Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-12 / 9. szám

8. oldal Mozaik 2000. január 12., szerda Az első játékmackó I tt a boldog új év, itt van a kétezredik év! Két­ezer, amely annyira al­kalmat kínál majd az ün­neplésre, szónoklásra és fo­gadkozásra. Csak az a fon­tos, hogy a pr-menedzse- reknek helyén legyen az esze, nehogy elszalasszuk a kitűnő reklámhatást ígérő nagy piBanatokat... Itt van mindjárt az új esz­tendő első napja! Ilyenkor egy szociális és családügyi miniszternek csokor virággal és egy ajándék játékmackóval a kezében be lehet nyitni egy fővárosi nagy kórház szülé­szetére: - Kezét csókolom, a kórház idei, első szülöttjét ke­resem, mert a miniszter „bá­csi” meghozta a bébi első já­tékmackóját... Semmi reprezentáció, sze­rény és kedvesen egyszerű az ajándék, de ha már elhoztuk, akkor tessék meghallgatni a gratuláció mellé az elmarad­hatatlan magyarázkodást és szónoklatot a magyar csalá­dok jövőjének ügyében! Nagyon örül a miniszter „bácsi”, hogy határokon in­nen és túl, mégis csak szül­nek magyar édesanyák, ma­gyar gyermekeket, vállalják a gondokat, nehézségeket a magyar jövő érdekében... Köztudott: fogy a nemzet. Évente félszázezerrel több magyar polgár hal meg, mint amennyi megszületik. Ez a mostani családbarát kor­mányzat mindent megtesz ugyan, hogy kevesebb legyen a gond, de be kell látni, nem megy minden egy csapásra. Lám, most is csak a baba első játékmackója van itt boldog újévi ajándékba, de ráadásnak itt van az újonnan bevezetett gyed is! A részletek elmagyarázá- sába már nem ment bele a miniszter „bácsi”, de azért tudhatjuk, hogy már lehet fo­lyamodni is a kismamáknak, mert megérkeztek a gyed­igénylő nyomtatványok az il­letékes helyekre. A gondos szakemberek majd megvizsgálják, hogy a csecsemő fiatal édesanyjának a szülést megelőző másfél munkaévben mennyi volt a jövedelme és aszerint alakul majd a gyed nagysága, amely elérheti akár a minimálbér kétszeresét, akár az ötvenezer forintot is. B izony, elérheti, ha az anyuka 35-40 éves, és jövedelme átlagon fe­lül tisztességes. De ha 18-20 év körüli, pályakezdő höl­gyek szülnek, nézzék meg jól, hogy a mostani 15-16 ezer forintos gyessel jámak-e job­ban, vagy az új családbarát, polgárbarát gyermekgondo­zási díjjal. Hoppá! Hiszen itt megint minden marad a régi­ben. A fiatal Magyarország fia­tal kormánya minden jó szán­déka ellenére sem tud megfe­lelő technikával fiatal édes­anyáknak tisztességes támo­gatást adni. Mert például a második, harmadik gyereket vállaló huszonéves anyuka öt-hat-nyolc évvel azelőttiről vajon miféle jövedelmet iga­zolhat az utolsó másfél éves munkaviszonyában? El tud­juk képzelni! Különösen, ha az illető édesanya tanítónő­ként, ápolónőként, pincérként dolgozott, vagy eladó volt egy élelmiszerboltban, eset­leg adminisztrátor, segéd­munkás egy felszámolásra ítélt nagyvállalatnál. Nesze semmi, fogd meg jól! Tisz­tességes gyed-hez pusztán a korábban is magas jövedelmű anyukák juthatnak. De ugyanígy furcsán, álsá­gosán alakul a helyzet a fiatal anyuka, a fiatal család leendő lakása körül is. Gondoljuk meg! Közel két esztendeje ha­talomra került ebben az or­szágban egy fiatal nemzedé­ket, polgárosodást képviselő fiatal kormányzat, amelyik­nek az első munkanapon az asztalra kellett volna csapnia: mi nem hagyjuk, hogy be­csapják a fiatalokat! De még másnap, harmad­nap sem csaptak az asztalra 1998- ban: uraim, elvtársaim, tisztelt elődeink a kormány­zásban, ez az egész szociális lakástámogatási rendszer egy nagy smafu! Hiába ígérnek itt egy háromgyerekes család­nak új lakásvásárlásra 2,2 millió forintos szociálpoliti­kai támogatást, ha egyszer ebben az országban egysze­rűen nincs új lakás! Sőt! Az 1999- es esztendő minden idők abszolút negatív rekord­ját hirdetve messze alulmúlta a korábban is szánalmas la­kásépítési adatokat. S zóval, nem volt asztalra- csapás! De egy, másfél esztendő alatt mégis csak megszületett egy vi­szonylag értelmesnek látszó lakástámogatási koncepció 2000. január 1 -jei bevezetésre szánva. Nem lett belőle semmi! Mert tiltakoztak az önkormányzatok, nincs idő a felkészülésre, sőt nincs mód a szükséges, csatlakozó helyi anyagi erők biztosítására az elszegényedett önkormányza­toknál... A szívünk szakadt meg a sok fájdalmas panasz halla­tán. Különösen akkor, amikor afféle híreket hallottunk, hogy egy fővárosi kerület ön- kormányzata milyen szép és szabályos közbeszerzési pá­lyázatot hirdetett meg 4 (azaz négy) luxusbiztonságú Volvo személygépkocsi beszerzé­sére a hivatal számára. Elme­renghettünk rajta: az önkor­mányzat dolgozói, tisztségvi­selői ezután az ingyenes pesti, kőbányai villamosok, buszok helyett Nagykanizsá­tól Nyíregyházáig állandóan autózni fognak majd, hogy a luxusautók jól ki legyenek használva. A másfél milliós magyar Suzuki efféle célra szóba sem jöhet, csak a Volvó, darabon­ként 6-8-10 millióért, mert elsőbb ugye, a biztonság. Megérthető, ugyebár! E gy másik nagyobbacska önkormányzatnál az igen családbarát veze­tőség a város utolsó bölcsődé­jét is bezáratta, és nagyjából ezzel egyidejűleg ugyanezen vezetőség tucatnyi családba­rát főpolgára fölmarkolt a pénztárnál adók és illetékek sikeres beszedésének formá­lis indoklásával akkora sum­mát, amelyből bőségesen működhetett volna 1-2 esz­tendeig az utolsó bölcsőde legalább... De még a látszatok megőrzésére sem törekszünk, csak az ásatag szövegek ma­radnak a családbarát politizá­lásról. S ahogy bölcsőde nincs, új lakás sincs, új lakás- támogatási rendszer sincsen. Majd lesz! Ha a szegény, amúgy is túlterhelt önkor­mányzatok majd felkészül­nek. A kormányzat belenyu­godott: a kétezredik eszten­dőben tessék megelégedni az új jelzáloghitel-rendszer óri­ási lehetőségeivel. Alacsony kamatozású és hosszú lejáratú hitelhez juthatnak januártól az első lakásukra váró sok­gyerekes fiatal családok. Nagyszerű! Hát pontosan ez kell... J aj, de mégsem! Az új év januáijától bizonyosan nem lesz ebből semmi, mert a magyar bankok sem tudnak ilyen gyorsan iga­zodni a kormány elképzelése­ihez. ők is türelmet és felké­szülési időt kémek. Megkap­ják, és így január elején, ahogy jelentős összegű, a mai árakhoz, piaci viszonyokhoz igazodva gyed nincs ■ a sze­rény jövedelmű fiatal anyu­kának, ugyanúgy a lakásálom is illúzió marad. Egyrészt, mert nyilvánvaló a halogatás, másrészt már ők jó előre lát­ják, hogy a közreműködő ke­reskedelmi bankok miféle magas jövedelmekről kémek majd igazolást, ahhoz, hogy folyósítsák a hosszú lejáratú olcsó hitelt. Természetesen most is csak új lakásról van szó, arra lehet hitelt kapni, ami köztudottan nem létezik. Tessék, lehet vásárolni! Ha az építkezésekhez is lehet pénzt kapni, hogy legyen sok új la­kás, akkor meg az a gond, hogy telek sincs. Vagy ha volna is, akkor Békésben, Szabolcsban és Nógrádban csillagászati árakon üzletel­nek vele, a már korábban polgárosult polgárok, benzin­kutak, vagy üzletközpontok létesítésére. S emellett valószínűsíthető az is, hogy a kormányzat a bankokat nagyvonalúan „fel­konszolidálja” még, nehogy ők legyenek vesztesek a koc­kázatos