Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-22-23-24 / 95. szám

2000. ÁPRILIS 22., SZOMBAT SPORT TÜKÖR Nógrád Megyei Hírlap - 13. oldal Nógrád huszadik százada Megyénk sportja a kezdetektől napjainkig Nógrád megyében a polgári, nemzeti testkultúra alapjainak megteremtésére irányuló törekvések első jelei a múlt század második felében mutatkoztak meg. Az első sportegyesületek Losoncon, Balassagyarmaton és Salgótarjánban jöttek létre. A sportágak közül leghamarabb az atlétika, a lövészet, a tenisz, a korcsolyázás, a vívás, a kerékpározás, a lovaglás, a tomázás és a repülés honosodott meg. A sport kezdetben a társas együttlét, a szórakozási lehetőségek szín­tereként működött. A versenyzés, a testedzés igénye csak később jelentkezett. (Tlagyarország legjobb vidéki amatór labdarúgó csapat tagjai: £. B. X C •?$$$. ÉVSEN SS VgRgTU8«ÜL NYEftTE 1083ft ÍMW~ :: NöK8<§®8r- ßtNVSRTE tlfcVRNSKRÖÄ R CÖft»NTHJRN*ÖU«T 68 S&iUTötT ftftftöusri* jmmésNEíBZETI UGhBH. ft A l§|ft j 0ik! !f * v* \T^ ! * $ A A A A WF I ^ ^ X . M’fM w ■ w V.\'-w ■ ■.V.MIM«''«-»»''»"• “■ í%s. ' ~ ------­ÍD áfia fotószalon Az SBTC labdarúgócsapata, amely 1935-ben feljutott az I. osztályba Az 1900-as évek első esztende­iben már jól kitapinthatóak voltak azok az egyesületek, amelyek a szórakozást, vagy a versenyzést tűzték célul. Az utóbbiak hamaro­san csatlakoztak sportáguk orszá­gos szövetségéhez, vagy a kerületi szövetséghez. A nyilvántartásban szereplő mintegy félszáz sport­egyesület közül az I. világháború­ig terjedő időszakban a Losonci Atlétika és Futball Klub, a Balas­sagyarmati Sportegyesület, az Ipolysági Law-Tennis Társulat és a Salgótarjáni Sportegyesület, a SSE bizonyult legéletképesebbeknek. A trianoni békeszerződés értelmé­ben a megye északi felén lévő tele­püléseket elcsatolták, ezek csapa­tai a szlovenszkói bajnokságok­ban küzdöttek tovább. A nógrádi, illetve a Nógrád-Hont vármegyei egyesületek döntő többsége az Észak-kerületben, vagy a Pest kör­nyéki csoportokban szerepeltek. Élen a labdarúgás A világháborúk közötti időszak sportpolitikáját az 1921. évi UH. számú törvény határozta meg, amelyet burkolt revizionista tö­rekvések hatottak át. A törvény megjelenését követően a várme­gye legtöbb településén megala­kultak a leventeegyesületek, na­gyobb városokban pedig a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) - egyesületek és a cserkészcsapa­tok. A harmincas évek gazdasági válsága ellenére különösen a sal­gótarjáni szénmedencében erősö­dött meg a sportélet. A legna­gyobb érdeklődést a labdarúgás kísérte. Az egyesületek közül az SBTC és a Salgótarjáni SE felkerült a magyar labdarúgás legmaga­sabb osztályába. A többiek az ÉLASZ I. és II. osztályában, a Mát­ra alosztályban, a Pest környéki osztályokban és az 1931-ben a Sal­gótarján környéki kiscsapatok ré­szére létrehozott Salgó Serleg cso­portokban szerepeltek. Az SBTC játékosainak átlépé­sével 1927-ben megalakult a me­gye máig egyetlen professzionista Sápokon működő egyesülete, a Salgó FC. Az SBTC megszerezte a Magyarország Amatőr Bajnoka cí­met, három alkalommal jutott be a Chorintián Kupa döntőjébe, ahol kétszer elnyerte a vándordíját. A labdarúgáson kívül újabb atléti­kai, birkózó, ökölvívó, tornász, ví­vó, sakk, tenisz, teke, úszó, sí, asz­talitenisz, galambász szakosztá­lyok és osztályok alakultak. ■ Ebben az időszakban épült a Salgótarjáni SE, az SBTC, a Baglyasalja, a Forgách, a Kisterenye és a Zagyvapálfalva labdarúgó pályája, a falvak lőtér­rel, a nagyobb települések lőház- zal, MOVE-házzal gazdagodtak. A turista egyesületek és osztályok gyűjtésének és munkájának kö­szönhetően több menedékházat és négy kilátót adtak át rendelteté­sének. Felavatták a Hajós Alfréd által tervezett balassagyarmati uszodát és a Salgótarjáni Kőszén­bánya Rt. uszodáját. A berlini olimpia után sor került a sport el­ső nagy tömegesítésére. Sajnos, a hamarosan kitörő II. világháború a sportoló fiatalokat is soraiba szó­lította. AII. világháború után mosto­ha körülmények között indult a sportélet Nógrádban. A sportolók közül jelentős volt azok száma, akik elhunytak a harctéren, hadi­fogságba kerültek, illetőleg hadi­rokkantként tértek haza a család- .jukhoz. A sportlétesítményekben is jelentős károk keletkeztek, a sportöltözőket, szertárakat kifosz­tották, a pályák siralmas látványt nyújtottak. Többek között leégett a balassagyarmati MOVE- székház. A Baglyasalja SE-nél és az SBTC-nél szerelés hiányában veszélybe került a bajnokságban való elindulás. Salgótarjánban leghamarabb a sakkozók ébredtek. Az atlétikai élet újraszervezésére Bácsfalusi Ferenc és Fülöp Pál kapott megbí­zást. A Mátravidéki kerület alosz­tályának küzdelmeibe mintegy harminc egyesület nevezett. Sal­gótarjánban 1946-ban megalakult a Magyar Kosárlabda Szövetség II. kerülete, újjáalakult a Karancs Tu­rista Osztály, a Salgótarjáni Tenisz Egylet, az üveggyári olvasókörben évadnyitó és toborzó asztalite­nisz-versenyt rendeztek. A verse­nyek szervezésében legjobban a MADISZ serénykedett, hamaro­san kezdetét vették a népi bajnok­ságok, megkezdődött a tömeg­sport széles alapokra való helye­zése. Ország- és megyeszerte útjára indult a Rákosi Mátyás nevét vise­lő seregszemle, a máig „Mezítlá­bas Kupa” néven ismert labdarú­gó küzdelemsorozat. Balassagyar­maton megalakult a Munkás Test­edző Egyesület, valamint a Balas­sagyarmati Bástya, megkezdte működését az ökölvívó szakosz­tály. Mozgolódtak az úszók, a vízi­labdázók, az asztaliteniszezők és a röplabdások. Közben váratlan intézkedések borzolták a kedélye­ket. Történt ugyanis, hogy a Nem­zetközi Fegyverszüneti Egyez­mény értelmében Magyarorszá­gon minden háborúban érintett militarista egyesületet fel kellett oszlatni. Erre a sorsra jutott a MOVE balassagyarmati, salgótar­jáni, etesi, szécsényi, tolmácsi egyesületei, a levente és a lövész­egyesületek pedig megyeszerte megszűntek. A magyar szabadságharc 100. éves évfordulóján, 1948-ban a centenárium jegyében rendezték a versenyeket. Megtartották a Ma­gyar Szabadságharcos Szövetség salgótarjáni zászlóbontó ünnepsé­gét. A salgótarjáni sportrepülők eredményesen szerepeltek a terü­leti versenyeken. Kára István az ökölvívók között magyar bajnok­ságot nyert és meghívták a londo­ni olimpiára készülő keretbe. Az SBTC kis politikai segítséggel már az I. osztályban szerepelt. A következő évben bevezették az MHK össznépi mozgalmat. A klubok és az egyesületek szak­szervezeti fennhatóság alá kerül­tek. Új motoros, modellező, súly­emelő, ökölvívó, torna, kerékpá­ros, röplabda és kosárlabda egye­sületek alakultak. Az MDP határo­zata alapján 1951-ben átszervez­ték az egész magyar sportmozgal­mat, a kerületi bajnokság helyett áttértek a megyei bajnokságokra. Az Országos Testnevelési Sportbi­zottság létrehozta a megyei, járási és helyi szerveit. Még ebben az évben útjára indult a Falusi Dolgo­zók Országos Szpartakiádja. A kor szellemének megfelelően elsősor­ban a munkás és parasztsportolók kerültek az érdeklődés közép­pontjába. A propaganda gyakran felhasználta őket a rohammunka akciók élére állításával, Békeköl­csön-jegyzéseknél, békegyűlések alkalmával. Az ötvenes évek köze­pére - elsősorban a megújulás hi­ányában - az MHK és a Béke ver­senyek sematikussá váltak, majd elsorvadtak. Az 1956-os forradalom idején a megye sportját ideiglenes bizott­ság irányította. A megye területén jelentős volt a félbeszakadt baj­nokságokat 1957-ben már nem folytató egyesületek száma. Első­sorban utazási gondok és nehéz­ségek miatt a balassagyarmati és környéki egyesületek kezdemé­nyezték a Pest megyéhez való csatlakozásukat. A megye sport­vezetése legfontosabb feladatának tekintette a bajnoki rendszerek be­indítását és működtetését. Az első jelentős sikereket az ökölvívók szállították. Szerémi, Bibók és Csonka első lett az országos vi­dékbajnokságon. Pintér János ta­nítványai közül Szerémi és Bibók a válogatottban is szerepelt. A siker csúcsain Az SBTC-labdarúgók, mint a vi­dék legjobbjai, egy Ikarus-buszt kaptak ajándékba. Májusban, el­ső szovjet labdarúgócsapatként, a Sztalinoi Sahtyor érkezett vendég­játékra az SBTC-hez. A júliusi gö­di Falusi Szpartakiád Országos döntőjében a röplabdás szécsényi fiúk a harmadik, a diósgyőri lá­nyok a negyedik, tornában a nagylóci lányok és a karancskeszi férfiak egyaránt a harmadik he­lyen végeztek. A labdarúgó után­pótlás-válogatott Kínába induló keretéhez az SBTC-ből Sándor, Oláh, Jagodics, Taliga csatlako­zott. Viroszták Lajos elnökletével 1957. augusztus elején megalakult a Nógrád Megyei Labdarúgó Szö­vetség. A salgótarjáni üveggyár or­szágos meghívásos atlétikai ver­senyt rendezett. A megye atlétái közül Farkas Jenő gyalogló, Botár Margit diszkoszvető, Szatmári Ju­dit gátfutó került be az ország leg­jobb első tíz atlétái közé. A megye legeredményesebb atlétája Darvasi Eleonóra lett. Az ökölví­vóknál ezt a címet Csonka Jenő, az SBTC ökölvívója érdemelte ki. A tarjám labdarúgók 1958 ja­nuárjában megkezdték a felkészü­lést a svédországi labdarúgó vb-re. Tatán a kerettel készült Szojka, Vasas, Taliga és a Tarjánból eliga­zolt Lahos. A hatvanas évek elején főleg a minőségi sport területén értünk el szép eredményeket. At­létikában Mecser és Komka Mag­dolna Európa-klasszisnak számí­tott. Röplabdában a Salgótarjáni ZIM hét éven keresztül játszott a legmagasabb osztályban. Lövé­szetben a Salgótarjáni Zalka Máté MHSZ lövészcsapata Csapó Lajos vezetésével több országos bajnok­ságot nyert. Ökölvívásban az SBTC és az SKSE ökölvívóin kívül Nagybátonyban, Pásztón, Rétságon is népszerű volt a sport­ág­Labdarúgásban Menczel, Va­sas, Básti, Szalay, Répás, Kocsis Lajos, Bodon, Szőke, Bánkúd Fe­renc a válogatott kapuját döngette. Közülük Básti, Szalay, Menczel, Kocsis olimpiai bajnok lett. A la­kosság és az üzemi munkásság köréből igen sokan hódoltak a ter­mészetjárásnak és túrázásnak. Tömegsportban erre az időszakra datálódik a Kilián testnevelési mozgalom, az Olimpia jelvény- szerző mozgalom és a II. OSN me­gyei, központi ünnepségeinek le­bonyolítása. Az iskolai oktatásban megszüntették az általános iskolai sportköröket, megnyílt a salgótar­jáni és balassagyarmati városi sportiskola, létrejött a Nógrád Me­gyei Testnevelési és Sportszövet­ség. Az évtized végére a megye ipa­ri és gazdasági szerkezetében je­lentős változások következtek be. A szénbányászatot visszafejlesz­tették, a közigazgatásban és a me­zőgazdaságban összevonásokat hajtottak végre, a megyébe új üze­mek és iparágak telepedtek le. A gazdasági változások jelentős ha­tást fejtettek ki a sportegyesületek­re is. Megszűntek, összevontak sportegyesületeket, később drasz­tikusan csökkent az állami, taná­csi, bázisszervi támogatás. Ezen változások szemléletes példája, hogy 1977. decemberé­ben, Salgótarjánban hét egyesület összevonásával létrejött a Salgó­tarjáni Torna Club, a STC. Az erre az időszakra jutó sportfejlesztési koncepció - a támogatások csök­kenése miatt - stratégiamódosí­tásra kényszerült, az alapsport­ágak és a labdajátékok élvezték a prioritást. A létesítményhelyzet ja­vítása érdekében hozzákezdtek a Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, a Balassagyarmati Edzőcsamok, a Salgótarjáni Városi Tanuszoda építéséhez. A megye több telepü­lésén, így Romhányban, Pásztón, Rétságon, Zagyvapálfalván új tor­natermet adtak át. Felújítottak több sportlétesítményt, a Tóstran­don birtokba vették az SBTC nagy terveket sejtető sportkomplexu­mát. A létesítményhelyzet javulásá­val egyre több hazai és nemzetkö­zinek számító esemény házigaz­dája lett a megyeszékhely. Nem­zetközi porondon Botos András, Botos Tibor, Farkas Sándor, Szikom István, Hranek Sándor ökölvívók, Papanitz Zoltán, Katkó Pál, Hegedűs Attila sportlövők, Papp Zoltán, Bereczki Brigitta, Galbács Judit biatlonosok, Kadlót Zoltán, Szilágyi Tibor, Czuder An­tal, Balázs Dénes képviselték a nógrádi színeket. Válságos helyzetben Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltással megkezdett pri­vatizáció, a piacgazdasági törekvé­sek következtében megindult a korábbi támogatási rendszer ösz- szeomlása. A kedvezőtlen adózási és egyéb viszonyok miatt a sport- mozgalom teljes válságát élhettük át. Egyik napról a másikra szak­osztályok, egyesületek szűntek meg, vagy legjobb esetben egyszakosztályosokra zsugorod­tak. Az 1989. évi 11-es törvény megszüntette a sport központi irá­nyítását, lezajlottak az átalakulási folyamatok. 1991-ben létrejött a Sportegyesületek Országos Szö­vetsége ('90-ben, az országban el­sőként alakult meg a Nógrád Me­gyei Sportági Szakszövetségek, Sportbizottságok Szövetsége). 1992. január 1-én hozták létre a Nógrád Megyei Sportigazgatósá­got. 1996-ban megalkották az új sporttörvényt, 1999. január 1-től működik az Ifjúsági és Sportmi­nisztérium. Az utóbbi években Nógrád megyében kiépült az utánpótlás- nevelés felmérő-kiválasztó rend­szere, létrejöttek az edzésközpon­tok. A sportágak közül előre törtek a keleti harcművészeti stílusok, a korábban MHSZ fennhatóság alatt működő technikai sportágak anyagi támogatás hiányában egy­re jobban ellehetetlenülnek. A megye eddigi legreprezentatívabb egyesülete, az SBTC megkezdte mélyrepülését. A létesítmények vonatkozásá­ban az 1990-es LXX-es törvény kártalanítás nélkül állami tulaj­donba helyezte a sportingatlanok kezelési jogát. Elsietett módon pri­vatizálták a salgótarjáni síküveg­gyár sporttelepét, az SKSE-sta- diont jelenleg is árulják. Pozití­vum viszont, hogy az országos ak­cióban több mint tíz új tornaterem épült megyénkben, létrejött Salgó­tarjánban, a Tatárárokban lévő sportcentrum, Angyal János a somoskői vár aljában nemzetközi szintű ugrócentrumot hozott lét­re. ___ SZABÓ JÁNOS A Salgó FC megyénk máig egyetlen professzionális labdarúgócsapata Az '66-os budapesti Eb-n Mecser Lajos (balról) az 5000 méter döntője után

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom