Nógrád Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-02-03 / 230. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. október 2., szombat Faragó Zoltán: T E R E I* J ^ R Ö október - atqisz,csuszka - ‘Kpaörj Verőfényes időjárással köszönt el az idei szeptember. A meleg, még mindig nyárias nappalokat azonban hűvös éjszakák és hajnalok követték, a fátyolfel­hők miigül érkező napsugarak sokszor egész nap nem szárítot­ták fel a párát a talaj közeléből. A kellemes időjárás a szabadba csábítja az embert: erdő, mező, rét különleges, színes, laposan érkező fényekkel várja ilyenkor az embert, ha mást nem is lá­tunk, már csak ezért is érdemes kimenni a természetbe. Salgó vára alatt, már a parko­lóban azt mondom, hogy érde­mes volt kijönni! Az itt kez­dődő erdő szélső fáján, egy, a tájba sehogyan sem illő, idős akác repedezett kérgén egy pa­rányi madárkát pillantok meg. Egy fakusz az: évek óta egyet­len egyet sem láttam errefelé! Egyébként két faja fordul elő a környéken, a röiidkamuí és a hegyi fakusz. A két madár any- nyira hasonlít egymásra, hogy sokszor még a hivatásos mada­rászokat is zavarba hozzák, de a hangjuk alapján jól megkülön­böztethetők. Az én madaram azonban - eléggé el nem ítél­hető módon - egy szót, azaz egy hangot sem szól. Nem i&- tudom már meg soha, hogy me-' lyik fajhoz tartozott, mert ami­kor észrevette, hogy figyelem, a fa törzsének másik oldalára kúszott át és makacsul hallga­tott. Egyébként a neve is épp’ a kúszásból származik, mert a kérgen mindig felfelé közleke­dik, - azaz (fán) kúszik. Van egy régies magyar neve is: ft tetű. Ez bizonyára a madárka aprócska méreteire utal. Szólni aztán az akác másik oldaláról sem szólt, de hallot­tam helyette a közelből egy csuszka jellegzetes csettegését, azután meg is pillantottam a fa­kusz „ellentétpáiját” egy vén vadkörtefa rücskös törzsén. Ez a jóval termetesebb, színpom­pás madár éppen ellenkező módon kutatja át a fakérget táp­lálékát keresgélve: fejjel lefelé jár, azaz csúszik; az ő neve meg ebből származik. Az az igaz­ság, hogy sok olyan csuszka is akad, amelyik kúszik a fák tör­zsén, ágain. Rövidesen felbukkant még egy csuszka, azután egy barát cinege, utóbbiak közül még legalább háromnak a hangját hallottam a sűrűből. A fakuszt azonban - ami a másik két faj­hoz képest ritkaságnak számít - nem láttam viszont. Pár perc múlva az egész kis vegyes csa­pat tovább állt innen, rövidesen már a cippentéseiket sem hal­lottam az iszalag indáival sűrűn átszőtt bokrok közül. A Salgó alatti öreg bükkös ugyanolyan szép, mint minden évszakban és bármilyen időjá­rás mellett. Legalábbis van va­lamilyen hangulata, könnyen megfogható és megszerethető varázsa. Most a még alig sár­guló lombok közül érkező, a pára által kissé megszűrt nap­sugarak fénye táncol a lombo­kon. Ahol rést találnak a fény­nyalábok, megvilágítják a ha­talmas, világosszürke törzseket, de a földig, azaz a barna avarig csak nagyon ritkán jutnak el. A kidőlt törzseken, de néhol a pusztuló idősebb fákon is két helyen látok emberfej nyi mé­retű fagombát. Az egyik vilá­gos viaszsárga, korallszerű, a másik élénk narancssárga, kö­rülbelül úgy néz ki, mint egy kissé ritkás virágzaté karfiol. A Salgó északi oldalán egy kőgörgeteg található; aki csak a várat szokta látogatni, az nem is tudja, hogy van itt egy ilyen kü­lönleges élőhely. A .csúcson lévő szikláról kisebb-nagyobb darabok szakadnak le folyama­tosan, részben az időjárás vi­szontagságai, részben a köveket is megrepesztő növények gyö­kerei okozzák ezt. Érdekes megfigyelni a kőgörgeteget: minél nagyobb, súlyosabb egy- egy darab, annál messzebbre elgurul. A legnagyobbak egé­szen a bükkfákig eljutnak. A kövek többsége zöld a mohától, a közöttük lévő üregek bizo­nyára több állatfajnak jelente­nek búvóhelyet. Látni nem lá­tok semmit, csak borsószem- nyi, lapos testű, barna színű csigák mászkálnak mindenfelé. A kőgörgeteg aljában, az ár­nyékos részeken több hatalmas páfrány is zöldell. A kőtengerben egy helyen jókora tisztás húzódik: itt olyan vastagon borítják a talajt fo­lyamatosan csúszó szikladara­bok, hogy a mohákon kívül egyetlen növény sem képes megélni közöttük - illetve in­kább rajtuk ... Másfelé azon­ban egészen különleges a nö­vényvilág: hatalmas, évszáza­dos, göcsörtös törzsű hársfák állnak sokfelé, az alkalmas he­lyeken néhány fiatal példány is gyökeret vert a résekben. Akadnak itt kőris- és juharfák is. Utóbbiakból különösen sok van: a gallyaikon férfitenyémyi leveleket nevelgető csemeték sokasága áll a frfgörgete kissé távolabb, már a bükkfák alatt. A sziklarepedésekben mindenfelé juhar-, hárs- és kő­risfák szárnyas magvait lehet látni. Többségük persze a ma­darak és a rágcsálók zsákmánya lesz, de évente néhány gyökeret ereszt, s egy-kettő talán a feL- nőtt kort is megéri. . . Elszomorító ugyanakkor, hogy a kövek között több eldo­bott műanyag palackot is látok. Egészen biztos, hogy a salgói várat látogató kirándulók dob­ták le ezeket a bástyákról, lehet, hogy évekkel ezelőtt. A mű­anyag szemét a legrosszabb: nagyon lassan bomlik le, s ma már a legeldugottabb helyeken is látni lehet ilyen flakonokat, zacskókat más csomagoló­anyagokat . . . A kőtengertől a salgói vár felé vezető ösvényen folytatom az utamat. Három verébszerű madár keresgéli előttem a táplá­lékát. A távcső elárulja, hogy erdei szürkebegyek. Messziről persze körülbelül úgy néznek ki, mint a verebek, de az alap­ján, hogy nem ugrálva, hanem futva közlekednek a földön, könnyen felismerhetők. Köze- ledtemre persze elröppennek. A vár helyreállított falain sok csodálatos színezetű nappali pillangó repked: van közöttük fecskefarkú és atalanta lepke, nagy fehérsávos lepke, nappali pávaszem, kénes lepke. Rövi­desen rájövök, hogy miért: a fa­lakon ásványi anyagok csapód­nak ki, amelyeket szívesen szi- vogat a pillangók többsége. Az erődítmény bástyáiról felülről látni a környékbeli bükkösöket, s innen már látni az ősz üzene­tét is: a fák felső részén már erősen sárgállanak a lombok. Salgóbányára várják az érdeklődőket Madármegfigyelő nap Október 3-ika: kirándulás a Medvesre Új helyen, a Medves Hotel területén üzemelteti a Magyar Ma­dártani és Természetvédelmi Egyesület Nógrád megyei helyi csoportja gyorsan népszerűvé vált irodáját, a Bagoly-tanyát, A legfrissebb rendezvény október 3-ikán, vasárnap lesz: a Nem­zetközi Madármegfigyelő Nap nógrádi eseményére várják ide a természetbarátokat, egyesületi tagokat és valamennyi érdeklő­dőt. Ebből az alkalomból kirándulást is szerveztek a Medves- fennsíkra, amelynek eredményét majd a budapesti központba kell jelenteni, az európai országok eredményeit összevetve ki­derül: hol látták a legtöbb szárnyast. Gyülekezés vasárnap, 9.00 órakor a Bagoly-tanya előtt, ahol az érdeklődők megtekinthetik a környék élővilágát és kőzeteit bemutató kis kiállítást, illetve használhatják az egyesület könyvtárát és eszközeit is. Nagylócon nincs hiány ötletben A „Falunap - Nagylóc” című rendezvény három éve várja rendszeresen prog­ramokkal a község és a kör­nyék lakóit. Mint azt Ispán János polgármestertől meg­tudtuk, az eddigi nagylóci rendezvények kétnaposak voltak, ám jövőre, a mil­lenniumi rendezvényeket is magában foglaló megemlé­kezések keretében hosz- szabbra tervezik a progra­mokat. Az idei rendezvény -ha­gyományosan- egy helybeli amatőr alkotó kiállításával kezdődött, ezúttal Csampa István mutatkozott be fest­ményeivel. A Palócföld-an- kétot szüreti- és cigánybál követte, ahol egyebek mellett divatbemutatóval készültek a szervezők. A „Szent Kereszt felmagasztalása” ünnepi mi­sét szüreti, népviseleti felvo­nulás, majd folklórbemutató, a berceli asszonykórus és ci- terazenekari műsor követte. A Nagylóci Faluvédő Egyesület gondozásában harmadik alkalommal jelent meg a „Lóci kalendárium” című kiadvány, amely nem­csak az eltelt egy esztendőről ad részletes beszámolót, ha­nem az 1300-as évektől jegyzett falu régmúltjáról is beszél. Jövőre a nagy való­színűséggel vadászmúltú te­lepülés apropóján (lovci régi magyar nyelvjárásban va­dászt jelent) vadászkiállítást terveznek. Dolgoznak az anyagiak megszerzésén, ami pedig az egyéb kondíciókat illeti, arról a számos pályá­zatra jelentkező faluközösség a kurátorokra és mecéná­sokra számít. (dná) Díjkitűzés A Salgótarjáni Rendőrkapitány­ság bűnügyi osztálya lopás bűn­tettének alapos gyanúja miatt nyomozást folytat ismeretlen tet­tes ellen, aki 1999. június 15-ére virradóan a nyitva hagyott abla­kon keresztül behatolt a Salgó- taiján, Munkás út 8. sz. alatt lévő irodaépület egyik III. eme­leti helyiségébe és onnan két da­rab számítógépet tulajdonított el a számítógép winchesterén lévő szoftverekkel együtt és ezzel a cselekményével a sértettnek 5 000 000 forint kárt okozott. A nyomozás során az elköve­tőről sikerült az alábbi grafikai rajzot elkészíteni. A tettes 20-25 év körüli, barna bőrű, kb. 180 cm magas, sportos testalkatú, jól öltözött, ápolt kiné­zetű. Haja sötétbarna, egyenes, rö­vid, zselézett. Fül aljáig érő egye­nes pajeszt visel. Beszéd közben „nyeli” a szóvégeket. Drapp pólót, sötét farmert, bal fülében karika fülbevalót viselt. Az ügyben a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője a nyomravezetőnek 50 000 forint ju­talmat tűzött ki. Kérik, hogy aki a bűncselekmény elkövetőjére vo­natkozó információval rendelke­zik, hívja a 107-es telefonszámot, illetve jelentkezzen a Salgótaijáni Rendőrkapitányságon. Néhány új barlang minden évben „akad” Beszélgetőpartnerünk Buda László salgótarjáni barlangász Mint az lenni szokott, a Nógrád megyei barlangászok ezen a nyáron sem tétlenkedtek, és alaposan kivették a részüket számos országos kutatóprogramból. Az idén kora tavasztól a nyárutóig tartó számos föld alatti kalandról Buda László, a Sziklaorom Hegymászó és Barlangász Klub vezetője számolt be lapunknak.-A bakonyi Gántra körülbelül három éve hívnak meg minket. Az ottani barlangok zömmel mészkövek, a gánti viszont - ahol most tevékenykedtünk - egy el­hagyott bauxit bánya. A méreteire jellemző, hogy nagyjából akkora, mint háromszor a Népstadion. Egy óriási katlan, ennek falán vannak a bejáratok - vezette be Buda László az idei kutatásaik első állomásán történteket.- Veszélyes terep?-Igen, mert néhol omlik. A nyári tábor júniusban zajlott, s mi a fő tevékenységi körünket ebbe a katlanba tettük. Sály Robin, Sály Zoltán, Lukács Attila, és atési, a veszprémi, illetve a tapolcai bar­langászokkal dolgoztunk itt együtt. Ki is néztünk egy „kis” lyukat a falon és biztosítást építet­tünk.- Elég masszív volt a kőzet?-Igen, leginkább a dolomit­hoz hasonlít. De a kaland onnan­tól kezdődött, amikor fölmentünk ebbe a „kis” lyukba. Ennek bejá­ratától jobbra indult egy nagyon keskeny hasadék 45 fokban le­felé. Ezt a következőképpen bon­tottuk: Lukács Attilának meg­fogtuk a lábát és ő ebben a résben lehajolva elkezdte bontani a rést, egészen addig, míg mindenki át nem fért. Itt találtunk egy 20-25 méteres üregrendszert, ahol még bizonyosan nem járt senki. A föl­tárt területről készítettünk egy vázlatos térképet, úgyhogy a kö­vetkező alkalommal - talán még ősszel - folytatni tudjuk. Azt kü­lön fontosnak tartom elmondani, hogy innen, Salgótarjánból nyolc kezdő fiatal jött velünk, akik né­hány vezetővel megkezdték az ismerkedést az első járatokkal.-Ha itt tartunk: sokat hal­lani, hogy nő az érdeklődés. Végül is ez divatsport, vagy jó a népszerűsítése város- és me­gy eszerte?- A szó szoros értelmében nem az, de kicsit közel áll ahhoz, mint ahogyan a műfalmászás is divattá vált. A barlangászat nép­szerűsége annak tudható be, hogy az embereknek változásra van szüksége és itt életmódbelire is gondolok. A médiákban rengeteg szó van ezekről a' sportokról, mi pedig kéznél vagyunk és néhá- nyan éltek a lehetőséggel.-Mi történt Tésen?- A szokásos tési táborba több, mint tíz éve járunk. Itt áll a Csőszpusztai kutatóház, a bako­nyiak 2 hetes kutatótáborának székhelye, aholis idén több cél volt egyszerre, például a Csengő zsomboly (a zsomboly víznyelőt jelent) továbbkutatása. Ez 130 méter mély és az aljrésze el volt tömődve, ezt kellett megnyitni, sikerült is megtalálnunk a tovább .vezető utat. Vállalásunk volt még az Alba Regia barlang felfedező járatának - mely minden évben eltömődik - szabaddá tétele. Ta­valy ugyan megtettük ezt, de a ta­vaszi olvadás és az idei esőzések ismét elzárták egy ponton. így, a pásztói Horváth Ferenccel és a tési Régensperger Tamással lementünk és megpróbáltuk ki­bontani. A körülmények itt a kö- vetkezőek: egy „cső”, melynek a fala teljesen elagyagosodott, kúszva lehet benne közlekedni, sötét van, állandó a szén-dioxid jelenléte, és az egész lejt. Itt kell a 6-7 fokos vízben agyagot lapá­tolni... Ezt sajnos, idén nem tud­tuk megoldani. menni kell menteni. Kocsival ki­rohantunk, bekötöttük a lányt és nyolc perccel a kiszállásunk után már kezdtük kiemelni őt. A fel­színtől úgy hat méterre lehettünk, amikor az összes többi mentő megérkezett. A bajbajutott két nap múlva tért vissza, gipsszel a lábán, hogy ezt a társaságot ő azért sem hagyja ki...- Ezután jött a Szent György hegy?- Augusz­tusban vonul­tunk át Ta­polca mellé és itt töltöttük ti­zennegyedi­két, a barlang­kutatási világ­napot. Ezt a napot egyéb­ként - éppen magyar javas­latra, egy fran­cia barlangász halálának év­fordulójához kötődően 1997 óta tart­ják meg. Itt lá­togattuk meg a Döme barlan­got, aminek az az érdekes­sége, hogy az egyik barátunk birtokán talál­ható.- Véletle­nül? A gánti katlan egyik bejárata-De, hogy mondjak „kalan­dot” is! Egy nagyobb barlangász­kodásból mosakodtunk éppen ki, amikor értesítettek, hogy egy fia­tal, kezdő lány leesett a Csengő zsombolyban a létráról. Ilyenkor, mondanom sem kell, nincs mese,- Igen, ők találták. Nem is ez a fontos azonban, hanem az, hogy itt van a balatonedericsi barlang is, ami a legdinamikusabban fej­lődik Magyarországon.- Sok kiépített része van?- Túlságosan. Úgy tűnik, igaz: a barlang megtalálásának a pilla­natában „meghal”. Ez a Csoda­bogyósra - így nevezik - maxi­málisan igaz. Az ottani önkor­mányzati vezetés a fejébe vette, abból a helyből turistalátványos­ságot csinál, ami azzal jár, hogy évezredes természeti kincsek tűnnek el nagyon rövid idő alatt.- Hány év kell, mondjuk, egy centiméter cseppkőnek?- Beszéljünk inkább egy mil­liméterről, ami olyan száz év alatt jön létre. Tehát ezek a barlangok - ha egy húszméteres cseppkő­oszlopra gondolunk - több millió évesek.- Mi volt az SZHBK mosta­nában kutatott fő területe?- Ez a Bükk-fennsíkon, Ómassa fölött a Szamentu bar­lang, illetve a nemrégiben talált víznyelők voltak. Nagy valószí­nűséggel ugyanaz a táplálója a zsombolyoknak, mint a barlan­goknak. Itt tehát egy nagy rend­szerre számíthatunk, de a legfon­tosabb a barlang. Ide talán az or­szág legkeservesebb kuszodáján lehet lejutni, amiben egy patak is folyik. Amíg lent voltunk, leesett 8-10 centiméter csapadék, nem tudtuk elhagyni a járatot, a ku- szoda „mennyezete” és a vízszint között mindössze ujjnyi légrés volt, így odabent kellett ülnünk, míg a felszínre indulhattunk.-Mikor lehet folytatni?-A továbbkutatás az október 23-ai hétvégén folytatódik, remél­jük kedvezőbb körülmények kö­zött. Télen aztán kijelöljük, merre akarunk dolgozni, kikérjük az en­gedélyeket és tavasszal újból kezdjük a felfedezéseket. Ha sze­rencsénk van, akkor 2-3 barlang­gal ismét több lesz a magyaror­szági regiszteren. - dukay -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom