Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-15-16 / 89. szám
I „Nyelvében éljen a nemzet!” Aktuális gondolatok Szabó Károly nyelvápoló dolgozatai kapcsán Aligha van kellemesebb teendője a kultúra honi rezdüléseire figyelő recenzensnek, ha így április derekán, a magyar nyelv hete végén egy olyan kötet megjelenéséről számolhat be, amely témája szerint is a nyelvművelést, a nyelvőrködést tartja küldetésének. Ráadásul - s ez már a megyei lap szempontjából is örvendetes - a könyv szerzője nógrádi, jelesül balassagyarmati, aki jórészt olyan nyelvápoló dolgozatokat gyűjtött itt csokorba, amelyek először a jogelőd „Nógrád” hasábjain láttak napvilágot a hetvenes évek elején. S a hely szelleme nyilvánul meg abban is, hogy egy fejezetnyi írás kifejezetten a palócsággal, a palóc nyelvjárás jellegzetességeivel foglalkozik. Nos ennyi bevezető után már illik néven nevezni a dolgokat: Szabó Károly „A történelem szavakba merült múlt” című opuszárói van tehát szó, amely közelmúltban látott napvilágot a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár gondozásában. Ez az intézmény, amely számos szellemi érték megőrzéséről, közkinccsé tételéről tett már bizonyságot a korábbiakban is, most újabb adalékkal igazolja: mindig kész a jó ügy szolgálatába szegődni. Ez esetben pedig többszörösen is ilyen ügyről van szó. Az anyanyelv óvása, művelése ugyanis az egyik legfőbb biztosítéka a nemzet összetartozásának, a magyarság fennmaradásának, hiszen - egy találó fogalmazással élve - „anyanyelvűnket csak együtt tudhatjuk jól.” Ez az egyetlen kincs, amelyet soha seníd nem vehet el tőlünk, amíg létezünk és fordítva, addig létezünk, amíg képesek leszünk megőrizni nyelvi önállóság gunkat. E azonban nem automatikus folyamat, tudatos tevékenységet igényel elődeink természetesen alakuló, fejlődő nyelvének átörökítése utódaink ajkára. Hogy igaz legyen, célt érhessen az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Társadalmi Egyesülések Szövetségének a napokban kiadott felhívása, amely szerint: „Nyelvében éljen a nemzet!” Eszmeileg és gyakorlatilag ezért száll (t) síkra Szabó Károly is, mint „olyan toronyőr - idézve Lőrincze Lajost - aki helyzeténél fogva messzebbre lát, s a magas- lalról beszámol tapasztalatairól azoknak, akiknek a szemhatára szőkébb” e téren. De, hogy ez így történhessen, szükség van olyan közvetítőkre, mint amilyennek a gyarmati könyvtár ezúttal is mutatkozott. Szabó Károly kapcsán persze arról is szó van, hogy - a születésiig Vas megyei tanárember, aki egy év híján ötven esztendeje él az Ipoly partján - eddigi munkásságának mozaikjai egységes egésszé, életművé álljanak össze s még véletlenül se kerüljenek a feledés homályába. A gyarmati könyvtár - élén Oroszlánné Mészáros Ágnes igazgatóval - ezért is sokat tett az elmúlt években. Hiszen - egyetértve Balázs Géza előszavával - Szabó Károlyból országos hírű nyelvművelő is válhatott volna, „de inkább Nógrád elkötelezett, lelkes tudósa lett. Most, e kötetben összegyűjtött írásai lehetővé teszik, hogy a megyehatáron túl is ismertté váljék nyelvművelői munkássága. A magyar nyelvművelő irodcdom tehát új hanggal gazdagodik - s írásait először így együtt olvasva nagyon eredeti, sajátos hanggal!" Nagy az érdeme a könyvtárnak abban is, hogy a kötet kiadásának támogatójaként a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát és Balassagyarmat Város Ön- kormányzatát tudta megnyerni. A már említett palóc nyelvjárásról írottakat követően Szabó Károly külön fejezetbe rendezte a hivatali stílusról szóló mondandóját, a harmadik fejezet a „Nyelvhasználati kérdések”, a negyedik pedig a „Szép könyvek, árnyalt stílus” címet kapta. íme egy a „Pécsett vagy Pécsen?” című írás hasznos tanácsai közül: „Ha valaki Velencében van, nem kétséges, hogy Olaszországban tartózkodik, aki azonban Velencén töltötte a nyarat, csak a Velencei-tónál járt. Mint ahogyan más Balatonban tartózkodni (Balaton községben), vagy a Balatonon üdülni.” Röviden, lényegre törően fogalmaz Szabó Károly valamennyi ’írásában. Frappáns példákkal, jól kiválasztott idézetekkel él, ami a szerző széles körű tájékozottságát, olvasottságát mutatja nemcsak nyelvi kérdésekben, hanem a magyar irodalomban is. Csak mintaként emeljük ki azt a gondolatot, amit a „stílusművész” Sütő Andrással összefüggésben papírra vetett Szabó Károly: nevezetesen azt, hogy az anyanyelv tudása nem nélkülözheti annak szeretetét. A fordulatokban gazdag, jó stílusú kötet remélhetőleg élvezetes olvasmányt nyújt azoknak is, akik „csak” használják, s nem is mindig tudják, hogy közben maguk is „művelik”, alakítják anyanyelvűket. De bárcsak minél többükhöz jutna el Szabó Károly könyve. E sorok végül is ezt a célt is szolgálják. Könnyű az ajánlása, mert nemcsak tartalmas, szép is ez a kiadvány, jólesik kézbe venni. A kötéstáblán ugyanis egy ugyancsak balassagyarmati alkotó - a sajnos már elhunyt - Farkas András „A palóc asszonyok” című csodálatos festménye látható Pénzes Géza fényképezőgépének segítségével. CSONGRÁDY BÉLA * * * Dr. Szabó Károly új, nyelvművelő kötetének bemutatóját április 18-án, kedden 18 órától tartják Balassagyarmaton, a Madách Imre Városi Könyvtár kupolatermében. A kötetet a résztvevők figyelmébe ajánlja dr. Balázs Géza, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Mai Magyar Nyelvi Tanszékének docense, a kiadvány lektora. Közreműködnek: Szabó Miklós és leányai: Fanni, Vera, Kata, Csábi István, Csikász István és Tibay András. Hangokban zendülő tavasz Beethoven, Bartók, Telemann, Pergolesi, Back és a csíki, köröndi népdal világa, Bárdos Liszt Ferenc-ódája és befejezésül az egész muzsikáló csodát átölelőn Gounod C-dúr miséje nemcsak a szépség, de az igazi emberi érték tavaszi ajándéka volt mindany- nyiunk számára. És ennek a csodának a szétárasztói mögött szerény örömmel, összekacsintó boldogsággal a muzsika szerelmesei, tanárnők és tanárok éltek meg tanítványaikkal együtt boldog, hálás perceket. N agyszerű volt meghallgatni a Bolyai János Gimnázium ifjúságának ezt a varázslatos tavaszi koncertjét azon az áprilisi hét végén a zeneiskolában. _______ HEROLD LÁSZLÓ EL ŐADÓEST. Gregor József Kossuth-díjas kiváló művész a minap nagy sikerű műsort adott Salgótarjánban, a Kohász Művelődési Központban. Közreműködött: Fehérváry Már- ta (ugyancsak operaénekes) és Dobsa Sándor (zongorista)._____fotó; oyurián tibor Pódiumra léptek a magánének szakosok „Bánk bán”: nagy siker díszletek nélkül is Koncertszerű előadás Erkel Ferenc operájából Balassagyarmaton és Salgótarjánban Új és nehéz dologra vállalkozott az Opera Stagione Produkció. Az a célja, hogy megfelelő színvonalú kulturális élményhez juttassa a vidéki városokban élő embereket is. Azt ugyancsak feladatuknak tartják, hogy a fiatal magyar művésznemzedéket is megismertessék, népszerűsítsék a közönséggel. A társulat idén alakult meg, elődjének az 1950-es években működő Gördülő Operát tekinti. A hazai előadások mellett nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy Európa és Amerika nagyvárosaiban is megismerjék a magyar zeneirodalom remekeit. Tizenhárom észak-magyarországi zeneiskola képviseletében negyven fiatal lépett a pódiumra a minap Balassagyarmaton, a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskolában megrendezett találkozón, amelyen az úgynevezett magánének szakosok vettek részt. A jeles kulturális eseményen érdekelt volt tizenhat felkészítő tanár és tizennégy zongorakísérő is. A díjak, elismerések zöme a Budapestről érkezett énekeseknek, illetve a megye határain kívül működő intézmények tanárainak jutott, de volt részük a sikerben nógrádiaknak is. Az összesen hat kiemelt nívódíjas közül az egyik Oláh Zsolt, a Salgótarjáni Állami Zeneiskola növendéke, a Madách Imre Gimnázium tanulója lett. Ő az I. korcsoportban (14-től 18 éves korig) indult. Dicséretben részesült ugyancsak az I. korcsoportból Ivanics Henrietta (B.-gyar- mat., Rózsavölgyi) és Zemeny Linda (B.-gyarmat, Rózsavölgyi). AIII. korcsoportban (20 év felettiek) Vadász bániéi és Zolczer Melánia ugyancsak a vendéglátók képviseletében kapott dicséretet. A kiemelkedő felkészítő, tanári munkáért Gúthy Éva (Salgótarjáni Állami Zeneiskola) részesült dicséretben. Salgótarjáni - korábban balassagyarmati - koncertjükön Erkel Ferenc Bánk bán című operájának díszletek és korhű jelmezek nélküli keresztmetszetét adták elő. A történet Katona József örökbecsű drámájából közismert. Bánkot a József Attila Művelődési Központ színpadán Magonyi Zsolt énekelte, akinek repertoárján inkább lírai szerepek találhatók, főként Puccini-, Verdi-operaáriákat énekel. Talán ennek a rovására írhatjuk, hogy a magyar hős szerepét nem sikerült teljességgel a birtokába vennie. Melindát Bellái Eszter, a Győri Nemzeti Színház tagja énekelte, s bár igazán szép csenMint már több alkalommal is megírtuk, április 15-én, szombaton a Madách Öregdiák Társaság rendezésében különleges diákprogram színhelye lesz Salgótarján. Első alkalommal rendeznek valamennyi középiskola részvételével ballagást és diáknapot. A végleges program szerint ma 10 órakor a városháza jelképes elfoglalásával megalakul a Salgótargésű szopránhangja van, a legmagasabb regiszterek kevésbé tisztán szólaltak meg. Ottó szerepében az igen fiatal Derzsi Györgyöt láthattuk, aki meggyőzően formálta meg a szerelemért mindenre elszánt forróvérű herceget. Ő szintén a Győri Nemzeti Színházban énekel. Petur bánt és Tiborcot egyazon énekes énekelte, mégpedig Tóth János, s bár a két karakter merőben különbözik egymástól, mindkettőt hitelesen tolmácsolta. Ő a Magyar Állami Operaház énekese, s operarendezéssel is foglalkozik. Tas Ildikó a gonosz királyné, Gertrúd szerepében nagy biztonsággal énekelt, hatalmas hangerővel, átütő jáni Városi Diákköztársaság. 14 órától 14.30-ig tartják az ünnepélyes megnyitót a Fő téren a végzős diákok felvonulásával. 