Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-01-02 / 77. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2000. ÁPRILIS 1.1 A nemzeti kultúra összetartó és megtartó erő Nógrád Megye Közgyűlése a következő millenniumi felhívás­sal fordul Nógrád megye polgára­ihoz, önkormányzataihoz: Amikor mi, magyarok az ez­redfordulón túl ezeréves állami­ságunkat is ünnepeljük, a me­gyei önkormányzat közgyűlésé­nek erkölcsi kötelessége, hogy az előttünk álló jeles évfordulót ne csupán emlékezésre, hanem a megye polgárai együvé tartozása érzésének erősítésére is használja fel, az alábbiak tudatában: Az a nép képes tisztelni más népeket, amely tisztában van sa­ját múltjával, történelmével és a múltból hozott minden értékével. Napjainkban, az ezredfordu­lón kemény kihívások érik a világ nemzeteinek kultúráit, azt a mó­dot, ahogy az emberiség eddig őrizte, továbbadta, s gyarapította kulturális örökségét, amely lété­nek tanúja és alapeleme. A nem­zeti kultúra fogja egységbe a nem­zetet, és annak minden tagját. Összetartó és megtartó erő, amely­ben az ember megtalálja a helyét, érti múltját és bízik a jövőben. Az, hogy megyénk történetét ezer esztendőre visszamenőleg nyomon tudjuk követni, és az ezeréves múlt létezik, az nem utolsósorban az együvé tartozás soha nem múló érzésének és a gyökerekhez való ragaszkodás­nak köszönhető. Ugyanakkor ez a fajta gondolkodásmód az előt­tünk álló jövő egyik alappillére is. Hinnünk kell, hogy nemcsak mi őrizzük meg közös és mással össze nem téveszthető kultúrán­kat, hanem legfőképpen kultú­ránk és az együvé tartozásunk ér­zése őrizhet meg bennünket. A Nógrád Megyei Önkormány­zat Közgyűlése a fentiek szellemé­ben a megye minden polgárát és összes települési önkormányza­tát felhívja arra, hogy közös jö­vőnket szem előtt tartva, együtt­működve és együttgondolkodva dolgozzunk azért, hogy újabb ezer év elteltével kései utódaink­nak Nógrád megyében legyen mi­re emlékezniük. ______________________________BECSÓ ZSOLT a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke Jókai Anna regénye lengyel nyelven Csaknem százötven érdeklő­dő gyűlt össze a varsói magyar nagykövetségen Jókai Anna „Ne féljetek” című regénye len­gyel kiadásának bemutatójára. A nagy érdeklődéssel kísért pre­mieren, amelyet Waclaw Sadkowski ismert lengyel rádiós és tévés személyiség vezetett, két vezető lengyel színész, Mar­ta Lipinska és Jan Englert olva­sott fel a regényből részleteket, majd Jókai Anna beszélt leg­újabb könyvéről, vallott művé­szi ars poeticájáról. A regényt Ela Sobolewska, a magyar iroda­lom jeles tolmácsolója ültette át lengyelre, aki már több kortárs magyar írót, köztük Esterházy Pétert, Nádas Pétert és Göncz Árpádot is fordított. A millenniumi évben több magyar könyv lengyel kiadása várható, köztük Az ember tra­gédiája új fordítása, magyar népmese-válogatás, Kodály Zol­tán zenepedagógiai írásai, Szilá­gyi István Kő hull apadó kútba című regénye. VIRTUÓZ VONÓSNÉGYES. A salgótarjáni zeneiskolában nagy sikerrel lépett fel a minap a Grassalkovich nevű vonósnégyes. A Jász Pál (hegedű), Gidai Anikó (hegedű), Szőke Nikolett (brácsa) és Dvorák Lajos (gordonka) összetételű együttes Brahms C-moll vonósné­gyesének első tételét és Schubert Gdúr vonóskvintettjét (op. 163.) adta elő. A koncerten közreműködött: Liptai Gabriella (gordonka). ■ „Ezer év és egy pillanat” Bagyinszki Zoltán, a képíró fotográfus Galgagután Szeretett falujában, Galgagután mutatkozik be fotókiállításá­val a kis nógrádi községhez is kötődő Bagyinszki Zoltán fotó­művész, aki magát képírónak nevezi. Sok barát, ismerős és érdeklődő találkozóhelye lesz április 2-án, vasárnap fél tizen­egykor a galgagutai evangélikus templom, amely otthont ad az „Ezer év és egy pillanat” című kiállításnak, amely egy va­lóságos történelmi sétát jelent Magyarországon. A megjelenteket Seben István evangélikus lelkész köszönti. Megnyitót mond a Balassagyar­matról elszármazott Szarvassy Imre fotóművész, a Budapesti Or­vostudományi Egyetem Áesculap Fotóklubjának vezetője. A galgagutai kiállítás színes, látványos anyaga része annak a gazdag életműnek, amelyet a Gyulán élő Bagyinszki Zoltán el­ismerésektől övezve megvalósí­tott. Indulásához a Szegeden megszerzett földrajz szakos ta­nári, népművelői oklevél adta meg az alapot. Életútjában meg­határozó volt a földrajz, a törté­nelem, az építészet és az utazás szeretete, az emberi közösségek­kel való kapcsolat. Az eltelt évek alatt rengeteget fotózott. Bejárta Európát és a Kárpát-medence ré­gióit. Több mint 1000 magyar műemléket keresett fel a 63 vár­megyében. Mára közel 20000 diafelvétel van a birtokában és ebben a színes diatárban fellelhe­tő a természet, a család, a kirán­dulás nyújtotta élmény földön, vízen és levegőben egyaránt. Az utóbbi években a magyar kastélyok, műemlékek, közis­mert épületek fotózása jelentett Bagyinszki Zoltán fotográfus szá­mára a fő feladatot. Első könyve 1998-ban jelent meg. A második fotóalbuma a magyar kastélyok témakörét reprezentálva 1999 novemberében jelent meg a Mi­kes Kiadó gondozásában, szen­zációt keltve „Kastélyok a törté­nelmi Magyarországról” címmel, felbecsülhetetlen szolgálatot téve a ma élőknek. Ebben az album­ban 150 kastélyt mutat be 260 színes oldalon, egyedi papírra nyomtatva, bőrkötésben, ma­gyar, angol, német nyelven. A 2000. millenniumi évben kerül bemutatásra a Gyula váro­sát háromszáz fotóval bemutató CD-albuma. A Nemzeti Kulturá­lis Örökség Minisztériumának egymillió forintos pályázatát el­nyerve dolgozik az „1000 év ma­gyar építőművészete” című mun­káján, amelynek CD-ROM bemu­tatója a millenniumi eseménysor hivatalos részét képezi. Bagyinszki Zoltán művészi fotói városaink, falvaink, épített környezetünk, kultúránk, ezer­éves történelmünk emlékeit idé­zik a Kárpát-medencében. Szá­mos kiállítása volt Budapesten, Gyulán és szerte az országban, de ismerik fotóit a határokon túl is, mert kiállított Szlovákiában, Romániában és Belgiumban és számos közös kiállításon szere­pelt. Munkásságának fontos része­ként több száz előadást szerve­zett és tartott hazánk építőmű­vészetéről. Tagja a gyulai Szé­kely Aladár és a budapesti Áesculap Fotóklubnak, a buda­pesti városvédő egyesületnek, a Magyar Történelmi Családok Egyesületének is. Bagyinszki Zoltán fotográfus, képíró életé­ben és munkája során sok barát­tal, támogatóval találkozott, aki­ket életének fontos részeként tart számon, ugyanúgy, mint a galgagutai kötődését, amelyet az április 2-án nyíló kiállításával is szeretne erősíteni. SZABÓ ENDRE Fellini, az újságíró- Nincs szórakoztatóbb mesterség az újság­írásnál - mondta gyakran Federico Fellini inter­júiban. Sokan azt hitték, hogy a Maestro ezzel csak a firkászokat fricskázza, holott az újság­írás, fiatal éveinek hivatása élete végéig közel maradt a szívéhez. Erről az örök szenvedélyéről jelent meg most Franciaországban elemzéssel kiegészített antológia. Emlékezetes Fellini egyik kései filmjében, az In­terjúban az a jelenet, amikor egy japán újságíró ér­kezik a forgatásra és a Mester rögtön be is veszi a filmbe, mintha a világ túlsó részéről jött fiatalem­ber saját egykori tükörképe lett volna. Ő is ugyan­ilyen romanükus csavargó volt, amikor 1938 őszén, alig 18 évesen Rómába érkezett. A film még fény­évekre volt tőle - Roberto Rossellini csak 1945-ben vette be stábjába, mint a „Róma, nyílt város” egyik forgatókönyvíróját és első önálló epizódrendezését, a „Szerelem a városban” című filmben csak 1950- ben jegyezhette. Fellini 1938-ban az akkoriban nagyon divatos humoros magazinnál, a Marc’Aureliónál jelentke­zett rajzaival és a karikatúrákat kísérő rövid törté­netekkel, poénokkal, „battutákkal”. 1939 márciusá­ban belső munkatárs lett és 1942 őszéig nem keve­sebb mint 600 rajza és „battutája” jelent meg. Ezek­ből a legjobbakat bízta rá Fellini utolsó éveiben Francoise Fieri francia filmesztétára, aki most, a nagy rendező születésének 80. évfordulójára jelen­tette meg könyvét Fellini, a mesemondó és a humo­rista címmel. Ezek az „iskolai füzetek” már körvo­nalazzák a későbbi filmes különc, groteszk, esendő és pöffeszkedő, szép és csúf figuráit, akiket az alko­tó igazi olasz humorral és szeretettel ábrázol. Különösen érdekesek ezek, ha tudjuk, hogy Fellini minden „forgatókönyvét”, amelyek nem a hagyományos módon készültek, először megraj­zolt. „írászsengéiből” - apró történeteiből, kis mesé­iből - következtethetünk mozis életművére is. Fő­leg második korszakától vádolták Fellinit gyakran, hogy kaotikusak a filmjei. Ennek a káosznak, a mo­zaikszerű építkezésnek az alapjai éppen ezek az „odavetett" karcolatok voltak. AMarc’Aurelio, amelyet félmillió példányban ad­tak el a háború éveiben, a végnapjait élő olasz fa­sizmus elleni értelmiségi lázadás egyik bázisa volt, sőt, a filmes neorealizmus egyik bölcsője. Világhálón a ceredi Cene Előnye, hogy nincs terembérlet, külön ezért foglalkoztatott alkalmazott és állandóan nyitva tart. Kétségkívül hátránya azonban, hogy nem érezhetjük a festék illatát, nem látjuk igazán a művek plasztikusságát, s ha csak nem többen ülünk a képernyő előtt, megbeszélnünk sincs kivel vélemé­nyünket. Nos, ez az Internet-galéria. Nógrád megye kiemel­kedő alkotóit régebbóta megtalálhatjuk már a világhálón, műveikkel, róluk szóló írásokkal, most azonban egy új, tel­jesen önálló „tárlat” nyílt - alig egy hónapja Cene gál Art Galery néven. A név természetesen árulkodik: a Cereden élő festőről és barátairól van szó. Elfogultság nélkül is állítható - hát még elfogultan! -, hogy akik a megyei művészeti élet ré­szeseivé válnak, szinte automati­kusan jelen lesznek az országos vérkeringésben. A példákat fö­lösleges sorolni. Az új galéria célja: „a mai posztmodern túli világban a kortárs látványfesté­szet bemutatása” - fogalmazza Cene gál István a „vendégkönyv” elején, ahol természetesen mindhárom kiállító társa - Ducsai István, Karácsony Attila, Szatmári Zsolt - is „szót” kapott és immár közös elérhetőségük is van a htp://W3.swi.hu/cenegal cím alatt. Természetesen a stáb­lista nem végleges, hiszen min­den olyan képzőművészt vár­nak, akit foglalkoztat a realiz­mus, a szürrealizmus, a szürna- turalizmus, vagy a hiperrealiz- mus képi világa. Az Internettel eddig nagyobb távolságot tartók minden bi­zonnyal békülékenyebbekké válnak ilyen kezdeményezése­ket látva, persze akadhatnak olyanok is, akik az emberi kap­csolatok (valósi tárlatnyitók, igazi koccintások...) újabb csor­bulását fedezik föl a virtuális da- milokon lógó, monitoron „lebe­gő” képek között. A szándék mindenesetre két okból azért biztató. Annak a rétegnek, aki valóban masinája előtt tölti nap­jainak felét, legalább ilyen mó­don eljut némi érték - ha fölke­resi a honlapot, a művészeknek pedig egészen egyszerűen meg kell magukat mutatniuk ezen a fórumon is. Mondhatjuk: nincs mese. Ebben a törekvésükben segítette az alkotókat Winkler Balázs, a webmester, aki a folya­matos frissítésen, bővítésen dol­gozik. Természetesen ez nem azt je­lenti, hogy a kiállítások eltűnő­ben lennének, vagy ezt bárki is szorgalmazná. Az itt bemutat­kozó alkotók továbbra is min­denkit várnak a galériákba, könyvtárakba, művelődési há­zakba, iskolákba. Azért a festő­állvány után mégiscsak ott van a művek igazi helye. D. N. Á. Világsztár Budapesten „Szegényebb” a miniatűrmúzeum Világhírű mesterek tizenöt al­kotását rabolták el ismeretlenek az amszterdami miniatűrmúze­umból. Az eltulajdonított fest­mények és szobrok között Pablo Picasso- és Fernando Botero- művek, valamint holland meste­rek - Karel Appel, Kees Verkade, Anton Rooskens - alkotásai talál­hatók, mintegy 100 ezer gulden (50 ezer dollár), de eszmeileg felbecsülhetetlen összértékben. A legkisebb mestermű Hans Kansters nem egészen négy négyzetcentiméteres miniatűrje, a legértékesebb pedig a múze­um illetékesei szerint Botero egy női portréja, amely tizenkétszer tíz centiméteres. Az 1992-ben megnyitott mú­zeumban 48 ország 550 művé­szének 1500 munkáját őrzik, többnyire modern stílusok kép­viselőit. Az intézet célja az, hogy a világ legnagyobb effajta gyűjte­ményeinek egyikét mondhassa magáénak. A rablók a szakértők szerint nagy gondossággal vá­lasztották ki célpontjaikat. Budapestre látogat Agnes Baltsa, a világhírű mezzoszop­rán, hogy a kongresszusi köz­pontban önálló koncertet adjon a tiszai ciánmérgezés károsultja­inak javára. A művésznő a Páneurópa Jogász Unió meghí­vására április 25-én ad egész es­tét betöltő koncertet. A szerve­zők, és a sztár a műsorral kap­csolatban, későbbiekben nyilat­koznak. A rendezvény házigaz­Petőfi Sándor útileveleit tar­talmazza olasz fordításban az a kötet, amelyet hétfőn Velencé­ben mutattak be a közönség­nek. Az utazás Nagy-Magyaror- szágon (Viaggio nella Magna Ungheria) címet viselő könyv Roberto Ruspanti gondozásá­ban és a Rubettino Editoré ki­adásában látott napvilágot. A könyvbemutató része a „Velen­ce és Magyarország a forradal­mi években - 1848-1867” címet viselő konferenciasorozatnak. A rendezvényt Magyarország ve­dája, dr. Mayer Erika a jogász- szervezet elnöke több kormány­tagnak, országgyűlési képviselő­nek és természetesen magának a tiszai kormánybiztosnak, Gönczy Jánosnak is elküldte a felkérést az est védnöki testüle­tébe. Több magyar és multinaci­onális cég kapott felkérést, hogy az est szponzoraként segítse a ti­szai ciánkárok enyhítését. lencei tiszteletbeli konzuljának a közreműködésével szervezte a „Ca Foscari Egyetem” és a Ró­mai Magyar Akadémia. Az ese­ményen Giannantonio Paladi­ni, a velencei Ca Foscari Egye­tem munkatársa, Roberto Ruspanti, a magyar kultúra ki­váló ismerője (aki egyebek kö­zött Petőfi János vitézének is a fordítója), valamint Csorba László, a Római Magyar Akadé­mia tudományos igazgatója tar­tott előadást. „Olasz” Petőfi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom