Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-12 / 188. szám

2000. Augusztus 12., szombat MOZ A I K Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal A huszonegyedik század jegyében Nógrád megye millenniumi múzeumi kiállítása Balassagyarmaton „Kereszténység és államiság Nógrád megye ezeréves történe­tében" címmel megnyílt a Nóg­rád Megyei Múzeum millenni­umi kiállítása Balassagyarma­ton, a Palóc Múzeumban. A megnyitó résztvevői megkapó- nak találták a látványt, amely a kiállítási térben eléjük tá­rult: egy nagyméretű, neme­sen visszafogott faragású XVII. századi barokk oltár a szeretet kozmikus himnuszát zengő Szent Ferenc alakjával; egy kö­zépkori várrondella, amelyre a látogató fölmehet, „kiláthat” a szépséges, ám egy­kor ellenségtől moz­galmas nógrádi táj­ra; és egy színpom­pás viseletes cso­port, amely egy háromrudas nagy egyesületi lobogót hordoz, az államala­pító Szent István alakjával. Mindez ritmikusan tagolja azt a köröskörül el­helyezkedő impo­záns vitrinsort, amelyben megyénk legjelentősebb egy­házi műkincseinek ünnepélyes bemuta­tása látható. A kiál­lításban váltakozó és egymást kiegészí­tő rendben helyez­kednek el a keresz­ténység, az állami­ság, valamint a két témához egyaránt tartozó műtárgyak, együttesek. Az ünnepi tárlat emeleti szintjére föl­érve, mindjárt az elő­térben egyfajta összegzést ka­punk a millenniumról. A festé­szet nyelvén és néhány szemlé­letes törökkori fegyver segítsé­gével tárulnak elénk kulturális anyanyelvűnk keresztény alap­értékei és államiságunk egykori végvárai. Glatz Oszkár festmé­nyéről templomozó, lélekeme­lőén gyönyörű bujáki leány te­kint reánk, odébb az 1764-ben leégett nagyoroszi plébánia- templomból épségben kimene­kített Nagy-szentcsalád ábrázo­lását szemlélhetjük. Világhábo­rúkat átvészelve maradt ránk az az „Urbánka”-kép, amelyet al­kotója lemezre festett és minden bizonnyal kápolnában - talán Szécsényben - jelenítgette meg a szőlőhegyeket oltalmazó Szent Orbán pápa alakját. Kubányi Lajos és Sándy Gyu­la a XIX. századi munkássága jóvoltából föltűnik a falakon Salgó, Somoskő, Fülek és Nóg­rád várának megkapó látványa, közelükben az egykori bajvívás­ok relikviái. Mindehhez kapcso­lódik a nógrádi életet egy évez­reden átörökítő, dologbíró pa­rasztság bemutatása Prónay Ró­za néprajzi hitelességű festmé­nyei révén, az 1880-as évekből. A nagyteremben a keresz­ténység Árpád-kori emlékei ve­zetik be a magyar kereszténység millenniumi bemutatóját. A ro­mán-kori művészeti stílus megragadó al­kotásai követik egy­mást: faragott sírkő Agnus Dei ábrázolás­sal Karancsságról, XIII. századi kereszte­lő medence Nézsáról és női fejekkel, talán a bibliai okos szüzek ábrázolásaival ékített pillérfő az egykori szentéi templomból. Láthatunk egy Szent István korabeli erek­lyetartó mellkeresztet becses régészeti lelet­ként és több XV-XVI. századi műkincset a diósjenői, pásztói, szokolyai egyházkö­zösségektől (utóbbi ma Pest megyéhez tartozik.) A háttérfényképe­ken Nógrád megye középkori templomai jelennek meg, köztük az 1928-ban lebontott XI-XII. századi temp­lom Nemtiből. A szé- csényi Kubinyi Ferenc Múzeum féltve őrzött műkin­csei azok a XVI. századi kályha­csempék, amelyek várak és egy­kori polgárházak régészeti feltá­rásából kerültek napvilágra. Raj­tuk Szent Péter, Szent Pál, Ábra­hám pátriárka és Dániel próféta ábrázolásai láthatók. A látogató áttekintést kaphat Nógrád ősi kegyhelyeiről, a szerzetesren­dek évezredes történetéről, ki­emelve a néplélek gondozásán évszázadokon át fáradozó fe- rencrendiek szerepvállalását. A Regnum Marianum, Magyaror­szág, mint a Boldogasszony ol­talmába ajánlott királyság ba­rokk-korban kiteljesedett esz­meisége és a Bércéiről kölcsön­zött 1760 körüli rokokó Magya­rok Nagyasszonya ábrázolás ve­zet át az államiság történeti bemutatá­sához. Ennek főbb állomásai a vi­szonylag állandó ál­lamhatárokkal öve­zett területiség, s benne Nógrád me­gye nyomon köve­tése az állami szu­verenitás hatalmi ágazatainak megje­lenítése, kiemelve a közigazgatás, igaz­ságszolgáltatás és honvédelem terüle­tét - megannyi unikális műtárgy érzékeltetésével A lakosság, mint ál­lamalkotó tényező bemutatásakor a palócok-magyarok mellett a nemzeti­ségiek, etnikumok történeti váz­lata is kirajzolódik. A millenniumi kiállításban a kereszténység különféle terüle­tekhez köthető teljesítményei is bemutatásra kerülnek, mint a lelket és testet gyógyító, iskola- fenntartó, valamint kultúrahor­dozó egyház értékei. A különfé­le liturgikus eszközök, műkin­csek a római katolikus, evangé­likus és református felekezetek szerint tagolva láthatók. A tárlat egyilf meglepetése a balassa­gyarmati főplébánia-templom eredeti Maulbertsch oltárképe, amely a Magyar Nemzeti Galé­ria állandó leállításából került kölcsönzésre. A kiállítási hely­szín kitárulását és a látogatói ak­tivitás lehetőségét szolgálja, hogy a tárlatban a legmoder­nebb multimédia berendezés segít az „időutazás” élményét még érzékletesebbé tenni. A „Kereszténység és állami­ság...” című kiállítás várja Nóg­rád megye egész közönségét a millenniumi ünnepi év egész időszakában. Köszönet illeti a Magyar Millennium Kormány- biztos Hivatalát, a Nemzeti Kul­turális Örökség Minisztériumát, a Nemzeti Kulturális Alapprog­ram Múzeumi Kollégiumát, Nógrád Megye Közgyűlését és Balassagyarmat Város Önkor­mányzatát anyagi támogatá­sukért, Közgyűjteményeket, egyházközségeket, magánsze­mélyeket a műtárgykölcsönzé­sért, a balassagyarmati tűzoltó­ságot, a Karancs Ép.Kér.-t, a Finiker-t, a Végtisztesség Bt.-t, a Marika Fotó-t és a szécsényi fe­rences barátokat a kivitelezés­ben nyújtott segítségért. A kiállítás megtekintésére in­vitáló sorainkat a megnyitó be­szédet mondó dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony és Becsó Zsolt közgyűlési elnök úr vendégkönyvi sorai zárják: „A világot nem szegényíteni, ha­nem gazdagítani kell. De ho­gyan gazdagíthatnám a világot, ha nem őrzök meg magamban minden szint, kincset, a ma­gyarság színét, a magyarság kincsét.” Ehhez kívánok önök­nek (a múzeumi kollégáknak) további erőt, hitet és sok napvi­lágra hozható „kincset”. (Dávid Ibolya - egy a nép szolgái közül) „... Nógrád megye egyidős ál­lamiságunkkal, - fantasztikus történelmi múlttal, tradíciókkal, emlékekkel rendelkezik. A kiállí­tás bepillantást enged megyénk múltjába. A jövőbe vetett hitün­ket erősíti, ami miatt a megye valamennyi polgára nevében is köszönetét mondok” (Becsó Zsolt). ____________________DR. UMBACH1R GÁBOR m egyei múzeumigazgató Nyílt levél a somosi vár ügyében Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Mi, salgótarjáni állampolgárok, évek óta megrö­könyödéssel figyeljük a somoskői vár körül kiala­kult polémiát és szomorúak vagyunk, mert a rendszerváltás óta nem sikerült megoldást találni arra a problémára, amely miatt most Önökhöz for­dulunk segítségért. A Fidelitas salgótarjáni csoportjának, a Fiatalok Együtt Salgótarjánért Egyesületének (FEST) és a Fidesz-Magyar Polgári Párt helyi szervezeteinek tagjai városunkról igazi lokálpatriótaként gondol­kodunk. Fájdalommal tölt el az minket, hogy egy évtizeddel a vasfüggöny lebontása után, még mindig kerítéses határ választ el bennünket ettől a gyönyörű vártól, ami a trianoni békediktátum eredményeképp Csehszlovákia területére került. Számunkra, salgótarjániak számára az okoz elke­seredést, hogy ez a történelmi emlékhely és cso­dálatos turistalátványosság csak ünnepnapokon látogatható útlevéllel, egyébként határőr strázsál a vár körül. Amikor lehetőség nyílik arra, hogy egyre több európai országba személyi igazolvánnyal léphet­nek be a magyar polgárok, elszomorítónak tart­juk, hogy ez a pár lépésnyi távolság elérhetetlen a helyi, illetve az ide látogató polgárok számára. Mindenki óhaja testközelből is látni, megérintem ezt a gyönyörű építményt, amelyet a pár évszá­zaddal ezelőtt itt élők hagytak ránk. Arra kérjük Önt, hogy befolyásával érje el azt, hogy mi salgótarjániak és az ide látogató vendége­ink egyszerűen, minden egyenruhás határőrt elke­rülve törvényesen léphessünk át Szlovákia terüle­tén lévő várrészhez, azért, hogy megcsodálhassuk ezt a történelmi örökséget és a táj szépségének él­vezetét végre egy kellemes várlátogatássá kössük egybe. Szerencsére ma már olyan időket élünk, amikor Magyarország és Szlovákia ugyanazon az úton ha­lad, mind a két ország az Európai Unióba törek­szik. Meggyőződésünk, hogy ez az aprónyi határ­bontás a két ország polgárainak és a határon túl élő magyaroknak is pozitív üzenet lenne, hiszen mi ebben a régióban is a valódi jószomszédsági vi­szonyban vagyunk érdekeltek Segítségére mindenféleképpen számítunk, hi­szen az előző kormányok és a város vezetése nem tudta - vagy nem is akarta - megfelelőképpen or­vosolni ezt a gondot, ami meggyőződésünk sze­rint mindenféleképp szimbolikus gesztus is lenne az itt és a határon túl élők, a két ország polgárai és Európa számára is. Reméljük az Ön közbenjárásával orvosolhatjuk ezt az évek óta húzódó problémát. Levelünket a Szlovák Köztársaság elnökének, miniszterelnök­ének és külügyminiszterének is elküldjük. Salgótarján, 2000. június. Tisztelettel: Pindroch Szilárd, a Fidelitas salgótarjáni csoportjának elnöke, Lőrincz Gyula, a Fidesz-Magyar Polgári Párt salgótarjáni elnöke, Séra Tamás Attila, a FEST egyesületének elnöke. Az első válasz Szlovákiából Tisztelt salgótarjáni polgárok! Megkaptuk nyílt levelüket, amelyben Rudolf Schuster elnök úr segítségét kérik annak eléréséhez, hogy Salgótarján térségében, konkrétan Somoskő várához személyi igazolvánnyal lehessen átlépni a határt Magyarország és Szlovákia között. Köztudott, hogy az elnök úr híve a hasonló turis­tautak megnyitásának és a határ menü kapcsolatok­nak. Ezért kérésüket továbbítottuk az ügyben illeté­kes Belügyminisztériumnak, kérve a kezdeménye­zés támogatását. Bratislava, 2000. július 27. _________________________________jozgioan a Szlovák Köztársaság Elnöki Irodája „Együtt élünk a civil világgal” Új parancsnoka van a nagyoroszi tüzérezrednek Nagyorosziban, az 5. Légvédelmi Tüzérezred élére új pa­rancsnok került. Lakatos István mérnök-ezredes számára nem teljesen ismeretlen Nógrád megye, mivel korábban, más beosztásban Rétságon is teljesített szolgálatot. Az alakulat új parancsnokát eddigi életpályájáról, terveiről kérdeztük a na­pokban.- Parancsnok úr, Ön ilyen pá­lyát járt be mostani ideérkezésé- ig?- Lassan harminc éve, 1973. július 31-e óta vagyok katona. A mezőtúri alapkiképzés befejezé­se után kerültem az akkori Zal­ka Máté Katonai Műszaki Főis­kolára, amelynek a légvédelmi szakán tanultam, s 1977-ben avattak hadnaggyá. Első tiszti beosztásomat Győrbe kaptam. Két évig dolgoztam ott a légvé­delmi rakétaezrednél szakasz­parancsnokként, majd 1979-ben helyeztek át Rétságra az akkori harckocsi ezrednél voltam lég­védelmi tüzér ütegparancsnok. 1983-ban jelentkeztem külföldi katonai akadémiára, felvételt nyertem, ezért egy évig Buda­pesten intenzív orösz nyelvtan- folyamon vettem részt, majd há­rom évig Kijevben, az akkori Vasziljevszkij Légvédelmi Aka­démián folytattam tanulmányai­mat. Ezt befejezve, 1987-ben Ka­posvárra helyeztek az akkori 2. hadtestparancsnokság törzsébe, mint légvédelmi hadműveleti fő­tisztet. 1989-ben szolgálati ér­dekből áthelyeztek Ceglédre az akkori 3. gépesített hadtestpa­rancsnokság törzsébe, ahol lég­védelmi hadműveleti főtiszt, ké­sőbb légvédelmi főnökhelyettes lettem, majd 1998-ban lettem légvédelmi és repülőfőnök. Köz­ben 1995-96-ban Budapesten in­tenzív nyelvtanfolyamon vettem részt és most fejeztem be egy in­tenzív angol nyelvtanfolyamot. Ez év augusztus 1-jével kerül­tem parancsnoknak Nagyoroszi­ba, s ebből az alkalomból a mi­niszter úr előléptetett ezredessé.- A katona sorsa a vándorlás. Milyen gondolatokkal érkezett Nagyorosziba?- Vegyes gondolatokkal, bár nagy megtiszteltetésnek érzem ezt a kinevezést. Nagy szakmai kihívásnak tartom és nem utol­sósorban mindig szerettem ezt az ezredet, mivel szinte egész katonai pályafutásom alatt szakmai kapcsolatom volt az alakulattal. Jól ismertem, hi­szen négy évig Rétságon szol­gáltam, amiből két évet Nagy­orosziban is laktam. Eddigi pá­lyafutásom során nagyon sok időt töltöttem a légvédelmi lőté­ren. Mindenféle légvédelmi eszközzel lövettem. Az utolsó a Mistrál lövészet volt, aminek én voltam a lövészet vezetője.- Jól tudjuk, hogy ez az alaku­lat a NATO-nak van felajánlva?- Igen, több alegységünket felajánlottuk a NATO azonnali és gyors reagálású erők oltalma­zására, amire mi attól kezdve, hogy beléptünk a NATO-ba fo­lyamatosan készültünk. Külö­nösen, amikor az első technikai eszközöket megkaptuk és az el­ső ütegünk végrehajtotta tavaly június elején az éleslövészetét. Most várjuk, hogy a két követke­ző alegységünkre mikor lesznek meg a feltételei annak, hogy a lövészetet végrehajtsuk.- A haderő reformon belül mi­lyen szerepe lesz a nagyoroszi alakulatnak?- Bár az utolsó, a tényleges papírjainkat még nem kaptuk meg, de tudomásom szerint Nagyoroszi, mint helyőrség, elég szép jövő előtt áll. További fejlesztések várhatók. Azon ke­vesek közé tartozunk most eb­ben a magyar honvédségben ér­zésem szerint, aki biztosnak érezheti a munkáját.- Mit vár az alakulattól?- Mindenekelőtt azt, hogy az eddigi eredményei ne romolja­nak, de mindent megteszek azért, hogy ha lehet még fokozzuk, ezt az eredményességünket.- A megyében hagyományo­san jó az alakulat kapcsolata a lakossággal. Mit vár a megye, a közvetlen régió vezetésétől, la­kosságától?- Tudomásom van róla, hogy itt korábban is komoly kapcsolat- rendszer működött, az elődöm is gyümölcsöző kapcsolatot tartott a régióban működő rendőri, határ­őr szervekkel, a lakossággal, a tár­sadalmi szervezetekkel. Erre is vonatkozik, amit az előbb mond­tam, hogy ha lehet még szorosab­bá kívánom eát tenni, mert együtt élünk. Én úgy érzem, hogy a kato­nának mindig szüksége van a civil világra, a civil világnak pedig mi­ránk. De ezt csak közös munká­val, nagyon jó és folyamatos együttműködéssel tudom elkép­zelni.- Van-e valami személyes ter­ve a jövőre nézve?- Most, az az előttünk álló egyik legfontosabb feladatunk, hogy - a feltételek biztosítása után - a többi alegységeink is végrehajtsák rakéta éleslövésze­teiket. PADÁR ANDRÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom