Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-14 / 88. szám
V 2. OLDAL SALGÓTARJÁN M E GYEI KÖRKÉP 2000. ÁPRILIS 14., PÉNTEK Egy falu, egy nap, egy lap - Magyargéc |--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- A falu neve korábban Nagygéc volt. A Kacsics nemzetség volt a környék földesura, valószínűleg az első foglalás jogán, tehát a honfoglalástól. A XIII. század elején a nemzetségből származó Simon bán volt a birtokosa, akitől Gertrúd királyné meggyilkolásában való részvétele miatt II. Endre király elkoboztatta. Ezután a Szák nemzetség birtoka lett a falu. 1274-ben Szák nembeli II. Pósa Kacsics nembeli Farkasnak, a Szécsényi család ősének adta cserébe. A XV . századi oklevelek még három faluról emlékeznek meg: Felső-, Középső- és Alsógécről. A török hódoltság alatt mind a három falu elpusztult. F. Z. Múltidéző Régi major újraéledt - Jó és jobb hír Mit tehet az önkormányzat, ha a rendelkezésére álló százból 96,6 százalékos a működésre fordítandó költség? Az ésszerű válaszlehetőség, hogy elfogadja a helyzetet, s a legteljesebb mértékig kihasználja azt a csekély hányadot, a három százalékot a falu fejlesztésére. Továbbá alaposan körülnéz, melyek azok a meglévő, kiaknázatlan értékek, amelyek viszonylag kis befektetéssel a közösség javát szolgálhatják. Velki Róbertét, Magyargéc polgármesterét az utóbbi hetekben, hónapokban sokat látták a volt téeszmajor épülete körül, s persze nem magánügyben. Történt ugyanis, hogy a képviselő- testület jóváhagyásával elindult egy önkormányzati vállalkozás, amellyel bizony volt teendője bőségesen. Mindenekelőtt azonban az előzményekről számolt be:- A nógrádmegyeri szövetkezet felszámolása után megüresedett a hathektárnyi területen lévő épület, s úgy gondoltuk, érdemes volna visszaállítani a régi szerepébe: állattartásra kellene használni. Nem titok, hogy részben a kisgéci főzőkonyha létesítésével, gazdaságos működtetésével, oda az alapanyagok helyi megtermelésével, előállításával kapcsolatos távlati elképzelések is ösztönöztek bennünket. A „segíts magadon”-elve szerint pályázaton igyekeztek pénzhez jutni, hogy tervüket valóra váltsák, a felújítást még a múlt év végén megkezdték.- Megkaptuk a termelői közösségek támogatására adható bruttó költségvetés ötven százalékát, ami ez esetben hétszázezer forint. Anyaállatokat vásároltunk, mostanra huszonöt anyakoca és szaporulatának eltartása, valamint az értékesítés szervezése a tevékenység lényege. Nem dicsekvés, vevők már jelentkeztek. Igyekvő, kötelességtudó fiatalember, Oláh Krisztián gondozza, eteti a sertéseket - tudatja Velki Róbert, akit a legutóbbi napokban a Megyer- patak partjára szólított a kötelesség, mert az két helyen kilépett, s hogy ez ne ismétlődjön meg, a kritikusnak vált pontokon bokrok kivágásával igyekeztek akadálytalanná tenni a víz lefolyását. Mint minden településen, Magyargécen is az a faluvezetés kívánsága, hogy az év folyamán ne adódjanak „nagy vizes”, ad- hoc tennivalók. Az önkormányzati munka menete maradjon meg a kiszámíthatóság berkein belül: lassú víz jöjjön, és csak kevés partot mosson. Annál inkább, mert az ezt követő hónapokban oda kell figyelni például az óvodára is. Az egy nagy csoport kettébontása ugyanis kis belső átalakítást igényel. Nyár elejére ütemezték a falunapot, amely a millenniumi ünnepséget is magában foglalja. Végezetül pár jó és még jobb helyi hír: a munkaügyi központ támogatásával folyamatos lesz a közmunkában való foglalkoztatás, s ezáltal csak három személy szorul rendszeres szociális segélyre. A jövedelempótlás munkanélküliek egyre kevésbé játsszák ki a szabályokat: ha munkát találnak, jelzik a hivatalnak, s ezalatt szüneteltetik a támogatásukat. S még valami azoknak, akik már nagyon várják a kábeltévét: idén kiépül a hálózat. Erdő, mező: nem a nyugalom szigete A mezőőr olyan csősz, aki - mintha lenne néhány hasonmása - váratlan gyorsasággal hol itt, hol ott bukkan fel a se vége, se hossza erdőn, szántón, parlagon. Tudja, hogy észjárásának kiismer- hetetlennek kell lenni, ellenben neki rá kell jönnie a másokéra. Furcsán embert próbáló a feladat? Lehet, pedig ez még csak a módszer, a technika. Munkája nagyrészt konfliktuskezelés, amelyet főként a saját, de legfeljebb kollégái tapasztalatai alapján sajátíthat el. ha ez nem a várt eredményt hozza, a feljelentés következik. Balázs István szerint a szabályok betartatása ma még csupán a számonkéréssel nem oldható meg, olykor élni kell a kompromisszumokkal engedményekkel is, s ezt megkönnyíti az, hogy a mezőőr nagyjából ismeri a falubeli családok helyzetét. Az engedményekkel azonban következetesnek kell lenni, mert különben ennek is az erdő látná kárát... A magyargéci mezőőr karosz- szérialakatoskéht dolgozott korábban, s mikor állást váltott, taBalázs István két éve kezdte a mezőőrséget, amely ma már egyszemélyes szolgálat. Kezdetben Magyargéc és Nógrád- megyer közösen hozta létre elsősorban a mindinkább elharapózó falopások megfékezésére. Később a különválás mellett döntöttek, mert a két község óvni való területe túl nagynak bizonyult ahhoz, hogy megbízhatóan lehessen felette strázsál- ni. (Éves szinten 204 ezer forintot fordít a szolgálat fenntartására az ön- kormányzat. Fontolgatják, hogy a későbbiek során kérik az ebben érdekeltek anyagi hozzájárulását.) A mezőőrnek továbbra is a nemkívánatos erdei „vendégek” sikeres távoltartása adja a legtöbb feladatot, a rendbontókkal szemben igénybevehető első eszköz a figyelmeztetés, esetleg a megismételt figyelmeztetés, s Ián csak sejtette, milyen nehézségekkel kell szembenéznie. Ma mégis azt mondja, van ebben a munkában szeretnivaló: ez pedig nem más, mint hogy nap mint nap a szabad levegőn lehet. írta: Mihalik Júlia Fotó: Rigó Tibor Egy mesteri mesemondó Pajtáskodó és egy kicsit felnőttes a mozdulata, ahogyan kedveskedve, két ujjával finoman megcsipkedi az ajtónál várakozó kisiskolás arcát. Ő Rácz Roland, a magyargéci általános iskola egyik legtöbbet versenyző és a dobogós első helyre leggyakrabban feljutó tanulója. Ötödik osztályos és rokonszenves magabiztossággal adja elő, mi minden történt már vele, amióta ő és a mesék közeli kapcsolatba kerültek egymással. Ám nem arról szóló beszámoló következik, hogy annak idején, esténként mindig ezt vagy azt a mesét mondatta el szüleivel. Ő maga kezdett el szokatlanul korán megismerkedni a betűkkel, szavakkal, majd a históriákkal.- Már óvodás koromban megtanultam olvasni, emlékszem, amikor az óvó nénik elújságolták a szüleimnek. A betűket a nagybácsim mutatta meg, s ettől fogva legszívesebben a könyvekkel „játszottam" - mondja a fiú. Kifejezőkészsége, hanghordozása, a legegyszerűbb mondanivalójának „tálalása" is elárulja, sokat állt már színpadon, s hogy tudja: milyen fontos a szép és helyes beszéd. Aki azonban úgy hiszi, hogy ilyen előzmények után Roland biztosan a könyvek lekötelezettje, téved. Ha egy-egy új kötetet vesz a kezébe - például az iskolai vásárlás után - legszívesebben lapozgatja, a képeket nézegeti. Úgy látja, a televíziós, számítógépes világban a hagyományos ismeretszerzésnek, illetve szórakozásnak kevesen hódolnak. Egyébként kedvenc tárgya a történelem. A képernyő csábításának a magafajta fxSMok sem állnak ellen. Kár, hogy így van, saző esetében egyebek mellett azért, mert vers- és prózamondásban is képes jeleskedni, de azért a mesemondást jobban kedveli. Tavaly Balassagyarmaton - kedvenc meséjével, a Bohóka meg Katókával - elnyerte a palóc mesemondás mestere címet. Elsős kora óta versenyez, nyert már a Három kismalaccal, s az Ihók és Mihókkal is. A különböző megmérettetéseken való részvételére furcsa módon, hangsúlyeltolódással két szélsőség jellemző...- Nem akarok dicsekedni, de vagy első vagyok, vagy pedig már az elején ki kell állnom - tudatja a fiú. Az utóbbi időben az első a gyakoribb variáció. Iskola: kis, tavaszi sikerlista A rendszerváltás után fokozatosan építkezett hatosztályossá. Ezt megelőzően csak alsó tagozatosai voltak, s az épülete is messze elbújhatott a mai mellett. Ma már évek óta működő zeneiskolával, szorobán-, rajzszakkörrel, néptáncoktatással és - nem csupán az idei tavaszra jellemző - versenyeken elért sikersorozattal büszkélkedhet a falu általános iskolája. Kuzselka Ferencné húsz éve itt tanít, két esztendeje megbízott igazgatóként irányítja az oktatás-nevelést. A hogyanról sokat elmondanak a pályázati eredmények, ezek közül az egyik legidőszerűbb a kistérségi Ki mit tud?-ra nyert pénz vagy például az a tény, hogy a hetvenhat tanuló között vannak, akik más településről, Nógrádmegyerből, Sóshartyán- ból járnak ide. A tevékenység egyik íratlan szabálya, hogy minden alkalmat megragadjanak a tanulók tudásának megmérettetésére. Ez nem csak az intézményvezetésnek, ületve a fenntartónak egyfajta visszajelzés, önvizsga, hanem sajátos „edzés” a további hosszú évekig az iskolapadot választó diáknak. Kuzselka Ferencné a tavaszi eredménylistáról a Somosi Általános Iskolában nemrégiben lezajlott szorobánversenyen részt vett tanulóik sikereit említette: az elsős Valach Bálint a negyedik helyen végzett, Lukács Linda [aki ugyan már Szécsényhen tanul, de továbbra is Magyargécen szorobánozik) az első helyet szerezte meg. Az úgynevezett kyuversenyen négy tanítványuk - Adorján Péter, Radics Gyula, Ivanics Gergely, Rácz (Csípi) Attila - jutott be azok közé, akik hetven százalék feletti teljesítménnyel oldották meg a tesztes feladatokat, s így várományosai a Japánból érkező ajándéknak. Az április 14-i, pénteki, a salgótarjáni Gagarin iskolában rendezendő megyei rajzversenyre Rácz Roland és Velki Ramóna jutott be. A szécsényi, Közlekedés gyerekszemmel címmel megtartott versenyen az első helyet a harmadikos Sándor Bianka szerezte meg. Az ötödikes Rácz Roland elsős kora óta próbára teszi vers-, próza- és mesemondó képességét. Róla Külön írást találnak összeállításunkban. Velki Róbert polgármester Antal Ferencné a szorobánszakkörösök körében Balázs István két éve váltott
