Kozics Ferenc kérésére, hogy segítsen, mert Knrczvaj István főkönyvelő nyugdíjba ment. De ebből lett a baj, mert a két év után nem akarták visszavenni.- Akkor, 1990-ben elnökválasztás volt és az emberek rábeszéltek, hogy induljak én is, de alulmaradtam és az új elnök nem szívesen fogadott. Még a munkaügyi döntőbizottságot is megjártam, amely aztán a szerződésem alapján visszahelyezett szügyi állásomba - emlékezik gondterhelten az őszülő ember. Nem állnak rosszul A történet ezután egy sikeresebb korszakról szól. A kilencvenes évek elején a szügyi szövetkezetét sem kerülték el a változások. Az akkori elnök, Gaál György lebetegedett és az 1992 évi közgyűlésen Velkovics Mihályt a tagság kinevezte ügyvezetőnek. Le kellett vezényelnie az egész rendszerváltás utáni átalakulást, a szétválást, amely után a ‘92 decemberi átalakulási közgyűlés elnökké választotta. Azóta vezeti a közös gazdaságot, amely 1500 hektár szántón, 320 hektár gyepen és 470 hektár erdőn gazdálkodik, amelyet a földtulajdonosoktól bérelnek. Az agronómiát Bagyinszki Pál' főagronómus és Kárdási László növénytermesztés-vezető irányítja. Alig élték túl a közelmúlt aszályos éveit, amelyek nem sok eredményt hoztak. Jelenleg egyetlen reménységük a 430 darab tejelő szarvasmarhából álló tehenészet, amelyet a tapasztalt szakembernek számító Leskó Mihály főállattenyésztő vezet. A telepet állatostól 1996-ban vásárolták a magyarnándori állami gazdaság felszámolásából és összesen 45 milliót adtak a telepért, az állományért, gépekért és a takarmánykészletért. Most a tehenek és a szaporulat képezi az állattenyésztést. A mezőgazdaságban dolgozók számára sokszor felvetődik, hogyan tovább és így van ezzel Velkovics Mihály is. Főleg a mai időkben, amikor a kormányzat a kolhoz típusú szövetkezés helyett az egyéni gazdaságokra alapozott termékpályás szövetkezést támogatja.- Fel van adva a lecke, mit is tegyünk, mert meg kell élni és ráadásul negyven éve más út nem lehetett, mint a téesz. Mellette finanszírozási problémákkal küzdünk, nem segítenek a bankok, nem hajlandók hitelezni, mert túl nagy kockázatnak tartják a mező- gazdaság hitelezését - magyarázza Velkovics Mihály a dolgok állását. Ugyanakkor büszkeséggel a hangjában mondja, hogy a szügyi téesz gazdaságilag nem áll rosszul, ezt bizonyítja, hogy a 92-es átalakulás óta két és félszeresére növelték a közös vagyont, annak ellenére, hogy az elmúlt évek időjárása nem kedvezett igazán a mezőgazdaságnak. Az aszály miatt alig sikerült megtermelni a takarmányszükségletüket és az ipari növények nem jól fizettek. Most a szövetkezeti törvény állítja nagy választás elé a még talpon álló téeszeket, amelyeknek a kívülállók vagyoni részét ki kellene adni. Ha ezen nem változtatnak, akkor ez olyan ár lesz, hogy ezt egy szövetkezet se tudja megfizetni és tönkremegy benne.- Ha a tervezett 180 napon belül ki kell fizetni a kívülállók részét, akkor a bankok egyből felmondják a szerződést és jöhet is a felszámolás - mondja Velkovics Mihály gondterhelten. Ezt végképp nem akarnák, mert az elmúlt nyolc évben azért küszködtek, hogy egyben maradjon ez a gazdaság. Még fejlesztettek is, de olyan áron, hogy a munkabéreket a minimális szinten tartották. Abban a reményben volt minden itt dolgozó, hogy hosszú távon lesz munkahelye, megélhetése és ezért hajlandók voltak az emberek kisebb bérért is dolgozni.- Most nagyon meg kell gondolni, hogy miként lépünk tovább. Előkészületben van, hogy a szövetkezet átalakul kft.-vé - magyarázza az elnök a helyzetet. A munkahelyi közösségi gyűléseket megtartották, ahol ismertették a stratégiát, hogy mit is jelent az átalakulás. A mai politika óhaja, hogy megszűnjön a kolhozista rendszer, ahol egy tag, egy szavazat elve érvényesült. Ha átalakulnak az üzletrészek részvényekké és a nagyobb üzletrészarányokkal rendelkezők erősebb szavazattal fognak bírni. Azokkal a tulajdonosokkal, akik nem akarnak a kft. tagjai lenni, most még a jelenlegi törvények értelmében tudnak megegyezni a vagyon megvásárlását illetően. A mintegy ötszáz földtulajdonost ez nem érinti, csak a vagyontulajdonosokat. Ezek száma 314 fő. Parasztnak születni kell A szügyi téesznek most 203 tagja van, ebből 31 fő az aktív, aki dolgozik a szövetkezetben. A többi nyugdíjas, vagy itthagyta a téeszt. Kívülállóból 111-et tartanak nyilván, akik örökösök, vagy leszármazottak.- 1992-ben, mintegy 88 millió forint vagyont osztottunk szét és azóta nem csökkent, sőt növekedett a vagyon, a nehézségek ellenére - mondja elégtétellel a hangjában Velkovics Mihály. Azt mondja, hogy mindent megtesznek azért, hogy ne hurcolják szét bagóért a vagyonukat, mint más téeszek esetében ez megtörtént. Ha nem tudnak talpon maradni, nem marad semmi a falunak és a hitelezőknek, de nem sok jut a felszámolásban résztvevőknek sem. Remélik, hogy a józan ész alapján módosítják a szövetkezeti törvényt, mert ha nem, akkor tönkremegy a szügyi szövetkezet is. Azt emlegeti, hogy kivesztek a régi parasztemberek, és azok, akik nem parasztnak születtek soha nem fognak jól gazdálkodni. Személy szerint nem lett vagyonos ember, hogy téeszvezetőként szolgált és a Balassagyarmaton élő fia is látástól vakulásig dolgozik évek óta a teheneit ellátva, mint az ősei. Velkovics Mihály úgy véli, hogy egyelőre az emberek menekülnek a mezőgazdaságból, ahol jelenleg nehéz megélni. A földből élők most az eszükön, a tapasztalataikon és az ősök által is nehezen művelt földjeiken kívül másra nem nagyon számíthatnak, mert a politika nem igazán kedvez nekik, az is keresi a jövő útjait. SZABÓ ENDRE az emberiesség erejével tegyük jobbá a rászorulók életét!” Az ENSZ két évtizede, október első napját az idősek napjává nyilvánította. Az év ezen időszakában több figyelemmel fordulnak e korosztály felé. Ennek jegyében a megye több szervezete, intézménye rendezvényeinek középpontjába állította az idősek életének bemutatását. Műsorokat, kiállításokat, önmegvalósító és azt bemutató lehetőségeket teremtettek számukra. Sajnos vannak olyan idősek is, akik magányosak, segítségre szorulnak, s azért is nagyon hálásak, ha meghallgatják őket, beszélgetnek velük. E humánus munkát vállalják a Vöröskereszt megyei és helyi szervezetei. A közeli napokban az idősek napja alkalmából a Vörös- kereszt önkéntesei meglátogatták, köszöntötték az idős vöröskeresztes tagjaikat, a környezetükben egyedül élő idős embereket és a Gála Hungária Tejipari Rt. adományával, tejtermékekkel kedveskedtek. Az idős emberek örömmel fogadták, hálásan köszönték, hogy figyelnek rájuk, öreg napjaikban sem felejtik el őket. Köszönet a Vöröskereszt megyei és Salgótarján városi szervezeteinek, önkénteseinek, akik gondozzák, segítik az idős embereket. _________________________FAZEKAS NEUNOA Vö röskereszt-alapszervezet szervezőtitkára Salgótarján szervezőtitkára „Köszönöm nektek fiúk...” Október 7-én Mátra- szelén millenniumot ünnepeltünk. Az egész napos rendezvény színes programokkal zajlott a falusiak nagy örömére. Délután került sor a GM 75 zenekar megalakulásának 25. évfordulójára tartott emlékkoncertre. Mi negyvenesek még jól emlékszünk az együttesre, felidéztük fiatalságunkat, a nagy GM-bulikat. A környékbeli fiatalok között nagy rajongótáborral büszkélkedhetett ez a zenekar. Ahol ők játszottak, csapatokba verődve mentünk a bálba, hazafelé gyalog jöttünk éjszakánként Mátranovákról, Bárnából - nem számított esik-e vagy havazik. A bulikban szerelmek szövődtek, soknak házasság lett a vége. És most újra játszottak és emlékeztek ők is... Egy szelei zenész társukra, Páldi Zoltánra, Öcsire, aki már nem játszhatott velük. Ő volt a GM oszlopos tagja, basszus- gitárosa, énekese, és sok saját számuk szerzője. Mikor felhangzott a „Melinda...”, (ezt is ő szerezte, sláger lett azóta), sírt a falu apraja, nagyja. Akkor a meghatódottság- tól nem tudtam, hát így köszönöm meg nektek fiúk ezt a felejthetetlen délutánt és a gyönyörű megemlékezést Öcsiről, aki a bátyám volt. _______________ GYENES LAJOSNÉ M átraszele Salgótarjánból Madridba A Salgótarjánban élő Erdei Sándor, Ferenczy Noé- mi-dljas szobrászművész, üvegtervezőt az a megtiszteltetés érte, hogy kortárs magyar üvegkiállítást rendezhet Madrid üvegművészeti múzeumában. A tizenkét magyar üvegművész alkotásaiból rendezett tárlaton Erdei Sándor, Janó 843” című öntött üvegszobra is látható. Az október 17-én, kedden nyíló kiállításon Varga KolitarPál Magyarország spanyol nagykövete és Pablo Zuniga Abnzo, a spanyol főváros polgármestere mond megnyitóbeszédet. A magyar üvegművészek tárlata október 28-ig lesz megtekinthető Madridban. Szlovák nemzetiség - hogyan tovább? Aligha volt már ilyen: Magyarországon élő nemzetiség aligha próbálkozott még azzal, amit a szlovákok vittek végbe a hét végén...- Sokat beszélgetünk - és beszélgettünk már - a hazai szlovákságról - válaszol ki nem mondott kérdésemre Egyedné Baránek Ruzsenka - csakhogy mindahányszor a múltunkkal, legjobb esetben is a jelenünkkel vagyunk elfoglalva, s még egyetlen alkalommal sem volt terítéken a nemzetiség jövője. Márpedig a jövőkép legalább olyan fontos, mint a múlt, különösen ma, amikor Európába készülünk. Nemcsak határon innen, hanem azon túl is. A Magyarországi Szlovákok Szövetségének Salgótarján-Bu- dapest közt ingázó elnök asszonya összeírta hát munkatársaival a hazai szlovákság hatvan kiemelkedőbb képviselőjét. Értelmiségiek, egyetemi tanárok, általános és középiskolában tanító pedagógusok, tudósok és kutatók neve került egymás alá ezen a listán, meg olyan társadalmi vezetőké, akik eddig is sokat tettek - akár csak szűk pátriájukban is - az övéikért. Egy másik papírra más nevek kerültek. Azok nevei, akik egy idevágó konferencia lehetséges előadóiként kerülhetnek számításba. Az adott szakterület magyar és szlovák nyelvű ismerői voltak ők, majd kéttucatnyiam akár a szomszédos Szlovákiából is. Hasznos egyeztetések következtek ezután, s tizenöt előadó ígéretét maguk mögött tudva kitűzhették a konferencia időpontját, kiküldhették a hatvan meghívót. így is cselekedtek.- Nem vártuk, mert nem is várhattuk a rendezvénytől a jövőt kutató kérdéseink megválaszolását. Ennek feladata ugyanis ránk vár. Senki másra. Az előadókat arra kérhettük csak fel, hogy valamiféle gondolatébresztőket mondjanak, amiket épp a speciálisan összeválogatott csapat révén elemeikre bonthatunk, továbbgondolhatunk, végezetül pedig valóban felépíthetjük belőlük a jövőnket. Gyivicsán Anna, a budapesti ELTE-ről, Sipiczky Mátyás a debreceni KLTE-ről, Stefan Markus nagykövet, Miloslav Kusy Pozsonyból - olvasom az előadók névsorát. Tudós emberek, társadalomkutatók, vezetők. Egyetlen politikust sem látok azonban köztük.- Nem is akartuk, hogy legyen. Mert a kormányok, ha válthatják is egymást, a mi jövőnk független kell, hogy legyen tőlük. Hiszem, immáron a konferencia után is hiszem, hogy így van rendjén. A kétnapos békéscsabai rendezvény előadásainak mindegyikét aligha vállalhatja föl ismertetni az újságíró. Nem hallgathatja el azonban azt a szükségszerűen fölmerült véleményt (S. M.), miszerint a tudományos élet előrehaladtával az angol nyelv lépett előtérbe, s ma már a szlovákot szépen beszélő természettudós is angolul cserél eszmét anyaországbeli kollégájával, egész egyszerűen azért, mert szlovákul nem, csak angolul ismeri a szakkifejezéseket. Szarka Lászlótól, a Magyar Tudományos Akadémia kutatójától kritikus elemzést kaptak a szlovákok, de valóban építő javaslatokat is. Ha ezeknek csak töredékét megszívlelik, már akkor is sokat léphetnek előre. Erőösszevonást sürgetnek ezek, a szlovák történelemnek szlovák nyelvű oktatását a szlovák iskolákban, s az anyaországgal kiépített kapcsolatok megerősítését, megsokszorozását minden elképzelhető területen. „Szlovákok, szlovák nemzetiség - hogyan tovább?” A konferencia címében feladott kérdés ma még megválaszolatlan. Ma még! És ez nem baj. Ma még, ám adja Isten, hogy 2-3 év múltán már ne legyen az! ___________HUBAI GRUBER MIKLÓ» P áldi Zoltán már csak az emlékekben él
