Nógrád Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-304. szám)

1999-12-04-05 / 283. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép Faragó Zoltán: T e ^ E F> j Á R Ó December - ‘Patakparti tétidő Olvad a hó. Esténként - már amikor nem fagy - víz- és föl­dillata van a levegőnek, akár­csak kora tavasszal Az illúzió szép - és főleg csalóka. Az el­múlt napokban változatos volt az időjárás: köd, fagy, zúz­mara, eső, egy kis ónos eső, kevéske napsütés, hóolvadás, felhőátvonulás - ami a no­vember végi tél után december elején az időjárásban előfor­dulhat, az be is következett. A korán jött hó gyorsan megro­gyott. A hótorlaszok még min­denfelé ott magasodnak az utak mentén, fehérek a hegy- és domboldalak, a szántóföldek, az erdők, a rétek. A pár napja még vakító, nagy fehérség azonban már a múlté. A szántó­földeken fekete göröngyök búj­tak elő a hópaplan alól, a fák ágairól leszakadtak a hatalmas kölöncök, sok helyről el is ol­vadt a fehér lepel. Erdőtarcsa és Kalló között húzódik egy hosszan elnyúló völgy. Két lankás oldala szán­tóföld, az alján patakocska csordogál, partjain fák és bok­rok állnak, némi lágy szárú nö­vényzettel kiegészülve; Dél- Nógrád meglehetősen lapos vi­dékén számos ilyen hely akad. Amikor a patakmeder köze­lében kiszálltam a kocsiból, alig 15 méterre egy termetes, vörös bundás róka szaladt át előttem az úton. Egyetlen szök­kenéssel a sűrű bokrok között termett. Szemügyre véve azt a helyet, ahol beugrott a sűrűbe, meglepő volt, hogy a jókora példány még csak a zúzmarát sem verte le a gallyakról. A komát többször nem láttam vi­szont, de a szántóföld hatalmas hantjai között egy pár nappal korábbi vadászatának eredmé­nyét igen. Egy mezei nyúl né­hány napos maradványai hever­tek a havon: barnás színű szőr­csomók, bőrdarabok, az állat leszakított farka .. . Körülötte a nyomokat az olvadás már telje­sen eltüntette. Éppen fagyott, a kocsi hőmé­rője szerint csak mínusz két fok volt, de a metsző szél miatt jó­val hidegebbnek éreztem a le­vegőt. Az előző napon megol­vadt hó éjszaka a gallyakra és a gyomnövények száraira fa­gyott; olyan lett, mintha ónos eső esett volna, de szerencsére nem olyan nagy felületeket bo­ntott be. A jégkéreggel bevont növényzetre zúzmara is hullott; a kettő együtt olyan volt, mintha valami finoman csiszolt üvegtárgy került volna ki a természetbe. A szántás hantjait borító hó­réteg teteje megfagyott, minden lépésre borsónyi jégdarabkák gurultak el cipőm orra elől. A patak alján, a mélyebben fekvő részeken hatalmas pocsolyák gyűltek össze. Tetejükön vé­kony jégkéreg feszült. Megle­hetősen kényelmetlen járás esett ezen a szakaszon: a hóval borított, de az alján mégis sá­ros, csúszós barázdákon kellett végigegyensúlyozni. Az egyik fűzfa tetejéről egy ölyv kelt szárnyra közeled- temre: a meglehetősen párás reggelen csak szürke körvona­lai látszódtak. A ragadozótól nem zavar­tatva magukat nagy fenyőrigó­csapat is keresgélt a fűzfák ágai között. Egyik-másik példány egészen közeire bevárt, csak akkor röppent el, amikor legfel­jebb tízlépésnyire voltam. A többség persze - voltak vagy negyvenen - szárnyra kelt elő­lem, majd a levegőben félkör­ívet téve mögöttem visszatért a patakparti fák tetejébe. Nem sokkal később - sajnos elég messziről - egy nagy őr­gébicset is láttam. Ez is eléggé bizalmas természetű madárfaj, de most nem várt be. A szántás néhány pontján gyomnövények magasodtak a hó fölé. Kisebb mezeiveréb- csapat szedegette itt a magokat. A kis barna madárkák a bokrok sűrűjében kerestek menedéket, amikor már veszélyesnek ítél­ték közelségemet. A patak partján, egy hómen­tes helyen egy barnás színű ál­latkát láttam megvillanni: egy pocok igyekezett valahová a ritkás nádszálak és magasra nyúlt gazok között. Rájuk les­nek az öly vek, sőt, a nagy őrgé­bics is elkap néha egy-egy vi­gyázatlan példányt. A fagyott felületű fehér pap­lanon néhány vadnyomot is si­került felismerni; a többséget már meghatározhatatlanná tette az olvadás. Egy őz hegyes csülkei mélyen belesüllyedtek a hóba, a patanyomok körül pe­dig kis földszemcsék árulkod­tak arról, hogy a hólepel alatt az állat körmei közé tapadt a sár. Egy nyúl jellegzetes ugrásainak lenyomatait is sikerült felis­merni, majd egy nyest páros lábnyomait láttam. A fürge mozgású menyétféle nem süly- lyedt bele a hóba: megtartotta a felszín fagyott jégkérge. A patakpart fái között feltűnt néhány kőris is: nagy fürtökben növő, szárnyas magvaik már messziről jól láthatók. A füzek között kis csoportban nőttek ezen a helyen. Szép számmal akadtak itt bodza- és kökény­bokrok is, a bogáncs magvait pedig már mindenfelé megbon­tották az éhes pintyfélék, alig­hanem a tengelicek. A fenyőrigócsapat lassan elmaradt mögöttem. A fák ko­ronájában helyettük széncine­géket és őszapókat hallottam kiabálni, kicsit később pedig egy ökörszemet is. Az egyre inkább leszálló köd miatt rövidesen visszafordul­tam; már legfeljebb ötvenmé- ternyire lehetett ellátni. Mint a völgyek alján általában, itt is lehetett érezni egy kis légmoz­gást, de ez nem volt elég erős ahhoz, hogy a ködöt felosz­lassa. A visszafelé vezető úton még egy gatyásölyvet, az előbb látott fenyőrigócsapatot és a ve­rebeket is. Havas időben az utak mellett jóval nagyobb a madármozgás, mint egyébként. A kis szárnya­sok ilyenkor mindig találnak valami táplálékot maguknak: az ősszel szétszórt gabonamag­vak, a lócitromok, a hó alól ki­túrt gyomnövények magvai, a szétszórt ehető szemét, sőt, egyeseknek az elgázolt állatok is élelmet jelentenek. Erdőtar­csa és a Teczlaktanya között egy frissen elgázolt mezei nyúl teteme feküdt az úton. Felette egy ágon szarka ült: neki táplá­lékot jelent a szerencsétlenül járt tapsifüles. Egyébként az út mellett min­denfelé mozogtak a citromsár­mányok és a tengelicek hatal­mas csapatai. Közülük is több példány az aszfalton végezte, miután valamelyik száguldó au­tónak csapódva elpusztult. .. PÁSZTÓ 1999. december 4., szombat Védett és megóvásra érdemes területek A Palóc Múzeum a liget közepén áll fotó: faragó Zoltán emlékére: 1648-ban az egri nőkhöz hasonlóan a balassagyar­mati leányok és asszonyok is forró vízzel és megolvasztott szurokkal öntötték nyakon az ostromló törököt, meg is futa- mítva őket. (A legendát, bármilyen szép is, egyetlen hitelt ér­demlő bizonyíték sem támasztja alá.) Ugyanezen oszlop őrzi az 1848-49-es forradalom és sza­badságharc helybeli résztvevőinek emlékét. Maga a liget, évszázados fáival üdítő színfolt a város köze­pén: erdei pintyek, tengelicek, zöldikék, csicsörkék, feketeri­gók, poszátafélék fészkelőhelye. A növényzet legjellemzőbb fajai a juharok és a hársak. Igazi különlegességként, - ismere­teink szerint a megyében egyedül a Palóc-ligetben - találha­tók meg az amerikai mocsártölgyek, amelyek leginkább a ma már mindenfelé ültetett vöröstölgyekre emlékeztetnek. Balassagyarmat központjától karnyújtásnyira terül el a Palóc-liget. Aki bejárja a hatalmas fákkal benőtt parkot, az akár azt is gondolhatná, hogy valami véletlenül a la­kott terület szívében felejtett, mérsékelt égövi őserdőből kialakított kertben jár... Ez pedig nem így van: 101 évvel ezelőtt, 1898-ban alakítot­ták ki a ligetet, Erzsébet királyné emlékére, akit abban az év­ben gyilkoltak meg. (A korabeli kormányzat facsemeték in­gyenes biztosításával támogatta a munkát.) A munkát neves helybeli szakember, Kondor Vilmos erdőmester irányította, akinek azóta már emléktáblája is van a városban. A Palóc-li­npfKpn ic óll/tAttaL' pmlól'ne'/lnnAt a m/armoti i/am/ár oó/jríinal/ A rétsági iskolában vonzódnak az újhoz, de az ésszerűség határain belül Japánul éneklik a cégindulót Balassagyarmaton életre kelt a középiskolás-kórusmozgalom Dallamok a szeretet jegyében Tízéves hallgatás után, Csipkerózsika-álmából ébredt fel a megyei „Éneklő Ifjúság” kórustalálkozó, amelynek adventi hangversenyére a balassagyarmati főplébánia-tempiomban került sor csütörtök délután. A kezdeményező és szervező Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola még az elmúlt tanév végén körlevelet intézett a megye középisko­láihoz a kórusmozgalom újjáélesztése érdekében. A valaha rangos „Éneklő If­júság” kórustalálkozó fel­élesztője Kalocsay Frigyes által megfogalmazott gondo­latok kedvező fogadtatásra találtak. Válaszlevelek érkez­tek Salgótarjánból. A Ma­dách, a Táncsics és a Bolyai középiskolák kórusaival Radnai Zsuzsanna, Kará­csonyáé Kaposi Ida és Roz- gonyi István neveztek. Balas­sagyarmatról Lévárdi Beáta a kereskedelmi iskola énekka­rával készült, Tóth Tibor a Szent Imre iskola kórusát ké­szítette fel. A házigazda szent-györgyisek vegyes ka­rával Mimálka Jenő és Kalo­csay Frigyes nevezett. A telt ház előtt megtartott adventi hangversenyen a főp­lébánia-tempiomban Lakatos Tamás, a Szent-Györgyi Al­bert gimnázium igazgatója köszöntötte a megjelenteket és a kórustalálkozó résztve­vőit. Kiemelte, hogy öröm­mel támogatta Kalocsay Fri­gyes gondolatát a megyei kó­rusélet felélesztésére. Az ad­venti közös éneklés hozzájá­rul ahhoz, hogy mindannyian hitben és erőben megerő­södve kezdhessük el a 2000. évet. Koza József kanonok kö­szöntőjében szólt arról, hogy az advent a várakozás ideje, amelyben a legnagyobb ün­nepre, Jézus születésének ünnepére készülünk. Éhesek vagyunk szellemileg és az énekkarokat meghallgatva szellemileg töltekezhetünk annak jegyében, hogy aki szeret az soha nem veszít, csak nyer. A fellépő kórusok az ad­vent témakörből választották műsorukat, amelyeket a kö­zönség nagy tetszésnyilvání­tással fogadott. A közös éneklés örömét fejezte ki az egyesített kar előadása. En­nek első részében egy spiri­tuálé mise négy tétele hang­zott el Lévárdi Beáta orgona­kíséretével, Tóth Tibor és Kalocsay Frigyes vezényle­tével. Nagy sikert aratott Gárdonyi Géza „Fel nagy örömre” kezdetű egyházi énekének feldolgozása, ame­lyet Varga János kántor és karnagy orgonakíséretével és Kalocsay Frigyes vezényle­tével adott elő az összkar. A megújulás útjára lépett „Éneklő Ifjúság” kórustalál­kozóról a Duna Televízió és a váci tv felvételt készített. Folytatását Rozgonyi István javaslata alapján a tavaszi salgótarjáni ifjúsági napokra tervezik, ahol a Bolyai, a Ba­lassi és a Szent-Györgyi gimnázium kórusai közös hangversenyen szerepelnek. Szabó Endre alá kerülő ingatlanok- Iskolánk igyekezett megtar­tani központi szerepét. A kol­légákkal úgy dolgoztunk, hogy továbbra is szellemi centrum legyünk - mondja Sztavrov Lazóné, a Rétsági Általános Iskola igazgatónője.-Miben tükröződnek fenti elveik?- Nyitottak vagyunk. A tantes­tület minden lehetőséget megra­gad, ami előrelendítheti az okta­tás ügyét az iskolán belül, s erő­sítheti a kapcsolatokat az intéz­ményen kívül. A magasabb köve­telményrendszert a tantestület önmagában is kiépítette. Rangot jelent, hogy a környező közsé­gekből bejáró tanulók száma a kollégiumi elhelyezés megszün­tetése után is 80. A tanulmányi versenyeken előkelő helyezést értek el orszá­gos szinten. Egyik diákjuk fizi­kából országos 5., földrajzból or­szágos 4. helyet szerezte meg. Egyéves múltra tekint vissza az önkezdeményezésből létrejött szakmai műhely. Az ide tömörült pedagógusok munkaközösségé­nek célja, hogy esélyegyenlősé­get teremtsenek a hátrányos hely­zetű tanulóknak képzéssel és fel­zárkózással. Ezt külön foglalkoz­tatás keretében oldják meg.-Ezek a gyerekek nincsenek elkülönítve társaiktól, csupán többet foglalkozunk velük. A szakmai műhely létrehozását Horváthné Moldvay Ilona lo­gopédus kezdeményezte.- Partos Gáborné révén a Wesselényi Miklós Nemzeti, If­júsági és Szabadidő Sport, az Egészséges Életért Közalapít­ványhoz benyújtott pályázatával 340 ezer forintot nyert az iskola. A kapott összeget a gyerekek utaztatására, közös kirándulá­sokra, a millennium jegyében Rétság vonzáskörzetében lévő történelmi emlékhelyek, köztük a nógrádi Szondi-vár megtekinté­sére használjuk fel, hogy a gye­rekek érzelmileg is közelebb ke­rüljenek múltunk értékeihez. A kirándulásokat a rendelkezé­sünkre álló szabadidős progra­mok keretében szervezzük. Amennyiben erre nincs lehető­ség, akkor kollégáim a hét végi szabad idejüket áldozzák fel. Az iskola számítógéptermében régiek a masinák. A Sulinet-pá- lyázaton is részt vettek.-Nem nyertünk, pedig kiépí­tett Internet-vonalunk van, de a régi gépeket már nem lehet rá­kapcsolni. A nyelvi laboratóriu­mot, amely 24 tanulót fogad be, a helyi önkormányzat anyagi tá­mogatásával, pályázati pénzből valósítottuk meg. Az iskola keresi az újat az ész­szerűség követelményeinek meg­felelően a régi, jól bevált mód­szerek megtartása, felhasználása mellett.- A középiskolákból kapott visszajelzések szerint büszke le­het a tantestület, mert a továbbta­nuló gyerekek akár Vácott, akár Budapesten megállják a helyüket- mondja jóleső érzéssel az igaz­gató asszony. A Rétsági Tehetséges Gyereke­kért Alapítvány részére felajánlott 1 %-os jövedelemadó-felajánlás sokat segít az iskolának, amit megköszönünk a támogatóinknak- hangsúlyozza az igazgatónő.-A városban letelepedett új külföldi cégek milyen követelmé­nyek elé állítják a tantestületet?- Az iskola fenntartója, a kép­viselő-testület az angol nyelv ta­nításának bővítésére hívta fel fi­gyelmünket. Az 5. osztálytól kezdve két csoport németet, egy pedig angolt tanul. Az idegen nyelv szabadon választható. Az iskola diákjaiból alakult énekkar már belopta magát a TDK tulaj­donosainak szívébe is. A cég rendezvényein az irodalmi szín­pad énekkara japánul énekli a cég indulóját Ferencsik János ének­tanár vezénylésével. Tanulóink minden városi ünnepségen sze­repelnek. V. K. Kalapács Szécsényben a képviselő- testület a legutóbbi ülésén megtárgyalta a jövő évi költségvetés koncepcióját Ezek szerint a város 2000- ben 555 millió Ft bevételt irá­nyoz elő. Ebből az állami nor­matív hozzájárulás 252,6 millió forint. A működésre átengedett pénzösszeg 104 millió, saját bevételből a képviselők 10 mil­lió Ft-ra számítanak. Az összeg adóból, bérletekből és egyéb lakossági befizetésekből tevő­dik össze. Ingatlanok eladásá­ból 38,2 milliós bevételre szá­mítanak. Kalapács alá kerül a rárósi hétvégi ház, a volt böl­csőde épülete és ez lesz a sor­suk bizonyos önkormányzati lakásoknak is. Sor kerül az ipari terület második felének értéke­sítésére. A bevételek között szerepel a működésre átvett 13,8 millió forint, valamint a fejlesztés átvett összege. A ter­vezett kiadások összege 755 millió. Ez a pénz jószerével csak működésre lesz elég. A tervezett költségvetés így is 199,3 millió forráshiányt tar­talmaz. Jövőre a város kiadása és bevétele kevesebb lesz mint 1999-ben. Ennek fő oka, hogy a szakképző iskolát átvette a me­gyei önkormányzat. Sz. F. Karácsonyra készülnek a kisdiákok is

Next

/
Oldalképek
Tartalom