Nógrád Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-28 / 149. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYE KORKÉP PÁSZTÓ 2000. JÚNIUS 28., SZERDA Egy falu, egy nap, egy la ip - Kazár Falufejlesztés kistérségben gondolkodva Molnár Katalin a második ciklusban áll a település élén. Tavaly eredményes évet zár­tak, az alapvető nagyberuhá­zások jelentős részén túlvan­nak: a faluban ott van a veze­tékes gáz, kiépült a telefon- hálózat, befejeződtek az in­tézményi felújítások is. Per­sze ez nem azt jelenti, hogy már nincsenek feladatok, hi­szen a szennyvízberuházás után az útfelújítás kiemelt szerepet kap.- Tavaly 157 milliós költségve­téssel indultunk és 206 millió fo­rinttal zártunk - mondja Molnár Katalin, a falu polgármestere. - Az idén szinte „lemásoltuk” a tavalyi esztendőt, a költségvetés mind­össze 19 ezer forinttal több mint a tavalyi induló: az állami támoga­tás csak 2,6 %-kal magasabb. Szűkösen terveztünk, hiszen még az inflációt sem tudtuk érvé­nyesíteni. Nagy előny, hogy nin­csenek hiteleink. Az viszont gon­dot jelent, hogy a területünkön dolgozó gazdasági egységek át­alakultak, s iparűzési adókiesés­sel kell számolni. Könnyebbséget jelent, hogy jelentősebb intézmé­nyi felújítást nem kellett tervez­nünk. Szép oktatási intézmény- rendszert alakítottunk ki, így a költségvetésben „csak” a műkö­dési költséget kellett biztosíta­nunk. A tornaterem még a régi: az esőzések tönkretették a tetőt, a padlózatot, a rendbetételhez pá­lyázati úton szeretnénk forrást nyerni. Pályázunk arra is, hogy ide is bevezethessük a gázt, illet­ve fürdőket alakíthassunk ki.- Az idd tervezésnél milyen fel­adatok kaptak prioritást?- Mindenekelőtt a szennyvíz­csatorna-rendszer kiépítése, ame­lyet négy település (Salgótarján, Vizslás, Mátraszele és Kazár) összefogva szeretne megvalósíta­ni. Itt az önrész biztosítása lesz komoly költségvetési tétel. A má­sik nagy feladat a hulladéklerakó­ra elnyert céltámogatáshoz az ön­rész biztosítása. A harmadik pe­dig egy EU-s pályázat, a szerző­dés aláírása a napokban megtör­ténik. A SOP-97 a palóc falvak rej­tett értékeinek feltárását célozza, egyfajta vidékfejlesztési program a falu arculatának kialakítására. Szerepel ebben szabadidőpar­kok, kézművesház, teleház kiala­kítása, árkok, patakok, lefolyók rendbe tétele, eligazító táblák ki­helyezése, buszmegállók építése. Az EU kizárólag csak társfinan­szírozói szerepet vállal, itt is biz­tosítani kell az önrészt, amely mintegy hétmillió forintot jelent Kazárnak. Nagyon sok pénz, de ha tudjuk, hogy 22 milliót nyer­hetünk, megtérülő befektetés. A SOP-os pályázattal elindult egy kistérségi együttműködés hat falu között és beindult a térségfejlesz­tési program is. Lassan megtanu­lunk együttdolgozni, megtanuljuk azt, hogy az önkormányzatoknak együtt kell a pályázatokat benyúj­tani, mert így nagyobb az esély a sikerre. A közelmúltban voltam Brüsszelben tanulmányúton, amely megerősítette bennem: kis­térségekben kell gondolkodni. Itt, nálunk most összeállt egy ambici­ózus, fiatal gárda: közösen alakít­juk ki a falufejlesztő program hosszú távú koncepcióját. Azt valljuk, hogy a falu jövőjét a ha­gyományok megőrzésével, ápolá­sával, a régi mesterségek feleleve­nítésével alapozhatjuk meg. Erre készítjük fejlesztési programun­kat is. A költségvetésben jelentős kiadást képvisel a szociális támo­gatás, azaz a jövedelempótlás és a rendszeres szociális segélyezés. Az idén mindenképpen szeret­nénk megvalósítani egy fiókpati­kát: az idős embereknek nem kel­lene Salgótarjánba utazni és költ­ségmegtakarítás is származna számukra. Már előre haladott tár­gyalások folynak az egyik salgó­tarjáni gyógyszertárral.- Úgy tudom, a településen jól működik a szociális földprogram.- Valóban, tavaly 22 családdal indítottuk: nagy segítséget jelen­het a hátrányos helyzetűek szá­mára. Az esők sajnos lehetetlenné tették a kijelölt önkormányzati te­rületek nagy részének a művelé­sét, így most a programban részt­vevők főként a saját kertjüket mű­velik, krumplit és kukoricát ter­mesztenek. Az önkormányzat vá­sárolt traktort, ekét, tárcsát és biz­tosítjuk a vetőmagot is. Az idén is benyújtjuk a pályázatot, mert jö­vőre állattartással is szeretnénk ki­egészíteni ezt a programot: a csa­ládok szívesen foglalkoznának sertésekkel, tyúkokkal. Nagyobb település, nagyobb kihívás Elsődleges célja, hogy elfogadják a kazán emberek Négy pályázó közül választot­ta ki a képviselő-testület Mona Gyulát, aki június else­jétől a jegyzői tisztséget tölti be az önkormányzatnál. Fia­tal ember, de a jegyzői munka nem ismeretlen számára: négy és fél évig a közeli Bámában töltötte be a „törvé­nyesség őrének” funkcióját. Amikor azonban Kazáron ki­írták a pályázatot, úgy gon­dolta, próbára teszi magát: nagyobb település, nagyobb kihívás. Mona Gyula debreceni születé­sű, ott végezte tanulmányait a kö­zépiskolával bezárólag, majd a budapesti Államigazgatási Főis­kola következett, ahol 1993-ban szerzett diplomát. 1999-ben vé­gezte el a főiskola kiegészítő sza­kát, az önkormányzati gazdálko­dás településmenedzser, falusi tu­rizmus specializációját. A felsőfo­kú tanulmányok elvégzése után dolgozott budapesti önkormány­zatnál, az Országgyűlés hivatalá­ban. Öt évvel ezelőtt került Nóg- rád megyébe, barátnője révén, akivel még a főiskolán ismerked­tek meg. Mint mondja, döntését nem bánta meg, jól érzi magát a Palócföldön.- Az kétségtelen, hogy más a szemléletmód, mint az Alföldön - mondja. - Zárkózottabbak az emberek, jobban ki kell érde­melni a bizalmat. Bárna kisebb település, mint Kazár, ott több munka hárult a jegyzőre: az elő­készítésen át a határozathozata­lig szinte minden a feladatkör­höz tartozott. Itt jobban előtérbe kerül a vezetés, más a hivatal fel­építése: véleményem szerint a működő ügyfélszolgálati konst­rukció máshol is követendő pél­da lehet, hiszen így már az infor­mációnál eldönthető, melyik ügyintézőhöz, vagy éppen veze­tőhöz kell irányítani az állam­polgárt.- Milyen tervekkel érkezett?- A gazdaság szerkezetének változása következtében a turiz­mus lehet az egyik kitörési pont a falvak életében, így Kazáron is. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy most folyik az alapos előkészítő munka, amelyben a falu polgár- mestere koordinálja az egyesüle­tek munkáját. Ebben szeretnénk hathatósan közreműködni. Ke­vés idő telt még ugyan el új mun­kahelyemen, de az már látható: jó „garnitúra” dolgozik együtt, de feladat azért itt is lesz, gondo­lok itt a hatáskörök, feladatok át­gondolása után a munkakörök specializálására. Távolabbi ter­veim között szerepel a jogi egye­tem elvégzése, angol nyelvtudá­som tökéletesítése. Persze, min­denekelőtt elsődleges célom, hogy a kazári emberek elfogad­janak: mert az igaz ugyan, hogy a szomszéd településről érkez­tem, de minden ember más és más. Ez a feltétele annak, hogy eredményes munkát tudjak vé­gezni. Táj ház a régmúlt emlékeivel Az egyik helyiségben az úgynevezett paraszti tisztaszoba.található ________■ 1 992-ben az önkormányzat megvásárolta a tájházat, amely­nek berendezése még korántsem teljes. A balassagyarmati Palóc Múzeum szakemberei készítették a berendezési tervet, a tárgyi esz­közök gyűjtése még ma is folya­matban van, ma már önkormány­zati keretet biztosítanak erre a cél­ra. Az önkormányzatnak távlati tervei is vannak a hagyományőr­zés tekintetében: a falu központjában, történel­mi emlékeik környezeté­ben szeretnének vissza­építeni egy 3-4 házból ál­ló épületegyüttest, amely hű képe lehet a régmúlt településnek. Ez az a bi­zonyos „Ófalu”-program, amelyet a millenniumi év tiszteletére indítottak Megőrizték a századforduló néhány hasznáilati tárgyát is B A település központjában tábla hívja fel az arrajárók figyelmét: tájház. Maga az épület eredetileg a Zöldmező Mgtsz, tulajdona volt, amelyet 1986-ban a Váci Kötöttárugyár és a tanács közremű­ködésével tájházzá alakítottak. A berendezési tárgyakat Szabó Péter kezelte és gyűjtötte. Egy részük a tájház tulajdonát képezi, másik részét a tulajdonosok csak kiállítási célra adták át el: ezekben a házakban bemutat­nák a falu paraszti vüágát, ipartör­téneti múltját, egyben kiállítások, rendezvények bemutatóhelye is lehetne a skanzenjellegű telepü­lésrész. Persze azt jól tudják az önkormányzatnál is, hogy csak a pénz nem lehet elegendő a prog­ram megvalósításához: ez csak akkor épül meg, akkor telik meg látnivalóval, ha a falu is magáé­nak érzi, ha a tulajdonukban lévő régi tárgyak bekerülnek ezekbe a házakba. A kultúrház igazgatója, Tőzsér László veszi számba az ér­tékeket, szükség esetén meg is vá­sárolják azokat. Az a cél, hogy az értékek ott maradjanak a faluban, mert csak így gyűlnek össze az emléktárgyak, csak így lehet majd a házakat berendezni. Az oldalt írta: Hegedűs Erzsébet - Fényképezte: Gócs Éva Megszépülve várják az időseket Az idősek klubját 1983-ban hozta létre az akkori tanács. A tele­pülés vezetése azóta is nagy hangsúlyt fektet az idősek ellátásá­ra. A klub eredetileg 20 férőhelyes, de most is huszonhét, rend­szeresen látogató tagja van. Merényi Tamásné, aki eredetileg bölcsődében dolgozott, tizenegy éve látja el a vezetői teendőket. tavasszal a szociális tárca válságke­zelő programja keretében 2,5 mil­lió forintot nyertek az épület felújí­tására, amelyhez hozzájárult még 600 ezer forint önerő. így összesen 4,1 millió forint állt rendelkezésre, Tőzsér Rózái és özvegy Balatoni Zoltánné (balról jobbra) sem- mi pénzért nem mulasztaná el a reggeli újságolvasást ■- Klubtagjaink számára napi há­romszori étkezést, pihenési, szóra­kozási, tisztálkodási lehetőséget biztosítunk - mondja Merényi Tamásné. - Hozzánk tartozik a szociális étkeztetés is, ez a klub­tagokon kívül még huszonhat idős ember ellátását jelenti: naponta egyszer viszünk nekik meleg ebé­det a polgármesteri hivatal gépko­csijával. De nemcsak ebben merül ki tevékenységünk, hiszen igény esetén segítünk az ügyes-bajos dolgok elintézésében, tartjuk a kapcsolatot a háziorvossal. Az ebé­det az iskola konyhájáról szállítjuk egész évben, itt, helyben a tízórait és az uzsonnát készítjük. Rendsze­res kapcsolatot tartunk a mizserfai idősek otthonával, minden évben meglátogatjuk egymást az idősek napján. Megünnepeljük év köz­ben is a jelesebb napo­kat, szűk körben, mint például a nőnap, anyák napja. Már ha­gyomány nálunk, hogy minden évben el­megyünk kirándulni: tavaly Ipolytamócon látogattuk meg a ter­mészetvédelmi terüle­tet és megnéztük a szécsényi múzeumot is. Amint azt Meré- nyiné elmondta, az évek során ugyan elvé­gezték az intézményben a legfon­tosabb karbantartási munkákat, de szükség volt már egy nagyobb állagjavító munkára is. A kor­mánytól 1 millió forint támogatást kaptak a helyreállításhoz. Tavaly amelyből elvégeztették a tetőjaví­tást, a padlóburkolást, felújították a vizesblokkot, sőt megtörtént az aj- tók-ablakok mázolása, a belső fa­lak és a külső homlokzat festése is. ____________■ • Mementó a bányászokért Kazár történetének szerves ré­sze a bányászkodás, legalább annyira, mint a néphagyo­mányok ápolása. A bányamű­velés 1860-ban indult, az Anna- táma megnyitásával. Ettől kezdve a szénnek, a bányászat­nak döntő szerepe volt a község fejlődésében. Étért döntöttek úgy 1998-ban, hogy emléket ál­lítanak a bányaszerencsétlen­ségben elhunyt bányászoknak. A bányabejárót szimbolizáló emlékhely, melynek márványtáb­láján tizenhárom név áll, az első tégla a tervben: az önkormányzat ugyanis szeretne egy olyan méltó helyet, ahol a bányászmúltat, az emlékeket egy kiállítóteremben mutathatná be. Ennek érdekében hirdette meg az iskola a millenniu­mi projektet, amelynek során fel­dolgozták a helyi bányászkodás emlékeit. Az eredményt augusz­Az emlékhely márványtábláján tizenhárom név áll tus 20-án, egy nagy kiállítás kere­tében szeretnék majd közszemlé­re tenni. Közben persze folyik az értékek összegyűjtése, amely szé­pen szaporodik. Készült egy kiad­vány is, amely­ben Szvircsek Fe­renc „Tárnák a fa­lu alatt” címmel foglalja össze a kazári barnakő­szén-bányászat történetét. Ebből megismerhető a település múltja, a bányászat ki­alakulása, a bá­nyászat és a tele­pülés fejlődése is. A község első írásos említése 1221-ből származik, ne­vét akkor Cazar-nak írták. 1384-ben az esztergomi érsek­ség tizedfizető községei között szerepelt. A Műt gazdál­kodó és fakitermeléssel foglalkozó jobbágyok lakták. Kazár nevét - a ma hozzá tartozó Szőröspusztával együtt - 1406-ban is említették az oklevelek: akkor Zsigmond király a budai Szent Zsigmond prépostság- nak adományozta. A környékbeli kőszénbányák feltárása a XIX. szá­zad második felében megváltoztatta a falu képét: bá­nyászcsaládok települtek ide és létrejött a máig „telepi­nek nevezett rész. 1920-ban nyitották meg a község mel­lett az első tárnát. A XIX. század második felében majd’ fél évszázadon keresztül a faluban élt Szabó István plébános, Homérosz műveinek magyarra fordítója. A tudós papnak szobrot állítottak a plébánia kert­jében. A falu híres színpompás népviseletéről. F. Z. Múltidéző Mona Gyula, Kazár új jegyzője

Next

/
Oldalképek
Tartalom