Nógrád Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-15 / 138. szám

2. OLDAL 2000. JÚNIUS 15., CSÜTÖRTÖK BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE Közmunkások Szuhán Folyamatos munkát végez­nek a közmunkások Szuhán. A település önkormányzata jelen­leg öt közmunkás részére tud munkát biztosítani. Feladatuk ezekben a hetekben az árkok, átereszek tisztítása, valamint a fű kaszálása a falu területén, il­letve ők végzik a temető takarí­tását is. A közmunkásokat júli­us 31-ig tudja alkalmazni a pol­gármesteri hivatal. Parlagon heverő földek Mindszenten még a tavaszi esőzések nyomait viselik Lassan hónapok óta tart a száraz­ság, hiába áhítozik mindenki egy kis frissítő esőre. Éppen ezért jog­gal találtuk furcsának, hogy Mátramindszenten a víz okoz gondot. Amint azt Molnár Gábor polgármester elmondta, a telepü­lésen átvezető Mindszenti-patak a tavaszi nagy esőzések alkalmá­val annyira megáradt, hogy az eredeti meder szűknek bizo­nyult: ennek aztán az lett a kö­vetkezménye, hogy most min­denfelé folyik a patak, csak arra nem, amerre kellene.- Rendszerváltás előtt állami tu­lajdonban volt a patak, a vízgazdál­kodás kezelésében - mondja Mol­nár Gábor. - Azóta azonban átke­rült az önkormányzat tulajdonába, így most az összes probléma a mi nyakunkba szakadt. Kapunk ugyan állami hozzájárulást a kom­munális feladatok ellátására, ebbe van bekalkulálva a patak kezelésé­nek a költsége is. Csakhogy ez az összeg még a közvilágítás költségé­nek a fedezésére sem elég: éves vi­szonylatban ez ugyanis másfél mil­lió forint, a már említett kommuná­lis feladatokra pedig 1229 ezer fo­rintot kapunk. A gondunk tavasz- szal kezdődött, amikor a nagy víz­hozam a patak felső részét kimos­ta, az alsó részén pedig lerakta a hordalékot. Ezeknek a kis „gátak­nak” aztán az lett a következmé­nye, hogy most mindenfelé folyik a patak, csak arra nem, amerre kelle­ne. Sok helyen alakult ki úgyneve­zett függő meder, amely azt jelenti, hogy a patakban magasabb a víz­szint, mint a mellette lévő területe­ken. Ezeket kézi erővel alakítottuk ki, még egy kisebb esőzést sem bír­na el. A polgármester elmondta, hogy a belterületi szakaszon ez körülbe­lül 800 métert jelent: 2-3 millió fo­rint kellene a rendbe tételéhez, csakhogy a szükséges gépeknek 10 ezer forint körül van az óradíja. Mondhatnánk azt is, hogy vannak olcsóbb gépek is: igen ám, de a fel­ázott patakpart miatt csak lánctal­pas kotrógép jöhet számításba. A külterületi problémás szakasz hossza pedig ennek a duplája. Pénz kellene, de a költségvetés ezt nem bírja el. Meg­próbálják kihasz­nálni a pályázati lehetőségeket, csakhogy ahhoz is 30 százalék ön­rész kell, a költ­ségvetés pedig for­ráshiányos. A víz pedig más problé­mákat is okoz.- Ahol a patak szántófölddel érintkezik, ott nem tudják hasz­nálni a tulajdonosok - folytatja a polgármester. - A réttel érintkező szakaszokat tudják ugyan kaszál­ni, bár ott is jelentkeznek a gon­dok, ugyanis kezd a terület elnáda- sodni. A vizesedés önkormányzati területeket is érint, azokat nem tudjuk hasznosítani, nem lehet bérbe adni, nem használhatók semmire. Éppen június 16-ra jelez­ték a határszemlét, amely után büntetik azokat, akik nem művelik a földet. Csakhogy itt nem azért van parlagon, mert lusta a gazda, hanem azért, mert a természet közbeszólt. Attól tartok, hogy az önkormányzatra tolják majd a fele­lősséget, mondván: a patakot an­nak kell rendben tartani. Ez a 22-es csapdája: adott a feladat, de a vég­rehajtására nincs pénz. Az oldalt írta: Hegedűs Erzsébet Fényképezte: Rigó Tibor Ahol minden a gyermekekért van Hitvallásuk, hogy csak a szülőkkel együtt lehet jól nevelni Régen volt már 1963., amikor a bányavárosban átadták az Őzike óvodát. Ez az in­tézmény azóta több generációt is útjára engedett már, jelenleg száz gyermek raj- csúrozik nap mint nap falai között. A négycsoportnyi apróság minden lépését nyolc óvónő, négy dajka vigyázza. Az Őzike óvoda az óvodaigazgatóság székhelye is egy­ben, ahol Petre Lajosné igazgató fogja össze a nagybátonyi óvodákat.- A harmincéves évfordulón alakítottuk ki az ovigalériát, amely „megmutatkozási” le­hetőség nemcsak a tehetséges gyermekek, hanem az óvónők számára is - mondja Becze Istvánná vezető óvónő, a gyerekek közkedvelt Eta nénije, aki 1985 óta vezeti az intéz­ményt. - Az ovigalériában megtekinthették az érdeklő­dők Hertelendi Zsuzsa tűz­zománcait, Hadusovszkyné Giziké kerámiáit. Felkarol­tuk a Nógrád megyei művé­szeket is, gondolok itt Antal András alsótoldi kerami­! kusművészre, vagy Radios ■ István festőművészre. A j '70-es évektől kezdve fon- I tos volt a művészeti neve- ; lés. A nyolcvanas években pályázatból korongozót, égetőkemencét építtettünk, sőt a szülők segítségével a gyerekek számára pici ko- rongozókat is készítettünk.- A legtöbb óvoda pénz­ügyi gondokkal küzd. Mi a helyzet önöknél?- A költségvetés bizony nálunk is szűkös, de meg­értjük a város gondját. Ép­pen ezért mondhatom azt, hogy nem „sírunk” a város nyakán, hanem pályázatokkal, szülői segítséggel próbálunk magunkon segíteni. Az óvónői gárda jól fel­készült, éppen ezért pályázataink többsége sikeres. Most legutóbb például udvari játé­kokra nyertünk pénzt, értelmi képességfej­lesztő játékokra, illetőleg vásároltunk egy vi­deokamerát is: az óvodában készült felvéte­leket kiadjuk a szülőknek, így otthon meg­nézhetik, mivel is tölti gyermekük az óvodá­ban az idejét. Ugyancsak pályázati pénzből tudunk rajzlapot, jó minőségű festéket, mű­vészeti eszközöket vásárolni, az önkor­mányzat által kiírt pályázatokon is rendsze­resen részt veszünk, többségében sikerrel.- Úgy tudom, elkezdték egy kerámiamű­hely építését is.- így igaz, és ez nemcsak az óvodások számára ké­szülne, ha­nem az alapfo­kú művészeti iskola diákjai is visszajár­hatnának ide. Az épület tető alatt van, de sajnos, pénz­hiány miatt egyelőre nem tudjuk befe­jezni. Annak ellenére sem, hogy rengeteg segítséget kaptunk a szülőktől, és a képviselői alapból is jut­tattak nekünk támogatást. De hát egy építke­zés a mai árak mellett rengetegbe ke­rül. Nagyon sok tehetséges gyermekünk van, most éppen Ivády Kitti rajza szerepel országos kiállításon, miután a megyei döntőben első helyezett lett. De nehogy azt gondolja bárki, hogy nálunk csak tehetséges gyerekek van­nak: sok a hátrányos helyzetű apróság, sokat kell velük foglalkozni, de azt valljuk: a tehetsé­ges gyerekek is figyelmet érdemelnek, mind- egyiloiek meg kell adni az esélyt.- Többször említette már a szülői segítsé­get.- Valóban, a szülők nagyon szívesen segí­tenek, ki-ki a lehetőségéhez, tudásáhozjnér- ten, ha értelmét látják. Nemcsak az Őzike óvodában, hanem minden bátonyi oviban hagyomány, hogy a nagycsoportos gyerekek szülei közül azok, akik a legtöbbet tették az ovisévek alatt, emléklapot és kerámiát kap­nak. Nekünk az a hitvallásunk: csak a szü­lőkkel együtt lehe' jól nevelni. A farsangi bál bevételéből példán, mozgást fejlesztő hálót vettünk, sövényt telepítettünk, az önkor­mányzat a közelmúltban rendezte meg a „három szombat” településszépítő versenyt. Jöttek a szülők, sziklakertet készítettek, cö­löpöket ástak be, virágpalántákat hoztak, egyszóval, mindent megtettek és megtesz­nek azért, hogy gyermekeik szép környezet­ben tölthessék napjaikat.- Nagyon szép kiállítás látható most az óvodában. Milyen alkalomból készült?- A millennium jegyében zajló városi ren­dezvényekből mi is kivettük a részünket, az óvodák saját kiállítással készültek. Az össze­foglaló cím „Múltunk és értékeink”, és min­den óvodában mást láthattak az érdeklődők. Itt, nálunk jelenleg a „2000 gyerekszemmel” kiállítás látható, amelyen agyagmunkák, kü­lönböző technikák textillel, papírral, homok­képek jelenítik meg, hogyan is látják a gyere­kek ezt az időszakot. A kiállítás megnyitójá­ra nagyon sokan eljöttek, a rendezésben és zsűrizésben Bálint Tibor, az Erkel iskola mű­vész-tanára volt a segítségünkre. Az érdeklő­dők június végéig megtekinthetik a kiállítást.- Mik a további tervek?- Mindenképpen szeretnénk befejezni a kerámiaműhelyt, de ez távlati cél. Ami vi­szont a közeljövőben megvalósulhat, az, hogy az udvari vasmászókákat fajátékokra cseréljük. Erre megvan minden reményünk, hiszen a szülők anyagi segítséget is ígértek. Bár még csak júniust írunk, máris teljes erővel tombol a nyár. Az isko­lákban egyre nehezebben viselik az órákat a gyerekek, fejük akaratlanul is az ablak felé fordul, ahol hétágra süt a nap. Vannak azonban olyan szerencsés helyzetű nebulók is, mint akikkel a szorospataki ifjúsági tá­borban találkoztunk. Ez a tábor nya­ranta sok gyereknek nyújt kellemes kikapcsolódást, alkalmat arra, hogy megismerkedjenek a Mátra szépsé­geivel. Az első csoport már meg is ér­kezett, bár ők még nem nyaralnak: erdei iskolában tanulnak.- Budapestről, a XI. kerületi Bocskai Általános Iskolából jöttünk 63 gyerek­kel - mondja Székely László igazgató. - Most először vagyunk itt, Szorospatakon, a korábbi években Salgóbányán vertük fel a tábort. Öt na­pig vagyunk az erdei iskolában, ez az oktatási forma már hagyományos ná­lunk. Itt most egy ötödik, és két hatodik osztály tanul. Az erdei iskola célja az, hogy az eredeti lakókörnyezetből, a vá­rosból kiszakadjanak a gyerekek, és ter­mészetes környezetben töltsenek el pár Erdei iskola a szorospataki táborban Alapfunkciója a természet, a környezetvédelem megismerése napot. Voltaképpen olyan, mint egy ha­gyományos nyári tábor, azzal a különb­séggel, hogy oktatás is folyik: ennek pe­dig az az alapfunkciója, hogy a termé­szetet, a környezetvédelmet a helyszí­nen ismerjék meg a diákok, ne pedig a könyvek színes lapjairól. Bízunk ab­ban, hogy ezek a gyerekek felnőttko­rukban majd jobban óvják környezetü­ket.- Hogyan álUtják össze az erdei isko­lában a tanórákat?- Igyekszünk kihasználni az adott tájegység földrajzi-biológiai látnivalóit. Átismételjük a tanultakat, beazonosít­juk a helyszínen, illetve előkészítjük a később tanulandókat. Ha már itt va­gyunk, természetesen megismerke­dünk a környék történelmével, népha­gyományaival, jelenével, gazdaságával is. Igyekszünk tudatosítani a gyerekek­ben azt, hogy hol is vannak. A tanítás formáját úgy alakít­juk, hogy délelőtt tantárgyi oktatás fo­lyik, délután túra: bejárjuk a hegye- ket-völgyeket, kőze­teket azonosítunk be, illetőleg menet közben igyekszünk hangsúlyossá tenni a környezetvédelmi alapokat. Kétségte­len, hogy a hagyo­mányos keretektől eltér ez az oktatási forma, de mégis be­válik: bár ugyan­azokat az ismerete­ket tanítjuk, a kör­nyezet újdonsága miatt jobban odafi­gyelnek a gyerekek.- Milyen tantárgyakat tanítanak itt1- Például matematikát: úgy is lehet­ne mondani, hogy az iskolában tanulta­kat átültetjük a gyakorlatba. Történe­lemből kiegészítő ismere­tekkel lesznek gazdagab­bak a gyerekek. Délután a tari sztúpához látogatunk majd el, ezért a tanárnő a buddhizmusról beszél. Az előbb éppen turisztika- órát tartottunk: ebben te­reptant, térképismeretet tanulnak a gyerekek, meg­ismerkednek a Mátra föld­rajzával. Az igazgató elmondta azt is, hogy a gyerekek for­góban váltják egymást, sok a sport, a testedzés. Az erdei iskola arra is jó volt, hogy újra felfedezze­nek valamit, ami lassacs­kán kiveszőben van: ez pedig nem más, mint a közös éneklés öröme. A patak partja 800 méter belterületi hosszban mocsárrá változott - mutatja a polgármester ■ A mozgást fejlesztő hálón egyre ügyesebbek a gyerekek Még a matematikaára is jobban telik, ha nem a padban, hanem a fák árnyékában tartják Fajátékokra cserélik az udvari vasmászókákat

Next

/
Oldalképek
Tartalom