Nógrád Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-22 / 68. szám

2000. MÁRCIUS 22., SZERDA Nógrád Megyei Hírlap - 5. oldal M O 2 A I K Élettérre a jövő nemzedékeinek is szükségük lesz! Ne csak a méhészek tiltakozzanak az etesi térségbe tervezett veszélyeshulladék-tároló megépítése ellen Bolygónk, a Föld valamennyi élőlény élettere. Az emberek, mint gondolkodó lények tevé­kenysége a meghatározó ab­ban, hogy ez az élettér ne csak a ma élőknek, hanem a jövő nemzedékeknek is olyan kö­rülményeket biztosítson, ame­lyek az egészséges, biztos fennmaradást teremtik meg. Nem oktalanság, valakik hó­bortja, hogy ennek érdekében a környezetvédelmet, mint eszközt adják az emberiség kezébe. Realitás, hogy az európai uniós csatlakozás feltételrendszerében a környezetvédelem feladatai je­lentik a legnagyobb kihívást ha­zánk számára. Ebben Nógrád me­gye is érintett. Szerencsére nem az itt működő üzemek veszélyes hulladékai által okozott kár elhá­rítása jelenti a legnagyobb tenni­valót. Inkább sajátos helyzetünk­ből adódóan, meglévő értékeink megóvása a feladatunk. (Milyen megnyugtatóan hat mindenkire, hogy a megyei sajtóban a termé­szet szépségeit, értékeit rendsze­resen bemutatják a különböző írások!) A helyi önkormányzatok és a megyei közgyűlés napirend­jén gyakran szerepelnek környe­zetvédelmi és -fejlesztési koncep­ciók. A Nógrádért felelősséget ér­ző testületek és vezetők döntései­ben és cselekedeteiben is megje­lennek a konkrét tennivalók. Erdeink védelme és új telepíté­sekkel való bővítése tovább javítja a levegő minőségét, növekvő élet­teret adva a vadon élő állatoknak a madárvédők, vadászok örömé­re. A víztározók, horgásztavak eredeti állapotának megőrzése, a pihenni vágyóknak jelent kikap­csolódást, felüdülést. Nógrád me­gye festői szépsége, a táj jellege az előbbieken túl vendégcsalogató is. Földje gabona-, és gyümölcs- termesztésre alkalmas, a külföld is vevő ezekre. Világhírű az itt ter­melt akácméz, szeretnénk elérni, hogy „nógrádi palóc akácméz” megnevezéssel tájjellegű minősí­tést kapjon. Nógrádba vándorol akácra hazánk méhészeinek je­lentős hányada, a méheknek az ökológia) egyensúly fenntartásá­ban betöltött, mással nem pótol­ható szerepe közismert. Mind­ezek alapján jó lenne, ha egyre több hazai és külföldi vendége lenne megyénknek. Az erre illeté­kes vezetők egy része ezt fel is is­merte és igyekszik megteremteni a feltételeket. Vajon miért nem ér­vényes ez mindegyikükre? Megdöbbentünk, amikor érte­sültünk egy Etes térségében épí­tendő veszélyeshulladék-tároló tervéről. Olyanról, amelynek éves kapacitása eléri a 80 ezer tonnát. Az Észak-Magyarországon képző­dött mennyiség egészét itt helyez­nék el - kivétel a radioaktív és kór­házi hulladék lenne. A tervezők teljesen biztonságos elhelyezést ígérnek, olyat, amely nem veszé­lyezteti a környéket. Megnyugta­tásnak szánják, biztonságnövelő tényezőnek, hogy a terület nincs alábányászva. Ez azonban meg­kérdőjelezhető: köztudott, hogy az etesi térségben kiterjedt bánya- művelés folyt. A biztonság min­denképpen csak bizonyos ideig fog fennmaradni: az idő kereke mindent felőröl, még az indulás pillanatában biztonságosnak tűnő technikákat, szerkezeteket is. Ezt az egész környéken jellemző alá- bányászottság, az ebből kiinduló vagy más okból bekövetkező föld­mozgás, elemi csapás fel is gyor­síthatja. A tároló megépítése esetén két dolog biztosra vehető: az első, hogy utódaink nem elismeréssel, nem dicsérettel fogják emlegetni a második évezred elején itt élő elődeiket. (A felelőtlenebb embe­rek ezt elhárítják azzal, hogy ez már nem az ő bajuk.) A második, ami biztosan tudható, hogy a ma élők évtizedekig fognak együtt él­ni e tárolóval, viselve annak min­den terhét, esetleges egészség­romboló hatását. Megépülése ese­tén a környéken élők szeretnének majd elköltözni, más, biztonsá­gos helyre (már akinek erre anya­gilag módja lesz). A hazai és kül­földi turisták messze el fogják ke­rülni megyénket, nem jönnek a vadászok, a horgászok, a vándor­méhészek, a táj szépségében gyö­nyörködni akaró, pihenést kereső emberek. Értékcsökkentté, eset­leg eladhatatlanná válhatnak az it­teni mezőgazdasági termékek. Az is valószínűsíthető, hogy a befektetők is el fogják kerülni me­gyénket. Köztudott, hogy a külföl­di tőke letelepedésének egyik fel­tétele a környezet elfogadható ál­lapota - már csak ezért is meg kell akadályozni a terv végrehajtását. Fel kell tenni a kérdést: milyen közösségi érdekeket szolgál a megépítése? Netán csak egy szűk érdekcsoportét? Ez a valószí­nűbb. A Nógrád Megyei Hírlap­ban megjelent „Civil motorok is hajtják Salgótarjánt” című tudó­sításból - némi módosítással - idézem a következő bölcseletet: „ha kevesen álmodnak együtt, az csak álom, ha sokan álmodnak együtt, az egy valóság kezdete.” Tiltakozásunkkal érjük el, hogy a kevesek álma csak álom maradjon! Sokunk álma legyen a jelenlegi helyzet megőrzése, a veszélyeshulladék-tároló nél­küli jövő, „az új valóság kezde­te”! Kérjük, tiltakozzanak ellene a megyében élő állampolgárok, a civil szervezetek, a vadászok, a horgászok, a madárvédők, a turisták és szervezeteik, az is­kolák vezetése, az önkormány­zatok testületed A különböző pártok e kérdésben jussanak konszenzusra! Itt a lehetőség, hogy egy ilyen konkrét esetben bizonyíthassák tagjaiknak, szimpatizánsaiknak, hogy a többség érdekeit tartják szem előtt. Kérjük az egyházak pap­jait, hogy felhívással segítsék a tiltakozó ívek aláírását híveik körében. Akciónk sikere esetén elke­rülhetővé válik, hogy Nógrád neve mellé társult formában em­legessék a veszélyeshulladék-tá- rolót, ahogyan Csernobil eseté­ben az atomerőművi robbanást, avagy a Tiszát a ciánmérgezés kapcsán. ________________________________QY1PBSI BÉLA Országos Magyar Méhészeti Egyesület Nógrád Megyei Szervezet elnöke Múlt évben 29 millióan csodálták meg. Most már Önnek is látnia kell Magyarországot! Itt az alkalom, hogy a Magyar Turizmus Rt. új, ingyenes kiadványából megismerkedjen a hazai kedvezményes családi üdülési kínálattal. Megtudhatja, hol várják a kicsiket gyerekággyal, etetőszékkel, jS, gyermekmenüvel, játszószobával és animációs programokkal. Az új prospektus több száz olyan ajánlatot I i tartalmaz, amelyet kifejezetten a gyermekes családok igényei szerint állítottunk össze. * ^NJ TOURINFORM: 438-80-80 • www.tourinform.hu Kérem, hogy postán küldjék el nekem a Kedvezményes családi üdülések hazai tájakon c. ingyenes kiadványt. Magyar Turizmus Rt 1537 Budapest 114, Pf. 447 Név: ............................................................................................................................— ....................................-........ Ha «Ö (t>^° ........................................................................................-..............................1. 2.0 00 Tudományközvetítés népszerűén Hatvanöt éves a „Természetbúvár” Az 1935-ben Lambrecht Kál­mán által alapított „Búvár” céljai 65 év alatt nem változ­tak. Mindig fontos, érdekes ismereteket, sok fotót, rajzot közölt, közöl. A főszerkesztői székben a fia­talon elhunyt alapítót Cavalieri József követte, aki 1944 őszéig tartotta életben. Ezután másfél évtizedig süllyesztőbe került a folyóirat. A Tudományos Isme­retterjesztő Társulat ezekben az években hasonló lapot, az „Élet és Tudomány”-t hozta létre, de ez nem tudta pótolni a „Búvár”­t. 1957-ben a TIT megindította az „Élővilág”, az „Akvárium és Terrárium” című lapokat. Ezek alapozták meg a „Búvár” 1960- as újraindítását. A folyóirat tör­ténetének második fejezete dr. Lányi György nevéhez fűződik, aki a TIT biológiai választmá­nyának titkáraként szállt síkra a lapért. Ő 1984- ig állt a lap élén. A '70-es, '80-as években a „Bú­vár” szerzői közé tartozott má­sok mellett a Nobel-díjas Konrad Lorenz, Szent-Györgyi Albert és Selye János is. A „Bú­várában több salgótarjáni ter­mészetbúvár, természetvédő - dr. Ruzsik Mihály, Bene Péter, Borsovitz József, dr. Cseplák György, dr. Fancsik János, dr. Ruzsik Mihály - is publikált. Évente 5-6 alkalommal megyén kívüli szerzők is írtak Nógrád természeti értékeiről. A lap har­madik szakaszát a megújult, nyomdatechnikailag is kiváló, „Természetbúvár” néven kétha­vonta megjelenő folyóiratot Dosztányi Imre főszerkesztő jegyzi, aki eredményesen har­colt 1989-ben a megszűnéssel fenyegetett folyóirat megmenté­séért. ____________VERES MIHÁLY Z öldorrú és százlábú tavasza (avagy környezetvédelem, 2000) Két öreg teherautó-szerelvény beszélget. A zöldorrú tíztonnás szól át a százlábú szomszédhoz.- Érzed, hogy tavasz van, no végre, hogy tavasz van? Borzasztó­an untam már egész télen a felsó­zott utak csípősségé...- Engem más fából faragtak, - névé a százlábú - nekem aztán marathatják az alvázamat, meg se kottyan, nekem már olyan mindegy. Az én öreg csontjaim sokkal inkább a tarjám patakpart mély kátyúira allergiásak. Folyton úgy érzem, rámdőlnek a szűk ut­cácska repedezett házai, ha fél- álomban bele-bele döccenek egy- egy kátyúba. Tavasz van, talán rendbe hozzák az utcát a kedve­mért...- Te csak ne reménykedj, azt az öreg utcát nem szokták felújítani.- Túlélem, csak az ott lakók is éljék túl..-Az a fontos, hogy itt a tavasz, annak kell örülni. Te hol töltőd az első igazi tavaszi víkendedé? Mer­re lesz az út?- Ugyan! Pihenni kell az én vén csontjaimnak! Másfél éve már minden hé végén azonos a mű­sor; péntek déltől hétfő reggelig itt dekícobk én a sponcsamok parko­lójában. Imádom a gyerekeket. A nyüzsgést, a harsogást, ahogy tud­nak lelkendezni a szomszéd iskola sportdélutánján, hál az szenzáci­ós! Ha meg a labda begurul a pót­kocsi alá és bemászik érte a gye­rek, valósággal lázba jövök, már- már dudálok egyet örömömben, isten hozott kölyök, csak be ne üsd a fejed valami tengelyvasba a nagy siéségben.- Én meg egy cseppet se vagyok oda ezért a szennyes belvárosi parkolóért, mert én utálom a nyüzsgést, én egy valódi, csendes telephelyet álmodnék magam­nak, valahol a város szélén. Ott, ahol senki se látja a szégyene­mé, hogy a gazdám svarc gáz­olajat kannáz a hasamba egy kishordóból...- Az alkalmi kannázás még elmegy, de nekem az nem tet­szett a múlt szombat-vasárna­pon, hogy mellettem fúrták-fa- ragták ki rád a nagy spórolás­ban a tengeri kígyó hosszúságú pótkocsid vasszerelvényeit, léce­it, támdeszkáit... Pokoli zajt tud csapni a fémfűrész. Lehet így ki­pihenni az egész heti fáradal­makat? Nem ide való dolog ez, százlábúkám...- Te csak hallgass a környezet­barát jó szomszédságról Héfőn hajnalban, mert volt egy csepp hideg, a rossz vén motorod egy fél óráig nem bírt béndulni, majd belevakultam annyi füstöt fújta­tok rám... Erre a sértésre, hogy rossz mo­tor, már nincs válasz. A zöldorrú vén kamion sértetten végignéz még egyszer százlábú szomszéd­ja tengerikígyó-hosszú, frissen deszkázott pótkocsiján, tekintéé- ben felháborodás: meddig kell nekem elviselni ilyen faragatlan szomszédságot? A megyeszékhely új, „repre­zentatív tefu-telephelyén”, a váro­si sportcsarnok parkolójában már hiába süt szépen a tavaszi nap - oda a vidámság... ERDŐS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom