Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-08-09 / 6. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE-----------...—... ........... 2 000. JANUÁR 8.1 Sajátos művelődéstörténeti szerepet tölt be Nógrádban a horpácsi Mikszáth Kiadó Hagyományőrzés, értékteremtés 1990-ből való, tehát tíz évvel ezelőtt kelt az a művelődési és közoktatási minisztériumi engedély, amely hozzájárult ahhoz, hogy - az akkori szóhasználattal élve - a Nógrád Megyei Közművelődési Központ és a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ által létrehozandó kiadó Mikszáth Kálmán nevét felvegye. S miután a bíróság néhány héttel korábban már bejegyezte az új céget, immár semmi akadálya nem volt, hogy megkezdje tevékenységét a kiadó, amely nemcsak neve, majd 1994 óta horpácsi székhelye révén töltött és tölt be sajátos - mondhatni művelődéstörténe- ti - szerepet a megye szellemi életében, hanem mindazon művek alapján is, amelyek e műhelyből azóta kikerültek. Az első esztendő végén jelent meg az első kötet - Praz- novszky Mihály válogatásában - „Boldog Nógrád vármegyeiek” címmel. 1991-ben, úgymond a „bizonyítás évében” a klasszikusok - Arany János, Madách Imre, Mikszáth Kálmán - és mások mellett lapunk szerkesztője Bódi Tóth Elemér, a pásztói muzeológus Hír János, a jeles irodalomtörténész Kovács Sándor Iván is letette névjegyét a kiadó asztalára. Aztán jöttek a tankönyvek, nemzetiségi nyelvű közoktatási kiadványok. Az 1993 júniusában megalakult Mikszáth Kálmán Társaság léte értelemszerűen újabb lendületet adott az azonos nevű kiadó munkájához, annál is inkább mert sok köze volt a kezdeményezéshez. Megindultak a sorozatok: „A magyarországi nemzetiségiek néprajza”, a „Nórád megye települései”, a „Tudás, kultúra, társadalom”; a „Kérdések-válaszok Nóg- rádról”, később az életműkalauz, az Emka. Baranyi Ferenc költő, a Palócföld egykori fő- szerkesztője három könyvvel is gazdagította a repertoárt. Népszerű, igazán sikeres kiadványnak bizonyult a „Nógrádi műemlékek” című kiadvány, vagy az 1997-es Mik- száth-évben a „Mikszáth-em- lékkönyv”. S hány megyei és azon kívüli szerzőt, művet nem említünk ezúttal még példaként sem, pedig igazán megérdemelnék alkotásuk témája, fajsúlya miatt. S akkor még nem is szóltunk a művészeti, kulturális rendezvényekről, a szobrok kiadó általi menedzseléséről, a nógrádi Madách- és Mikszáth- kultusz nagyvonalú támogatásáról. Baranyi Ferenc költő „Könyörgés apátiáért” című kötetét dedikálja Ennek nyomai, igazolásai lapunk hasábjain éppúgy fellelhetőek voltak az elmúlt évek kulturális krónikájában, mint most összegyűjtve a „Jeles napok és művek a Mikszáth Kiadó életéből” című visszatekintésben a kiadó 2000-es, elegáns előjegyzési naptárában. Egyetértünk ezen írás záró gondolatával, amely szerint „hiszünk abban, hogy e régió kultúrájáról a távoli jövőben sem lehet hitelt érdemlőén írni, szólni a Mikszáth Kiadó említése, értékteremtésének bemutatása nélkül. ” Csongráy Béla A horpácsi Mikszáth-dombormű avatásának háziünnepségén. Jobbról a második a szobrász, iß. Szabó István A folytatásos regény reneszánsza Új fonna: a füzet Miközben a kiadók azt találgatják, hogy mi lesz a legkelendőbb a huszonegyedik évszázadban, a folytatásos regény a reneszánszát éli az Egyesült Államokban. Calbe Carr, a híres amerikai író, futurisztikus művét közli folytatásokban a Time magazin hasábjain. John Grisham új regénye 2000 elején a „The Oxford American” című folyóiratban jelenik meg szintén folytatásonként. A világ az 1830-as években próbálkozott meg a folytatásos regénnyel, amikor az új technika lehetővé tette a nyomtatott anyagok gyors tömegteijesztését, egy újságkiadó rávette a fiatal Charles Dickenst, hogy havi folytatásokban írjon meg egy könyvet. Az így született „The Pickwick Papers” című példátlan sikert aratott, az olvasók úgy követték a cselekmény kibontakozását, ahogy napjainkban egy szappan- opera nézői várják a következő epizódot. A világirodalom legnagyobb alkotásai közül is egyesek először folytatásos regény formájában jelentek meg. így például Tolsztoj „Háború és béke”, vagy Dosztojevkszij „Bűn és bűnhődés” című műve. - Éppen a folytatásos regény az, amit az emberek olvasni akarnak - állapította meg Lewis Lapham, annak a Harper’s magazinnak a kiadója, amely folytatásokban közölte Dickens, Thomas Hardy és mások írásait. A rövid történetek előretörése, a mozi és médiaeszközök kifejlődése miatt a folytatásos regény műfaja nagyban visszaszorult, azonban sohasem tűnt el teljesen. Ideális esetben a folytatásos regények segítenek mind a sajtótermékeken, mind pedig a kiadókon. Az Oxford American például, amely átlagosan 50 ezer példányban jelenik meg, a tervek szerint majd négyszer ekkora mennyiségben kerül utcára, amikor Grisham regényét hozza folytatásban hat egymást követő számában. A kilencvenes években a folytatásos regény új fajtája jelent meg: a folytatásos „füzet”, avagy folytatásos könyvecske. Egész könyvek formájában kerül publikálásra egy folytatódó történet. így jutott a nagyérdemű Stephen King „The Green Mile” című művéhez. Ez hat rövid regényből állt, amelyet egy hónapos különbséggel egymás után jelentettek meg. Hol vannak a felelősségvállalás határai? „Csak szépen, ahogy a csillag megy...- Uram, uram, a felületen mozgunk - szokta volt mondani alaposságáról ismert tanítómesterem, amikor megelégedve néhány biztosnak látszó támponttal, a diagnózis sokoldalú alátámasztására nem használtuk ki az összes rendelkezésre álló lehetó'séget. -Az ördög ugyanis sohasem alszik - toldotta hozzá és szinte folyamatosan sulykolta belénk, hogy „Ázsiában nem lehet Európát csinálni! ” Pályám során bizony sokszor eszembe juttatta az élet e bölcs tapasztalatok igazságát. Azt, hogy a pontosságra törekvés intelmei az élet más területein is megszívlelendők, azóta is folyamatosan tapasztalom. Például a nyomtatott betűk világában. Régebbi könyveket, kiadványokat lapozgatva irigylem azok szinte hibanélküliségét, igényes kivitelét, alaposságát, megbízhatóságát. És ez nemcsak a közismert, nagy kiadók produktumaira érvényes, hanem a vidéki, helyi kiadványokra, mint például a salgótarjáni Végh, vagy a Szládik Nyomdában készült magánkiadású könyvecskékre, füzetekre is. Akkortájt több idejük volt szerzőknek, szerkesztőknek, nyomdászoknak? Meglehet, de az is valószínű, hogy nagyobb volt a nyomtatott betű becsülete, jobban érvényesült a leírt, kinyomtatott és visz- szavonhatatlanul útjára bocsátott gondolatok iránti felelősség. A nyomda ördöge által ejtett hibák valószínűleg soha sem lesznek teljesen meg- szüntethetők a számítógépes szövegszerkesztés mellett sem, de abban talán reménykedhetünk, hogy a figyelmes olvasó ezeket általában a helyükre tudja tenni. Más a helyzet azonban a felületességből, ismerethiányból, szakszerűtlenségből adódó tartalmi mellékfogások esetében, amilyenekkel egyre gyakrabban találkozhatunk. Néhány éve például egy elegáns kivitelben megjelent, rangos szerzők által jegyzett fotóalbumban a mi salgói várunkat bemutató képek melletti szövegben az olvasható, hogy mindez a Börzsönyben lévő' Peró'csény község felett magasodó hegycsúcson található. (Kétségtelen, ott is van egy Salgó, csakhogy a képek nem azt, hanem a nógrádit ábrázolják, s a szöveg is erről szól!) Egy szakfolyóiratban pedig a tudományos ismeretterjesztésben országosan elismert szaktekintély arról írt, hogy a Salgótarján közelében lévő aggteleki cseppkőbarlangban egy tarjáni belgyógyász főorvos vezetésével milyen színvonalas barlangterápia zajlik. (Természetesen Ózdról és az ózdi kórházról volt szó.) Aztán hogyan fordulhatott elő, hogy néhány éve a nagy példányszámban megjelenő megyei telefonkönyv külső borítóján Somoskő várát Salgóval összecserélték? Mostanában több kiadványban is olvasom: „Ka- rancs-Medves fennsík.” Egy belső használatú brosúrában még csak elfogadható e zavarosfogalom odabiggyesztése, de nyomdai kiadványokban már megengedhetetlen hiba, hiszen a Karancsnak nincs semmilyen fennsíkja. Az olvasó félrevezetését eredményezhető téves információ különösen akkor feltűnő, ha a képek ráadásul egészen mást ábrázolnak. Például egy meredek nyírfás hegyoldalt, vagy a medvesi bányató sziklakatlanát. Hogy a tévedések nem a nyomdában keletkeztek, arra bizonyíték az ugyanúgy téves angol fordítás is. Illenék már Dor- nyay nevét is helyesen, (y) ip- szilonnal írni, egy fejezet címoldalán észrevenni, hogy Salgótarján polgármestere nem Pusztai, hanem Puszta Béla, s Rajeczky Benjamin sem magyarul, sem németül nem Zajeczky. Salgótarján pedig nem két kilométerre fekszik Szlovákiától, hanem azzal közvetlenül határos. A sort még hosszasan lehetne folytatni. A szerzők felelősségét nem vitatva, a felületességek legfőbb oka talán mégis a szigorú, igényes és szakszerű lektori tevékenység eg^re nyilvánvalóbb elmaradása és a szőrszálhasogatá- sig terjedő aprólékos korrektúra megspórolása, idő- és pénzhiányra hivatkozva. A napokban olvastam éppen, hogy például Illyés Gyula hányszor átjavította, csiszoltatta, ha kellett, a szerkesztőségből is visszakérte, átgépelte egy-egy írását, hogy tökéletesítse, pontosítsa. S ugyancsak mostanában olvastam egy idegen- forgalmi jellegű színes kiadványunk szokatlanul feltűnő helyen található impresszumában a meglepő szöveget: „A kiadó a kiadványban szereplő anyagok valóságtartalmáért nem vállal felelőséget. ” Ezek után természetesen gyanakvóbban olvastam mind a magyar, mind a német szövegek „ valóságtartalmait” s nem teljesen alaptalanul. Fancsik János Elvis Presley a rockkirály: van-e még, amit nem tudunk róla? Ma lenne hatvanöt éves Elvis Presley: bálvány volt, akire az amerikaiaknak szüksége van. Élt 42 évet, készített számtalan lemezt, filmet, s hagyta - miért is ne - hogy a lányok-asszonyok koncertjein a közelébe férkőzzenek, megérintsék ruháját, sőt testét. Ez a bálvány éppen 65 éves lenne. Elvis Aaron Presley Tupeló- ban, 1935. január 8-án jött világra. Hamar Memphisbe települt át szüleivel, s teherautósofőrként kezdte az önálló'életét. Közben azért a füle nyitva volt, szerette és érezte a feketék zenéjét és a countryt is. Egyszer készített egy lemezt az édesanyja születésnapjára, s ez felkeltette Sam Phillips, a Sun stúdió tulajdonosának figyelmét. Még ekkor is csak húszéves volt, amikor Tom Parker, a titokzatos „ezredes” rátette a kezét és nemcsak embert, de egyenesen sztárt faragott belőle. Elvis nemzeti intézménnyé vált Amerikában. A lányok elsiratták, amikor katonai szolgálatra bevonult, pedig ez csakugyan „operettkatonaság” volt. Átmeneti hiánya is segített abban, hogy a ’60-as években sem csorbuljon a népszerűsége. Erős, telt hangja, a sokféle általa énekelt dal öregek és fiatalok millióinak kedvencévé, a showbiznisz biztos pénzcsináló forrásává tette őt. A rock and rolltól indult, de repertoárjában lassan előtérbe kerültek az érzelmesebb slágerek, s énekelt soulos-gospeles dalokat is. A filmvásznon egyenesen „szívdöglesztő” volt a király ... Miközben Elvis mindenkié volt, egyre inkább elveszett önmaga számára. A boldognak indult családi élet sem tudta lelki egyensúlyát helyrebillenteni, elvált, gyógyszerfüggő lett. Nem lehet tudni, hogy ez okozta-e szívrohamát, amely 1977. augusztus 16-án végzett vele. Memphisi otthona azóta is búcsújáró hely. Halálának huszadik évfordulóján, 1997-ben nemcsak rajongói, hanem az egészen más zenei beállítottságú pop-rock előadók sokasága is hódolt a londoni Wembleyben Elvis Presley előtt. Valószínűleg lehetetlen feladatra vállalkozik, aki teljes életművét próbálná számba venni. Csak életében száznál több kislemezt, közel ugyanannyi albumot és vagy negyven négyszámos középlemezt adtak ki dalaival. Ehhez jönnek még a posztumusz és a kalózlemezek tucatjai. Az eladási példányszámok pedig már életében jóval fölötte voltak a százmilliónak. A légnagyobb számainak kiválasztása szubjektív dolog. Az bizonyos, hogy a „Jailhouse Rock”, a „Hound Dog”, a „Heartbreak Hotel”, a „Don’t Be Cruel”, a „Blue Moon”, a „Teddy Bear”, vagy a későbbiek közül a „Guitar Man” és a „U.S. Male” a rock and roll legszebb fejezetéhez tartoznak. Akik a lírát szeretik, azok az „Are You Lonesome Tonight”, a „Loving You”, a „Crying In The Chapel” vagy az „In The Ghetto” című dalaival emlékezhetnek rá születésnapján. Valószínűleg nem mindenkinek volt szimpatikus egyénisége, az énekes körüli felhajtás. Képességeit azonban senki sem vitatja. Életének kisiklása nem is az ő bűne, hanem a szórakoztató gépezeté, amely a megkaparintott művészt az utolsó cseppig ki akarja facsarni. Végül is belőle él. K. M. „Dimenziók” 1988-ban és 1989-ben a salgótarjáni tavaszi tárlaton is szerepelt képeivel az a Dré- her János budapesti festőművész, akinek kiállítása tegnap nyílt meg Balassagyarmaton, a Horváth Endre Galériában. Megnyitóbeszédet Feledy Balázs művészeti író, a budapesti Vígadó Galéria igazgatója mondott. Közreműködött Lorenz Dávid gitárművész. A kiállítást február 27-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
