Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-12 / 188. szám
8. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MOZAIK 2000. AUGUSZTUS 12., SZOMBAT „Keltaközi”- fesztivál Franciaországban Több tízezer érdeklődőt vonzott a minap a bretagne-i Lorient- ban a Kelta Nemzetek Nagy Parádéja, a harmincadszor megrendezett kelta-fesztivál látványos indító felvonulása. Zenészek, táncosok ezrei vonultak az utcán, önfeledt hangulatot teremtve a duda- és dobszótól hangos városban, amely a világ minden táján élő kelta eredetű közösség képviselőit látja vendégül ezekben a napokban. A bretonokhoz (a franciaországi keltákhoz) írországi, skóciai, walesi, Man-szigeti, com- walli, galíciai és asztúriai „rokonaik” csatlakoztak - idén az Egyesült Államokba, Új-Zéland- ra, Mexikóba és Argentínába elszármazott közösségek tagjaival együtt. A „keltaközi” rendezvény a legnagyobb franciaországi fesztivál a vendégek számát tekintve: ezúttal mintegy félmillió embert várnak Lorient-ba, ami gyógyírt jelent a bretagne-i partokat tavaly decemberben ért súlyos olajszennyezés miatt elszenvedett károkért. Kevesek által érzékelt kisebb incidens zavarta meg az ünneplést: a város egyik éttermét néhány órára ki kellett üríteni egy vaklármának bizonyult pokolgépriasztás miatt. Á telefonos fenyegetés nyomán megtalált nejlonzacskóban csak újságok és egy mobiltelefon lapult. A kelta kulturális identitást hirdető megmozdulásnak politikai felhangot szolgáltattak a bretag- ne-i függetlenség, illetve autonómia hívei: száznál valamivel kevesebb aktivistájuk tüntetett Lorient-ban a breton „politikai foglyok” szabadon bocsátását követelve. Terrorakciókkal összefüggésben gyanúsított mozgalmárok, szám szerint kilenc ember elengedését sürgetik. Egy könyv: a „Mély Torok nyomában” Ki volt az 1972-es Watergate-botrány kulcsszereplője? A The New York Times könyvszemle-melléklete Michael Oreskes ismertetőjét közölte Leonard Garment új könyvéről, amelyben a szerző azt a véleményét hangoztatja, hogy „Mély Torok”, a Watergate-botrány mindmáig ismeretlen kulcs- szereplője John Sears volt. A XX. század legnagyobb amerikai politikai botránya, amely az 1972-es elnökválasztásra való felkészülés során a washingtoni Watergate-házban levő demokrata párti választási központba történt betörés lelepleződésével robbant ki, és amely végül Richard Nixon elnök 1974-es lemondásához vezetett, a The Washington Post két újságírójának értesülései nyomán duzzadt hatalmasra. Egyiküknek, Bob Woodward- nak felbecsülhetetlen értékű titkos forrása volt, aki időnként iránymutatást adott neki a további nyomozáshoz. A „Mély Torok” azóta is ismeretlen, talán csak négyen tudják, ki is volt ő: maga „Mély Torok”, Woodward, Carl Bernstein, Woodward Washington Post- beli társa, valamint szerkesztőjük, Benjamin Bradlee (de neki is csak Nixon távozása után mondta meg a két fiatal újságíró.) A most megjelent könyv szerzője, Garment annak idején Nixon alatt a Fehér Házában szolgált a végső időkig és John Dean tanácsadó utódaként sikertelenül igyekezett menteni az elnököt az elkerülhetetlen bukástól. A botrány idején nem volt módja a „Mély Torok” kilétét kutatnia, a vég bekövetkezte után pedig visszatért a privát joggyakorlathoz, és bő két évtizeden át nem foglalkozott a kérdéssel. Amikor aztán elkezdett dolgozni (1997- ben „Őrült iram” címen megjelent) emlékiratain, feléledt benne a vadászösztön. Könyve most látott napvilágot, címe: „Mély Torok nyomában”, alcíme pedig korunk legnagyobb politikai rejtélyeként aposztrofálja a témát. E könyvben Garment arra a következtetésre jut, hogy a titokzatos forrás John Sears volt. A Watergate-botrány idején harmincas éveinek elején járó fiatalember, aki keményen dolgozott Nixon választási kampányában, de aztán nem jutott a szerinte saját érdemeivel összhangban álló fehér házi befolyáshoz. Watergate után viszont a republikánusok egyik prominens politikai stratégája lett. Pro és kontra vélemények IX. Pius boldoggá avatásáról Edward Cassidy kúriai bíboros, a zsidósággal való vallási kapcsolatok pápai bizottságának elnöke szerint IX. Pius pápa (1846-1878) küszöbön álló boldoggá avatása nem lehet akadálya a katolikus-zsidó kapcsolatok fejlesztésének. A bíboros - bírálatokra reagálva - hangsúlyozta: nem hiszi, hogy a véleménykülönbségek akadályozhatnák e további viszony javítását. Cassidy, aki a keresztények egysége pápai tanácsának is elnöke, a Kathpress hírügynökségnek nyilatkozva kifejtette, hogy a kapcsolatok jelentős javulása ellenére mindig felmerülhetnek olyan kérdések, amelyekről a felek eltérően vélekednek. Ilyen különbségek kiütköztek a katolikus hitre tért Edith Stein német filozófus, a náci megsemmisítő táborban mártírhalált halt apáca szentté avatása alkalmával is, anélkül azonban, hogy ez tartós tehertétellé vált volna. A boldoggá, illetve szentté avatás változatlanul az egyház belső ügye - jelentette ki Cassidy. A dpa ismertetése szerint a bíboros megállapította: katolikus értelemben a boldoggá avatás nem jelenti, hogy az egyház utólag jónak és példásnak nyilvánítja az elhunytnak minden tettét. TörténelLátogatható lesz „Che” egykori lakhelye Turisztikai látványossággá teszik azt a lakóházat, amelyben az argentin származású kubai forradalmár, „Che” Guevara gyermekkorában élt. A Misiones tartomány északkeleti részében fekvő ingatlant a tulajdonos kártalanítása mellett kisajátították - közölték az illetékes argentin szervek. A házat alapos restaurálás után nyitják meg az érdeklődők előtt. mi személyiségek esetében mindig előfordulhatnak olyan cselekedetek, amelyek a később születettek szemszögéből tekintve rászolgálhatnak bírálatra. A bíboros szerint ide számítható IX. Pius pápának Edgardo Levi-Mortara zsidó kisfiúval szemben tanúsított magatartása. A fiút 1858-ban, az akkor még a pápai államhoz tartozó Bolognában elvették a szüleitől, miután ismertté vált, hogy egy katolikus háztartási alkalmazott megkereszteltette. IX. Pius pápa Edgardót ezután egy katolikus intézetben neveltette. Mortara később katolikus pap lett és kiállt azért, hogy pápai támogatójának kezdjék meg boldoggá avatási perét. A Német Katolikusok Központi Bizottságának a zsidók és a keresztények párbeszédével foglalkozó munkaköre bírálta IX. Pius boldoggá avatását, amely szerinte „elviselhetetlen módon megterhelné katolikusok és zsidók viszonyát” - idézi a német hírügynökEgy 102 éves asszonyt is jelölt az őszi belgiumi helyhatósági választásokra egy helyi párt a Brüsszel melletti Keerbergenben. Nathalie Van Loock a település érdekeit képviselő Gemeentebelan- gen párt színeiben indul az októberi választásokon pártja listájának hetedik helyén. Az idős hölgy saját bevallása szerint főként a helyi idősek jogainak markánsabb védelme érdekében kíván fellépni. A csupán hat éve alakíség. E munkakör szerint „IX. Pius prédikációban és egyéb szentbeszédeiben gyűlölködő kirohanásokra ragadtatta magát a zsidók ellen: kétség sem férhet antiszemita magatartásához. Egy ilyen boldoggá avatás szétszakítaná azt a köteléket, amelynek kialakításán zsidók és katolikusok közösen fáradoztak évtizedeken át” - így a német katolikus szervezet. Június 30-án a német ajkú egyháztörténészek Innsbruckban tartott nagygyűlésükön szintén állást foglaltak IX. Pius pápa boldoggá avatása ellen. Döntésüket azzal indokolták, hogy a pápa „a vallásszabadság és a szólás- szabadság ellenzője volt, 1864-ben kiadott körlevelében (Syllabus errorum) elkeseredetten támadta a haladó demokratikus erőket, s nevéhez fűződik a pápai csalhatat- lanság dogmája”. Fenti egyháztörténészek szerint a szeptember elejére tervezett boldoggá avatás még jobban elmélyítené az egyházon belüli ellentéteket, növelné a feszültségeket a katolikus egyház, illetve más vallások és felekezetek képviselői között. tott párt, amely a legutóbbi választásokon meglepetésre a szavazatok 5 %-át összegyűjtötte, a legfiatalabb jelöltek egyikével is büszkélkedhet. Huszonegyes listáján ugyanis egy 18 éves fiatalember is szerepel. A Gemeentebelangen - vezetője, Erik Moris szerint - így kívánja jelezni, hogy egyesíteni igyekszik magában a tapasztalatot és az ifjúi dinamikát. Tapasztalat és dinamika „Kell egy kapocs...” Ifjú szocialisták nemzetközi találkozója Malmöben Ilyentájt, a nyár végéhez közeledve talán ismerősen csenghet a szlogen: „Kell egy hét együttlét”. Aki e pár szó hallatán a méltán oly népszerű Pepsi Szigetre gondol, közel jár a megoldáshoz, bár ez esetben a fenti jelszó jóval többet takar. A helyszín Svédország, annak is harmadik legnagyobb városa, Malmö. Az időpont 2000. július 24-30. Az aktualitás: IUSY fesztivál, azaz nemzetközi szocialista, szociáldemokrata ifjúsági találkozó. Az International Union of Socialist Youth egy 1907 augusztusában létrehozott szervezet, amely száznegyven szocialista, szociáldemokrata és munkás ifjúsági szervezet munkáját hivatott összefogni, a világ száznál több országából. A szervezet tagjai tanácskozások, konferenciák, esetünkben négyévente ismétlődő fesztiválok keretében emelik föl hangjukat a szabadság, a jogegyenlőség, az emberi jogok és a demokrácia védelmében, a másság elfogadtatásáért, küzdve a rasszizmus, a diktatórikus berendezkedések és a diszkrimináció ellen. Az összese- reglett baloldali fiatalságot összekötő kapocs a Power of Solidarity, vagyis a szolidaritás ereje, amely a malmöi fesztivál mottója is egyben. Az egyhetes rendezvény több mint hatezer látogatót vonzott és túlzás nélkül állíthatom, a világ minden tájáról. Hiszen a házigazda svéd, a magyar, a cseh, az osztrák, a francia és az olasz delegációk mellett találkozhattunk többek között izraeli, görög, argentin, angolai, kolumbiai, mexikói, burmai és palesztin fiatalokkal is. A mi háromszázhúsz fős, kis létszámúnak legkevésbé sem nevezhető delegációnk a Fiatal Baloldal (FIB) szervezésében, Újhelyi István vezetésével, csaknem harmincórás vonatozás után érkezett meg az Északi-tenger partján fekvő városba. Az igencsak szépszámú küldöttségek elszállásolása kezdetben a precizitásukról és toleranciájukról oly híres svéd szervezők számára is gondot okozott, s persze mi, a hosszú út elcsigázta fiatalok sem fogadtuk kitörő örömmel a hálófülkévé átalakítható nyolc személyesnek álcázott, de csomagokkal együtt szűkén ötszemélyes kupéktól talán többszörösen kényelmetlenebb szálláshelyeket, hiszen azt hittük annál már nem jöhet rosszabb. Pár nap elteltével azonban már észre sem vettük, hogy tizenöten tértünk nyugovóra az egyébként tíz főre tervezett katonai sátor füves talaján. A mindennapos rendezvények, az éjszakába nyúló nemzetközi mulatozások, a Malmö utcáin végighömpölygő össznépi tüntetés a rasszizmus ellen, a szolidaritás ereje ugyanis gyorsan elfeledtette velünk az utazás és az elszállásolás nehézségeit. E népes seregletben mindenkinek lehetősége nyílt arra, hogy tartós vagy kevésbé hosszú távú ismeretségre tegyen szert, s hogy újdonsült barátaival vagy éppen azok nélkül, részt vehessen a szervezők által meghirdetett programokon. Választék pedig akadt bőven. A nők jogaitól a munkajogig, a keleteurópai rendszerváltásokon át, a globalizáció előnyein és hátrányain keresztül, a melegek jogaiig, mindenki megtalálta a számára érdekes témát illetve elfoglaltságot. Nagy népszerűség övezte azokat a rendezvényeket, amelyeken valamely ország kormányfője, ismert politikusa tartotta fiatalokhoz címzett lelkesítő szónoklatát. így ismerhettük meg Thabo Mbeki délafrikai elnököt, Mike Mooret a WTO elnökét, Mona Sahlint a svéd munkaügyi minisztert, a fesztivál záróestjén pedig Göran Perssoní, a vendéglátó svéd kormányfőt. Sajnos akadt olyan meghívott is aki egyéb tennivalói miatt lemondta a részvételt, mint például a sokunk és főleg az orosz delegáció által várt Mihail Gorbacsov. A mindennapi szemináriumok mellett persze mindenkinek jutott ideje a szórakozásra, sportolásra, városnézésre is. A szórakozni vágyókat a minden este más és más népcsoportot és annak kultúráját - persze csak tömörítve - bemutató sátrak vonzották. Ha azonban valaki egyszer belekeveredett teszem azt egy argentin est forgatagába, az egy fergeteges, ám európai léptékkel kissé fárasztónak mondható este azaz, csak 4-5 óra aktív, dél-amerikai lendületű táncos mulatság után szabadulhatott. Aki pedig a helyszűke miatt kiszorult e nemes szórakozásból, az egy, a fesztivál jellegének megfelelő heterogenitású zenét szolgáltató óriási sátorban „vigasztalódhatott”. A sportolási lehetőségek közül mi sem természetesebb, hogy a legnagyobb népszerűségnek a labdarúgás örvendett, hiszen a svéd szervezők a hét leforgása alatt az ifjak számára nemzetközi szocialista futballbajnoksá- got is rendeztek, ahol persze a magyar delegáció sem maradhatott szégyenben, amit mi sem bizonyíthat jobban, mint a magyar szocialista ifjúsági válogatott 7:2 arányú győzelme a kolumbiai fiatalok ellen. Egy hét elteltével - a sok városnézésnek és csavargásnak köszönhetően - azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy a legtöbbünk már igen otthonosan tájékozódott a sokunk számára talán túl nyugodt, néha már- már kihaltnak tűnő Malmö utcácskáin. A svéd szervezők jóvoltából minden delegáció néhány tagjának lehetősége nyílt volna ellátogatni Ven szigetére illetve Dániába. Aki nem fért bele a svédek által igen szűkre szabott keretbe, delegációnk méretéből adódóan szinte egyikünk sem, az önálló kirándulásokat szervezett önmaga számára. így barangolhattuk be a dán fővárost, ismerhettük meg szépségeit, s így tekinthettünk be a Koppenhága sötét oldalaként ismert „foglalt negyedbe”, Christianiába. A hosszú és fárasztó utazás, a kezdeti elkeserítő körülmények, az akadozó, jegyre történő élelmiszer-ellátás eílenére azt hiszem sokan indultunk haza azzal a bennünk bujkáló gondolattal, hogy nem is volt ez olyan szörnyű, s talán maradnánk még, ha lehetne. A lényeg az, hogy rengeteg felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk ezalatt az előbb túl hosszúnak, majd egyre rövidebbnek tűnő hét alatt. Olyan élményekkel, amelyek egy életre szólnak, s amelyektől senki sem foszthat meg minket. Nem vitatni akarom a „Kell egy hét együttlét” szlogen helytállását a magyarországi Pepsi Sziget mottójaként, de azt hiszem a Svédországban eltöltött hét, a IUSY fesztivál még inkább lehetőséget teremtett arra, hogy több mint száz ország fiataljai egy hétig gondtalanul élvezhessék egymás társaságát, ismeretségek köttessenek, barátságok szülessenek és egy óriási kapocs alakuljon ki e sok ország baloldali fiataljainak részvételével. Kell tehát a kapocs, kell tehát egy hét, még ha négyévente is, amikor azonos vagy legalábbis hasonló világnézetű fiatalok találkozhatnak, vitázhatnak és érthetnek egyet abban, hogy az általuk választott út az ami járható, az ő alternatívájuk lehet a megoldás, sok esetben az egyetlen kiút. Minden elmúlik, eltelt ez a hét is, de azt hiszem nem mi voltunk az egyetlen olyan csapat a fesztiválon, amelyik úgy vett búcsút újdonsült és régebbi ismerőseitől, hogy ha addig nem is, négy év múlva biztosan találkozunk egy újabb IUSY-fesztiválon. SZÖVEG ÉS KÉP: LÖR1NCSIK ÉVA