14.30-tól 15.30 lesz az úgynevezett „bolond ballagás”, azaz a vállalkozó szellemű végzős osztályok vidám versenye a fődíjért. A diákköztársaság elnökjelöltjeinek kortesbeszédei erejű hangjával magával ragadta a hallgatóságot. Pontos, tiszta, hibátlan előadására bizonyára még sokáig emlékezni fogunk. Az énekeseket az Opera Stagione szimfonikus zenekar kísérte, akik Pál Tamásnak, a budapesti operaház kitűnő karmesterének vezetésével szintén hibátlanul játszottak. Váratlanszerűen a színpad15.30-tól hangzanak el. 16-tól 19 óráig lesznek az iskolabemutatók diákszínjátszókkal, diákzenekarokkal. 19 órakor hirdetik ki az osztályok versenyének és az elnök megválasztásának eredményét. 19 órakor kezdődik az utcabál a Zsan Ma Ray együttessel. 21.30 órakor a végzős diákok közös vára lépett Moldován Stefánia, a pesti Opera örökös szopráncsillaga is. A kiváló énekesnő Melinda románcát énekelte: gyönyörű volt. Az Opera Stagione Produkció próbálkozása elérte a célját. A közönség szép zenei élményhez jutott. Meg is érezte előre, hiszen csaknem megtöltötte a színháztermet. oláh zsolt rosi szerenádot adnak fáklyás felvonulással a Madách gimnáziumtól a városházáig. Ma a diáknap eseményeivel összefüggésben 14 és 23 óra között a Fő téren lévő buszmegállók nem üzemelnek. Az utasok a postai aluljárónál lévő megállókat vehetik igénybe. Moldován Stefánia az örökös szopráncsillag ás Pál Tamás karmester fotó; p. tóth László Ballag már a vén diák - városi szerenáddal A tavasz végre bontogatja rügyeit az ágas-bogas bokrokon, s itt-ott náluk magasabbra nőtt fákon is. A zeneiskola körül is. Es benn a koncertteremben virágba borult minden a muzsika szépségétől. A virág szép, a természet álmodta olyanná, de aminek ezen a délutánon részesei lehettünk, a muzsikának, a tavaszi varázslat lelket melegítő gyönyörűségét, a szépség értékét gimnazisták terítették elibénk a kórus tiszta csengésű nemességével, a vox humana közösségi és szólóba rendezett gazdagságával, a zongora és az orgona zenekar- erejű tömörségével, a hegedű, a klarinét, a brácsa, a bőgő és a fuvola különös melegségével. Mozart, Kodály, Karai, Chopin, Költészet napi dalnokverseny Nagy létszámú közönség volt kíváncsi a salgótarjáni Hang-ár költészet napi rendezvényeire, ahol a Skoda Róbert által szerkesztett és vezetett irodalmi, zenei műsort követően dalnokverseny rendezésére vállalkoztak a klub vezetői. A fogalom az irodalombarátok között évszázadok óta közismert, valószínű azonban, hogy ezzel a versennyel úttörő feladatot vállalt föl az intézmény, hiszen e helyütt most salgótarjáni fiatalok - és kicsit idősebbek - ragadtak tollat. A kétfordulós megmérettetés tulajdonképpen csak nevében volt verseny. Az első körben tíz, - a közönség által spontán kitalált - szóból kellett, mind- összesen öt perc alatt valami szövegfélét fabrikálni, ami (magától értetődően) nem egyszerű feladat, különösen akkor, ha olyan szavak sorjáznak egymás mellett, mint a „fluxuskondenzátor”, meg a „papagáj”, vagy a „hajolaj” és a „szerelem”. A játékba bekapcsolódókat és az érdeklődőket azonban egyáltalán nem riasztotta el a megmérettetés, így aztán némi oldódást követően - már a második fordulóban - a közönség is vállalta a következő feladatot, ahol a téma volt adott. így: „Időutazás”, „József Attila emlékére”, „A legjobb méreg” stb. Valószínűsíthető, hogy a fiatalokat nagy számban vonzó Hang-árt a közeljövőben egy új kulturális központként is számon tarthatjuk majd, hiszen a szokatlannak tűnő, ám de értékes ötletek - mint az e heti rendezvény is mutatta, - hamar nyitott fülekre talál. Mondhatni: a jó gondolat könnyen megszokható. ___________________________IMlA)