pénzpiacokon. Ugyan ki mondaná el kétezer első napjaiban a mai Magyaror­szágon a mackót vivő minisz­ter úrnak, hogy még a mohó maffiák Dél-Olaszországában is léteznek olyan népi banká­rok, „ramariellók”, akik az ifjú házasokat ellátják olcsó hitellel, mert igen komolyan gondolják, hogy Olaszország, a haza jövője érdekében min­den segítséget meg kell adni a fiataloknak az otthonalapítás­hoz... Mindenesetre, Magyaror­szágon várni kell. Emberi lép­tékű családtámogatási, gyer­mekgondozási díjra is, a la­kásszerzés alkalmára is. Csak az új mackóra nem kell várni, a mackó az itt van, és rögtön január elsején el lehet hozni a boldog mosolyú, a negyvenes éveiben is szép kismamának és az egészséges újszülöttjé­nek. A gyorsan, pontosan mac­kót hozó miniszter „bácsi” a kedves gesztuson túl bizony azért jött a kamerák, mikro­fonok elé, hogy elmondhassa a rádiónak, a tévének, az or­szágnak, hogy a kormány újra csak türelmet kér, hogy nem lehet egy csapásra minden vágyálmát teljesíteni. Nem olyan egyszerű ez a fránya családtámogatás, szo­ciálpolitika, mint egy új mi­nisztérium, vagy főhivatal létrehozása, amely már ennek a fiatal kormányzatnak is nagyszerűen megy. A z új esztendő első já­tékmackója, mint sze­rény ajándék moso­lyog a kórházi ágyon; ez az élet rendje... Az új év, kétezer első napjaiban is. Erdős István „Érzelmi” számítógépezés A számítógép általában szenvtelen tárgyilagosságá­ról ismert, ám abban az esetben, ha az IBM cég egyik kísérleti központjá­ban fejlesztés alatt álló szerkezet elterjed, hamaro­san érzelemben gazdag kapcsolatot fejleszthet ki használójával. Amint arról a New York Times beszámolt, az Emotion Mouse-nak, érzelemegémek elkeresztelt berendezés külsőre a számítógépek kezelésére szolgáló többi egérhez hasonlít, ám sokkal többet tud. A szer­kezet méri kezelője bőrének hőmérsékletét és elektromos el­lenállását (ami változik a verej­tékezés révén), az illető szív­ritmusát, elemzi kis kézmozdu­latait, és az információkat be­táplálja a PC-be. Mindez együtt a használó lelkiállapotának jel­zését teszi lehetővé, hasonlóan a poligráfhoz, ismertebb nevén a hazugságvizsgáló géphez. Wendy Mark informatikus, aki az IBM-nél kifejlesztette az új eszközt, úgy vélekedik: ah­hoz, hogy a számítógépek al­kalmazkodjanak a felhaszná­lóhoz, többet kell tudniuk róla. - Előfordulhat, hogy egy adott napon jobban fogunk hatni számítógépes egerünkre, mint bárkire. A kutatók azt remélik, hogy az érzelmeket jelző informáci­ókat a szilikon hideg számítá­sával kombinálva javíthatják a kapcsolatot az emberek és számítógépeik között. A PC, ha érzékeli kezelője lelkiállapotát, funkcióit úgy módosíthatja, hogy csökkenti a frusztrációt, például amikor használója ki­merül, előállhat annak kedvenc játékával, illetve a lelkiállapot­tól függően gyorsítja vagy las­sítja a gép a saját működési se­bességét. A módszer hívei sze­rint az érzelmet mérő PC terá­piás eszközzé is válhat. Az Emotion Mouse csak egyik terméke az „érzelmi komputerezésnek”. Ez a beren­dezés már a második nemzedé­kénél tart. Minden egyes érze­lemegeret meg kell tanítani gazdájának értékelésére. Az új kezelők fél óráig dolgoznak vele, közben videofilmeket néznek, felolvasásokat hallgat­nak és felkérésre például életük boldog vagy boldogtalan pilla­natait elevenítik fel gondolat­ban. így a számítógép felméri érzelmi skálájukat. Ezt köve­tően a speciális egér mintegy 75 százalékos biztonsággal ké­pes megállapítani, milyen han­gulatban van gazdája. Az esz­köz ma még kísérleti kuriózum, de talán nincs messze az idő, amikor nem csupán számítógé­pekben használják majd. Pél­dául a gépkocsi kormányába beépítve jelzést adhat, ha a ve­zető kimerültnek tűnik, vagy a kulcskarikába szerkesztve ri­aszthat, ha a kulcs tulajdonosa hirtelen megrémül (például ha lakásába lépve betörőt lát). Az érzelmi komputerezés­nek azonban veszélyei is van­nak. Különböző hatások azo­nos reagálást válthatnak ki és ezeket a jelzőberendezések fél­reérthetik - ezért olyan kont­rollra lenne szükség, ami már alaposabb vizsgálatot tenne szükségessé. Az emberek ér­zelmi kémkedésnek tekinthetik a chipek ilyetén felhasználását: tehát csak olyasmiről lehet szó, amiről a tulajdonos maga dönti el, bekapcsolja vagy sem. Vi­szont a felhasználási lehetősé­gek igen szélesek. A számítógépes játékok al­kalmazkodhatnak a játékosok lelkiállapotához. Döntő korszak kezdetén Kevesen érzékelik, hogy döntő jelentőségű korszak küszöbé­hez érkeztünk. Igaz, az is szük­séges, hogy az ítéletalkotáshoz esetleg több emberöltő tapasz­talata álljon mögöttünk. Nem hivalkodásból mondom ezt, de a hosszú idő különös meglátá­sokhoz vezethet minket. Sokat foglalkoztam a sokak ál­tal kinevetett jövendölésekkel és bevallom, velük együtt nem egy alkalommal én is csak mosolyog­tam. De végső konklúzióként egyvalami megmaradt bennem és évek óta már hitvallásommá is lett, hogy nehéz idők következ­nek, hogy milliók pusztulásával számíthatunk, ha sürgősen nem térünk lehetőleg mindannyian jól felfogott érdekükben Istenünk­höz. Hát nem mond nekünk semmit, hogy az utóbbi két vi­lágháborúban százmilliók vesz­tették életüket, hogy a környezet­szennyeződés, a gyakori földren­gések, a megállíthatatlannak tet­sző háborúk, az atomveszély, az egymás iránti gyűlölet világka­tasztrófához vezet? A terroriz­mus, az erőszakos események száma napról napra nő? Az er­kölcstelenségnek nincs gátja, a személyi biztonságnak nincs ga­ranciája? A bűn fogalmának újabb ma­gyarázói születtek, az embereket szédítő új vallásoknak se szeri se száma. Szűnőben a szülői tiszte­let és tekintély, elhalványodott a megtermékenyített emberi pete értéke, egyre másra hullanak szét a családok. Hová érkeztünk? Senkit sem akarok megbántani, de leghelyesebbnek hangzó szó: a „satanizmus” rettegett korszaká­hoz érkeztünk. Sokan nevetnek most ezen. Szomorú vagyok, mégis úgy érzem, írnom kell erről a kérdés­ről. Szomorúságom akkor enyhül, amikor tanulmányozások, tapasz­talatok megérlelték bennem: egyetlen világnézet követése hozna boldogságot az emberi­ségnek. Ennek megértésére írom: Is­tennek úgy tetszett, hogy szabad akarattal ruházta fel az emberisé­get. Megengedte, hogy maga döntsön sorsa felett. Nem szólt eddig bele. De előírta és tudatosí­totta, mit vár az embertől. Kíván­ságai között vannak nem tetsző és nem egykönnyen teljesíthető fel­tételek is, de éppen ez adja meg a beígért boldog leendő új, azaz mennyei élet elérhetőségének le­hetőségét is. Hogy ennek érdeké­ben egy kicsit vállaljuk a nehéz­séget, főleg a rosszra hajló külön­féle ösztöneink legyőzésében. „A mennyek országa erőszakot szenved és az erőszakosok ragad­ják azt magukhoz”. Ez a szent erőszak a kulcsa a győzelemnek. A gyengék sajnos megítéltetnek, nem lehet lehetőségük a boldog­ságra. A büntetés helyén, amit mi pokolnak hívunk, ott szenvedhet a diplomata, a világ vezető állam- férfia, bankár és miniszter, képvi­selő, közhivatalnok éppen úgy, mint az egyszerű dolgozó, a pap, a családfő, családanya, vagy a már öntudatra ébredt gyermek. Itt nincs protekció, vagy válogatás. Isten mindenkinek megadja a mennyek országa elnyerésének a lehetőségét. Aki ezt elutasítja, csak magára vethet. Ez a felfogás az Istenbe vetett hitre épül, törvényeinek elfoga­dásán alapszik. Ó, ha ezt mindenki megértené el elfogadná. A hitetlen ember nem csak Is­tenben nem hisz, de a sátánban sem. Viszont a sátánnak az a leg­fontosabb trükkje, hogy minden­kivel igyekszik elhitetni, hogy ő nem létezik. Hogy ő csak egy ijesztős mesebeli lény, akitől nem kell félni, hisz ő nincs sem a föl­dön, sem a pokolban, de sehol a világon. Azok, akik a sátán sze­repét kiiktatják a katasztrófák előidézőinek sorában, azok nem a sátánt, hanem a gonosz emberek praktikáit okolják minden baj elő- idézőjeként. Kétségtelen, hogy a sátán által megfertőzött világ megrontói emberek. Testük és lelkűk van. De a legtöbb tagadja a világteremtő Isten létét, nem is­meri el világfenntartó és kor­mányzó urának, nem hisz a halál után beálló megítéltetésben és a maga fogalmazta elmélet alapján azt mondja: csak ez a földi élet az érdekes, itt kell jólétben és bol­dogságban élni, mert a halál után már nincs semmi, nem von ott senki felelősségre. Az ilyen gon­dolkodású emberek az Űr Jézust nem tekintik Istenfiának, csak egy történelmi, egyébként egy­szerű embernek, nem hisznek benne, mint megváltónkban, aki a jókat a mennyei boldogsággal ju­talmazza. Minden gonoszság hát­terében a hívő ember a sátánt látja. Nagyon megnyugtató, hogy vannak olyan vallások, hogy kö­zel érzik magukhoz Szűz Máriát és hívei hisznek a Szűzanya segí­tőképességében, aki számtalan földi megjelenésével bátorít és biztat, ne hagyjuk fel a reményt, változtassunk helytelen magatar­tásunkon, amit imával, önmegta­gadással, az isteni parancsok be­tartásával elérhetünk. Akkor az ő újabb közbenjárására még meg­változhat a világ szomorú képe, mert Isten annyira szereti az em­bert, hogy meg tud engesztelődni, le tudja fogni a sátán kezét és megengedi, hogy az engesztelő emberiség egy boldog földi élet­ben is, tartós békében élhet Isten szeretetében. Kamarás József Balassagyarmat Ismét vita 1956-ról Az 56-os Emlékbizottságnak az Egyesült Államokban élő három tagja -Gereben Ist­ván, Lipták Béla és Váraly- lyai Gyula - az MTI-hez el­juttatott nyilatkozatában ítélte el az „1956 - A forradalom igaz története” című, Szalay Róbert által írt könyv azon vonatkozásait, amelyek meg­ítélésük szerint az 56-os for­radalmat „a nemzetiszocia­lista ideológia megnyilvánu­lásaként igyekeznek feltün­tetni”. Szerintük Szalay Róbert az említett munkában a kommu­nista rendszer elleni küzde­lem kezdeteiről, gyökereiről szólva, a következő megálla­pítást tette: (1944 októberé­ben) „Szálasi Ferenc és a Hungarista Mozgalom vette át a hatalmat és állt élére a bolsevizmus elleni nemzet­védő harcnak, ami egyben Európa védelmét, az európai kultúra védelmét is jelentette az ázsiai barbársággal szem­ben.” Szalay szerint az oro­szok ellen már 12 évvel ko­rábban is harcot folytató em­berek közül kerültek ki 1956- ban „a forradalom legkövet­kezetesebb, legelszántabb harcosai”. Gereben, Lipták és Várallyai a nyilatkozatban aggodalmát hangoztatta ami­att, hogy Szalay munkáját a könyvet kiadó 56-os Magya­rok Világtanácsának elnöke „hitelessége” miatt méltatta.-„Forradalmunk nem vál­hat a napi politika eszközévé, a XX. század legdicsőbb ma­gyar eseménye nem prostitu- álható a múlt század legsöté­tebb, legembertelenebb sza­kaszának igazolására” - írták nyilatkozatukban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom