Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-08-09 / 6. szám
6. oldal Mozaik 2000. január 8., szombat Miről beszél az írás? Az alábbiakban elemzett levelet egy egyedül élő, elvált idős hölgy küldte lapunknak. A kort és az eltelt esztendők megpróbáltatásait már magukban hordozzák ennek az idős asszonynak a sorai, betűi. Leplezetlenül, a maga egyszerű módján fogalmaz, de emellett sokat ad a formára, a külsőségekre. Esetenként kicsit körülményesen, messziről indítja mondandóját, sőt apróbb füllentéseket is megenged magának. Hullámformát mintázó betűi nagyfokú alkalmazkodókészségről, engedékenységről tesznek tanúbizonyságot. Nehezen lehet kihozni a sodrából. Türelmes ember, aki inkább kitér a viták elől, enged a másik akaratának. Megnyilatkozásai - amelyekbe mindig csempész egy kis humort - mentesek minden kritikától, bántó megjegyzéstől. Leszakadó szárak, betűrészek jelzik életének nagy veszteségeit, a társtalan- ság, a magány okozta nehézségeket. Azonban ez az egyedüllét számára nem eredményez boldogtalanságot, mert a sorok írója kivételes életerővel legyőzve a megpróbáltatásokat, igyekszik optimistán, a maga módján derűvel szemlélni az életet. Elsősorban gyermekkorából táplált mély hitnek, Isten felé törekvésének köszönhetően rendkívül odaadó, önzetlen, teli van szeretettel. Elvált, de valószínűleg önmagának sem vallja be, hogy máig sem szakadt el igazából párjától. Bár már nagyon eltávolodva tőle, de még mindig az ő kezét fogva él lelkében, gondolataiban. A feladatai tervezésére és kivitelezésére többé-kevésbé ugyanany- nyi energiát, időt fordít. Egy (kicsit) talán a gyakorlat, a megvalósítás, jelent nagyobb örömet, hoz jelentősebb sikert számára. A lassan hetvenedik életévét betöltő idős hölgy még keresi a szellemi élményeket, kíváncsi, törekszik az új ismereteket nem csak begyűjteni, de - a lehetőség szerint - továbbadni is másoknak. Vagyonával, ha nem is a legcélszerűbben, de azért ügyesen gazdálkodik. Nem folyik ki a pénz a kezei közül. Megpróbál megelégedni lehetőségeivel, és annyival gazdálkodni, amennyi megadatott számára. Betűi, írásformái gyakori emésztőszervi problémákról is árulkodnak, de szerencsére ezek nem okoznak nagy gondot, komolyabb panaszt vagy megbetegedést. Hite, bizalma és életereje segítette az eddig eltelt, átélt évtizedekben és a jelek arra engednek következtetni, hogy ezek után sem lesz ez alapvetően másként. Godó Krisztina okleveles grafológus jÜik/) 5 Ha JWfÉwi' I» ( dl ■KxíxXxmí. ix ■á 11* IsrtVl a (khjJA' u jtutujUA ew. ju MMM-v ATOü^f cl CaAuU s v mXjcJ^ÍÍií*Jiík, MLX itVM jk jh Án. A ] __1 if>. i’t li a k üA Akiért a harang szól Deák Ferenc (1946-1999) Vajon gondolhatta-e bárki is, amikor frissiben olvasgatta szilveszteri lapszámunkat és elmosolyodott ama bizonyos Dönci bácsi elmés dünnyögésein, vagy jót derült a „Diploma” című írás szellemes poénján, hogy a szerző kezéből akkorra már végleg kiesett a toll, s Ő bizony már nem láthatta nyomtatásban ezen írásait. Deák Ferenc az év utolsó napján halt meg, számára elérhetetlennek bizonyult a 2000. esztendő. Pedig még december 30-án úgy búcsúzott tőlünk, ahogy mi tőle: boldog új évet! Bár tudtuk, hogy súlyos beteg, évek óta rendszeresen gyógyszert szed, a legrosszabbra miért is gondoltunk volna? S éppen ekkor, a sok munka, a lapzárta közepette, a vidámság közelgő óráiban? De a halál - ismét bebizonyosodott - nem ismeri a tréfát, nincs tekintettel (tönkretett) ünnepekre, (gyászba boruló) családokra, (vigasztalhatatlan) barátokra, munkatársakra, kollégákra, egykori iskolatársakra. Pótolhatatlan ember nincs - szoktuk mondani, ha valakit elvesztünk, s valójában igaz is, hiszen az élet mindig megy tovább. De az is tény, hogy minden jóravaló ember távoztával szegényebbek leszünk! Különösen nehéz, majdnem lehetetlen egy olyan embert pótolni, mint amilyen Deák Feri volt. Az amit 0 tudott, amivel ő külső - de velünk gondolkodó - munkatársként hosszú évek óta hozzájárult lapunk karakteréhez, az ünnepi számok tartalmához, olyany- nyira egyedi volt, egyéniségéből fakadt, hogy ugyanígy bizonyára nem folytatható. Hatalmas -jórészt autodidakta módon megszerzett- enciklopédikus tudással rendelkezett, különösen otthonosan mozgott a művészetekben, azon belül is a zenében -amit manuálisan is kitűnő színvonalon művelt -, de jól ismerte a népszokásokat, egyházi, vallási tárgyú ismereteinek gazdagságáról nem is szólva. Ilyen felkészültség birtokában nem véletlenül indult számos különböző szintű szellemi vetélkedőn, fejtörőjátékon, versenyen és sikerrel képviselte mind szeretett városát, Salgótarjánt, mind Nógrád megyét. A néhány, lapunk által is közölt dokumentumból csak következtetni lehet arra, hogy tiszteletre méltó gyűjtőszenvedélye révén mennyi honismereti, helytörténeti tárgyú forrásanyag - kép, plakát, meghívó, újságcikk stb. - halmozódott fel a kezei között az évek során. Halála óráiban csak remélni tudjuk, hogy e pótolhatatlannak látszó szellemi kincsek megmaradnak és jól hasznosulnak majd a kutatók, a publicisták, az érdeklődők számára. Azt talán még Ő sem tartotta nyilván, hogy kántorként hány ember végső tiszteletadásánál működött közre, hányszor orgonáit és énekelt az acélgyári, Szent József római katolikus templomban. Ott, ahol december 11-én, kedden 12.30 órakor az Ő lelkiüdvéért szól majd a szentmise, érte kongatják meg a lélekharangot.. .. Testvérei fájdalmában, a gyászolók bánatában a Nógrád Megyei Hírlap kollektívája is osztozik, Deák Ferenc emlékét megőrzi. Jó megfejtés, szerencsés nyertes „Ezeréves az egri egyházmegye” E címmel nyílt fotókiállítás a közelmúltban Egerben, a Heves megyei Bródy Sándor Könyvtárban. Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke az ünnepélyes- megnyitón elmondta: a történelmi dokumentumok elpusztultak, ám tudjuk, hogy Szent István megkoronázása előtt, vagy közvetlenül utána alapította az első tíz egyházmegyét, közöttük az egrit is. Az egri érsekség szándékai szerint egy évtized nyújt majd keretet az egyházmegye miilen- I niumának megünnepléséhez; ennek a kulturális, 1 történelmi jellegű és keresztény rendezvénysorozatnak a mostani kiállítás a nyitánya. A tárlat egyrészt tanúságot tesz arról, hogy a magyar keresztény kultúra, amelynek kereszt- metszetét Eger is láttatja, Európa kulturális múltját gazdagította, másrészt a jövőépítés kötelességét i hirdeti a ma élők számára - hangsúlyozta Seregély István. A kiállítás Fejér István, Majoros Tamás és Molnár István Géza fotográfusok lencséjén keresztül mutatja be az egyházmegye legszebb templomait, kegytárgyait, illetve egyházi művészeti alkotásait. A tárlatot január 20-ig láthatják az érdeklődők. ........................................... . Templomaink története Balassagyarmattól nyugatra fekszik, nevének előtagja a közeli folyóra utal; az utótag szláv eredetű, falucska, kis falu jelentéssel. (Vezche, Vece, Veszce, Vesca stb.) Korábban Hont megyéhez tartozott, 1285-ben * Huntfi Demeter drégelyi várának birtokrésze, majd a Koháryaké. Ez utóbbi család kihalta után a Koburgok szerezték meg. A XVII. században a Darvas család részbirtoka, tőlük a Laszkáry és a Ráday család birtokolja; Cadáday család részét a XVIII. század elején gróf Telekiek szerezték meg. Az Ipoly mentén épült egyut- cás település másik részét a Laszkáryak végig megtartották. Mindenszentek tiszteletére felszentelt temploma 1745- ben épült, eredetileg kétszakaszos, tornyos alakzatban. A XIX. sz. végén és 1932-ben bővítették, ma is ebben a formában látható. A temetődombra épült templom főhajója kétszakaszos, külön egy harmadik, a karzat alatti szakasszal. Süveges donga boltozata alacsony párkányos falpilléreken nyugszik. A főhajó és a mellékhajók kereszteződésénél kupolaboltozatot kapott, míg a szentély fölött félkörös záró- dású, sokszögű boltozat van. Mivel többször átépítették, eredeti stílusértékét elvesztette, homlokzata Borovszky leírása alapján romantikus ízlésjegyeket mutat. Főoltára 1923-ból való, neogótikus, ügyes Fra Ange- lico-másolattal. Régi oltárképe a bal kereszthajóban látható, a magyar szenteket ábrázolja. Szent István felajánlja a koronát, Szent László, Szent Imre, népviseletben Szent Erzsébet, de a XIX. sz. első feléből származó, vászonra festett olajképen Hunyadi János alakja is feltűnik. Ipolyvece lelkészség anyakönyvei 1947-től folyamatosan tartalmaznak adatokat, azt megelőzően ' Drégelypalánk filiája volt - jó ideje már ismét visszaállt ez a mater-filia kapcsolat - a negyvenes években Klénáncz Ottó plébános segédlelkésze Horváth Ferenc volt, ők látták el a ve- ceiek lelki gondozását is. dr. Huszka Mihály 1994-től dré- gelypalánki plébános, ipoly- vecei lelkész. * * * A falu evangélikus lakossága is igényelt templomot, így az 1882-ben épült fel, eklektikus stílusjegyekkel. Homlokzat előtti tornyát sátortetős sisak fedi, belseje - az oszlopos-íves előcsarnokból bejutva - háromszakaszos, csehsüveg-boltozatos hajó. Genthon István klasszicista stílusú oltáráról és az ötvenes évek elején új oltárképéről ír. * A faluról szólva érdemes megemlíteni a múlt századi, Deme János által épített népies, díszes lakóházat; környékén 1921-ben négy ház is leégett, de ez épen maradt. Magtára 1910-ben, pajtája a harmincas években épült. Előkert- jében feszület áll, melyet az 1940-ben lebontott harangtorony mellől helyeztek ide. fPeák Ferenci Két imahely - IPOLY VECE Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Nagyon praktikus, a szponzora gondolt éjszakai futásra is. Ezerforintos vásárlási utalványt nyert: Fejes József Salgótarján, Meredek u. 12. sz. A mai rejtvény megfejtését január 15-ig kell beküldeni szerkesztőségünk címére.
