Nógrád Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-304. szám)
1999-12-24-25-16 / 300. szám
6. oldal Karácsony ’99 1999. december 24., péntel Örüljetek: Üdvözítő született Dávid városában - Az ajándék nem attól értékes, hogy mennyit ér, hanem attól: milyen szívvel adják „Igazi ünnepe lehetne az emberiségnek” Ezerszer is felragyoghat a betlehemi csillag fénye, ha nem érint meg bennünket a karácsony titka, a munkálkodó szeretet hiányában az ajándékhalmok sem fedik el a lélek sivárságát. E titokról, s nyomában az életet megtartó szeretetről katolikus papok, református és evangélikus lelkészek osztják meg olvasóinkkal ünnepi gondolataikat. Koza József balassagyarmati katolikus kanonok plébános:- Az ünnepek meghatározóak életünkben, de az lenne a jó, ha nemcsak ekkor fordulnánk szeretettel egymás felé, hanem a hétköznapokban is egy kicsivel több szeretetet adnánk egymásnak. Vajon mi az igaz szeretet? Ragaszkodás, gyengédség, önzetlen jóakarat, élet. Igen, ahol szeretet van, ott van csak igazi élet. Szeretet lényege a kapcsolat, amely közösséget teremt a családban, a barátságban, a nemzetben. Ha fogy a szeretet, haldoklik az élet. Természetesen sokféle módja van annak, hogy a szeretet cselekedeteit tegyük. Ha egy kicsivel többre becsülöm a másikat, ha túl tudok lépni önző önmagámon, akkor észre fogom venni, mennyi pótolnivalóm van ezen a téren. Szeretet- lemaradásban vagyunk mindannyian. Karácsony igazi szépségét az adná meg, ha kevesebb lenne a külsőség és több lenne a belső lelki tartalom, amikor a sok csillogással szemben mernénk csendes elmélyüléssel ünnepelni. Igazán az ember a csendben talál rá önmagára, vagy a másik emberre, de az Istenre is. A nagy rohanásban, vásárlási lázban kimerülhet a test, de a lélek is. Amikor eljön az ünnep, már sokan nem is tudnak ünnepelni, mert feszültek, idegesek, türelmetlenek, kimerültek lettek. Karácsony nem lehet csak az anyagiakban adni-kapni, a terített asztal ünnepe csupán. Más is kell a boldogsághoz! Lelki békére kell találni, különben az ember eldurvul, agresz- szív erőszakos lesz. A szeretet hiánya miatt a ma embere lázadó, követelőző lett, szeressetek jobban: nem veszitek észre, hogy vagyok? Ennek a „lázadom, tehát vagyok” embernek észre kellene venni, hogy ne csak elvárjon, hanem adjon is szeretetet. A hívő emberek születésnapot ünnepelnek. Az Úijézus A karácsony megünneplése különös jelentőséget nyer az idén, amikor Krisztus személyéhez kapcsolódó kétezer év története^ is nyomatékosítja e napot. Ámde ez az ünnep - éppen a világ vallási sokszínűsége folytán - nem mindenkinek az. Érdekes, hogy a Krisna tudatúak, akik egészen más vallási körben, más előírások szerint élik életüket, mégis ünnepelnek karácsonykor.- Ez nálunk egyénenként változik, hogy megemlékezünk-e és miként ünnepeljük a karácsonyt- mondja Csörghe Adóm Krisna vallású főiskolás, akivel salgótarjáni szolgálata alkalmával váltottunk szót.- Nagyobbrészt hazatérünk és szülői körben telnek az ünnepek.-Valójában mit és hogyan ünnepelnek karácsonykor?- Mi nem úgy ünnepeljük a karácsonyt, ahogyan a keresztények teszik. Nagyon fontos dolognak tartjuk és mi is elismerjük Jézus Krisztus nagyságát és az ő munkásságát. Vagy inkább prédikálását ebben a világban. Őt is úgy tekintjük, mint Isten egyik követét, aki az emberiséget arra próbálta tanítani, hogyan tudnának Isten szolgálatában cselekedni. Ebszületésnapját, aki 2000 évvel ezelőtt jött el közénk. Isten legnagyobb ajándéka az emberiségnek Jézus. Talán Őt kellene ma mindennél jobban „reklámozni”, megismerni, hogy az emberek megtanulják tőle az igaz szeretet titkát. Azt látom, ma sokan keresik ezt az Istenembert, s vele próbálják értékesebbé tenni tágabb és szűkebb közösségeiket, saját magukat. Ezek az emberek másként, lélekben is készülnek karácsonyra. Ó, ha ezt megértené minden ember, akkor a karácsony ünnepe a legszebb, legnagyobb, igazi ünnepe lehetne az emberiségnek! Azt vallom, amit gyermekkoromban szüleimtől megtanultam: egyszerűen is lehet boldog ünnepet varázsolni. Ma is törekszem a régi egyszerűségre, van ugyan karácsonyfám, de szaloncukor nincs rajta, egyetlen éke alatta a betlehemi jászol. A nagy csillogás helyett, mint gyermekkoromban, ma is ő nekem az a Jézus, aki 2000 évvel ezelőtt megszületett. Szmolár Attila albertirsai evangélikus lelkész:- Közelmúltbeli Nógrádi szolgálat után kerültem Albert- irsára, s ezért külön megtiszteltetésnek érzem, hogy megkérdeztek. Rohanunk, tempózunk mindannyian a hétköznapok feladatai között. Ekkor érint meg bennünket egy csodálatos ünnep, kétezer éves valóságával. Oly valóságosan közelít, hogy emberek százezrei és milliói borzongnak bele üzenetébe. Külön kegyelem, ha meg is értjük ezt az üzenetet. Egy elvesztett, sokak által keresett örök érvényű gazdagság az, amit hívők és nem hívők egyaránt szívük mélyén keresnek. A betlehemi jászolbölcsőben megjelent, isteni szeretet őszinte megtapasztalása az, amire mindannyian vágyódunk karácsony közeledtével. Ugyanakkor fájdalmas, hogy lelkünk ürességével és kiégettségével találkozni emberi kapcsolatainkban. Ezért vetődik fel a kérdés, hogyan lehetne „szeretetelmaradásunkat” pótolni? A testté lett Krisztus alázatos és szelíd hangjának meghallása formálhatja át életünket és hétköznapjainkat, gazdagíthatja életünket. A megtalált és átélt emberi értékek pótolhatják tartozásainkat, formálhatják örömtelivé életünket. Minden tettünket, cselekedetünket, szeretettel vigyük véghez. Augustinus írja: „Ha hallgatsz, hallgass szerétéiből. Ha beszélsz, szóljál szeretettel. Ha kifogásolsz, kifogásolj szeretettel. Ha kímélsz, kímélj szerétéiből. Ha teszel valamit, tégy mindent szerétéiből. Ha rászorulóra nézel, nézz rá szeretettel. ” Régmúlt üzenetében benne van a lényeg, jelen életünk legnagyobb hiánya, lemaradása. Ezzel a belső gazdagsággal próbáljunk fordulni embertársaink felé, a hiányt szenvedők iránti részvétünkkel, szűkebb és tágabb életterünkben egyaránt. Sárbogárdi Tamás varsányi katolikus plébános:- Az ünnep hangulat, különleges varázsa teszi, hogy ilyenkor mindenki többre, jobbra vágyik. Talán igazán, ilyenkor kerül elő az emberből a valódi énje, amely szeretetre éhes és békére szomjas. Évközben nem engedünk az érzelmeknek, hanem szinte vakon követjük a „világ” kihívásait, a pénzhajsza és érvényesülés csábító boldogságát. Pedig amit adunk egymásnak karácsonykor, arra máskor is, a szürke hétköznapokban is vágyik az ember. Ha megfogadnánk Jézus szavát, aki azt mondta: „Amit ti akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, azt tegyétek ti is velük” - nem felejtenénk el, akkor a karácsony békéjéből többet megőrizhetnénk évközben is. Az élet apró dolgai, mint a mosoly, a figyelmesség, a hála, a megbecsülés ismét jellemeznék mindennapjainkat - úgy a szülőkét, mint a fiatalokét - több vidám és mosolygó embert láthatnánk karácsony után is. Minden ünnep az emlékezésből merítkezik és forrásából származik öröme. De sajnos, minden „másolat” már csak gyenge utánzata az eredetinek, így ünnepeink is. A hívő ember számára a karácsony azonban nem pusztán egy történelmi régmúlt felidézése, hanem egy élő valósággal való táplálkozás, az eredeti események felidézésével. A világ Jézussal reményt kapott az értékes és el nem múló életre, és célt, melyben mindenkinek szerepe van. Ezért kellene mindenkivel megosztani boldogságunkat és reményt adni azoknak, akik elfelejtették az élet igazi célját. Tóth Attila . egyházasdengelegi evangélikus lelkész:- A szeretet az ember legmélyebb, igaz valójából származik. Akiben megtalálható a szeretet, annak természetéből fakad, hogy boldoggá teszi mások életét, szavaival és cselekedeteivel. Antoine de SaintExupéry szerint: ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. A szeretettel is így vagyunk, láthatatlan, de jelenléte érezhető. A mindennapok életébe úgy tudjuk „becsempészni” a szeretetet, ha először bennünk születik meg. A karácsony az Isten szerete- téről szóló ünnep. „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta..." (Jn.3.16a.). Szegények maradunk, ha csak az emberi szeretetre gondolunk karácsony ünnepén. Gazdaggá leszünk, ha megértjük az ünnep lényegét. Isten szeretete a földre jött Jézus. Ez az isteni szeretet születhet meg bennünk karácsonykor. Angellius Sil- csius mondta: Krisztus ezerszer is megszülethet Betlehemben, de ha benned nem, örökre elveszettmaradsz. A karácsonyi történetnek tehát bennünk van a folytatása. Hörömpő Gergely diósjenői református lelkész:- Napjainkban egyre kevesebb, az emberek között munkálkodó szeretettel találkozunk. Sivár, természeti csapásokkal, helyi háborúkkal, nélkülözéssel sújtott világunkban nincs helye e „romantikusnak” kikiáltott érzésnek. Sokan azt hiszik, hogy pénzzel megvásárolható a szeretet. Gyermekeink, szüléink, nagyszüleink iránt érzett közönyt nem lehet évente egyszer pénzzel, csillogó ajándékhalmokkal megváltani. Jézus mondta: ahol van a ti kincsetek, ott van a szívetek is. A karácsonyi ajándék nem attól lesz nagy, hogy mennyibe kerül hanem, hogy milyen szívvel adják. Apró ajándékok is lehetnek a hatalmas, megértést, elfogadást jelentő szeretet ajándékai. A kis Jézus is is ilyen ajándék. A szentséges, a megfoghatatlan, emberi szavakkal kifejezhetetlen Mindenható eljött egy betlehemi jászolbölcsőbe. A pásztorok kérges tenyerükbe vehették, a napkeleti bölcsek megsimogathatták. Örömtelen világunkban Isten szól hozzánk karácsonyi üzenetében a legnagyobb ajándékozó, akik egyszülött fiát, a megváltót adta nekünk karácsonykor. Lábossá Péter sámsonházai evangélikus lelkész:- Úgy gondolom, szeretetfo- galmunk nagyon eltorzult ebben a mai világban. Materializálódott. A szeretetről sokaknak mindjárt valami ajándék, anyagi dolog jut eszébe, mintha a szeretetet csak anyagi javakkal lehetne kifejezni. A karácsony előtti vásárlási hullámot ilyen formában, ahogyan azt ma tesszük, szeretet pótléknak tartom. Azt hisszük, egy-egy ajándékkal pótolni tudjuk az egész évi szeretetlenségünket, amit egész évben nem tettünk meg, azt most behozhatjuk, s megint elfelejthetjük szeretteinket egy időre. Karácsony ünnepén, a vásárlások után sok ember kiégetten, elfáradva ajándékoz, s az ajándékok átadása után az üresség, a hiányérzet vesz erőt az ajándékozón. A szeretet hiányának érzése ez, melyet egy ajándék nem pótolhat, s nem lehet azt egy-két napra redukálni. A szeretet megélésénél mindig valami nagy dologra gondolunk, vagy valamilyen nagy tettre, pedig a szeretet a mindennapok apró cselekedeteinek mozaik darabkáiból áll össze a másik ember által tapasztalhatóvá, érezhetővé, láthatóvá. A másik ember felé irányuló szeretetet leginkább egy festményhez tudnám hasonlítani. Mindig egy-egy apró ecsetvonás - egy telefon, érdeklődő szó, törődés, segítés - de ez a kép soha sincs kész állapotban, mindig javítani, állandóan formálni, rekonstruálni, szükséges. A karácsonyt a legnagyobb családi ünnepnek tartják. De Jézus egész életét, megváltói művét látva, s megértve van jelentősége a karácsonynak. Nem Jézuska született Betlehemben kétezer évvel ezelőtt, hanem a világ megváltója, Jézus Krisztus! Papi családban nőttem fel. A karácsonyok mindig szolgálattal teltek el, mentem, kísértem édesapámat alkalomról alkalomra. Vittük a jó hírt, az örömhírt az embereknek: Megszületett a Megváltó! Szenteste otthon a családban, a karácsonyfa körüli csendességben mindig elhangzott Jézus születésének története. Az angyali szózat máig a fülemben cseng és a szívemben hordozom: „Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr, Krisztus, Dávid városában!" Szabó Gy. Sándor Jézusról és Krisnáról a család és a szeretet ünnepén Három kötőerő: jóság, szenvedély, tudatlanság bői a szempontból nagy tisztelettel adózunk ennek az ünnepnek és Jézus személyének.- Vagyis a krisnásoknál is van fenyőfa és ajándékozás?- A hindu hagyományokat követve a közösségen belül ilyesmi nincs, de a családban, a magánszemélyek körében ez lehetséges.-Nem lát itt valamilyen ellentmondást?-Ez a látszat inkább csak a kétféle kultúra és a különböző eredet miatt van így.-A krisnásoknak milyen ünnepeik vannak valójában ?-Számunkra az egyik legfontosabb Krisna születésnapja, amikor megjelent ebben a világban. Ez hasonlítható a keresztény karácsonyhoz, amely Krisztus születésnapjához kapcsolódik. Ez augusztus hónapban van, s ez a legfontosabb ünnepünk. Van egy másik kiemelkedő ünnep, amikor ötszáz évvel ezelőtt megjelent Krisna ' inkarnációja (megtestesülése). Ez egy megjelenési formát jelent, amikor Isten eljön, hogy prédikáljon, személyes példát adjon. Ez márciusban van.- Miként emlékeznek meg ezekről?-Ezeket az ünnepeket általában azzal töltjük, hogy ezekre a személyekre emlékezünk vagy azáltal, hogy a tetteiket dicsőítjük, s azokat a tanításokat próbáljuk feleleveníteni, amelyeket ők adtak számunkra.- A magyarországi Krisna hívők nélkülözni kényszerülnek a hindu környezetet, hogy tudnak egymás mellett élni a többi vallással?- Problémát nem okoz, de alkalmazkodnunk, kompromisszumokat kell kötnünk. Nekünk nincs akkora hátterünk, mint a nagy történelmi egyházaknak, mi inkább csak az őszinte törekvést tudjuk felmutatni. Ennek a külsőben való megjelenése már egy másik kérdés. Alapvetően nem ezen van nagy hangsúly, hanem, hogy az ember próbáljon szívből emlékezni a jeles napokra és személyekre. Az igazi ünnep persze az lenne, ha mindenki szeretettel viszonyulna másokhoz - s nemcsak az ünnepnapon.- Csaknem egy éve találkoztunk. Mennyire sikerült ez alatt erősíteni a Krisna hívők táborát?- Salgótarján nem éppen abba a területbe tartozik, ahol rendszeresen prédikálnánk. Évente csupán egyszer-kétszer. Mi inkább Egerben fejtjük ki tevékenységünket. Gyarapodtunk létszámban, de látjuk, hogy amennyire megvalósítjuk a tanításainkat, csak olyan mértékben lehetnek eredményesek a prédikálásaink. Az embereket nem lehet becsapni, hiszen már annyi csalást láttak az életükben, hogy nagyon érzékenyek és hamar leleplezik azokat, akik olyat akarnak „eladni”, amit nem gyakorolnak. Vagyis nem lehet bort inni és vizet prédikálni.- Milyen vallási kötelezettségeik vannak?- Nekünk a szerzetesek számára vannak előírások. Azok, akik kint élnek, ők egy másfajta beosztást követnek, hiszen nekik munkájuk van, iskolába járnak. A legfőbb imádságunk a Hare Krisna Mantra, amelyet napi rendszerességgel éneklünk, ami lényegében egy könyörgés az Úrhoz, hogy fogadjon minket a szolgálatába. A kötelező himnusz eléneklését követően napi ezerszer elmondjuk az Isten dicsőítését. Ez olyan, mintha rózsafüzérrel imádkoznánk. Kora hajnalban kelünk, ami azért fontos, mert szentírásaink szerint a napszakokat három kötőerő, befolyás irányítja. Az egyik a jóság, a másik a szenvedély, a harmadik a tudatlanság. Ä kora reggel a jóságé, s ez a legmegfelelőbb a lelki élet számára. A szenvedély tíz órakor kezdődik, amikor indul a munka, a rohanás. A tudatlanság pedig az éjszaka, amikor elfeledkezünk napi dolgainkról.- S mit jelent az év vége, a szilveszter a Krisna hívők körében?- Indiában nem a keresztény világ időszámítása szerint élnek az emberek, de mi magyarok követjük a hagyományos időszámítást. Mi nem emlegetjük a most következő kétezredik év beköszöntekor a világ végét. Az új évet úgy próbáljuk tekinteni, mint egy lehetőség arra, hogy az ember fejlődjön a lelki életben. Ehhez a kerek számú évfordulóhoz nem kapcsolunk negatív előjeleket. Sokkal inkább arra próbálunk ösztönözni mindenkit, hogy felismerje, az egyéneken áll a jövő. Ha az egyének gyakorolják a lelki életet, amelyik vallásban csak szeretnék, amelyik a kultúrájuk, akkor az egy igazi jövő év lesz számukra.-A Krisna tudatúak mit szólnak a globalizálódó világhoz, a gyűlölködés terjedéséhez?-Az tény, hogy ez a mai kor, amelyben élünk, az embereknek inkább csak a rossz tulajdonságait erősíti. Mindenkinek el kellene gondolkodnia, hogy egyéni felelősségünk van abban, hogy hová megy ez a világ. Általában az a baj, hogy mindenki azt gondolja, hogy nem ő, hanem más csinálja ezt a sok rossz dolgot. Jó lenne mindenkinek magába pillantani, hogy ő ennek mennyire oka. Annak, hogy rossz úton halad a világ. A társadalmat végül is emberek alkotják. Ha mindannyian elkezdenénk a saját életünkben csak egy-egy lépésnyi változást is tenni, ez bizonyára társadalmilag is hatást gyakorolna. Pádár András
