Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-11-12 / 212. szám
6. oldal Mozaik 1999. szeptember 11., szombat Faragó Zoltán: T £ R jr P | A Ö Szeptember — 91 %árpátof^ üzenete - Manó köpeny Az enyhe szellő megcibálta az erdei út mellé ültetett nyárfák lombjait, a levelek rezegni kezdtek, halk neszezéssel egymáshoz csapódtak, néhányuk pedig leszakadva a gallyról, gyorsan pörögve kelt útra a föld felé. A fák alatt már tenyérnyi vastagságú, száraz avarréteg alakult ki az idei levelekből: megsárgulva, megbámulva, zörgősre száradva várják, hogy újra visszakerüljenek a természet körforgásába... Egyébként kellemes, enyhe időjárás volt az elmúlt napokban, az eget azonban gyakran borították felhők. Eső azonban legfeljebb pár cseppnyi hullott. A Salgótarján szélén kezdődő Medves-fennsík peremét erdők borítják. Különböző korúak ezek, többségük telepített, de alighanem természetes újulatból felnövekedett bükkösök és tölgyesek is megmaradtak itt. Egy szakaszán vadgesztenye fákkal szegélyezett, igen rossz minőségű út vezet a fennsíkon keresztül. Még szerencse, hogy nehezen járható, mert emiatt kevesebben járnak erre kocsival: az autó ablakából ugyanis sokkal kevesebb látható, mint amikor gyalogszerrel közlekedik az ember - ezek a gondolatok járnak a fejemben, amikor megelőz egy igencsak lassan araszoló kocsi. Vezetője széles ívben, a réten keresztül kikerül egy pocsolyákkal tarkított részt, ahol én viszont megállók, mert az út széléről citromsármány röppen fel előlem. A madárka eltűnik a közeli fiatalos erdőrészben, a pocsolyák sáros szélei azonban sok mindenről árulkodnak. Valaki egy tenyérnyi lábnyomokat hagyó kutyával sétált erre, a keményre száradt földön őzek párosujjú patalenyomata látható, és néhány kisebb termetű madár is járt itt, bizonyára inni. A sáron körömnyi, égszínkék szárnyú boglárkalepkék szívogatják a nedvességet. Van vagy tucatnyi fajtájuk; határozó nélkül legfeljebb egyet-kettőt ismerek fel, ezeket például nem. A levegőt szinte betölti a különféle rovarok halk zümmögése: ciripel egy tücsök és a sáskák sokasága a fű között, hangos dongással egy kisujjnyi hosszúságú lódarázs repül el a pocsolya felett, azután pedig egy zöld színű rózsabogár. A pocsolya sáros szélén méhek szívogatják a nedvességet és, mivel nem mozdulok, rövidesen megjelennek a szúnyogok is. A pocsolyáktól valamivel távolabb a fennsík egyik közismert, csak nagyobb aszály idején kiszáradó, fűzfákkal benőtt vizesgödre található. Mindig megcsodálom ezt a nagyobb eső után is legfeljebb 200 négyzetméternyi tavacskát: különleges élőhely, békák, gőték szaporodóhelye. Egy kicsit olyan, mintha a Balassagyarmat mellett húzódó ipolyszögi égerláp egyik darabkája csöppent volna ide véletlenül... (Ott is vannak fűzfák az égerek között!) A vízben lábukat áztató füzek törzsem és gallyain nagyobb, vegyes cinegecsapat keresgéli táplálékát, de van közöttük legalább öt csuszka is. Később egy nagy fakopáncs is előkerül: a sokkal kisebb énekes madarak között kissé furcsának tűnik a termetes harkály. Végül innen is a szúnyogok űznek tovább. Az úton alig pár száz lépésnyit haladva éles kop- panásokat hallok egy fiatal erdei fenyő törzséről. Amikor odanézek, nem akarok hinni a szememnek: az alig lábszámyi vastagságú örökzöld kérgébe egy vaíjú nagyságú, koromfekete színű, piros sapkás fekete harkály kapaszkodik, legfeljebb fél méternyire a földtől! Nem a csőrével kopácsolt az előbb, hanem a karmai koccantak a törzshöz. Jól hallhattam, hiszen a madár alig öt méterre van! Nem mozdulok, hátha nem riad meg a harkályok óriása. Sajnos reménytelen dolog lenne fényképezőgép után kapkodni, hiszen az erdő alja olyan sötét, hogy ott nem tudom lefotózni. Eltelik így néhány másodperc, azután a madár átröppen egy másik fára. Elbújna a törzs mögé, de olyan nagy, hogy az egyik szárnya és a farka félig kilóg a csene- vész fenyő mögül. Továbbmegyek, közben örülök a látványnak: fekete harkály nem minden nap kerül az ember szeme elé. Alig haladok azonban pár száz lépésnyire, egy még ritkábban látható állatot pillantok meg: egy menyét szalad át előttem az úton! Olyan gyors, hogy csaknem megelőzi a saját árnyékát... Tapasztalatból tudom, hogy ez a kicsiny állatka nagyon kíváncsi, ezért óvatosan közeledem, csak a szemem sarkából figyelve azt a helyet, ahol eltűnt. Előfordal ugyanis, hogy a menyét menekülés helyett ilyenkor a két hátsó lábára ülve farkasszemet néz a furcsa kétlábúval... Nos, ezúttal csak félig jön be a dolog. A sűrű fű közül hallom a zörgést, amint elszalad, de megpillantanom nem sikerül. Az út szélén mindenfelé rengeteg a szeder- és a vadrózsabokor. A termések csak úgy piroslanak mindkettőn, a szedren is eléggé kevés még a feketére érett szem. Az egyik bokros részen barátposzátát látok. A mélyebb helyeken többfelé van víz még most is, pedig nem esett már egy ideje. A fennsík Somoskő felé eső részében nyírfaligetek tarkállanak. Amikor kiérek az egyikből, egy nagy, szürke színű ragadozómadár rúgja el magát egy alacsony ágról. Alacsonyan, a föld felett egy-két méterre repül, sokszor takarják is a lombok, de felismerem, hogy egy héja az. Termetes példány, alighanem tojó: az állatvilágban szokatlan módon, a ragadozómadarak hímjei a kisebbek. A nyírligetekben meglehetősen sok a hatalmasra nőtt őzlábgomba, akad néhány vörösbama kalapos jancsigomba is - a hivatalos neve valamilyen vargánya. Visszafelé menet megnézek egy kapcsos korpafu tenyészhe- lyet, ami egy fenyvesben nyújtózik, alig néhány négyzetméteren. Ritka alpesi növény, alighanem valahonnan az Alacsony-Tátrából fújta ide a szél a spórákat. Megél a bükkösök vízmosásában is, de azt nem viseli el, ha az erdőt kivágják fölüle. Tudtommal nincs is már másik korpafutelep messze környéken ... Amikor ugyanoda érek, ahol nem sokká korábban a fekete harkályt láttam, két, köpenysze- rűen kiterjesztett madárszámy villan meg, alacsonyan a fák között! A termetes harkály visszatért arra a helyre, ahol alighanem valami- ■ lyen táplálékot talált. Szárnyainak kerek köpenyre emlékeztető formája váószínűleg a korábbi idők manóhiedelmeit táplálta, amihez hozzájárul a fekete harkáy kísérteties hangja is, - amit most nem hallottam... jp^Miröl beszél az írásteS A grafológia alkalmazása Múlt szombati lapszámunkban indítottuk grafológiai sorozatunkat. Akkori, mai és a jövő szombati cikkünkkel amolyan elméleti „bemelegítést” tartunk, aztán jöhet az íráselemzés, az Önök beküldendő mintái alapján. Ma már az élet egyre szélesebb területén alkalmazzák a grafológiát, egyre népszerűbbé, ismertebbé válik, köszönhetően a publicitásnak és az egyre szaporodó iskoláknak is. A grafológiában az egyik legfontosabb kérdés, hogy mi az elemzés célja, mire akarunk választ kapni. A gyakorlatban a leggyakrabban a következő területek fordulnak elő:- párkapcsolati grafológia,- pályaalkalmasságot, vezetői képességet vizsgáló grafológia,- üzleti grafológia,- pedagógiai grafológia,- patografológia,- „hazugságvizsgálat” a kézírásban, amely a bűnügyeken kívüli felhasználása miatt és az egyre gyakoribb alkalmazás következtében önálló területként kezelendő. Leggyakrabban az emberekről komplett személyiségképet szeretnénk kapni, de számtalan felhasználási lehetőség áll előttünk. Ha például klinikai célú feldolgozásra készülünk a betegségre utaló jelek fognak dominálni. Pályaalkalmasság vizsgálata esetén az adott szakma által igényelt képesség meglétének, illetve hiányának vizsgálatát súlypontozzuk az egész személyiség tükrében. Segítséget nyújthat még a grafológus a párkapcsolati problémák feltárásában, önéletrajzok elbírálásában, az iskolai életben a tanulókkal kapcsolatban felmerülő nehézségek felderítésében. Ma már a cégek, vállalatok sem nélkülözik a grafológiai elemzést a jelentkezők adottságainak, képességeinek felméréséhez. A kiindulópont mindenképp a személyiségkép, amely az analízis alapjául szolgál. Kívánatos lenne, ha minél többen ismernék fel ennek a tudományágnak a hitelességét, fontosságát, jelentőségét. Azt, hogy a grafológia mintegy kulcsnak is tekinthető a bennünk rejlő képességek, adottságok felismeréséhez, önmagunk jobb, alaposabb megismeréséhez, a problémák feltárásához, esetleg orvoslásához. Godó Krisztina Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- nyok. Ezerforintos vásárlási u. 156. sz. A mai rejtvény megfejtése: Mielőtt megnősült, nem utalványt nyert: Miklós End- fejtését szeptember 16-ig lehet hitte el, hogy vannak boszorka- réné Karancslapujtő, Rákóczi beküldeni. é LES HANGON S2!ÖL *tfV€T A K)JÉN eítíÁLó ,i nósze HASAD FELVONULÁS* TERÜLET .....V E SETLEN SZAG! KÉR ÉSZTÜL MANÉZSÖ£___ S ZER— TARTÁSb> V V f> ■T MŰVELET > — A SÍ/f i TANTÁ„ VALÓS > CSOROG > CAp*< Möve > V ONE TÁNC MONOPÓLIUM r humorista 1PÁL» DINNYE SCSI > .....v... rr~ MM---K ÜLFÖLDI ROCKSZÓLÍT > V— GÖRÖG MADÁRTÁV TUDÓSAI RERGET GRECO: FfcSTÖ V > ’~Tm A VICC ' POÉNJA, 1, RÉSZ RÁOl — > V s_Z SZOLÉI ZÁC-OS HANG __ H ÁROM. OROSZUL 5* V r GYILKOLJAK > SHAVt. > w V TEKERAUTÓM. vízi— MADÁR ÁZSIA, ANGOLUL > y ADY: A MA> y EURÓPAKUPA > PÖLDDARAB ZEUSZ GABONANÖVÉNY ÉLKI> V OLASZ AUTÓJ8L > NŐI NÉV JAPÁN DRÁMA PA— FAJTA VER > T" ÁLLÁSVENDÉG > y EDÉNYBE tőjlt FUKAft VICCRÓMA! »1 TEHÁ” LATINUL > GUÉSA KÖZELKELETI ÁLLAM > V VÁROS: ...TARJÁN RCCSÉK > V r KICSODÁK? V AUTONOM TERÜLET LÁTÍTÓ > HAVON SIKLIK > ÁSVÁNYVÍZ MAGÁNYOS KIS ANIKÓ V JRU— OO A Y autó— JELE 72 HÓNAP > V ÁRAW IGÉJE > V KARCOL FONETIKUS,, > MŰMET MÁRKA. R > KIS ZAKARIÁS A VICC POÉNJA. J, RÉSZ ( T" V T —vGRAMM VERNE KAPITÁNYA > j> ESYtPT3M, ROV. > KÖ2ÉPEH .SZABI TERÜLET, ROV. > HINDU mm __ T RlTCí- f.JM, KÉN. > V DUPLÁN. KOSZON AgABA HIBÁT V£T óh Anhang > y EST ÉFE15I >-ys PÁRJA NAGY VARÁZSLÓ # H V V ... LNI- YfiMftkfe áramerősség > V 4» KUTVULÓ S7PNNV. KOSZ > T“ Templomaink Története Tűzvészek után - GALGAGUTA Romhánytól délkeletre fekszik, elnevezésének alapja a Gutha, Guta német eredetű személynév, a Galga-patak - mint helyi adottság - előnéwel. Története a középkorig vezethető vissza, mint annyi helységé a balassagyarmati járásban. 1460-ban a váci püspökség birtoka, egy évtizeddel később a Szobi családé. 1660-ban fele részben Balassa Imre tulajdona, 1715-ben hat magyar és hét szlovák, öt évvel később hét magyar és huszonegy szlovák háztartását írták ösz- sze. Később több nemes birtokolja, köztük a Benicz- kyek is. Egykori templomát - melyet az 1702-1746 közötti időkben született egyházlátogatási jegyzőkönyvek már romos állagúnak írnak - Dwor- nikovich a lutheránusok tulajdonaként jegyzi. (A berceli História Domus szerint ennek a régi templomnak romjai állhatták a gutái temető helyén, ahol 1785- ben festett szobrot és görög feliratú pénzérmét is találtak.) A fenti, 1720-as adat szerint már többségben voltak az ide települt szlovákok, számuk - és egyben az evangélikus hívek száma is - egyre növekedett, így 1774-ben már felmerült az igény egy templom építésére. Grósz Péter lelkész engedélyt kért Fábián váci kanonoktól templomépítésre, aki - a helyszíni szemle alapján - a helytartótanács felé írott jelentésében a romos épület helyébe új felállítását javasolta és engedélyezte, így 1775-ben megtörténhetett az alapkőletétel. Hofferl József balassagyarmati építőmester az eredetileg kialkudott 800 rhénes forintot felemelte 1100-ra, még az október 17-i alapkőletételkor. A kőművesmester vállalta az egész épület megépítését, a tetőzet kialakítására Ízeli József gácsi ácsmester kapott megbízást, a pallér 100 rhénes forintot kért munkájáért. Ezen előkészületek és munkálatok után 1776-ban már megtörténhetett a felszentelés, majd a következő esztendőben a boltozat elkészülte után teljesen késznek mondták. Sajnos, a boltozat 1796-ban repedezni kezdett, így újabb munkálatok következte: Schitz kőművesmester vállalta a hajó feletti rész síkmennyezetté alakítását, ez már tartósnak bizonyult a későbarokk épületen. Időközben tornyot is építettek a templom mellé, majd annak ledőlte után 1791-92-ben kötelezték Kraus z János kőművesmestert - aki eredetileg 430 forintért vállalta a munkát - a ledőlt torony újjáépítésére. A június 6-án alapokig ledőlt torony újbóli felállítását Dümmer Emánuel pallér még 1792- ben megkezdte, és még azon esztendőben mintegy négy és fél ölnyit megépített. A következő évben Schmidt Lukács fejezte be, majd Marschall Jakab váci ácsmester végezte a tetőzet munkálatait. A toronyba kerültek a régi templomból áthozott harangok: egy 380 font súlyú, 1734-ből, egy 1719-es, és egy 1750-es évben öntött „Empta unice Ecclesia evang. Guthen- siü...” felirattal, majd 1804-ben is vettek egyet „Fudit Henricus Eberhard Pestini... Guthensis sub mininsterio Petri Grosz se- nioratus neogradensis senio- ris.” Orgonáját 1814-ben egy budai orgonakészítőtől vették, Vonberger Mátyás 850 váltóforintot kért a hangszerért. Az 1800-as évek elején a torony és a templom tetőzetét Brandstetter, illetve Kovacsik János ácsmester újrafedte. 1849-ben a tűzvész elpusztította egyik harangját és az orgonát. Új hangszert 1852-ben szereztek. 1899-ben újabb tűzvész pusztított: a karzat leégett, a harangok megolvadtak. 1912-ben állították helyre. D. F.
