Nógrád Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-304. szám)
1999-12-04-05 / 283. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999. DECEMBER 4.1 Belülről láttatta a paraszti létet - Farkas András kiállítása a Medves Galériában Lírai vallomások pasztelltónusban A Cserhát dombvidéke és az Ipoly-part volt igazán Farkas András szűkebb világa, ezzel a tájjal forrott eggyé, ennek lelkülete sugárzik képeiből. Mégis - vagy talán éppen ezért- itt, a Medves szirtesebb vidékén lakó tisztelői is várakozással és szeretettel fogadtuk ismét képeit, amelyeket bizony már hosszú ideje nélkülöznünk kell a megyei tárlatokról. Jó néhány éve találkozhattunk velük s személyesen -akkor utoljára - alkotójukkal is a megyei könyvtárban rendezett kiállításon. Ez a mostani kamaratárlat egykori tanítványának, a Medves Hotel igazgatónőjének köszönhetően jött létre, aki a megnyitón jelenlévők előtt a meghatódottság hangján szólt szeretett tanáráról jelezve, hogy e kiállítással legalább a hála piciny töredékét szeretné a volt tanítványok nevében is kifejezni azért a sok-sok emberi értékért, amit tőle kaptak. A bensőséges hangvételű megnyitóbeszédben pedig a volt tanártárs, Varga Györgyné személyes élményeket is felelevenítve emlékezett Farkas Andrásra. A nagy francia lírikus, Rilke gondolatának idézetével kezdte a művek ajánlását: „A műalkotások határtalanul magányosak s talán hideg kritikával közelíthetők meg legkevésbé. Csak a szeretet foghatja fel, tarthatja meg őket, s lehet igazságos hozzájuk. ” A szeretet, a kötődés kialakulásához, a művek befogadásához pedig időre van szükség s a ma emberének ebből van a legkevesebbje. Ha most létrejöhetett az alkotásokkal a találkozás, a lelki gyarapodás lehetősége, éljünk vele! Farkas András képei a szelíd nógrádi tájat s az egyszerű hétköznapi emberek világát idézik s hiteles krónikásai egy rohamosan átalakuló életformának. Nem egy nosztalgikusan megformált világot, hanem a valós paraszti létet tárják elénk. Akárcsak Arany, vagy Petőfi, ő is belülről láttatja ezt az életet. Nem csoda, hiszen hétgyermekes abaújszi- nai parasztcsaládból indult, ő is aratott, szántott, kapált. Képein megörökítette s tanártársainak lelkes átéléssel beszélte el, mutatta be a magvetés mozdulatának jellegzetességeit. A háborúból szívtáji, egész életére kiható sérüléssel hazatérve került közénk, Balassagyarmatra, ahol újra kapcsolatba került a földből élő emberekkel. Kis motorján szinte állandóan úton volt. A festményein megjelenő öreg csordás, vagy bicegő nénike mind személyes ismerősei voltak, nevükön beszélt róluk. Ábrázolásmódja mindig monumentális igényű, mintha emlékművet szeretne állítani e lassan tovatűnő, gépek által kiszorított életmódnak. Lírai vallomások ezek a finom pasztelltónusban megalkotott akvarellek vagy diópácok is, melyek elsősorban humanitásuk, elkötelezettségük, a belőlük, sugárzó szeretet miatt értékesek. Farkas Andrást többször aposztrofálták a Palócföld festőfejedelmeként. Nos, ez nem emberi tartásának metaforája, hiszen ő végtelenül szerény, nagy műveltségű tanáremberként élt. De az általa életre keltett Görbeország mikszáthi azonosulást eredményezett. A megnyitó utáni baráti beszélgetésen -a művész özvegyének és családtagjainak jelenlétében - felvetődött annak lehetősége is, hogy jövőre talán egy nagyszabású életmű-kiállításra is sor kerülhet itt, Salgótarjánban. Fancsik János A szelíd nógrádi táj krónikása: Szarkafészek (tollrajz) Nógrádi alkotó az országos portrébiennálén Arcok és sorsok Hatvanban, a Moldvay Győző Galériában november 27-től december 19-ig tekinthetik meg az érdeklődők a XII. Arcok és Sorsok országos portrébiennálét, ahol a Nógrádban élő alkotók közül ezúttal Nagy Márta balassagyarmati festőművész szerepel. Hatvan városa immár több mint egy évtizede ad otthont az országos portrébiennálé kiállításainak, amelyeken a korábbi években is rendszeresen szerepeltek Nógrádban élő művészek alkotásai is. A Balassagyarmaton élő Nagy Márta azok közé tartozik, akik szinte folyamatosan jelen vannak ezen a rangos országos biennálén. A korábbi években önálló portrékiállításon is közönség elé lépett a hatvani galériában. Korántsem véletlenül, hiszen a művész munkásságának meghatározó részét éppen a portrék jelentik. Arcképeiből mára összeállítható egy meglehetősen színes nógrádi panteon is. Többek között sok olyan jeles személyiséget festett meg Madách Imrétől a Nagy Márta: Kanonok napjainkban Nógrádban, illetve Balassagyarmaton élő jeles személyiségekig, akik munkásságuk révén méltán érdemesek a figyelemre. Nagy Márta a mostani kiállításon Kanonok című realista portréjával szerepel. A biennálé egyébként 24 szobrász- és 42 festőművész alkotásait tálja a közönség elé jelezve, a portré napjainkban is a kortárs művészet egyik kedvelt műfaja. (th) Az első üzeneteket elküldte a salgótarjáni Zsan Ma Ray zenekar Visszatérés az őstudathoz? A salgótarjáni Zsan Ma Ray zenekar nevét a Gamma- ray (gammasugárzás) és az ismert francia színész Jean Marais nevéből kell eredeztetnünk. A föllépéseiről eddig főként dobegyüttesként ismert társulat ez év májusában alakult. Bizonyára sokaknak emlékezetes, hogy a csapat elsőként a salgótarjáni, főtéri spontán koncertjeivel hívta föl magára a figyelmet. Ahogyan azonban a hónapok teltek a Torják Dávid vezette együttes megmutatta magát az Ady Endre Művelődési Házban, de ott voltak Földi Péter festőművész Nógrádi Történeti Múzeumban -jelenleg is látogatható - bemutatott kiállításának megnyitóján és ütötték a bőröket a Madách Öregdiák Kör hivatalos alakulásán is. A mostani helyzetről és a távlati tervekről Skoda Róbert és Torják Dávid számolt be lapunknak.-Én a gondolattudat kettősségéből közelítem meg ezt az egészet, de hát én nem vagyok zenész. Dávid főként a zene oldaláról irányítja tevékenységünket, persze nagyon fontos, hogy ő is gondolati ember. Azt gondolom, az, amit mi csinálunk, annak nincs köze a ’80-as, de még a ’90-es évekhez sem - mondta Skoda Róbert. - Ezt a zenét nem szeretnénk kötni sem korhoz, sem bármilyen „bevált” kultúrkörhöz. Igazából én nem emlékszem meghatározó együttesekre azokból az időkből sem, pedig az akkortájt működő underground klubokat végigjártam.- Szeretnénk, ha nem lenne ez a megnyilvánulás egy stílusba, korba begyömöszölve. Ez egy jobbféltekés kultúra, ha az emberi gondolkodást jellegében vizsgáljuk. Talán az őstudathoz való visszatérés ez - tehát ennek itt mindenképpen meg kell nyilvánulnia. Ä XX. századnak néhány nap és egy év múltán vége és elég sok jel mutat arra, hogy újra szerepe lesz a színpadon is az irracionálisnak, a nem tudatos tudat kultúrájának. Ebben szerepe van természetesen a transznak is, tehát, ha azt képes vagyok elérni, akkor működik a dolog. Minden más műfaji meghatározás itt érvénytelen - összegezte gondolatait Skoda Róbert.- Azt hiszem, ezért tettem le egy időre a gitárt. Nem, nem azért! A gitár, mint hangszer az önkifejezés eszköze volt és az ma is. Viszont, mint minden eszköznek, ennek is - csakúgy, mint önmagámnak - megvannak a határai. Zenei határok azonban itt nem igazán vannak. Ám a korlátok hiánya, tudjuk, hogy némely esetben hová vezethet. Csak ütőhangszerekkel kiállni valahová, a világ egyik legnagyobb kihívása és némely helyzetekben a zenének feladata, tulajdonsága, hogy megmozgassa az ember tudatát, a dobzene pedig könnyen „átjön”. Viszont, amilyen könnyen helyet talál a hallgatóság fejében, olyan könnyen el is hagyhatja azt. Nagyon nagy toleranciára van tehát szükség, hogy ebben a zenében együtt tudjunk működni; lényegesen nagyobbnak, mint az átlaghelyzetek kommunikációiban.- Különválasztanám a dolgot - veszi át a szót ismét Skoda Róbert, ugyanis, amikor kizárólag dobokkal játszunk, abban az esetben, azt hiszem, sokkal könnyebb együtt létrehozni valamit, ami jó esetben a közönség fejében is megfogalmazódik. A zenekar talán éppen ezért most valamilyen szinten útkeresésben van: hogyan tudjuk ezt a fajta érzést, szemléletet leginkább közvetíteni? Persze, ezt nem azon a síkon értem, hogy egy ütemet eltalálok-e vagy sem.- Most a zenekar a stagnálás állapotában van - zárta a beszélgetést Torják Dávid. - A konkrét zenei formákra valamilyen szinten - lehetőleg minél magasabban - ügyelnünk kell. még ha eszköznek is tekintjük azokat. Mi, azt hiszem, üzenetértékkel indultunk és az első üzeneteket el is küldtük. Azonban sokszor egymás után ugyanazt a „levelet”, ugyanazon személyeknek szükségtelen és értelmetlen feladni. Hogy ez ne így történjen, ezen dolgozunk. Dukay Nagy Ádám „Városok párbeszéde” Bécsben A bécsi városháza nem csupán a városról gondoskodik, hanem arról is, hogy lakói követni tudják a városatyák munkálkodását. E törekvés jegyében most kiállítás nyílt Bécs szomszédos fővárosokkal ápolt kapcsolatairól. A „Városok párbeszéde” című kiállítás a szép és hatalmas neogótikus városháza folyosógalériájában nyílt meg a bécsi Compress- ügynökség rendezésében, amely 1996 óta lerakatokkal képviseli az osztrák fővárost Budapesten, Pozsonyban, Prágában, Belgrád- ban, Ljubjanában, Szarajevóban és Zágrábban. Az ügynökség politikai, gazdasági és közigazgatási szinten személyes találkozókat, közös akciókat szervez, partnerségi szerződések kötésénél működik közre, tanácskozásokat rendez, gondoskodik a partnervárosokban a sajtó tájékoztatásáról, és más módon is közreműködik abban, hogy megfelelő kép alakuljon ki Bécsről. A Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság újabb kézjegye „Téli hajtásgyűjtemény” Búvópatakszerűen él és működik Balassagyarmaton az alkotó hajlamú embereket tömörítő Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság. Hosszabb- rövidebb ideig nem hallatnak magukról, aztán csak kirukkolnak valamivel, letesznek valamit az asztalra. így történt ezúttal is, amikor a „Röpke ívek” második évfolyamának első számát megjelentették. Egész pontosan a Madách Imre városi könyvtár kiadásában hozták nyilvánosságra. A gyarmati toliforgatók, képzőművészek különös sorsú embert választottak névadójuknak. A szécsényi születésű Komjáthy Jenőnek igazán rövidre - mindössze harminchét esztendőre - szabatott az élete, amely egyébként sem volt felhőtlen a betegség, a magány, a meg nem értettség miatt. Különösen nem kedve szerint alakult Balassagyarmathoz való viszonya, minthogy úgynevezett dzsentroid magatartása miatt 1887-ben elüldözték a polgári iskola tanári állásából. E lelki trauma egészen haláláig, 1895-ig elkísérte, rányomta bélyegét költészetére is. Ki hitte volna akkor, hogy száz év múlva, a kései utódok - az elődök nevében is - megkövetik Komjáthy Jenőt s igazságot szolgáltatnak neki amikor felveszik nevét, sőt ugyanazzal a címmel adnak ki szépirodalmi válogatást, amilyennel ő - ugyancsak barátaival - lapot szerkesztett - ha rövid életűt is - Balassagyarmaton. Ezek után talán nem véletlen, hogy legfrissebb „Röpke ívek” bevezető írása - T. Pataki László tollából - is a névadó emlékét idézi „Szellemírás, avagy Komjáthy Jenő költő visszatérése 33 kifejezésével a városba” címmel. Az alma- nachba -T. Patakihoz hasonlóan - újra letették névjegyüket versekkel, kisprózái művekkel már ismert, jó nevű szépírók - elsősorban Adám Tamásra, Csikász Istvánra, Pohánka Erikára, Ketykó Istvánra, Romhá- nyi Gyulára, Zonda Tamásra gondolunk -, de felbukkantak - legalább is e sorok írója számára- új - Bácsik Katalin, Jónás Csaba, Lovászi Olivér, Lőke Zsuzsanna - nevek is. Jó érzéssel fedeztük fel lapunk külső munkatársának, Szabó Endrének „Mama, kérlek, meséld el nekem” című írását is. Valamennyi szerző a tehetség jegyeit hordozza, igazolva Ádám Tamás szerkesztői és Szentmihályi Szabó Péter lektori munkáját. Tartalmilag, tematikailag persze nem egységes a kiadvány - ez nem is lehet kívánalom - bár a kiegyensúlyozottság jegyében sikerült válogatni a minden bizonnyal gazdagabb anyagból. Ebben nagy szerepe van Kar- mann János, a tragikusan fiatalon elhunyt Kovács Alfonz, Lengyel Péter, Nagy Márta és Réti Zoltán ide illő, finom ívű rajzainak is. - csongrády az mm mm is mmmi Afwm Atxmf Tim&i# ss& Katáim iMktísís JiWM Útofai Mammm «feíw** KmM teiv&ii kmmae Atfiso;: isvtgyti Péifr Ofh *■< Xfytífte Afagy Mírt» botiéi <!&.<* ifik* ?&<fí zfaftáa fUsxttfMtif* Vífl*» f.mirt' i. hü fiíii i Ászba Utat Ast#v A címlap Csikász István munkája Falugaléria Kishartyán községben a közelmúltban alakítottak ki galériát az orvosi rendelő épületében. Az első kiállításon (képünkön) Radics István nógrádmegyeri származású festőművész alkotásait tekinthették meg az érdeklődők. A következő tárlatot a szervezők gyermekrajzokból tervezik megrendezni. FOTÓ: RIGÓ TIBOR
