Nógrád Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-07 / 132. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN r BALASSAGYARI MEGYE KORKÉP PÁSZTÓ 2000. JÚNIUS 7., SZERDA Egy falu, egy nap, egy lap - Kalló Hangversenyek a templomban A közösségi élet lelkes szervezője a plébános Az oklevelek a XIII. században említették elő­ször a falu templomát. A község a középkorban a váci püspökség birtoka volt. A török hódoltság ide­jén a váci nahijéhez tartozott, és fennmaradt két korabeli töl- desurának neve is: előbb bizonyos Khalil, utána pedig Juszuf nevű tiszt hűbérbirtoka volt Kálló. A török hódoltság után 1848­ig ismét a váci püspökség birtokolta. A falu templo­mát 1675-ben építették, ezt azonban a XIX. század elején lebontották, és a jelenlegi római katolikus templomot - az előző helyén - 1811-ben építették, késő barokk stílusban. F. Z. Hal helyett hálót - tartja a polgármester asszony Felújítják a községházát - Regionális együttműködésben az erő A faluház első emeletének egyik tágas termében működik a polgánnesteri hivatal, mivel a köz­ségháza felújítása zajlik.- Az elmúlt évben pályázatot nyújtottunk be a területfejlesztési tanácshoz, s mintegy 2,7 millió fo­rintot nyertünk a saját erőhöz a körjegyzőség felújítására, amely épületben a polgánnesteri hivatal is működik. Erdőtarcsával közö­sen működtetjük a körjegyzősé­get, s nyugodtan mondhatom, jól bevált, gazdaságos ez a felállás­mondja Babecz Jánosáé polgár- mester.'1' ■ ............................- Nem mondják a faluban, hogy flancol a hivatalt- Nem hinném! Az önkormány­zati épületek fenntartása, állaguk megóvása éppúgy kötelességünk, mint működtetésük. Sőt ezt a munkát, ahogyan anyagi lehetősé­geink engedik rendszeresen vé­gezzük: tavaly az iskola és óvoda, védőnői szolgálat tetőzetét újítat- tuk fel, hasonló feladatokat végez­tek el a szakemberek a volt közsé­gi tűzoltószertár és egy pedagó­guslakás tatarozásával.- Ezek tulajdonképpen jó hírek, mi kívánkozik még a sorba?- Nemcsak további épületek fel­újítását, hanem útfelújításokat is tervezünk. Igen fontos: kétévi szü­net után ismét van fogorvosa tele­pülésünknek. Fiatal, energikus szakember, sok jót várunk tőle, s eddigi munkájában nem csalat­koztunk.- S, ha gondtól, megoldásm vá­ró legfontosabb teendőről kérde­zem.- Nagy probléma a vízellátás, je­lenleg a település egyetlen mélyfú­rású kútja biztosítja az egyre nö­vekvő igényeket. Gondok vannak a minőséggel és a mennyiséggel. Ezért ivóvíz-távvezeték építését tervezzük kistérségi társulás for­májában. Vanyarcnál rácsatlakoz- ni a Duna vízrendszerére Erdő­kürttel, Erdőtarcsával, Héhalommal és Palotással ösz- szefogva, Kálló önkonnányza- ta felvállalta a gesztori, szerve­zői, teendőket. Címzett támo­gatásra már beadtuk a pályáza­tunkat és további állami forrá­sok elnyerését szeretnénk ilyen módon.- Önök is az együttműkö­désben látják a fejlődés lehetsé­ges útját?- Mindenképpen, az önálló­ságot egyáltalán nem sérti az összefogás. Sőt, inkább erősíti. Erdőtarcsával kapcsolatban már említettem, hogy eredmé­nyesen működtetjük a kör­jegyzőséget, hasonló módon társulás formájában tarjuk fenn az iskolát. Ugyancsak közö­sen építettünk Tárcsával szemétle­rakót, valamint a család- és gyer­mekvédelmi szolgálat működését is a lakosságszám arányában, együttesen finanszírozzuk. Víz­gondjaink megoldásához termé­szetesen nagyobb erőre, összefo­gásra van szükség, hasonló nagyságrendű feladatokat nem is lehet másként megoldani.- Kálló lakóinak közel 30 száza­léka roma, ez a tény milyen felada­tokat ró az önkormányzatra? - Is­merik az elvemet: nem halat, hálót szeretnék adni a kezükbe. Ez azt jelenti, hogy elsősorban munkaal­kalmat, lehetőséget szerezni szá­mukra, ez a célunk. Tíz-tizenöt éve még az építőiparban dolgoztak a kállói romák is, s ahogyan sorra szűntek meg a munkahelyek, úgy váltak munkanélkülivé. Tavaly a pásztói EGLO és az idén egy Miért is vagyunk a világon? A két kezemen se tudnám megszámolni, hány fafaragó, festő, művészi hajlammal megáldott ember élt, él Kálión. Babecz Jánosné polgármestert idézem: nagyon sokan nem ismerik, ezért néha alábecsülik szűkebb pátriájuk értékeit. Pedig a valóság ígéretesebb, alkotó, teremtő emberek élnek-e tájon, nem is kevesen, sok szakmát, hivatást űznek, eredményesen... Közéjük tartozik két életvidám nyugdíjas is: Cire Béla, akinek nevéből mint mondja „kierőszakolták” a z-t. Erdélyből áttelepülve ki tudja már hányadszor épített fészket szívós munkával magának és feleségének, s állítja, ezúttal végleg. Benedek László, aki tőzsgyökeres kallóiként teremtett otthont családjának. Mindketten imádják a fát, a vele való munkát egykor tanoncként, majd mesterként emelték végül művészi fokra. Közös érdeklődés, már-már szenvedély ez, melyet barát­ság is összeköt. Falu széli ház Cire Béla portája, amolyan elhanyagoltnak tűnő, de ez csak a látszat. Beljebb kerülve gondos kezek munkájának szá­mos nyoma: árnyékban kerti lak, benne hűtő, délutáni szunyóká- láshoz heverő, rengeteg virág illa­tozik körülöttünk, vízmelegítés­hez is használható szélkerék di­namóval összekötve - utóbbi jelzi a házigazda vállalkozó szellemét, ezermester voltát. A hosszú tor­nácra lépve Rákóczi félig kész, tölgybe faragott mellszobra kö­szönti az érkezőt.- Most ültem le mellé - mond­ja Cire úr, miközben a kedvünkért néhány percre leteszi a vésőt és kalapácsot, s kalauzol: nézzünk szét a hűvös lakásban. A falon rengeteg kép, Erdély világa, pesti utcák, kállói tájak köszönnek le ránk.- Műbútorasztalos a becsüle­tes szakmám, sokat is köszönhe­tek neki, kenyeret adott a kezem­be a családnak megélhetést. Vala­hogy ebből nőtt ki a festészet, fa­faragás képessége, vágya. Hogy művészet-e? Majd elválik, az idő eldönti. Tulajdonképpen ezen nincs időm tépelődni, dolgozni szeretnék minél többet, szebbet, értékeset. Hogyan is mondta Ta­mási Áron? Azért vagyunk a vilá­gon, hogy valahol otthon legyünk benne..., hát én mindenhol ott­hon éreztem magam, talán Kállón a legjobban. Itt szeretnek, befo­gadtak bennünket.- Annyim, hogy már kiállítást is rendeztek muiikáiból az általá­nos iskolában.- Ez nagyon jólesett és továb­bi munkára ösztönöz. A kiállítás után szerény fogadást is rendez­tünk, ott még táncoltam is...nem akart senki, hát mi elkezdtük egy rock and rol- lal a felesé­gemmel, lett is jó hangulat utána. A köz­ségi általános iskola felvette a nagy feje­delem nevét, ezért hát a Rákóczi- szobrot is ne­kik szánom - tér vissza a kezdő témá­hoz Cire úr, s újra a vésőt veszi kézbe, s mondja: - Benedek László bará­tomnak kiváló gépparkja van, berceli üzemmel tárgyaltam, azóta is járnak mindkét helyre dolgozni romák a faluból. Csak munka, va­gyis kenyérkereset enyhíthet a sze­génységen, ezt próbáljuk sokkal megértetni és ehhez segítséget nyújtani számukra. Ettől függetle­nül évente 22 millió forintot fize­tünk ki különféle címeken szociá­lis támogatásra, például jövede­lempótló támogatásra, rendszeres gyermekvédelmi támogatásra, rendszeres szociális támogatásra, közgyógyellátásra, ez az összeg költségvetésünk 15 százaléka, te hát nem kevés pénz. Természete­sen szociális ellátást nemcsak a re mák, hanem minden rászoruló kapj, de ismétlem: pénzosztás he lyett a munkaalkalom- és munka­helyteremtést tekintjük az ildo­mos, „életbe visszavezető”, végle­ges megoldásnak. Főleg az alsó tagozatosak veszik igénybe a diákmenzát, aki a gyerekeknek jó étvágyat kíván: Babecz Jánosné polgármester ■ egy-két igazításhoz kérem majd a segítségét. Hogy Benedek Lászlónak mi­lyen gépparkja van, arról szemé­lyesen is meggyőződhettünk, s ar­ról is, hogy mire képes az eszter­ga, s az alkotó kéz, nem kevésbé a fantázia. A kállói lakás szinte min­den darabja az ajtóktól, lambériá­ig, a cseresznyefából készült tála­lószekrénytől, a konyha- és szo­babútorig minden a házigazda ke­ze munkáját dicséri. De előtűn­nek „vakmerőbb” darabok is, amikor Benedek László házi kiál­lítást rögtönöz számunkra: pol­cok, kelyhek, virág- és gyertyatar tók, harang tűnnek elő, sőt még egy testes - szintén fából eszter­gált - mozsárágyút is felnyalábol vendéglátónk.- Azt hallottam, hogy Ferencz József is asztalos volt - mondja Be­nedek László. - Ha ebből csak any- nyi igaz, hogy szabadidejében ő is odaállt az eszterga mellé, akkor már ez is emeli a szakma rangját. Ezt még az apósomtól liallottam, aki megtanított a mesterségre.- Ránézve Benedek úr munká­ira, bizony alapos okító lehetett.- Eimek már sok éve, amit tő­le tanultam arra építettem, mint hagyma a héját gyarapítottam. Bár néhány évig más területen dolgoztam, mesterségemhez so­ha nem maradtam hűtlen. Legfel­jebb a feleségemhez, amiért sok­sok órát töltöttem és töltök azóta is nap mint nap a műhelyemben. Szerelem ez is a javából, amit a fa, mint ősanyag iránt érzek, becs­ben tartva formálni, alakítani ké­nyemre, kedvemre, s látni a vég­eredményt örök gyönyörűség. SZABÓ GY. SÁNDOR Kapás Attila kállói plébánost 1997-ben szentelték pappá. Első szolgálati helyéről Nagykátáról tavaly augusztusban került a dél nógrádi Káliéra. A hatal­mas, gondozott parókia is jelzi: ebben a faluban mindig élénk hitélet zajlott, becsben tartották templomukat, vele egyházukat is a katolikus hívek. Fiatal pap­juk kezdeményezésére anyák napján a plébániákért árnyas fái alatt, terített asztalok mellett ünnepelték az édesanyákat az egyházközség tagjai, adtak mű­sort a gyerekek, ministránsok. Kapás Attila plébános a parókia bejáratá­nál, a falon emléktábla hirdeti: itt szállt meg II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1710. ja­nuár 20-án, a romhányi csata előestéjén- Hogy érzi magát Kálión, befo­gadták az emberek? - kérdezem a nyári meleghez alkalmazkodóan, nadrágban, divatos pólóba öltö­zött Kapás atyát, aki csak később a fényképezéshez ölti fel reveren­dáját. •- Az ember minden helyre kis­sé szorongva megy, így voltam én is. Számomra ismeretlen vidék volt Kálló, bár hallottam az előde­imről s példájukból is sejtettem: itt nemcsak várnak a paptól, segítik is munkáját. Azóta ez beigazolódott. Kálló mellett Erdőtarcsát és Erdő- kürtöt is ellátom. Ahány falu, any- nyi arculat, ember, szokások. Mi­sézés mellett a hitélet számos teen­dője vár rám. Rengeteget kell szer­veznem, mert mindhárom helyen igénylik a jelenlétemet, s rajtam keresztül az egyház törődését, s ennek meg kell felelni. Sok helyen a papnak világi segítői is vannak, s így könnyebb a munka. Azon le­szek, hogy idővel ez nálunk is így legyen. Úgy érzem, befogadtak a hívek, fiatalabbak és idősek egy­aránt.- Azt is hallottam a faluban, hogy ön nemcsak a hitéletet szerve­zi, a közösség kulturális életé is.- Az egyház és hit, kultúra vi­lága édestestvérek. Nem szóra­koztatni, inkább tartalmasabb életet megélni, értékeket megis­mertetni másoknak - ebben sze­retnék közreműködni másokkal egyetemben. Sokak számára csak a kocsma világa létezik, pedig van szebb, emberibb világ, örömet, él­ményt nyújtó szórakozás. Télen, tavasszal többször mentünk el színházi előadásra. Kedvelik, so­kan meghallgatják templomi hangversenyeinket. Vendégeink voltak a váci Cecília kórus, egy gö­rög katolikus énekkar, a nagyká- tai fúvósok, s Baróti István eszter­gomi karnagy orgonahangver­senyében is gyönyörködhettünk a közelmúltban. Ezeket folytatni szeretnénk. Tervünk, egy idősek klubjának megszervezése: év­szakhoz kötődne, télen a plébáni­án találkozhatnának rendszere­sen az emberek. Ugyancsak itt a gyerekek számára játszóhelyet is kialakítunk. A fiatal pap nemcsak a hitélet­ben és a falu társadalmában szor­goskodik, jó gazda módjára paró­kiát renováltat és felújíttat templo­mot, Erdőtarcsán a templom 1750-ben faragott oltárának resta­uráltatását tervezi. SZ.GY. S. A duhajokat, dologtalanokat kerülik a helyi romák Makó András a káliói önkormányzati testület tagja, egyike azoknak, akire felnéznek a helyi romák, becsülik őt munka- és családszeretetéért, sokan hallgatnak rá, megfogadják tanácsait: tekintélye van.- Aki szereti a mun­kát, akar dolgozni, az dolgozhat. Képvi­selő-testületi tagként is a polgármester as­szonnyal több he­lyen is voltunk, hív­tunk ide különböző cégektől munkaköz­vetítőket, ki is jöttek. Volt foganatja, ma már az EGLO-ba Pásztóra, Bercelre is járnak romák. Ha­vonta megkapják a fizetést, és olyankor bizony egészen más az ember hangulata, nem bolond, ideges - mondja a 41 éves, 4 gyerekes csa­ládapa, aki maga is több évet hú­zott le egy helyen, mielőtt a kállói kocsma pultja mögé nem állt, lett mára belőle amolyan résztulajdo­nos.- Tizennégy évig jártam Pestre a Goldberger művekbe, kitanul­tam a textilfestést. Ha nem szűnt volna meg a cég, még mindig oda járok dolgozni.- Mit tehet egy torna képviselő a tornákért?- Az önkormányzatban min­denkit próbálok képviselni, de a ci­gányság ügyeiben különösen pró­bálok a polgármester asszonynak segíteni abban, hogy munkahe­lyet, lehetőséget próbáljuk keres­ni, felkutatni. Meg aztán a csügge- dőket vigasztalom, a hőzöngőket meg megpróbálom lecsendesíteni. A mértékteleneket, duhajkodókat, munkakerülőket a romák is kikö­zösítik maguk közül, ez régóta így szokás. Szerintem a legfontosabb Aki akar, dolgozhat - vélekedik Makó András roma önkormányzati képviselő ■ az oktatás, a romagyerekek iskolai előmenetele szabja meg, hogy lesz-e jövőjük, vagy elbuknak az életbe. De így van ez minden gye­rekkel, legfeljebb a romák jelentős részére hátrányokkal él, rendezet­len családi körülmények közül megy a gyerek reggelente iskolá­ba...- Népes családja, négy gyermeke van, sőt még egy árvát is maguk­hoz vettek.- Értük élek. Háromnak vettem házat, szerényét, de életet lehet kezdeni benne becsülettel, hiszen erre tanítottam és tanítom mindig őket: munkával, tisztességgel ke­resd a kenyeredet. A negyedik gyerekünk egy 16 éves tóslány még velünk él, sőt kivettünk az intézetből egy 3 és fél éves kis­lányt is. Nagyon szeretjük a fele­ségemmel a gyerekeket. Szóval zajlik nálunk is az élet: jóban, rosszban összetartunk, keressük: hogyan lehet boldogulni, s a vá­laszt is megtaláljuk. Múlüdéző Az ágyú fából készült. Benedek László mestermunkája számos mással több kiállításon is szerepelt. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom