Nógrád Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-30-31 / 253. szám
Voltaire és Nagy Frigyes kapcsolata a színpadon Marschalkó Zsolt, a drámaösztöndíjas szerző Marschalkó Zsolt zenepedagógus, író, költő Esztergomban a tanítóképző főiskolán, Egerben a tanárképzőben és a Zeneakadémián is szerzett diplomát. A Katolikus Társadalomtudományi Akadémián filmforgatókönyv írást tanult. A karancskeszi zeneiskola és a bátonyterenyei Váci Mihály Gimnázium tanára a napokban elnyerte a Nemzeti Kulturális Alap drámaíró ösztöndíjat. Az íróval, aki a Palócföld című folyóirat szerkesztője, a Balassi Bálint Asztaltársaság egyik alapító tagja, színházról, az írásról és a készülő drámáról beszélgettünk.- Amikor a „Kaméleoni- dász” című drámám megnyerte az Újpesti Színház drámapályázatát, akkor a bemutatón néhány olyan színész is játszott, aki jelenleg a Soproni Petőfi Színház művésze. így elküldtem néhány művemet a színház vezetőségének. Mikó István igazgató, aki ismeri drámáimat, egy ízben vezényelte a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekart, amelyben én is játszottam. Ekkor személyesen is találkoztunk és beszélgettünk. Ez után dőlt el végül is, hogy a színház fölvállal engem, mint drámaírót, ami számomra nyilvánvalóan nagy megtiszteltetés- mondta Marschalkó Zsolt.- Az ösztöndíjat két részletben kapja, mikorra kell elkészülnie?- Az ösztöndíj fele az előleg és a 2000. év augusztusáig kell leadni a művet. Amikor készen vagyok, akkor kapom a másik felét.-Mennyi beleszólása van a szerzőnek, hogy a színpadon majd hogyan fest a mű?- Többféle drámaíró típus van. Én azok közé tartozom-kevés tapasztalatom alapján, hisz’ két darabom került eddig bemutatásra- akik úgy gondolják, hogy a színész, a rendező szuverén alkotó egyéniség. Megkapnak egy szöveget és onnantól kezdve övék a terep. Ezzel az állapottal egy drámaírónak meg kell békélnie. Ha kezembe veszek egy verseskötetet és elolvasom, akkor kettesben maradok a költővel. A színház összetett intézmény . .. Én az ezt megelőző bemutatókon sem csalódtam, hiszen mindenki hozzátett valamit, valami személyeset, egyedit.-A kulturális alapnak volt valamilyen megkötése?- Semmilyen témabeli megkötése nem volt.- Várhatóan mire számíthatunk?-Voltaire és II. (Nagy) Frigyes kapcsolatáról szól a három felvonásos színmű, ennek szinopszisát, rövid vázlatát - sok minden más mellett - természetesen le kellett adni. Két fenomenális ember: két nagyformátumú alkat, valóban történelemformáló egyéniségek, akik olyan emberi vonásokkal rendelkeztek, hogy majd fél évszázados kapcsolatuk színpadra kívánkozik.-Azt megszokhattuk, hogy a Marschalkó-drámákon akár olvasva, akár színpadon nevet (is) a közönség ...- Színművet írok. Tehát tragikus részleteket is fog tartalmazni, bizonyos elemeiben pedig - többek között két ember gyarlósága következtében - komikus, időnként burleszk elemek is lesznek a darabban.- Egyéb tervek?- Májusban elnyertem a Jobbágy Károly Alapítvány díját, ennek köszönhetően - két drámakötet után - az év végén megjelenik első verseskötetem. A 2000. év és szűkebb pátriám előtt egy „Nógrádi Triptichon”- nal szeretnék tisztelegni, tehát három olyan drámával, melyek a történelmi Nógrád megyében játszódnak. A balassagyarmati komédia a Palócföld következő számában jelenik meg, a Zsákszínház felkérésére írt füleki darabomat már publikáltam, a Salgói várban játszódó tragédia ez év végére készül el.-Az a tény, hogy Salgótarjánban él - ahol sajnos, nincs színházi társulat, bár többen is készülődnek valamire - mekkora kihívás itt színpadi műveket írni?- Akkor is írtam darabot, amikor még esélyem sem volt arra, hogy az valaha színpadra kerül. Úgy gondolom, a drámaírás életforma, tehát, ha az ember az asztalfióknak ír, akkor is alkot. Nyilván, ha van konkrét cél - mint most -, az motivál. Amennyiben Salgótarjánban önálló színház működne, talán drámaíróként és zenei szakemberként tudnám segíteni a munkáját.- Szűk tíz hónap van a három felvonásra. Drámaíróknak mit szoktak kívánni?-Békét, egészséget és nyugodt alkotói légkört. .- Rendben, ezt kívánom. Dukay Nagy Adám Harminc helyszínen százötven rendezvény - Millenniumi magyar fesztivál Japánban Ünnepi koncerttől operettgáláig-Megtisztelő, hogy a többezeréves kultúrájára joggal büszke Japánban lenyűgözően gazdag magyar fesztivállal ünnepük 2000-ben a magyar államiság ezredéves évfordulóját- jelentette ki Martonyi János külügyminiszter a millenniumi magyar fesztivál szervezőbizottságának vezetőivel folytatott tokiói megbeszélésén. A szervezőbizottságban a Japán-Magyar Baráti Társaság és a Japán-Magyar Üzleti Fórum is tevékenyen részt vesz. A Japánban jövőre megrendezendő eseménysorozat az egyik legszerteágazóbb külföldi millenniumi rendezvény lesz 2000-ben. A mintegy 30 helyszínen, csaknem 150 különböző kulturális rendezvény lesz. Az események január 4-én ünnepi koncerttel kezdődnek, majd december 31-én operettgála zárja a különleges millenniumi magyar fesztivált. Az egész szigetországra kiterjedő magyar millenniumi fesztivál programtervében szerepel az Operaház, a Fesztiválzenekar és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar fellépése. E hangversenyeken klasszikus és kortárs magyar műveket mutatnak be. Széles körű lesz a XX. századi és a kortárs magyar művészet bemutatkozása, emellett irodalmi rendezvényeket tartanak, bemutatnak magyar színműveket. A magyar fesztivál programjában szerepelnek tudományostechnológiai konferenciák és beruházásösztönző szimpóziumok, magyar termékeket bemutató áruházi hetek, valamint borbemutatók is. Nemzeti kultúránk Frankfurtban Jó volt magyarnak lenni A Frankfurti Könyvvásár egyike a világ legnagyobb könyvszemléinek. Az idei, október közepi rendezvényen Magyarország a díszvendég szerepét töltötte be. Ennek apropóján kérdeztük meg dr. Praznovszky Mihályt, a Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ főigazgatóját, hogy Ő milyennek látta bemutatkozásunkat az 51. kiállításon.- Ezekben a napokban Frankfurtban jó érzés volt magyarnak lenni, s tapasztalni azt a nagy sikert, amelyet a magyar könyvkultúra kiváltott a vásáron. Rendkívüli látogatottság kísérte pavilonunkat, de a könyvesboltokban is keresettek voltak a magyar szerzők német kiadású kötetei. Figyelemre méltó, hogy mennyien érdeklődtek Ká- nyádi Sándor, Sütő András vagy Esterházy Péter és mások művei iránt. Utóbbi egyébiránt sztár a német nyelvterületen, de friss párizsi tapasztalataim szerint Franciaországban is növekszik népszerűsége. A német sajtó oldalnyi terjedelmekben méltatta a magyarok szereplését, a rádió és tévétársaságok ugyancsak érdemben és folyamatosan foglalkoztak e rangos eseménnyel. Feltűnt, hogy a több mint száz kiállító ország legtöbbjének pavilonjában volt egy „magyar sarok”, ami a velünk való kapcsolatokra utalt. Jól megszervezettek és látogatottak voltak az úgynevezett „mögöttes” programok - hangversenyek, képzőművészeti események stb. - is. Azt természetesen nem tudhatom, hogy ki milyen üzletet kötött, de azt láttam, hogy az ügyfelek jobbára egymásra találtak, több kiadó újabb szerződéseket is ajánlott a magyar szerzőknek. Mint Nógrádból elszármazott, örömmel fedeztem fel a szomszéd megyét, a régiót képviselő, a Mógrád Megyei Hírlapot kiadó Egri Nyomda Kft. standját, széles kínálatát amely a magyar irodalom klasszikus értékeitől a tetszetős, igényes reklámkiadványokig terjedt. Szemtanúként mondhatom el: élénk érdeklődés nyilvánult meg termékeik iránt, stábjuk remekül, profi módon felkészült a kiállításra, több nyelven kommunikáltak az érdeklődőkkel, szívélyesen, méltó körülmények között fogadták vendégeiket. Cs. B. Színházi esték Nem szürke „kis Veréb” 'SHH Egy színházi kritiK/ kát nem szokás a ) körülmények méltatásával kezdeni, de a kivétel ezúttal is erősíti a szabályt. Nem lehet ugyanis szó nélkül hagyni azt a kedvező változást, amelyik a két évad között a nyár folyamán a színházi társulatokat fogadó salgótarjáni intézményben, a József Attila Művelődési Központban bekövetkezett. Megújultak a nézőtéri székek, kicserélődtek a színpad deszkái, korszerűsödött a világítás és hangosítás technikai bázisa, függönnyel, székekkel, kisasztalokkal lett barátságosabb, otthonosabb az üvegcsamok. Ami pedig a lényeget, a szezonnyitó előadásról mondandót illeti, az szintén nem lehet szokványos. Az történt ugyanis, hogy egy olyan darabot - Pam Gems angol írónő, „Piaf” című musicaljét - tűztek műsorra, amelyet 1996 áprilisában már ugyanitt, ugyancsak a Budapesti Kamaraszínház előadásában, ugyanebben a szereposztásban már láthatott a salgótaijáni közönség. (Ügyes fogásnak bizonyult, hogy P.Tóth Lászlónak, az akkori előadáson készült fotói fogadták a nézőket a színházterem előterében.) De, hogy a szervezőknek volt igazuk, azt bizonyítja a szinte telt házas érdeklődés. Olyanok is megnézték újra, akik már látták, s természetesen sokan először részesültek e nagyszerű produkció élményében. Ez utóbbi néhány szó egyszersmind a summázott minősítés is a Szegvári Menyhért rendezte előadásról, sűrített összegzése annak a kritikának, amely annak idején e lap hasábjain e sorok írójának tollából megjelent. Hiszen, ha az előadás nem változott három és fél év után - legfeljebb előnyére, azzal, hogy érettebb lett-, akkor a vélemény sem lehet most más. Ismétlésként mindössze annyit érdemes - sőt kell - megjegyezni, hogy Vári Éva, - aki a mai magyar színházművészet kevéssé ismert és megbecsült egyénisége - felejthetetlen alakítást nyújt a tragikus sorsú világsztár, Edit Piaf („Veréb”) - Vári egyéniségéhez, temperamentumához oly illő - alakjának megformálásában. Vári meggyőzően rajzolja meg Piaf pályaképét - amelynek karakteres kontúrjai a szerzőt dicsérik - s jó színvonalon, atmoszférateremtő módon tolmácsolja a neves francia énekesnő slágerekké lett dalait.- csongrády Vári Éva, mint Edit Piaf: Nem bánok semmit sem fotó: p.t.l. Aki, büszke arra, hogy népdalokat énekel - Oktatni is szeretné A dal belső harmóniát teremt Pásztor Mónika, tizenhat éves karancsberényi fiatal, a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola 10. c osztályos tanulója még tízesztendős korában kötött barátságot a népdalénekléssel.-Ötödik osztályos voltam, amikor osztályfőnököm Kot- roczó Márta felkészített egy népdaléneklő-versenyre, ahol első helyezést értem el - emlékezett vissza a kezdetekre a karancsberényi leányzó legutóbb, a szécsényi népzenei találkozó alkalmával történt beszélgetésünkön. Az évek során a műfaj szépsége, szeretete egyre inkább ott élt Mónikában és ott él ma is. Ahol fellépett mindenütt sikert ért el. Tavaly négy rangos versenyen állt a zsűri és a közönség elé. Egerben, „Érik a szőlő” címmel meghirdetett népda- léneklő-versenyről nívódíjjal tért haza. Az idén Budapesten, a felvidéki dalok tolmácsolását a szakemberek ezüstoklevéllel ismerték el. A Szécsényben, a közelmúltban megrendezett népzenei találkozón ezüst minősítést kapott produkciójáért.- Hogyan fogadják az iskoPásztor Mónika nívódíjas Iában a diáktársak a sikerét, egyáltalán azt, hogy népdalokat énekel?-Én büszke vagyok arra, hogy népdalokat énekelek. Az osztálytársaim szívből osztoznak a sikereimben. Nem igaz az, hogy a mai fiatalokat csak a diszkó érdekli. Közülük sokan szeretik a népdalt, még akkor is, ha nem állnak ki a közönség elé énekelni.- Hogyan viszonyul a többi zenei műfajhoz?- Mint minden fiatal, én is szívesen járok diszkóba, szeretem a pop-rock zenét és szívesen hallgatok klasszikusokat.- Falujában a Karancs lábánál, miként vélekednek az emberek az Ön sikeréről?- Nálunk Karancsberény- ben nagy hagyománya van a népdaléneklésnek. A népdalkörünk több alkalommal szerepelt külföldön, nagyon sok szakmai segítséget kapok Fodor Sándortól, a kör vezetőjétől. Egy olyan faluban, ahol az emberek szeretik a dalt, a népzenét, együtt örülnek a mások sikerének, így az enyémnek is.- Gondolom, szeret dalra fakadni. Amikor egyedül van miket énekel?- Az mindig a hangulatomtól függ. Természetesen nagyon gyakran népdalokat is. A zene, a dal az mindig megnyugtat, belső harmóniát teremt. Ha fáradt vagyok megpihentet.- Amikor a közönségnek énekel mire gondol?- Szeretném átadni az embereknek azt a belső érzést, amit a dal bennem kiváltott.- Pályaválasztását hogyan határozza meg az éneklés?-Úgy érzem, hogy egyre jobban. Lehet, hogy a zene- művészeti főiskolára jelentkezem. Népzenei oktató szeretnék lenni. Szenográdi Ferenc Nemcsak könyvek fogadták a látogatókat...
