Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-11-12 / 212. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999. SZEPTEMBER 11. | Badiny Jós Ferenc sumerológus könyvbemutatója „Indiánok Nógrádban”- Honnan jöttünk? - teszi fel a kérdést Badiny Jós Ferenc a kilencvenedik évében járó vi­lághírű sumerológus profesz- szor, az „Indiánok Nógrád­ban” című könyvében. A volt balassagyarmati diák könyvbemutatóját szep­tember 13-án hétfőn 18 órakor tartják a gyarmati városháza dísztermében. A magyar őstörténet kutatá­sát új alapokra helyező tudós elméletére alapozva a miskolci egyetemen sumerológiai tan­szék nyílt. A gyarmati könyv- bemutató előzményeihez tarto­zik, hogy az amerikai konti­nensre került Badiny Jós Ferenc újra felvette a kapcsolatot volt iskolatársával, Kamarás Jó­zseffel, aki a város díszpolgára­ként és a Civitas Fortissima Kör díszelnökeként szorgalmazta a balassagyarmati Találkozást. Ezt az ügyet karolta fel a pa­lóc búcsúra, Gyarmatra látoga­tott Szörényi Levente, aki munkásságát, kapcsolatait a magyarság ügyének igyekszik szentelni. A . különleges él­ményt nyújtó „Indiánok Nóg­rádban” című könyv bemutató­ján Szörény Levente is méltatja a szerzőt. Köszöntőt mond Ju­hász Péter polgármester és a gyermekkori iskolatárs, Kama­rás József. Közreműködik Csábi István előadóművész és Csikász István költő. Sz. E. Új szerepkörben - Bruce Willis nem akcióhős, hanem romantikus szerelmes új filmjében Michelle Pfeiffer oldalán. Képző- és iparművészeti kiállítás a Balassi Bálint Asztaltársaság tagjainak munkáiból Egymást kiegyensúlyozó műfajok A Balassi Bálint Asztaltársaság Művészeti Egyesület tizen­egyedik kiállítását rendezte meg idén szeptember elején, ame­lyet hagyományosan a salgótarjáni Balassi Báliqt Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában mutattak be-. A tárlatról és a további tervekről Orbán Györggyel a társaság elnökével, irodalmi kiadványaik felelős szerkesztőjével beszélgettünk.- Negyvenkilenc munka látható a kiállításon. Ön ismeri az asz­taltársaság minden. tagját, mennyire nehéz ennek az anyagnak a rendezése, egysé­gessé tétele?- Az, hogy ismerem ezeket az alkotókat, relatív dolog, mert névről, arcról és alkotásról való­ban ismerem őket, de természe­tesen nem mindegyiküknek is­merhetem az összes munkáját, sőt, az a jellemző, hogy csak a töredékét. Nyilván van egy ki­sebb kör, akinek sokszor láttam önálló kiállítását, esetlen én ma­gam is rendeztem, Ezeket az embereket valóban jobban isme­rem, de túlzás lenne azt mon­dani, hogy bármelyik alkotót le­het pontosan ismerni, mert való­jában amikor rendezek kívülálló vagyok. Ilyenkor rám az alkotá­sok hatnak, abból próbálom azt a koncepciót összeállítani, amely szerint elhelyezem ezeket a tárgyakat.- Idén mi volt ez a koncep­ció?- Ebben az évben egy újdon­ság volt, amiről én úgy gondo­lom, hogy lényeges dolog. Mégpedig az, hogy a „hagyo­mányos” munkák mellett meg­próbáltuk bemutatni azokat a tagjainkat is, akik nem képző- művészeti munkák megterem­tésére törekszenek. Ezért kerül­tek be az anyagba a folklór, il­letve népi ihletésű kerámiák, szőnyegek és szőttesek. Úgy gondolom, hogy azok is ugyan­akkora szellemi tevékenység­ről, akaraterőről és sokszor azonos indíttatásból készültek, vagyis: kiállítás céljára.-Ez a rendezést tovább ne­hezítette?- Részben, hiszen nagyon kellett ügyelnem arra, hogy mi­lyen munkák kerüljenek egy­más mellé. Ennek két oka volt, az egyik az, hogy nagyon hete­rogén az összeállítás mind technikailag, mind tartalmilag. Másrészt szem előtt kellett tar­tanom, hogy a különböző anya­gok - például egy olajfest­mény, egy szőnyeg - úgy mu­tassanak, hogy ne csorbítsák egymás esztétikus hatását, ha­nem ha lehet, kiemeljék.-Általában az ősz és a ta­vasz a kiállításoké. Lassan azonban nyakunkon a tél, az irodalmi rendezvények ideje.- Igen, természetesen nincs vége az évünknek. Szokás szerint készülünk az új füzet kiadására, az ez évi dupla számunkra és még karácsony előtt tervezzük ennek bemuta­tását, tehát remélhetőleg leg­Orbán György rajza: Hölgy legyezővel később november végén meg­jelenik. Egyéni bemutatkozá­sok is lesznek természetesen, hiszen a szécsényi tárlaton - amelyet októberben tartanak - a társaság képzőművész alko­tóinak nagy része jelen lesz, ahogy már évek óta rendsze­resen. Egyéni irodalmár be­mutatkozónk idén Kupcsulik Agnes lesz, neki szeretnénk - a baglyasi körrel közösen - egy költői estet rendezni. — A füzetről még annyit: há­lásai) b munka irodalmi szöve­gekkel társítani grafikákat?- Mindenképpen hálásabb, azért, mert egy csupán iro­dalmi füzetnek olyan színvo­nalúnak kell lenni, hogy az olvasó ne tudja letenni, egy lapban pedig a két műfaj kie­gyensúlyozó szerepet játszik egymás mellett. Nyilván egy amatőr kör alkotásai között legalább olyan különbségek vannak, mint egy kiállítás munkái között, tehát kemé­nyen kell szelektálni. Van egy szerkesztőbizott­ság - Kupcsulik Ágnes, Pa- róczai Csaba, Marschalkó Zsolt és Losonczy Ildikó szemé­lyében, amely meghatározza azt a mennyiséget, hogy meny­nyi írás, illetve illusztráció ke­rül a lapba. Tulajdonképpen ők határozzák meg azt a színvona­lat is, amit mi vállalni tudunk. Színvonal alatt pedig azt ér­tem, hogy örömmel fogadják lapunkat a megyehatáron túl is, sőt több könyvtár is kérte az or­szágból, hogy ha van rá mód, akkor az ő számukra is juttas­sunk folyóiratunkból, mert minden bizonnyal érdekelné olvasóikat.-dukay­A fesztiválok hangulatát, „megpróbáltatásait” gyakorolni kell Közös hang - sikerélményekkel 23 csoport részvételével rendezték Brnóban azt a nemzetközi fesz­tivált, amelyen részt vett a salgótarjáni Kodály Zoltán Táncművé­szeti Egyesület csoportja is. A Néptáncosok Nemzetközi Szerveze­tétől (CIOFF) kapták a meghívást, amelyet munkájuk magas szín­vonalának, illetve a személyes kapcsolatoknak köszönhetnek. A fesztivál a „nagy felvonulással” indult, amelyet Brno óvárosi ré­szében tartottak: az együttesek különböző helyszíneken mutathat­ták be táncaikat. Ez volt a fesztivál látványos beharangozása.- A felnőtt- és gyermekcsopor­tok párhuzamosan mutatták be műsorukat, különböző helyszí­neken. Mi Austerlitzben lép­tünk fel: ez a város híres „napó­leoni kapcsolatairól”, a gyere­kek megtapasztalhatták azt a kultuszt, amely ebben a csodá­latos környezetben fekvő kisvá­rosban érezhető. A kastély­parkban felállított szabadtéri színpadon adtunk a görög együttessel közösen kétórás programot - mondja Braun Miklós, a Kodály Zoltán Tánc- művészeti Egyesület vezetője.- Milyen korosztályba tar­toztak a csoport tagjai?- 6-7-8. osztályos, kodályos gyerekek alkották a csoportot, a fesztiválon a zenekarral, kísé­rőkkel együtt 43-an vettünk részt. Nagy erőpróbának szán­tuk ezt a szereplést, hiszen a hét fellépés komoly igénybevételt, szakmai helytállást jelentett. Az összkép rendkívül kedvező: fe­gyelmezetten, felelősségtudat­tal csinálták végig a gyerekek. A fesztivál hangulatát, „meg­próbáltatásait” gyakorolni kell, minden fellépés növeli a rutint. Nagy sikert arattak a táncosok, nem volt mindegy, hogy milyen sikerélménnyel térnek haza. Sok kinti magyarral is találkoz­tunk, tőlük tudtuk meg azt is, hogy létezik egy mintegy 600 fős klub, amely a magyar kultú­rával foglalkozik.- Miért tartják fontosnak az ilyen fesztiválokon való részvé­telt?- A szakmai műhelyben való munkálkodás közeli viszonyt tud kialakítani a kultúra és a gyerekek között, személyes ta­pasztalatokat gyűjthetnek a vi­lággal kapcsolatosan, megis­merkedhetnek a rendező ország hagyományaival, építészetével, történelmével. A bretagne-i franciákkal, lengyelekkel vol­tunk egy szálláson, kellemes tapasztalat, hogy azonnal meg­találtuk a közös hangot.-Hogyan tudják a működés feltételeit előteremteni?- Az egyesület próbálja a fel­tételeket (kosztümök, fellépési eszközök) biztosítani, eddig mindig a zene jelentett problé­mát. Áz idén azonban egy na­gyon jó csoporttal sikerült ezt a gondot megoldani. Jankura Miklós vezető prímás, Fekete Csaba, Fekete Gyula és Egyed Ferdinánd alkotta zenekar könnyen és gyorsan megtalálta az együtt muzsikálás hangvéte­lét. Ez egyébként pénzigényes munka, talán elég, ha annyit mondok: egy pár csizma elké­szíttetése körülbelül 15 ezer fo­rint. Sokan panaszkodnak arra, hogy a kultúrát kevesen támo­gatják: mi nem így látjuk. Per­sze nem tolakodnak a szponzo­rok, de mindig akadnak magán- személyek, szervezetek, cégek, amelyek önzetlenül segítik ezt a tevékenységet, csupán csak azért, mert felismerik a fontos­ságát. Ezúton is szeretnék ezért köszönetét mondani. — Mit ért ennek a munkának a fontosságán?- Azt, hogy a műhely egyre bővülő hazai és nemzetközi kapcsolatai révén tartalmas szakmai munkát tudunk vé­gezni. Elsődleges célunk, hogy bázist teremtsünk a gyerekek­nek: olyat, ahol azzal foglal­kozhatnak, amelynek révén többek lehetnek. A fesztivál után hazatérve is levonhattuk a tanulságot: fontosak azok a kö­zösségek, ahol együtt dolgoz­hatnak a fiatalok, mert az em­beri kapcsolatokban vannak hi­ányosságok. Ebben a korban alakul ki az egyéniség, a má­sokhoz való viszony, éppen ezért fontos, hogy legyen előttük modell. Hegedűs Erzsébet Népviseletben Brno óvárosi utcáin Óriás ló bronzból Leonardo da Vinci inspirálta Nika Akamu japán szobrász- művészt a képen látható hu­szonnégy láb, azaz körülbelül nyolc méter magas, óriási bronz lószobrot, amelyet a minap mutattak be a sajtónak a milánói galopp-pályán, ahol ezentúl állni fog. Ä japán mű­vész még az elmúlt esztendő végén kezdte el a munkát, amelyet New Yorkban vég­zett. A szobrot hivatalosan tegnap leplezték le. FOTÓ: FEB-Reuters Kovács Éva „Isten segédmunkásaként” pótolja a hiányokat Megtalálja az élet szépségét Videofilm mutatta be Ju­hász Lászlóné Kovács Éva képeit a kiállításmegnyi­tóra megtelt kupolaterem­ben, a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtárban. Az alkotó motoros kisko­csijában, mozgássérültként örömteli perceket élhetett át tárlatának rendhagyó bemu­tatóján. Munkáit, amelyek a könyvtár galériájában, az emeleten várják az érdeklő­dőket, a könyvtárosok filmre vették, hogy az al­kotó jelenlétében lehessen megtartani a rendezvényt. Ez a figyelmesség és sze­retet vette körül Évát, aki­nek életétől, művészi mun­kásságáról Csikász István beszélt. Gondolatai a mű­vészeti alkotásokat produ­káló emberről szóltak. A művészről, aki Isten se­gédmunkásaként önmagá­ból alkot, kiegészíti a nem teljesen tökéletes világot és állandóan igyekszik a hi­ányt pótolni, ami a világ te­remtésével itt-ott megmu­tatkozik. Kovács Éva nem foglal­kozásként csinálja művé­szeti tevékenységét, hanem ez a legszerelmesebb tevé­kenysége, amelyben az élet­tel való kemény, de benső­séges kapcsolata tükröző­dik. Művei erős, intenzív színvilágot tükröznek. Jól bánik a technikával, külö­nösen akvarelljei figye­lemre méltóak. Nemcsak a táj szépségeit mutatja be, hanem az elvont témák is foglalkoztatják rajzaiban. Azt jelzi a képeiben földol­gozott férfi-nő kapcsolat, amelyben a szerelem mel­lett az egymásrautaltság is állandóan jelen van. Nem csak az a csoda, ahogy Ko­vács Éva nehéz testi, fizikai helyzetében, mozgássérült­ként képeit megfesti, ha­nem az, ahogy szeretettel közelít a témáihoz. Ez visz- szatükröződik alkotásai;!. Pedig a Ludányhalászi- ban született lánynak nem kedvezett az élet. Édesapja a fronton veszett el. Az egyéves korában kapott gyermekparalízis egy életre meghatározta sorsát. Érett­ségi után a ludányhalászi otthonban dolgozott az iro­dán, mikor egy lábtöréses baleset miatt tolókocsiba kényszerült. Mozgássérülté vált és a gyarmati szociális otthonba került. Nem adta fel/ férjet talált magának. Amikor csak teheti, - ahogy ő mondja - s ami­kor ihlete van fest. Ez a legnagyobb boldogsága. Telt házas kiállításmeg­nyitóján zenével köszön­tötte őt Lévárdi Beáta és Demeter Mária. A versmon­dók, Csatlós Noémi és Mohai Orsolya mellett Piatrik Valé­ria szívhez szóló szavai tették még oldottabbá a, tárlatmeg­nyitó hangulatát. A könyvtárgalériában megnyílt kiállítást Csikász István ajánlotta a közösség figyelmébe, annak alapján, hogy minden mű kísérlet. Kovács Éva kísérletei egy nem hétköznapi helyzetben élő, de az élet szépségét meg­talált embert mutatják. Szabó Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom