Nógrád Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-30 / 230. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2000. SZEPTEMBER 30. | színházi estéh „Szentkirály szólongatása” Ez a cím is Sík Sándor egyetemi tanártól, piarista szerze­testől, huszadik századi kiváló költőtől származik, csak éppen egy versének éléről. Azért kerülhet az „István ki­rály” című dráma előadását méltató cikk fölé is, mert lé­nyegében e színpadi műben sincs másról szó. A szerző - 1933- ban kelt darabjában - csaknem egy évezred távlatából idézi meg az államalapító karizmatikus személyiségét, aki életének mint­egy végső óráiban számot vet önmagával, munkásságával s gon­doskodni kíván utódjáról. S mindeközben vívódásai, gondolatai, cselekedetei, döntései számos erkölcsi tanulsággal szolgálnak... Sík Sándor drámája egyetlen napon - 1038. augusztus 14-én - játszódik a székesfehérvári királyi palotában. A mű alcíme, „Az utol­só óra” arra utal, hogy elérkezett az a történelmi pillanat, amikor István nem vár tovább utódjának kijelölésével. Fiát, Imre királyfit, akit a trónra szánt, eltemette s nem tudja kire bízza az országot, a népet, az eladdig kemény kéz­zel megalapozott államrendet. Nincs sok választása: Orseolo Pé­ter, a művelt, keresztény velencei herceg (a különleges hangú O. Szabó István Jászai-dí- jas színművész alakít­ja) és a másik uno- kaöccs, a szilaj, pogány életmódú Vazul (Kört- vélyessy Zsolt játssza) jön egyáltalán számí­tásba. Péter ellen az szól, hogy nem sok kö­ze van a magyarokhoz, a fékezhetetlennek tet­sző Vazul pedig életel­vei, a keresztény hittel össze nem egyeztethe­tő magatartása miatt kérdőjelezhető meg. István azonban mégis­csak inkább őt szeretné utódjaként látni, hi­szen ő közvetlenül Ár­pád-házi leszármazott, a magyarok többsége is szívesebben felsora­kozna mögéje, s ezáltal jobban képviselhetné a nemzeti egység gondo­latát. A kiszemelt azon­ban nehezen áll kötél­nek, ivásba fojtja vívó­dását - miközben hívei merényletet kísérelnek meg István ellen - Péter pedig cselszövésre adja a fejét császári támogatás reményében, s hogy biztos legyen a dolgában, ellenfelét, Vazult meg is vakíttat­ja. Mindez kettős csalódást okoz a királynak és arra készteti, hogy Nagyboldogasszony ünnepén Máriának ajánlja fel koronáját, or­szágát... A darabot a magyar színházi kultúra úgymond klasszikus ér­tékeinek megmentése, népszerű­sítése érdekében - Udvaros Béla rendezői irányításával - végzett mintegy megszállottan küldeté- ses tevékenységéről, igényes pro­dukcióiról Salgótarjánban is is­mert budapesti Evangélium Szín­ház mutatta be a József Attila Orseolo Péter herceg (0. Szabó István) behódol István király­nak (Bitskey Tibor) ■ Művelődési Központ színpadán. Ez volt az idei színházi évad első előadása. Sose rosszabb nyi­tányt! Jó néhány néző - e sorok írójá­val egyetemben - azonban egy hónappal ezelőtt, az augusztus 20-i programok keretében tanú­ja volt a kassai Thália Színház vendégszereplésének és ezáltal Ratkó József „Segítsd a királyt!” című drámája bemutatásának is, és így akaraüanul is összeve­tésre kényszerült a két darab és a két előadás között. Annyiban még kronológiailag is passzolt a dolog, hogy az zömmel Imre herceg halála körüli időben ját­szódik, tehát hét évvel előbb, mint Sík darabja. Az viszont már valamelyest „összekuszál­ta” a szálakat, hogy Ratkó Ist­vánja fiatalabban is jóval meg- törtebb, fáradtabb, bizonytala­nabb uralkodó, mint amilyen­nek most láttunk. Bitskey Ti­bor - Kossuth- és Jászai-díjas érdemes művész - ugyanis a maga utánozhatatlanul szép orgánumán szólaltatja meg, kelti életre első kirá­lyunkat, de azt nem tudja - vagy nem is akarja - elhitetni a kö­zönséggel, hogy halálközeli állapotban kényszerül utódvá­lasztásra. Energikus, határozott uralkodó benyomását kelti, aki- ha konzultál is em­bereivel - maga dönt a jövőről. Az ember szí­vesebben képzeli ilyen méltóságteljesen erélyesnek - még öre­gen is - Istvánt, sem­mint olyan „magába zuhantnak”, már-már kétségbeesettnek mint Ratkónál, noha az idő tájt volt friss a gyásza fia váratlan ha­lála miatt. Alapvetően- s már-már megma­gyarázhatatlanul más karakter a két da­rabban Gizella király­né. Amíg amott férje ellen lázadó, a magya­______■ rókát lenéző, sebzett v adként, szinte önálló hatalmi pólusként jelenik meg, emitt - Borbáth Otília kulturált megformálásában - kötelesség- tudó, ártatlan asszony képében jelenik meg, aki Imre elvesztése miatti bánatában a kolostorba vonulását fontolgatja. De félreértés ne essék: semmi rossz nincs ebben a sajátos hely­zetben, hogy gyorsan egymás után két Istvánt is láthattunk. Sőt: a különbözőségek arra jók, hogy ki-ki magában olyan árnyalt képet alakítson ki az államalapí­tóról, amilyen neki tetszik. Hi­szen egy évezred távlatából ki tudhatja, hogy milyen ember, mi­lyen személyiség is volt valójá­ban? Csak az az egy biztos, hogy életműve kitűnően sikerült fun­damentumnak bizonyult a ma­gyarság fennmaradásához. Az is érdekes, hogy Sík Sán­dornál milyen nagy hangsúlyt kap Gyöngy, a Vazult mindenben követő, ezért a királyi udvart gyű­lölő felesége alakja. Annál is in­kább, mert ebben az előadásban sajátos élmény volt látni a finom, érzékeny hölgyek megformálása után Antal Anettát e vadóc, min­denre elszánt nőszemély, a radi­kális lázadó szerepében. Az ő kosztümé - csakúgy mint a többi­eké - nem egyszerűen korhű, ha­nem a megformált egyéniségre szabott is. Ez - az egyszerű, de ki­fejező, a gondolatoknak aláren­delt díszlettel együtt - Húros An­na Mária munkáját dicséri. CSONGRÁDY BÉLA Zenei világnap Ünnepi hangversenyek Az államalapítás 1000 éves év­fordulója és a zenei világnap tisz­teletére október 1-jén, vasárnap 19 órakor Salgótarjánban, a Jó­zsef Attila Művelődési Központ színháztermében tartanak ünne­pi koncertet. Köszöntőt mond: Puszta Béla polgármester. Közre­működik: a salgótarjáni szimfo­nikus zenekar, Szelecsényi Nor­bert zongoraművész, a Liszt Fe­renc kamarakórus (karigazgató: Gúthy Éva), vezényel: Torják Vil­mos. A Kodály Zoltán Általános Is­kola október 2-án, hétfőn 11 óra­kor az intézmény tornatermében tart világnapi rendezvényt. Ven­dégművész: Kukely Júlia, Liszt­díjas operaénekes. Közreműköd­nek: Gúthy Éva (zongora), Torják Vilmosáé(zongora), a Ko­dály Zoltán Általános Iskola nagykórusa és kicsinyek kórusa. Vezényel: Kaposi Ida, Valecsikné Tamás Zsuzsa. A Balassi Bálint Megyei Könyvtárban október 2-án, hét­főn 16 órától rendeznek világna­pi hangversenyt az emeleti csar­nokban. Köszöntőt mond Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Közgyű­lés elnöke, országgyűlési képvi­selő. A műsorban közreműködik az Arany János Általános Iskola kórusa, a Bolyai János Gimnázi­um kórusa, a Kodály Zoltán Álta­lános Iskola nagykórusa, a Liszt Ferenc kamarakórus, a Madách Mozi és valóság, mozi és po­litika kezd egyre inkább össze­gabalyodni az Egyesült Álla­mokban - nyilvánvalóan az el­nökválasztási kampánynak kö­szönhetően. Meghallgatásra idézték a szenátusba a nagy ho­llywoodi stúdiók első embereit, de szinte gyanúsítottként vallat­ták őket a politikusok. Bűnük­ként a gyerekek lelkének tuda­tos sértését rótták fel. Az elmúlt hetekben mindkét elnökjelölt kampányában központi témává lett, hogy a filmek nem csekély része erőszakot áraszt, a sztárok szájába adott szöveg mocskos Imre Gimnázium kórusa, a peda­góguskórus, Oláh Zsolt ének és a Váczi Gyula Zeneiskola rézfúvós- együttese. * A balassagyarmati Rózsavöl­gyi Márk Művészeti Iskola októ­ber 2-án, hétfőn 18.30 órától tart­ja a zenei világnapi ünnepi hang­versenyét. Köszöntőt mond Herczeg Hajnalka, Balassagyar­mat város alpolgármestere. Mű­sorvezető Ember Csaba és Csábi István. A műsorban fellép: a ba­lassagyarmati dalegylet Ember Csaba vezényletével, Csábi Ist­ván (próza), a Balassi Bálint Gimnázium és a balassagyarmati dalegylet egyesített kara, Pemeczky Zsolt (orgona), vezé­nyel: Mátyás Levente és Ember Csaba, Dohai Szabolcs (hegedű), Markóné Dikasz Gabriella (zon­gora), Balassagyarmati Kamara- együttes, Kanyó András (fuvola), Réti Emőke (gordonka), Baranyi Klára (hegedű), Pemeczky Zsolt (zongora), Fogarasi Béla (gitár), Lengyel Judit (szoprán), a balas­sagyarmati rézfúvóskvintett: Tóth Miklós (trombita), ifj. Em­ber Péter (trombita), Gyimesi László (harsona), Rampasck Ta­más (bariton), Veres István (tu­ba). A Rózsavölgyi galériában a diákok diósjenői alkotótáborban készült munkái láthatók. Művé­szeti vezető: Pénzes Géza. és most mindennek véget kelle­ne már vetni. A téma azáltal szé­lesedett, hogy rájöttek: a csak nagykorúak számára engedélye­zett filmeket valójában olyan reklámkampányok kísérik, amelyeknek fiatalkorúak a cél­közönségük. A sajtó azt is kide­rítette, hogy a stúdiók rendsze­resen tíz év körüliekkel tesztelik le előzetesen a piacra dobott ke­mény filmek várható hatását. A szenátusi meg-, vagy inkább ki­hallgatás eredménye végül is az, hogy Hollywood megígérte: visszafogja magát. Rímbe „faragott” gondolatok „Nekünk kell Gerelyes!” Az alábbiak gondolattöredékek, amelyek a salgótar­jáni irodalmi kávéház névadó ünnepségén, a Balassi könyvtárban fogalmazódtak meg. Sok minden megfor­dul ugyanis az ember fejében egy ilyen szép, tartalmas összejövetelen, miközben hallgatja a Gerelyes Endrére emlékezőket, és nézi az arcokat, a fiatalokét és a kevés­bé fiatcdokä, s őszinte elismerését fejezi ki magában az ötletgazdának, a szervezőknek és a közreműködőknek. Majd azt látja, hogy a résztvevők a műsor után elindul­nak, hogy megtekintsék a Gerelyesről szóló kiállítást. Van, aki őszinte tiszteletből, van aki kíváncsiságból, s van, aki csak illemből. Szinte hömpölyög a tömeg, súlya van az emberforgatagnak. Ellesett párbeszédek, mondatok, megjegyzések: - Jó volt a műsor. - És a méltatások is jók voltak. Tartalma­sak, színesek. - Gerelyesről szóltak, Bandiról... - Róla, valamennyi... - Újra felfedezték őt. - Fel, de még mindig nincs egészen a helyén. - A műkkor emléktábla-avatás Pál)alván, most meg ez a kávéház. - Pedig már majd­hogynem elfeledték. - így igaz. - Most újra él. - Újra - Hát ennyire kék Gerelyes? Látva a megjelenteket, az érdeklődést, a figyelő, ho­mályos tekinteteket (közöttük a vök osztály- és sporttár- sákA), s szem előtt tartva a kezdeményezés értékeit és a résztvevők nagy számát, a válasz esek egy lehet. Az, hogy: ennyire! Nekünk ennyire kell Gerelyes Endre! Hiszen ki más emlékezne, ki más ápolná a 38 éve­sen elhunyt író emlékét - városunk kultúrájának, törté­nelmének egy fontos személyiségét - ha nem mi, akik ik maradtunk, akik túlékiik őt. Nem szabad hagyni, hogy ebben az oly sok területen értékét vesztett vilá­gunkban, ekűnjön a helyi kultúra emlékeivel együtt. Csak így lehetséges, hogy városunk ne csupán lakóhely legyen, hanem igazi város, amelyben a kultúrának - benne Gerelyes Endrének és munkássága értékeinek - megvan a maga szerepe, funkciója _______bozó gyula B artók mesterfokon Moszkvában- Tízéves koromban, amikor ötödikbe jártam, írtam első ver­semet. Nagyon gyerekes volt. Zsuzsi babámról szólt. Szerettem könyvet olvasni, főleg a meséket és a regényeket. Belső kényszer késztetett a versírásra. A mai na­pig sem mindig mutatom meg másoknak, amit írtam. Ez való­színűleg összefügg zárkózott ter­mészetemmel, ami nem jelent bizalmatlanságot. Ez a jellemvo­násom határozza meg egész egyéniségemet. Otthon gyereke­im sem tudják, hol vannak az összegyűjtött, papíron rögzített gondolataim - mondja Dénes Jánosné, Baranyai Katalin rímfa­ragó, aki a karancssági polgár- mesteri hivatalban igazgatási elő­adóként dolgozik és Ságúj- faluban lakik. Következetesen rímfaragónak nevezi magát. A magával hozott dossziéban és a kezében tartott vonalas füzetben mintegy száz­húsz vers sorakozik egymás mellett, egymás után. A faluszé­pítő és művelődési egyesület ki­adványában, a ságújfalui községi kalendáriumban már több verse megjelent. Ugyancsak napvilágot látott már verse a szécsényi iro­dalmi lapban, a „Lant”-ban.- A nagyközönség előtt még nem léptem fel, így hát nem is­mernek. Nem is hiányzik, mert ilyesmire pillanatnyilag nincs le­hetőségem.- Mivel foglalkoznak rímbe foglalt gondolatai?- A nagyvilág gondjait, úgy, ahogy szeretném, nem tudom megjeleníteni, ezért magamból indulok ki, napi dolgokkal fog­lalkozom. Egyébként sincs te­matikai megkötöttségem. Arra törekszem, hogy úgy meg tud­jam írni a témát, ahogyan érzem. Rövid, egyszerű és nem bonyo­lult mondatok közreadására vál­lalkozom.- Melyik költő áll önhöz a leg­közelebb?- Ady Endre. Petőfi Sándort is szeretem. Toldalagi Pál istenes költeményei találkoznak az én gondolataimmal. Melankolikus- sága, szókimondása azonos hul­lámhosszon van az enyémmel. Sokat köszönhetek Laczkó Ist­ván tanár úrnak, aki a salgótarjá­ni Táncsics Mihály Szakközépis­kolában tanított engem magyar­ra és történelemre. Megnézte verseimet és arra biztatott, hogy egyszerűen mély és tartalmas gondolatokat keressek, adjak közre, ami igazi érték.- Sok, vagy kevés verset írt?- Keveset. Hosszú ideig érle­lem magamban, aztán papírra vetem a súlyos, keserű, netán nyomasztó gondolataimat. Utó­lag egyiket sem javítom, mert szerintem akkor elveszti eredeti­ségét. Főként akkor írok, amikor már lefekszenek a gyerekek, úgy éjfél körül. Ilyenkor érzem azt a belső kényszert, hogy le kell ír­nom, ki kell írnom magamból a gondolataimat. Az időszakonként megjelenő „Ság-újság”, a karancssági a pol­gármesteri hivatal időszakos lap­jának kiadója Gréczi-Zsoldos Miklós polgánnester, azzal a ké­réssel fordult Dénes János- néhoz, hogy ez év augusztus 20- i ünnepi lapszámának első olda­lán közölhesse „Király és ke­reszt” című versét.- Nem gondolt még versei ki­adására?- De igen, gondoltam arra, hogy házilagos kivitelezésben megpróbálom kiadni alkotásai­mat. A kivitelezés módszerét nem ismerem, úgy tudom nem egyszerű dologról van szó.- Szokta mondani verseit?- A saját magam által írt verse­ket nem tudom megfelelően tol­mácsolni. Amikor más mondja, sokkal jobban érzem, hogy az én gondolataimat tolmácsolja. V. K. Halálának ötvenötödik évfor­dulóján Bartók Bélára emlékeztek a moszkvai zeneakadémia, a Csajkovszkij konzervatórium egyik kistermében. Mintegy het- ven-nyolcvan ember körében, meghitt, családias hangulatban. A „Konzervatóriumi szerdák” nevű estek a zenei szalon rendezésé­ben ötödik éve rendszeresen egé­szítik ki az akadémiai programot. Most először fordult elő, hogy magyar zenésznek szentelték az estét, amely a házimuzsikálások hangulatát idézte föl, sokakban még bensőségesebbé téve a meg­emlékezést. Tatjana Gutkova ze­netörténész érezhető szeretettel elevenítette föl Bartók Béla életé­nek és művészi pályájának egy- egy nevezetes fordulóját. A mű­sort a kamaraművek uralták a Bartókot mesterfokon ismerő orosz előadók tolmácsolásában. Az est sikeréből társrendezőként a moszkvai magyar nagykövetség és a kulturális tudományos és tá­jékoztatási központ is lövette ré­szét. Keskeny Ernő nagykövet és Szilánk Bertalan tanácsos, a kul­turális központ igazgatója pedig már a folytatásról is szót ejthetett. A házigazdák a következő ma­gyar estet az Oroszországban is rendkívül népszerű Liszt Ferenc­nek kívánják szentelni, annál is inkább, mert jövőre lesz születé­sének 190. évfordulója. Gyöngy, Vazul felesége (Antal Anetta) „harci díszben" ____fotó; p. TÓTH LÁSZLÓ M ozi és valóság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom