Nógrád Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-08 / 158. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2000. JULIUS 8. Újabb fejezet(ek) a Madách-kultusz éltetésében Nagyvárad után Fráter Erzsébet Szimpózium Csécsén Csécse és Nagyvárad. Egy Nógrád megyei kis falu és egy erdélyi nagy város találkozása. Mi a közös ben­nük? Mi kapcsolja össze a két települést? Egy, a 19. században élt nevezetes hölgy, egy bizonyos Fráter Er­zsébet, aki „Az ember tragédiája” írója, Madách Imre feleségeként lett híressé, olykor hírhedtté is. Nos, az 1994-ben alakult Madách Irodalmi Társaság immáron évek óta azt (is) kutatja, hogy igazságos-e az utób­bi jelző és megpróbál reális képet kialakítani Madách hitveséről. Ezért rendezett szimpóziumot - Tempfli József nagyváradi püspök javaslatára - Fráter Erzsébetről 1997-ben Váradon, ahol a válásukat követő utol­só éveiben élt s ahol 1875. november 17-én bekövetkezett halálakor végső nyughelyre talált a szerencsét­len sorsú „Lidércke”, illetve a múlt hét végén Csécsén, ahol született Fráter Erzsébet, ahol nevelkedett, il­letve ahol 1845. július 20-án, pontban 18. születésnapján házasságot kötött Madách Imrével. Azt, hogy Tempfli püspök egyálta­lán miért foglalkozott Fráter Erzsébet személyével, Andor Csabának, a Ma­dách Irodalmi Társaság elnökének a Palócföld 1997/4-es számában meg­jelent írásából tudjuk. Eszerint, ami­Az 4 életrajz-kötet címlapja ■ kor a Ceausescu-korszak vége felé szóba került az úgynevezett várad- olaszi temető felszámolása, Tempfli József számos sírt - köztük Fráter Er­zsébetét is - megváltott. A koporsókat a Barátok Templomába szállíttatta és kazamatában falaztatta be. Azóta a református Fráter Erzsébet egy katoli­kus templomban alussza örök álmát. Mily szép, mily nemes megnyüvánu- lása ez az ökumenizmusnak! 1997 júniusában Nagyváradon, az első és sikeres - érdekes, színvonalas előadásokat életre hívó, sokak által látogatott -Fráter Erzsébet Szimpózi­umon határoztatott el a folytatás. An­dor Csaba 2002. június 28-ai dátu­mot és csécsei helyszínt javasolt. Az utóbbi meg is valósult, az időpont vi­szont módosult: az öt év helyett há­rom telt csupán el a második szimpó­zium megrendezéséig. Június 30-án Csécsén vendégek­kel népesült be Fráter Pál Nógrád megyei alispán egykori klasszicista kúriája, ahol Fráter Erzsébet napvüá- got látott, ahonnan 1844 farsangján a nevezetes losonci táncos mulatságra „Madáchcsal találkozni” kocsizott, s amely manapság a helyi általános is­kolának ad otthont. Az épület körüli park idősebb fái akár még emlékez­hetnek is a 19. század közepi ro­máncra. Az ünnepség az általános iskola tanárainak és kórusának műsorá­val indult, majd Farkasvölgyi Zsolt, Csécse polgármestere leleplezte az épületben Fráter Erzsébet tisztele­tére elhelyezett emléktáblát. A megemlékezés a helyi katolikus templomban folytatódott. Kiss László plébános bemutatta az 1895-ben felszentelt és igényesen karban tartott templomot benne az úgynevezett Madách-oltárral, amely előtt Fráter Erzsébet és Ma­dách Imre frigyre lépett. Az oltár­kép már nem azonos a régivel, a keret is más színű, mint ahogyan a templom maga is új ahhoz képest, amelyet 1893-ban lebontottak s amelyben az esküvőt tartották. Nagy érdeklődéssel és meghatódva szemlélték viszont a résztvevők az eredeti anyakönyvet, amelyben 1845. július 20-án bejegyezték a két - akkor még az irodalomtörténet szá­mára bizony közömbös - nevet a ta­núkéval - Majthényi Páléval és Hu­szár Károlyéval - egyetemben. Fráter Erzsébet egyébként reverzálist adott, megfogadta, hogy megtartja protes­táns vallását, de gyermekeiket katoli­kus hitben nevelik. (A templomról bővebben esik szó sorozatunkban mai lapszámunk 6. oldalán). A templomi látogatást követően kezdődött a tulajdonképpeni szim­pózium ismét az iskolában, amely - mint hírük - tervezi felvenni Fráter Erzsébet nevét. Andor Csaba a beve­zetőjében elmondta, hogy bár az ed­dig ismert, könyvtárnyi érvvel és el­lenérvvel rendelkező Fráter Erzsi-ké­A kép előterében balról jobbra: Andor Csaba. Árpás Károly és Farkasvölgyi Zsolt ________________fotó: rigó tibob p et alapvetően módosító tényekről nincs tudomása, mind az irodalom- tudomány, mind a pszichológia, mind pedig a grafológia képes to­vább árnyalni, motiválni az ismere­teket. E megállapítását teljes mérték­ben igazolták a felolvasott, elhang­zott előadások: Győrffy Miklós „Ta­lán emígy”, Árpás Károly „Fráter Er­zsébet a Madách ihlette szépirodal­mi alkotásokban. Adalékok a virtuá­lis világ nő-képéhez”, Beiczer Éva „Fráter Erzsébet személyisége kéz­írásának tükrében”, Berényi Zsuzsa Ágnes „Benedek Marcell Madách- ról”, Andor Csaba „Mikszáth Kál­mán a Fráterekről, Két talány Fráter Erzsébet életében”. Valamennyi ta­nulmány igényű dolgozatban fel­színre jöttek érdekességek, új kuta­tási szempontok, pontosítások. Ez­úttal is megerősítést nyert, hogy alig­ha van még egy olyan házassági konfliktus a magyar irodalomban, kultúrában, amely ilyen különleges jelentőségre tett volna szert mint Madách Imre és Fráter Erzsébet vi­szonya. (Nem véletlen, hogy a szim­pózium előtt nem régen megjelent új kötetében - „A siker éve: 1861. Madách élete” - Andor Csaba is oly nagy figyelmet fordít nemcsak a művek keletkezéstörténetére, a költő közéleti tevékenységére, ha-, nem magánéletére is, jelesül e kapcsolat előzményeinek, lefolyá­sának és utóéletének egyedi néző­pontú megvilágítására). A csécsei programsorozat egyébiránt külön­leges élménnyel zárult: Patakiné Kemer Edit ugyanis részleteket mutatott be T. Pataki László „Lel­kigyakorlat” című monodrámájá­ból, amelyet a szerző Madách Im­re édesanyjáról, a zátonyra futott házasság alakulása szempontjából is jelentős személyiségről, Majthényi Anna nagyasszonyról ír. A II. Fráter Erzsébet Szimpózi­um július 1-jén nagyváradi látoga­tással folytatódott. A résztvevők megtekintették Fráter Erzsébet egy­kori lakhelyét, tisztelegtek sírjánál, majd a bihari Cséhtelekre kirándul­tak, ahol Erzsi a szerelmük kivirágzá­sa idején lakott, s ahonnan Madách az apától, Fráter Józseftől megkérte kedvese kezét és ahol eljegyezte Őt. CSONGRÁDY BÉLA Előretekintés a visszatekintés tükrében Láss, ne csak nézz! Az aranyigazság nem csak az egykori Illés-slágert juttatja az ember eszébe. Külö­nösen akkor nem, ha egy fotós kiállítására hivata­los. Ugyebár életünk egy-egy pillanatának ellesőiről tudniillik, hogy ők nem egyszerűen csak „kattin- tanak”, rögzítenek - hanem látva álmodnak. A sze­mük és a gondolatviláguk pillérei közé feszítik azt a hidat, amelyen aztán kényelmesen átsétálhat a fo­tókiállítás látogatója. Szépség, kreativitás, fiatalság. Megnyitójában ezt a három, Molek Csaba kiállítását leginkább jellemző Egyike Nlolek Csaba sajátos képi fogalmazásának ■ motívumot hangsúlyozta dr. Horváth István, a helyet adó Nógrádi Történeti Múzeum címzetes igazgatója. A tollforgató köszönettel is tartozik neki, mert ennél tö­mörebb, precízebb megfogalmazást aügha lehet talál­ni az intézmény földszinti galériájában megtekinthető anyagra. Ugyanis mindhárom fogalmi jelző egymással és a látvánnyal is harmonizál. A szépség, a fiatalság és a kreativitás az esetek nagy többségében elválasztha­tatlanok egymástól - az alkotórészek matematikai ösz- szegénél többé teszik az egészt: az eredményt. A jó barát Edda zenekar koncert-pillanatképeitől a világutazó élményein át a szelíd erotikáig villannak fel a kiállított témák. A mintegy harminc, tablóméretű fo­tó számát kétszeresen(l) is meghaladó szakértő kö­zönség nagy örömére az egyik kép meg is elevenedett: a villámkezű Alapi István spanyolgitár futamai való­sággal körbetáncolták a galériát. Nem mehetünk el szó nélkül Skoda Róbert szellemes megnyitóajánlója mel­lett sem, aki elvont, de mégis közérthető megfogalma­zásban és körülmények között (a fényképezőgép alko­tószerepét érzékelendő: sötétben, fáklyával a kezé­ben) szólt a retrospektív fotókiállításról, az előretekin­tés szándékával. Akik még nem nézték meg, azoknak ajánljuk - hogy lássák. ____________________-isi T arjám kiállítók a fővárosban A hét közepén Budapesten, a vámegyedben, a Hilton Szál­ló kerengőjében nyílott meg Újhelyi Eszter salgótarjáni származású textiltervező és selyemfestő kiállítása. Megnyi­tóbeszédet Zsombók Margit Cecília művészeti menedzser mondott. Közreműködött Kon­koly Thege Réka (fuvola), De­meter Mária (cselló) és Deme­ter Zoltán (fuvola). Az Újhelyi Selyem Stúdió tervezőjének kézzel festett és szitanyomott, egyedi tervezésű munkái (kendők, sálak, nyakkendők) július 30-áig tekinthetők meg. * Ugyancsak a fővárosban, a kőbányai Pataky Művelődési Központban nyílt meg tegnap a roma képzőművészek har­madik országos kiállítása. Hende Csaba államtitkár, Marta Moszczenska kanadai nagykövet és Szentandrássy István festőművész mondott köszöntőt. Nógrád megyét három salgótarjáni alkotó, Ba­logh Balázs András és Oláh Jo­lán festő, valamint Szomora Kálmán szobrász képviseli a velük együtt huszonegy művészt felsorakoztató me­zőnyben. A kiállítást augusz­tus 7-ig lehet látogatni. Igazi emberek a Pet Shop Boys „fapofái” A minap világsztárokat látott vendégül Budapest. A már tizedik éve megren­dezett Budapesti Búcsúval (a szovjet katonák kivonulása alkalmából min­den évben július első napjaiban ren­dezvényekkel ünnepel a főváros) kar­öltve már harmadik éve Westel- sztárokat hív Kapcsolat koncertjére. Ezúttal (tisztelet minden korábbi együttesnek, előadónak) tényleg a leg­nagyobb világsztárok közül érkeztek Budapestre zenészek: a Pet Shop Boys járt a magyar fővárosban. Körülbelül ötvenmillió eladott lemez­zel a hátuk mögött számos kislemez-slá­gerrel, videoklippel már tizenötödik éve a csúcson van ez a zenekar, Magyaror­szágon is. Ezért a legtöbb rajongót, s a könnyűzenét kedvelőt meglepte a hír, hogy ingyenes koncertet adnak a Budapesti Búcsú alkalmából, a Westelnek kö­szönhetően. Bár az időzítés nem éppen a legsike­rültebb volt (az Eb-döntő miatt) a Pet Shop Boys vi­lágkörüli nyári turnéján csak akkor volt szabad időpont. A július másodikai koncertre a tervek szerint a dániai Roskilde fesztiválról ér­keztek volna, ott azonban a Pearl Jam hangversenye alatti tragikus halálos bal­esetek miatt lemondták a fellépést. A drámai végzetű fesztivál hatása alól Neil Tennant és Chris Lowe, a Pet Shop Boys nem tudta kivonni magát. Ezt a kö­zönség érezhette a legjobban - nem a koncert alatt, hanem előtt -, hiszen a Fel­vonulási térre érkező nézősereget kéré­sükre két részre, kordonnal elválasztot­ták, hogy nehogy ugyanaz megismétlőd­jön, mint Dániában: azaz, hogy összeta­possák egymást az emberek. A zenekar azt is kikötötte, hogy az első, színpad előtti „karámba” érkezőktől vegyék el az üdítőspalackjaikat, nehogy valamit fel­dobjanak a színpadra, mert akkor abba­hagyják a koncertet. A sztárok délelőtt érkeztek, nem álltak az újságírók rendelkezésére, s a koncert másnapján már távoztak is Budapestről. A koncert előzenekarai és szólistái - a United, a Vénusz, Roy és Ádám, Szulák Andrea - meg­tettek azért min­dent, hogy a jó hangulatot biz­tosítsák. Nagyon dicsérendő az, hogy mindegyik fellépő élőben játszott... A Pet Shop Boys kilenc óra körül lépett a színpadra, a showt megelőzte egy ne­gyedórás „pszichológiai teszt” is: a szín­pad készen volt, a mikrofonállványok magányosan álltak a szintetizátorokkal együtt, de maximum hangerőn szólt pár akkord a hangszórókból. A monumentá­lis színpad üres volt, már sötétedett, s minimális akkordok váltogatták egy­mást. A nézők egyre türelmetlenebbekké váltak, tapsoltak, kiabáltak, de nem tör­tént semmi, csak szép lassan besötéte­dett. Aztán az egyik pillanatban a türel­metlen nézők, akik mintegy kétszázez­ren voltak már ekkor, hirtelen egy fel- bolydult rengeteggé változtak: mindenki táncolni, ugrálni kezdett, hiszen meg­kezdődött a show... Igazi tánczene dü­börgőd a hang­falakból, fan­tasztikus voka­listák (akiket három fekete bőrű énekes testesít meg), akik egyben táncosok is voltak, s Neil Tennant sokak szerint mű­anyag, érzelem nélküli hangjára őrjöng­tek a nézők. Húsz dal, húsz különböző sláger, a szerelemről, a fiatalságról, a drogokról, a bűnözésről, a bűnről, egy sajátos elő­adásmódban, amely mindenki másétól elütő, ez a Pet Shop Boys... Meghökken­tők voltak, de mégis természetesek, a „fapofák” igazi emberek, akik olyan ha­tást váltottak ki a nézőkből, ami csak az őszinteségből fakadhat. A zenekar mögött kivetítőn egymást követték a videoldipjeik részletei, Derek Jarman, Harold Greenholdge alkotásai, s a külön erre a nyári turnéra készült kisfil- mek, amelyek zene nélkül is hatásosak lettek volna egy alternatív filmfesztivá­lon... A Pet Shop Boyst persze meg lehetett tréfálni - a technika képes volt erre, hi­szen a mindenki számára ismert „New York City Boy” című dalt kétszer kellett eljátszaniuk a számítógépek meghibáso­dása miatt. Zavart mosolyok, levonulás a színpadról, újrain­dítás. Azért ez nem természetes... Ők úgy tettek mintha az lenne, a tüzet eloltot­ták varázsokkal, s utána ment minden, mint a karikacsapás. Neil Tennant ennyit mondott a színpa­don: - Elnézést ké­rünk a hibákért, csak Bili Gatest fogom fel­hívni telefonon, s majd jól leszidom. Óri­ási tapsot kapott, csakúgy úgy mint a da­lok... Siker, siker, siker a hibák ellenére, az utolsó dal után azonban nem volt ráadás: a Pet Shop Boys jött, két órán keresztül táncoltatta a közönséget, s győzött, ha­talmas ovációt váltott ki a nézőkből. Mi pedig, akik szájtátva figyeltük a sztárokat, a koncert után csak annyit mondhatunk, mint az énekes tört ma­gyarsággal, hogy köszönjük! PINDROCH TAMÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom