Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-18-19 / 218. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999. SZEPTEMBER 18.1 Tizenkét évvel ezelőtt leomlott számára a kudarcfal - Nem kap egészségügyi kitüntetést „Vivien” tovább kuszálja a szálakat Volt olyan író-olvasó találkozó, ahol az érdeklődők „maguk közé tartozónak” vélték, s meglepődve fogadták, hogy a nagy Vavyen Fable növekedése nem követte szárnyaló fantáziáját. Sokan azt is furcsállják, hogy csípőjén nem fityegnek coltok, s láthatóan lézerpuska sem verdesi a hátát. A mindössze 150 cen­timéterre nőtt kis nagy ember minderről személyesen szólt azon a kötetlen beszélgetésen, amelyre a salgótarjáni Strand Hotelben került sor ezen a héten a megyeszékhely szakszerve­zeti könyvtárának szervezésében. Civil nevén Molnár Éva, vagy ahogyan az olvasók ismerik Vavyen Fable a szerző kérdéseire válaszol fotó: gyurián tibor „A sikerírók-sikerkönyyek” (nagy népszerűségnek örvendő) sorozatban először találkozott a női író olvasóival. Hogy miért pont Vavyen Fable - Molnár Éva, egykori kórházi ápolónő azt talán magyarázni sem kell: az írónő sikert sikerre halmoz, regényeit már megírásuk idején elfögyottnak lehet tekinteni. Sikersztori? Mindenképpen, még akkor is ha valamilyen fura véletlen folytán hirtelen „letenné a lantot”. Amit eddig elért azt már senki sem veheti el tőle. Pedig nem úgy indult az egész, hogy a nevét valaha is viszontlátja egy könyvborítón. Annak ellenére, hogy az indián­regényektől elbűvölt tinédzser már 11 éves korában belekez­dett a sztorigyártásba. J. F. Co­oper, Kari May és hőseik, Csingacsguk, Vádoló' (és így tovább ...), a nagy Old-ok: Fi- rehand, Shatterhand, Death és ne felejtsük ki Winnetout sem - mindannyian éveken át „üldöz­ték” őfa könyvlapokon keresz­tül, arra kényszerítve, hogy ő is hősöket, kalandos szituációkat vessen papírra. Ezek után kézenfekvő (az ironikus megjegyzés őtőle származik), hogy ápolónő lett belőle. Több kórházban is dol­gozott, de rögtön kiderült, hogy az egészségügyi miniszter so­hasem fogja őt kitüntetni nyug­díjba vonulása alkalmából. És semmilyen más alkalomból. .. Hiába bombázta írásokkal az újságokat, nem sikerült változ­tatni a helyzetén. Harmincéves születésnapján (hogy még jobban felcukkolja magát?) kudarcfalat állított, amelyen az elutasított irodalmi próbálkozásai szerepeltek ad­digi élete más nagy csalódásait megtestesítő dokumentumok társaságában. Alaposan feldü­híthette magát, s ezzel környe­zetére is hathatott, mert egy év múlva megjelent az első regé­nye, újabb három évre rá pedig már a tizedik. A salgótarjáni beszélgetésen elragadtatással szóltak könyve­iről olvasói, egyetlen kritikai él sem sebezte meg az írónő lelki­világát. Könyveiből úgy idéz­ték a legapróbb részleteket is, mintha valami speciális ételre­cept szóbeli megízleléséről lenne szó. Hódolói megtudhatták, hogy kedvenc írói közé tarto­zik Hrabal, R. Chandler, vala­mint Kosztolányi Dezső', nem tekinti versenytársnak a Nagy Leslie”-t, azaz Ló'rincz Lászlót (mindvégig „Lőrinc Laciról” beszélt), zavarba esik amikor egy könyvesboltban, avagy az utcán felismerik, megszólítják, partikat ad olykor, de ezeken csak igazi barátok vesznek részt, a magyar politika időn­ként felizgatja, bár nem any- nyira, hogy „kiírja” magából, környezetvédő szerepköréből adódóan már megmentett egy halálra ítélt parkot Budán, és szentendrei házukban mini ál­latkertet tart fenn. A fia egyelőre nem olvassa a könyveit, és úgy tűnik, még további tucat könyvet kell ah­hoz megírnia, hogy szülei számára is tudatosuljon: lá­nyuk befutott írónő. Minthogy egy befutott író­nőnek is lehetnek (további) vá­gyai, Vavyen Fable szívesen viszontlátná valamelyik regé­nyét a mozivásznon, de még nagyobb örömére szolgálna, ha könyvei angol fordításban is megjelennének, főként az angol anyanyelvű országokban. Ez utóbbi nem csak mene­dzselési probléma, hiszen a va­rázslatos Rejtő' Jenó' nagyszerű fordulatait, nyelvi poénjait sem lehet egy az egyben angolra fordítani. Ami magyarul „ütős”, az nem biztos, hogy an­golul is az, illetve fordítva sincs ez másként. A csaknem kétórás író-ol­vasó találkozón egy örömhír is felröppent a hotel aulájában, miszerint decemberben számí­tani lehet a legújabb „Vivienre” (olvasói általában így keresik), amelynek a „Vakvágta” lesz a címe. Vavyan Fable a beszélgetés végén egyébként nem azt mondta, hogy „uff, én beszél­tem”, hanem türelemmel és szeretettel kanyarította alá ne­vét az olvasói által eléje helye­zett könyvekbe. Benkő Mihály Adalék a Beatles-legendához - „A vén hajcsár” Sem vele, sem nélküle? Brian Epstein nélkül a Beat­les nem lehetett volna az, ami: olykor hajszolta, oly­kor talán fékezte a liverpo­oli négyest. Halála után pe­dig az immár felnőtt liver­pooliak nem tudtak találni helyette megfelelő „ügyve­zető igazgatót”. Brian Epstein 65 évvel ez­előtt, 1934 szeptember 19-én született, jómódú családban. Igazi tehetsége semmihez sem volt, végül a családi üz­letbe szállt be. Liverpoolban hanglemez-kereskedőként szerzett először tudomást a Beatlesről. Mint az a gazdag Beatles- irodalomból jól ismert, 1961. október 28-án többen keres­ték a Beatles My Bonnie című németországi felvételét, s nem tudott adni belőle. Addig talpalt, míg német importból beszerezte. A személyes ta­lálkozás dátuma a szakiroda- lom szerint 1961. november 9-e, helye a Cavem klub. Tet­szett neki amit hallott, pár hét múlva, amikor találkoztak szabályosan rábeszélte a le­gényeket, ugyan fogadják már fel őt. Sok múlt John Lenno- non: ő áldását adta, s így megszülethetett az egyezség: a bevételek 25 százalékáért menedzseli őket. Az üzlethez szakember is kellett, mert Briant a legjobb akarattal sem lehetett annak nevezni. A szakembert Ge­orge Martinnak hívták és az EMI hangmérnöke, producere volt. Az ő kedvező véleménye nyomán a Beatles végül szer­ződést kapott, igaz Pete Best helyére új dobost kellett ke­resni: Ringó Starr volt a kivá­lasztott. Innen már beindult a csikó. Miután evés közben jön meg az étvágy, Brian Epstein a Beatles mellett további szédü­letes karriereket álmodott meg. Cilia Blackét, aki végül szép sikereket aratott, a Gerry and a The Peacemakers-ét, Billy J. Kramerét a Dakotasz- szal, vagy a Fourmostét. Nos, ez a három csapat hamar ki­fulladt. Ettől függetlenül kia­dóvállalata, a NEMS virult. Epstein őrületes tempót diktált. Volt idő, amikor kon­certről koncertre valósággal meg kellett verekednie a fi­úkkal, akik - legalábbis egy ideig - meghajoltak előtte. A koncertszínpadoktól való visszavonulás - 1966-ban - már a „legénység” győzelme volt a kapitány fölött. A megfeszített munka nemcsak a fiúknak volt sok, hanem Briannek is. Az ital és a drog, meg talán más gyógy­szerek is, átmenetileg feldob­ták, végül azonban fölébe ke­rekedtek: 1967. augusztus 26- án beszéltek vele utoljára, egy nappal később már halott volt. George Martin tengelytö­rést emlegetett, s igaza volt, John is megérezte: ezután már minden más lesz. Nem kellett nekik több menedzser. A vén hajcsár, ahogy Epsteint ked­vesen nevezték egymás kö­zött és szemtől szembe is, fő­nök és jó barát volt egyszerre. K. M. Felnőtt gyermeksztárok - „A mának élünk” Hol van már a tavalyi hó? Paul Peterson, a hajdani amerikai gyermekszínész sztár úgy gondolta, hogy a számára mesés jövedel­met hozó „The Donna Reed Show” örökké tar­tani fog. Az 1960-as évek­ben futó népszerű televí­ziós sorozatban Jeff Stone szerepét játszotta, egészen 21 éves életkoráig és meg­lehetősen nagy összeg gyűlt össze a számára a bankban. A „Lassie”-sorozat sztárja, Jon Provost hároméves volt, amikor megkezdte a televí­ziós karrierjét. Jó sok pénzzel ment nyugdíjba, amikor 18 éves lett. Brandon Cruz sem szűkölködött a pénzben, amikor lekerült a képernyő­ről az „Eddie apja udvarol” című sorozat, amelyben gyermekként szerepelt. De hol van már a tavalyi hó? Ezek a tévésztárok, akik a háború utáni amerikai nagy létszámú nemzedék felnevel­kedése idején tündököltek, mára elherdálták a vagyonu­kat és most pazarlásuk törté­netét kénytelenek áruba bo­csátani. Mint az AP hírügy­nökség jelentette, a SunAme- rica Inc. nevű óriásvállalat, amely pénzügyi szolgáltatá­sokkal foglalkozik, fizet az említett volt gyermeksztá­roknak azért, hogy talks- howműsorokban mondják el, miért maradt olyan kevés Hollywoodból származó nagy vagyonukból. A Sun America ezzel a saját nyug­díjtervező szolgáltatásait népszerűsíti. Az említett há­rom volt gyermeksztárból egy sem tevékenykedik már az amerikai szórakoztatói­parban. Az 53 éves Petersen „A Minor Consideration” (mel­lékes szempont) névvel non­profit szervezetet hozott létre, amely a gyermeksztá­rok és sportolók új nemzedé­kének érdekeit védelmezi. Amikor ő a húszas éveiben járt, a fiatalokra borzalmas veszélyek leselkedtek - mondja. Nevezetesen a kábí­tószer, az alkohol és a rossz társaság. Petersen sztárkorá­ban és amikor még volt pénze, 20 autót, öt házat és 30 darab tévékészüléket vá­sárolt. Mint visszaemléke­zett, nagy halom pénze volt és a. hibát ott követte el, hogy „nem őrizte meg a megtakarí­tott vagyonát”, mert úgy gondolta, hogy vég nélkül dőlni fog hozzá a pénz. Most sajnálja, hogy 17 éves korá­ban sportautót vett és az első házát éppen Beverly Hillsben vásárolta. A most 49 éves Provost szintén bánja már, hogy el­verte a pénzét, ő jelenleg egy okmánykezelő cégnél dolgo­zik Észak-Kalifomiában. Provost költekezése az 1960- as években kezdődött, ami­kor 6 ezer dollárt (akkor igen nagy pénzt) tett le egy Lotus márkájú sportautóért. Meg­lehetősen gyorsan szabadult meg a pénzétől, mert a 60-as és a 70-es években az volt a mottója, hogy „a mának élünk”. Elsősorban gépko­csikat vásárolt, ez, mondja ma, tiszta élvezet volt. Cruz, aki most 37 éves, arra emlékszik, hogy 12 ször­föt és hat vízhatlan ruhát vett egyszerre, no meg repülője­gyeket, egy kalandos világ körüli szörfutazáshoz. Rossz ingatlanügyletei miatt is je­lentős összegeket vesztett. A SunAmerica vállalat éppen az ilyen történeteket szereti hallani és abban reményke­dik, hogy az ismerős arcok felkeltik a háború utáni nagy létszámú amerikai nemzedék tagjainak a figyelmét. Azt nem lehet tudni, hogy a Sun America mennyit fizet a volt gyermeksztároknak a történe­tekért. Mindenesetre a válla­lat 10 ezer dolláros adományt tett az „A Minor Considera­tion” nonprofit szervezet ja­vára, Petersen személyes fel­lépéseiért további jelentős összegeket kap. Provost maga is a baby boomer nem­zedékhez tartozik, s éppen ez a célcsoport. A volt gyer­mekszínész ma sem fél nyil­vánosan szerepelni, sőt kife­jezetten élvezi is, ha az em­berek előtt felléphet. Mint Petersen mondotta, túl könnyű elfeledkezni arról, hogy eljön majd a holnap is. Ha néhány ismert személyi­ségnek sikerül megváltoz­tatni az általános gondolko­dásmódot, akkor az nagyon jó befektetés. így összegez­hető a felnőtt gyermeksztá­rok ínségéről szóló jelentés „üzenete”. 2000-be ível a József Attila színházi bérletsorozat Salgótarjánban Világirodalmi értékek, bohózatok Itt az ősz, itt az új színházi évad, amely átvezet a 2000. évbe. A legtöbb helyen már felment a függöny, egy olyan városban mint Salgótarján, ahol havonta mindössze egy színházi előadás színesíti a kulturális kínálatot, októberben lesz a nyitány. Ez nem kritika, ez tény, hiszen még annak is örülni kell, hogy egy­általán nem szakad meg e több évtizedes szép hagyomány. A nógrádi származású Pindroch Csaba újra haza­látogat a „Sárga liliom”-mal Annál is inkább nincs ok a ke- sergésre, mert a nyolc előadás­ból álló bérletsorozattal válto­zatos, színvonalasnak tetsző programot ajánl a színházbará­toknak a József Attila Művelő­dési Központ. Október 21-én 19 órakor a Budapesti Kamaraszínház is­mét bemutatja itt Pam Gems „Piaf’ című musicaljét Vári Évával a címszerepben. A nagy sikerű előadás néhány évvel ezelőtt már látható volt Tarján- ban, de hát az „újszülöttnek minden vicc új” alapon más közönségre (is) számítanak a szervezők. Novemberben a Vidám Színpad Hans Gmür „Tigris Lili” című krimikomédiája szó­rakoztatja a közönséget. A ki­kapcsolódásról Kalmár Tibor rendezésében Esztergályos Ce­cília, Harsányi Gábor, Rák Kati, Straub Dezső' és Sztankay István gondoskodik. A decemberi előadásról is­mét a Budapesti Kamaraszín­ház gondoskodik. Magyar szerző, Bíró Lajos „Sárga li­liom” című színművét mutatja be. A nagyherceg szerepében újra szerepel „hazai deszká­kon” a nógrádi származású Pindroch Csaba. A darabot Ba­lázs Péter rendezte. Világirodalmi értékkel, Ib­sen „Per Gynf’-jével nyit 2000 januárja. A klasszikus darabok színre viteléről híres Evangé­lium Színház társulatát ezúttal is Udvaros Béla „vezényli”. A címszerepben a szép orgánumé O. Szabó István lép fel. Februárban szintén komoly dráma szemtanúi lehetnek a né­zők a József Attila Művelődési Központban. A Radnóti Szín­ház Edward Albee „Nem félünk a farkastól” című „négykeze­sét” mutatja be Csomós Mari m. v., Bálint András, Nagy Mari és Csankó Zoltán szerep­lésével. A rendező a filmjeiről ismert Gothár Péter. Kuriózum a márciusi prog­ram is: az izraeli Ephraim Kis­hon „A házasságlevél” című vígjátéka kerül színre a József Attila Színház előadásában. A rendezést maga a szerző vál­lalta, a főbb szerepekben talál­kozhat a közönség Schütz Ilá- val, Ullmann Mónival és a „Szomszédok” című szappan- opera Almájával, azaz Fehér Annával is. Áprilisban Bencsik Imre Ei- semann-dalokkal „tarkított” bohózata ad okot a derültségre. A szereplők között van Csala Zsuzsa, Harsányi Gábor, Straub Dezső és Nyertes Zsuzsa is. Zenei vezető: Szentirmai Ákos. 2000 májusának előadását még véglegesíteni kell. Pilla­natnyilag az látszik valószínű­nek, hogy a szolnoki Szigligeti Színház mutatja be egyik elő­adását. S ez azért (is) örvende­tes, mert a Tisza menti társulat egykoron hazajárt a nógrádi megyeszékhelyre. Jó lesz látni, hol tart ma a vidéki színjátszás egyik fellegvára. Cs. B. A nagy nevettető, Csala Zsu­zsa állandó vendég Tarján­ban fotó: p. tóth László

Next

/
Oldalképek
Tartalom