Nógrád Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-05 / 130. szám

Litke és Vilke örökre kezet fogott A millenniumi lobogóval Szent István királyunk ezeresztendős nagy műve előtt tisztelgünk: a nagy mű középpontjában a keresz­tény állam áll... (2. oldal) Bujákon buli volt vasárnap Immár hagyomány, hogy június első vasárnapján nagy ünnepsé­get rendeznek a Cserhátalján elterülő községben. Természetesen idén sem volt ez másképp... (3. oldal) NOGRAD MEGYEI Magabiztos megyei bajnok Ismét pályára léptek a nógrádi aranylábúak... Labdarúgó Magyar Kupa, megyei selejtező, negyedik forduló: mik az eredmények ezen a hét végén? " (11. oldal) BALASSAGYARMAT. BÁTONYTERENYE, PÁSZTÓ, RÉTSÁG, SALGÓTARJÁN, SZÉCSÉNY VÁROSOK ÉS 2000. JÚNIUS 5., HÉTFŐ XI. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM ÁRA: 43 FORINT TÉRSÉGÜK NAPILAPJA ELŐFIZETVE: 31 FORINT On jól jár, ha előfizet! Megtakarít és még nyerhet is! Szécsény: millennium és kultúra Szombaton és vasárnap a magyar millennium Kultúrával a Nyugat Kapujában Nemzeti Fesztivál szécsényi térség bemu­tatóján művészeti csoportok, szólisták adtak egymásnak ran­devút Szécsényben a művelődési és művészetoktatási köz­pontban. A rendezők nevében Varga Béla, a város alpolgármestere üdvözölte a résztvevőket. Tőzsér Zsolt, a Nógrád Megyei Önkor­mányzat Közgyűlésének alelnö- ke megnyitójában kiemelte: a kistérség egyik legmarkánsabb és kétségtelenül legsajátságo­sabb öröksége a kultúrája. Azt mondta: - „Hinnünk kell, hogy nemcsak mi őrizzük meg közös és mással össze nem téveszthe­tő kultúránkat, hanem legfőkép­pen kultúránk és az együvé tar­tozásunk érzése őrizhet meg bennünket!” Ezt követően arról szólt, hogy amikor az ezredéves államiságunkat, kereszténysé­günket ünnepeljük, kiváló és vissza nem térő lehetőség, hogy megmutassuk azokat az értéke­inket, melyek sajátossággá, együvé tesznek bennünket, en­nek a színét veszítő világban. Nem csupán államiságunk ezer éves, benne megyénk múltja is! Ezért igyekszünk ráirányítani a figyelmet a megye gazdag kultu­rális értékeire, a hagyományo­kat ápoló, őrző, átörökítő és az új értékeket létrehozó alkotókö­zösségekre, művészeti együtte­sekre, szólistákra. A két nap során a szakemberek, a né­zők, képet kaphattak a térség színes, gaz­dag művészeti amatőr életéből. A Salgótarjá­ni Ifjúsági Szimfoni­kus Zenekar mara­dandó zenei élményt nyújtott Torják Vil­mos vezényletével. Kár, hogy a nézőtéren olyan kevesen foglal­tunk helyet, s nem többen részesülhet­tünk a zenei élmény­ből. A szavalok közül Balogh Laura nagyló- ci, Kiss Ferenc varsá­nyi és Verbói Barbara nógrádmegyeri vers­mondók tolmácsolták leghűebben a költők gondolata­it. Tetszett Baranyi Károly szé­csényi fiatal prózája. Jót derült a (Folytatás a 2. oldalon) Üdvözlet Endrefalvára a bíborostól Lóháton hozták a zászlót az ünnepség helyszínére Endrefalván ______ fotó: rigó tibor R ég nem látott külsőségek között került sor Endrefalván szombaton a millenniumi zászló átadására. A jeles esemény gyermeknapi ünnepséggel párosult, az Éhező Gyermekekért Alapítvány jóvoltából. Az ünnepség díszvendégei, dr. Tumy Zoltán, a Miniszterel­nöki Hivatal államtitkára, Becsó Zsolt, a megyei közgyűlés elnö­ke, dr. Lébényi Antal főesperes, Gruber Géza esperes és Csőri Pé­ter polgármester hintóval érkez­tek a helyi sportpályára. A sok száz érdeklődőt és a vendégeket Antalné Varga Katalin, az általá­nos iskola igazgatója köszöntöt­te, majd az iskolások pünkösdöt idéző műsorát láthatta a közön­ség. A millenniumi zászlót dr. Tumy Zoltán adta át Csóri Péter polgármesternek, majd az ál­lamtitkár méltatta az ünnepi év jelentőségét. Mint hangoztatta, a zászló nem egyszerűen az ün­neplés kifejezője, sokkal több annál: ezeréves magyarságunk, (Folytatás a 2. oldalon) Szerencsevadászat Ötöslottó: 16,18, 50, 69, 88. Jokerszám: 753 856 Hatoslottó: 4, 6, 9, 12, 24, 35. Pótszám: 10. Boszorkányok, törpék, a róka és a bíró lánya Nógrád megyei bábosok vet­ték birtokba a múlt szombaton Salgótarjánban, a József Attila Városi Művelődési Központot. A hagyományos bábos találkozón fellépett a salgótarjáni Gagarin Általános Iskola Bábcsoportja. Két produkciójuk, A boszorkány és a többiek, valamint A lányért versengők igen nagy tetszést aratott a kicsinyekből álló kö­zönség körében. A mátramindszenti Bóbita Bábcsoport három darabbal ér­kezett: A róka, mint pásztor, A bíró lánya és A só című meséket Varga Istvánná művészeti veze­tő irányításával tanulták be. Ka­ta és a hét törpe érdekfeszítő tör­ténetét a karancslapujtői iskola bábcsoportja mutatta be. Végül a salgótarjáni Pom-Pom Bábcso­port varázsolt igazi cirkuszt a te­rembe, a hálás közönség nagy örömére. A rendezvény a Nem­zed Kulturális Alapprogram és a József Attila Városi Művelődési Központ támogatásával jött lét­re, rendezője most is a Nógrád Megyei Közművelődési és Tu­risztikai Intézet volt. ■ Trianonról kendőzetlenül, magunknak A Pesti Naplóból való korabeli idézettel kezdődött a múlt szombaton Salgótarjánban, az Acélgyári úti templom előtti téren a Magyarok Világszövetsége salgótarjáni csoportjának és a Salgótarjáni Erdély Körnek a trianoni évfordulóra szerve­zett megemlékezése. A megjelent mintegy félszázas ünneplő-gyászoló közönséget dr. Zétényi Zsolt ügyvéd, a Százak Tanácsának tagja köszöntötte. Beszédét azzal kezdte, hogy Tria­non neve nagyon sokat elhangzik ezekben a napokban, ezért is nagy a kockázata annak, hogy el­csépeltté, patetikussá és kicsit színpadiassá válik az emlékezés. Ugyanakkor nem tehetjük közna­pivá ezt az óriási tragédiát és nem ereszkedhetünk a hétköznapok szintjére: meg kell találnunk a pátosz és a mindennapok mun­kája közötti összhangot - hang­súlyozta a szónok. Trianon a magyarokon kívül az égvilágon senkinek semmit nem jelent - állította. A trianoni békediktátum ugyanis a magya­rokra mérte a legnagyobb csa­pást, a többi vesztes ennél lénye­gesen kisebb áldozattal úszta meg. A döntéshozók azonban nem látták előre, hogy sajátosan értelmezett békéjük újabb világ­égés előidézője lesz.- Amikor évtizedekig a bűntu­datot és a bűnbánatot - persze nem keresztényi értelemben - ránk erőltették, akkor százszor is el kell mondanunk, hogy ez va­lótlan vád, nem igaz: természete­sen nem vagyunk hibátlan nem­zet mi sem, bizonyára történtek olyan események a magyar törté­nelemben, amelyek nem javítot­ták a XX. századi szerepünket és esélyeinket, azonban látnunk kell, hogy ennek a tragédiának nem a magyarság volt az oka és előidézője - hangoztatta. Másokat okolni, s e töményte­len gonoszság és elárultatás okán azon sajnálkozni, hogy semmit sem tehetünk immár, ez óriási csapda! - intett a szónok. Nem szabad elhitetni magunkkal, hogy a sors vak áldozatai va­gyunk, még akkor sem, ha néha ezerszeres okunk van így véle­kedni. Babits Mihály mondja a Cson­ka Magyarország című verses prózájában: Bár lenne hangom, tiszta és éles, mint intő csengőké, a tiétek zavaros, mint mocsarak habja, ti leborultatok az ércbál­vány előtt: döntsön az erőszak. Ti eldobtátok a trombitát, de a trombita zeng tovább, zeng, nem a ti kezetekben, hanem a vízben, a hegyekben, Erdélyben, Felvidé­ken, az égen, s bennem. Én soha sem mondtam: dönt majd az erő­szak, most mondhatom: nem. Nem! Egy ország nem halhat meg, egy ország nem pusztulhat el úgy, mint egy ember - mondotta Zétényi Zsolt, utalva a magyar pesszimizmusra. Amíg az ország népe él, nem lehet halottnak te­kinteni. Legnagyobb tévedés, amit ma emlékező ember elkö­vethet, ha Trianonra mint elmúlt, sajnálatos eseményre gondol és hivatkozik. Ezen az eseményen nem lép­hetünk bölcsen keresztül, mert Trianon itt van bennünk - han­goztatta. Mi trianoni állapotban élünk, mert Trianon nemcsak azt jelenti, hogy Kassa és Kolozsvár nem tartozik ide, hanem azt is je­lenti, hogy nem tartozik mihoz- zánk az az erkölcs, az az eszmeiség, az az egészsé­ges szellem, amely az egészséges nemzetek és társadalmak tagjait jellem­zi. Torzult lelkületűek va­gyunk, s ezt sokan közü­lünk igyekeznek elfeledtet­ni: ez a legnagyobb hiba.- Elveszítettük a hitün­ket, a nemzeti tartásunkat, az egészséges védekező ösztönünket, nem tudjuk megkülönböztetni, kik a barátaink, és kik az ellensé­geink. És ezzel valóban „trianonizált”, azaz, cson­ka állapotban vagyunk. A csonkaság nemcsak or­szágterületben, hanem lé­lekben és egy nemzet bio­lógiai életében is mérhető. Mérhető azzal, hogy évente egy vidéknyi városnyival kevesebb magyar él ebben a kis csonka hazában - mondta elemzésében Zétényi Zsolt. E folyamatot csak az állíthatja meg, fordíthatja vissza, ha a nem­zet ismét hinni kezd, hiszen hit nélkül nincsenek nemzetek. Le kell vonni a tanulságot, azt, hogy a magyarságot az erkölcsi és bio­lógiai fogyatkozás ellenére sem sikerült megsemmisíteni. Még a magyar nemzet elárultatásának mélypontján, 56-ban sem, ami­kor ellenségekkel körülvéve és a nyugati hatalmaktól is cserben­hagyva sem fogott rajtunk a tria­noni átok, hiszen vérével váltotta meg a szabadságot a nemzet. S ezt itt Salgótarjánban különösen tudják - fogalmazott. Ez a vér keltheti életre a ma­gyarságot. Egy új „transzfúzióra” van szükségünk, amelynek kellé­keit a magyar múltból és a nap, mint nap történelemmé váló ma­gyar jelenből kapjuk. Ezek a megemlékezések a megerősödés alkalmai. Zétényi Zsolt beszéde közben fotó: g. é.- Trianon nemcsak tragédia, nemcsak megtiportatás, hanem feladat is - mondotta végezetül a szónok. - A vesztett csata után a vesztes seregnek nincs más lehe­tősége, csak a győzelem. Ehhez azonban új magyar politikára van szükség, igazi, nemcsak frázisos; magyar nemzeti és szociális poli­tikára! Magyarország, az itt fel­gyülemlett óriási kisebbség tudo­mány okán példa országa lehet az igazságtalanság meghaladásá­nak. Közép-Európának új rende­zésre van szüksége. De ebben a közegben nekünk nem szabad Trianont emlegetnünk; itt igen, de szomszédainknak nem, mert Trianon nekik a gazemberséget, a becstelenséget, az árulást jelen­ti. Koszovó a legújabb intő jel - fogalmazott. - A lehetséges hun- garus-tudatúak közösségében is gondolkodnunk kell. Fel kell éleszteni egy közép-európai kö­zösséget, ami nem teljesen azo­nos a tejtestvériséggel, de hason­lít rá. S meg kell haladni azt a na­ivitást, amely a két háború között a „sarlós” mozgalmat és másokat vezetett. Nem szabad a nemzeti eszmét sutba dobni. A nemzeti eszme zászlaja alatt együtt, más nemzetekkel (interetnikusan) kell keresnünk a megoldást, ne­künk más utunk nincs! Az ünnepség végén a megje­lentek egy-egy szál gyertyát gyúj­tottak a közelmúltban átadott millenniumi tablónál. (Balassagyarmati tudósításunk a trianoni megemlékezésről a 2. oldalon.) A Salgótarjáni Ifjúsági Kamara Zenekar fellépése a fesztiválon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom