Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-18-19 / 218. szám
A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999. SZEPTEMBER 18.1 Tizenkét évvel ezelőtt leomlott számára a kudarcfal - Nem kap egészségügyi kitüntetést „Vivien” tovább kuszálja a szálakat Volt olyan író-olvasó találkozó, ahol az érdeklődők „maguk közé tartozónak” vélték, s meglepődve fogadták, hogy a nagy Vavyen Fable növekedése nem követte szárnyaló fantáziáját. Sokan azt is furcsállják, hogy csípőjén nem fityegnek coltok, s láthatóan lézerpuska sem verdesi a hátát. A mindössze 150 centiméterre nőtt kis nagy ember minderről személyesen szólt azon a kötetlen beszélgetésen, amelyre a salgótarjáni Strand Hotelben került sor ezen a héten a megyeszékhely szakszervezeti könyvtárának szervezésében. Civil nevén Molnár Éva, vagy ahogyan az olvasók ismerik Vavyen Fable a szerző kérdéseire válaszol fotó: gyurián tibor „A sikerírók-sikerkönyyek” (nagy népszerűségnek örvendő) sorozatban először találkozott a női író olvasóival. Hogy miért pont Vavyen Fable - Molnár Éva, egykori kórházi ápolónő azt talán magyarázni sem kell: az írónő sikert sikerre halmoz, regényeit már megírásuk idején elfögyottnak lehet tekinteni. Sikersztori? Mindenképpen, még akkor is ha valamilyen fura véletlen folytán hirtelen „letenné a lantot”. Amit eddig elért azt már senki sem veheti el tőle. Pedig nem úgy indult az egész, hogy a nevét valaha is viszontlátja egy könyvborítón. Annak ellenére, hogy az indiánregényektől elbűvölt tinédzser már 11 éves korában belekezdett a sztorigyártásba. J. F. Cooper, Kari May és hőseik, Csingacsguk, Vádoló' (és így tovább ...), a nagy Old-ok: Fi- rehand, Shatterhand, Death és ne felejtsük ki Winnetout sem - mindannyian éveken át „üldözték” őfa könyvlapokon keresztül, arra kényszerítve, hogy ő is hősöket, kalandos szituációkat vessen papírra. Ezek után kézenfekvő (az ironikus megjegyzés őtőle származik), hogy ápolónő lett belőle. Több kórházban is dolgozott, de rögtön kiderült, hogy az egészségügyi miniszter sohasem fogja őt kitüntetni nyugdíjba vonulása alkalmából. És semmilyen más alkalomból. .. Hiába bombázta írásokkal az újságokat, nem sikerült változtatni a helyzetén. Harmincéves születésnapján (hogy még jobban felcukkolja magát?) kudarcfalat állított, amelyen az elutasított irodalmi próbálkozásai szerepeltek addigi élete más nagy csalódásait megtestesítő dokumentumok társaságában. Alaposan feldühíthette magát, s ezzel környezetére is hathatott, mert egy év múlva megjelent az első regénye, újabb három évre rá pedig már a tizedik. A salgótarjáni beszélgetésen elragadtatással szóltak könyveiről olvasói, egyetlen kritikai él sem sebezte meg az írónő lelkivilágát. Könyveiből úgy idézték a legapróbb részleteket is, mintha valami speciális ételrecept szóbeli megízleléséről lenne szó. Hódolói megtudhatták, hogy kedvenc írói közé tartozik Hrabal, R. Chandler, valamint Kosztolányi Dezső', nem tekinti versenytársnak a Nagy Leslie”-t, azaz Ló'rincz Lászlót (mindvégig „Lőrinc Laciról” beszélt), zavarba esik amikor egy könyvesboltban, avagy az utcán felismerik, megszólítják, partikat ad olykor, de ezeken csak igazi barátok vesznek részt, a magyar politika időnként felizgatja, bár nem any- nyira, hogy „kiírja” magából, környezetvédő szerepköréből adódóan már megmentett egy halálra ítélt parkot Budán, és szentendrei házukban mini állatkertet tart fenn. A fia egyelőre nem olvassa a könyveit, és úgy tűnik, még további tucat könyvet kell ahhoz megírnia, hogy szülei számára is tudatosuljon: lányuk befutott írónő. Minthogy egy befutott írónőnek is lehetnek (további) vágyai, Vavyen Fable szívesen viszontlátná valamelyik regényét a mozivásznon, de még nagyobb örömére szolgálna, ha könyvei angol fordításban is megjelennének, főként az angol anyanyelvű országokban. Ez utóbbi nem csak menedzselési probléma, hiszen a varázslatos Rejtő' Jenó' nagyszerű fordulatait, nyelvi poénjait sem lehet egy az egyben angolra fordítani. Ami magyarul „ütős”, az nem biztos, hogy angolul is az, illetve fordítva sincs ez másként. A csaknem kétórás író-olvasó találkozón egy örömhír is felröppent a hotel aulájában, miszerint decemberben számítani lehet a legújabb „Vivienre” (olvasói általában így keresik), amelynek a „Vakvágta” lesz a címe. Vavyan Fable a beszélgetés végén egyébként nem azt mondta, hogy „uff, én beszéltem”, hanem türelemmel és szeretettel kanyarította alá nevét az olvasói által eléje helyezett könyvekbe. Benkő Mihály Adalék a Beatles-legendához - „A vén hajcsár” Sem vele, sem nélküle? Brian Epstein nélkül a Beatles nem lehetett volna az, ami: olykor hajszolta, olykor talán fékezte a liverpooli négyest. Halála után pedig az immár felnőtt liverpooliak nem tudtak találni helyette megfelelő „ügyvezető igazgatót”. Brian Epstein 65 évvel ezelőtt, 1934 szeptember 19-én született, jómódú családban. Igazi tehetsége semmihez sem volt, végül a családi üzletbe szállt be. Liverpoolban hanglemez-kereskedőként szerzett először tudomást a Beatlesről. Mint az a gazdag Beatles- irodalomból jól ismert, 1961. október 28-án többen keresték a Beatles My Bonnie című németországi felvételét, s nem tudott adni belőle. Addig talpalt, míg német importból beszerezte. A személyes találkozás dátuma a szakiroda- lom szerint 1961. november 9-e, helye a Cavem klub. Tetszett neki amit hallott, pár hét múlva, amikor találkoztak szabályosan rábeszélte a legényeket, ugyan fogadják már fel őt. Sok múlt John Lenno- non: ő áldását adta, s így megszülethetett az egyezség: a bevételek 25 százalékáért menedzseli őket. Az üzlethez szakember is kellett, mert Briant a legjobb akarattal sem lehetett annak nevezni. A szakembert George Martinnak hívták és az EMI hangmérnöke, producere volt. Az ő kedvező véleménye nyomán a Beatles végül szerződést kapott, igaz Pete Best helyére új dobost kellett keresni: Ringó Starr volt a kiválasztott. Innen már beindult a csikó. Miután evés közben jön meg az étvágy, Brian Epstein a Beatles mellett további szédületes karriereket álmodott meg. Cilia Blackét, aki végül szép sikereket aratott, a Gerry and a The Peacemakers-ét, Billy J. Kramerét a Dakotasz- szal, vagy a Fourmostét. Nos, ez a három csapat hamar kifulladt. Ettől függetlenül kiadóvállalata, a NEMS virult. Epstein őrületes tempót diktált. Volt idő, amikor koncertről koncertre valósággal meg kellett verekednie a fiúkkal, akik - legalábbis egy ideig - meghajoltak előtte. A koncertszínpadoktól való visszavonulás - 1966-ban - már a „legénység” győzelme volt a kapitány fölött. A megfeszített munka nemcsak a fiúknak volt sok, hanem Briannek is. Az ital és a drog, meg talán más gyógyszerek is, átmenetileg feldobták, végül azonban fölébe kerekedtek: 1967. augusztus 26- án beszéltek vele utoljára, egy nappal később már halott volt. George Martin tengelytörést emlegetett, s igaza volt, John is megérezte: ezután már minden más lesz. Nem kellett nekik több menedzser. A vén hajcsár, ahogy Epsteint kedvesen nevezték egymás között és szemtől szembe is, főnök és jó barát volt egyszerre. K. M. Felnőtt gyermeksztárok - „A mának élünk” Hol van már a tavalyi hó? Paul Peterson, a hajdani amerikai gyermekszínész sztár úgy gondolta, hogy a számára mesés jövedelmet hozó „The Donna Reed Show” örökké tartani fog. Az 1960-as években futó népszerű televíziós sorozatban Jeff Stone szerepét játszotta, egészen 21 éves életkoráig és meglehetősen nagy összeg gyűlt össze a számára a bankban. A „Lassie”-sorozat sztárja, Jon Provost hároméves volt, amikor megkezdte a televíziós karrierjét. Jó sok pénzzel ment nyugdíjba, amikor 18 éves lett. Brandon Cruz sem szűkölködött a pénzben, amikor lekerült a képernyőről az „Eddie apja udvarol” című sorozat, amelyben gyermekként szerepelt. De hol van már a tavalyi hó? Ezek a tévésztárok, akik a háború utáni amerikai nagy létszámú nemzedék felnevelkedése idején tündököltek, mára elherdálták a vagyonukat és most pazarlásuk történetét kénytelenek áruba bocsátani. Mint az AP hírügynökség jelentette, a SunAme- rica Inc. nevű óriásvállalat, amely pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozik, fizet az említett volt gyermeksztároknak azért, hogy talks- howműsorokban mondják el, miért maradt olyan kevés Hollywoodból származó nagy vagyonukból. A Sun America ezzel a saját nyugdíjtervező szolgáltatásait népszerűsíti. Az említett három volt gyermeksztárból egy sem tevékenykedik már az amerikai szórakoztatóiparban. Az 53 éves Petersen „A Minor Consideration” (mellékes szempont) névvel nonprofit szervezetet hozott létre, amely a gyermeksztárok és sportolók új nemzedékének érdekeit védelmezi. Amikor ő a húszas éveiben járt, a fiatalokra borzalmas veszélyek leselkedtek - mondja. Nevezetesen a kábítószer, az alkohol és a rossz társaság. Petersen sztárkorában és amikor még volt pénze, 20 autót, öt házat és 30 darab tévékészüléket vásárolt. Mint visszaemlékezett, nagy halom pénze volt és a. hibát ott követte el, hogy „nem őrizte meg a megtakarított vagyonát”, mert úgy gondolta, hogy vég nélkül dőlni fog hozzá a pénz. Most sajnálja, hogy 17 éves korában sportautót vett és az első házát éppen Beverly Hillsben vásárolta. A most 49 éves Provost szintén bánja már, hogy elverte a pénzét, ő jelenleg egy okmánykezelő cégnél dolgozik Észak-Kalifomiában. Provost költekezése az 1960- as években kezdődött, amikor 6 ezer dollárt (akkor igen nagy pénzt) tett le egy Lotus márkájú sportautóért. Meglehetősen gyorsan szabadult meg a pénzétől, mert a 60-as és a 70-es években az volt a mottója, hogy „a mának élünk”. Elsősorban gépkocsikat vásárolt, ez, mondja ma, tiszta élvezet volt. Cruz, aki most 37 éves, arra emlékszik, hogy 12 szörföt és hat vízhatlan ruhát vett egyszerre, no meg repülőjegyeket, egy kalandos világ körüli szörfutazáshoz. Rossz ingatlanügyletei miatt is jelentős összegeket vesztett. A SunAmerica vállalat éppen az ilyen történeteket szereti hallani és abban reménykedik, hogy az ismerős arcok felkeltik a háború utáni nagy létszámú amerikai nemzedék tagjainak a figyelmét. Azt nem lehet tudni, hogy a Sun America mennyit fizet a volt gyermeksztároknak a történetekért. Mindenesetre a vállalat 10 ezer dolláros adományt tett az „A Minor Consideration” nonprofit szervezet javára, Petersen személyes fellépéseiért további jelentős összegeket kap. Provost maga is a baby boomer nemzedékhez tartozik, s éppen ez a célcsoport. A volt gyermekszínész ma sem fél nyilvánosan szerepelni, sőt kifejezetten élvezi is, ha az emberek előtt felléphet. Mint Petersen mondotta, túl könnyű elfeledkezni arról, hogy eljön majd a holnap is. Ha néhány ismert személyiségnek sikerül megváltoztatni az általános gondolkodásmódot, akkor az nagyon jó befektetés. így összegezhető a felnőtt gyermeksztárok ínségéről szóló jelentés „üzenete”. 2000-be ível a József Attila színházi bérletsorozat Salgótarjánban Világirodalmi értékek, bohózatok Itt az ősz, itt az új színházi évad, amely átvezet a 2000. évbe. A legtöbb helyen már felment a függöny, egy olyan városban mint Salgótarján, ahol havonta mindössze egy színházi előadás színesíti a kulturális kínálatot, októberben lesz a nyitány. Ez nem kritika, ez tény, hiszen még annak is örülni kell, hogy egyáltalán nem szakad meg e több évtizedes szép hagyomány. A nógrádi származású Pindroch Csaba újra hazalátogat a „Sárga liliom”-mal Annál is inkább nincs ok a ke- sergésre, mert a nyolc előadásból álló bérletsorozattal változatos, színvonalasnak tetsző programot ajánl a színházbarátoknak a József Attila Művelődési Központ. Október 21-én 19 órakor a Budapesti Kamaraszínház ismét bemutatja itt Pam Gems „Piaf’ című musicaljét Vári Évával a címszerepben. A nagy sikerű előadás néhány évvel ezelőtt már látható volt Tarján- ban, de hát az „újszülöttnek minden vicc új” alapon más közönségre (is) számítanak a szervezők. Novemberben a Vidám Színpad Hans Gmür „Tigris Lili” című krimikomédiája szórakoztatja a közönséget. A kikapcsolódásról Kalmár Tibor rendezésében Esztergályos Cecília, Harsányi Gábor, Rák Kati, Straub Dezső' és Sztankay István gondoskodik. A decemberi előadásról ismét a Budapesti Kamaraszínház gondoskodik. Magyar szerző, Bíró Lajos „Sárga liliom” című színművét mutatja be. A nagyherceg szerepében újra szerepel „hazai deszkákon” a nógrádi származású Pindroch Csaba. A darabot Balázs Péter rendezte. Világirodalmi értékkel, Ibsen „Per Gynf’-jével nyit 2000 januárja. A klasszikus darabok színre viteléről híres Evangélium Színház társulatát ezúttal is Udvaros Béla „vezényli”. A címszerepben a szép orgánumé O. Szabó István lép fel. Februárban szintén komoly dráma szemtanúi lehetnek a nézők a József Attila Művelődési Központban. A Radnóti Színház Edward Albee „Nem félünk a farkastól” című „négykezesét” mutatja be Csomós Mari m. v., Bálint András, Nagy Mari és Csankó Zoltán szereplésével. A rendező a filmjeiről ismert Gothár Péter. Kuriózum a márciusi program is: az izraeli Ephraim Kishon „A házasságlevél” című vígjátéka kerül színre a József Attila Színház előadásában. A rendezést maga a szerző vállalta, a főbb szerepekben találkozhat a közönség Schütz Ilá- val, Ullmann Mónival és a „Szomszédok” című szappan- opera Almájával, azaz Fehér Annával is. Áprilisban Bencsik Imre Ei- semann-dalokkal „tarkított” bohózata ad okot a derültségre. A szereplők között van Csala Zsuzsa, Harsányi Gábor, Straub Dezső és Nyertes Zsuzsa is. Zenei vezető: Szentirmai Ákos. 2000 májusának előadását még véglegesíteni kell. Pillanatnyilag az látszik valószínűnek, hogy a szolnoki Szigligeti Színház mutatja be egyik előadását. S ez azért (is) örvendetes, mert a Tisza menti társulat egykoron hazajárt a nógrádi megyeszékhelyre. Jó lesz látni, hol tart ma a vidéki színjátszás egyik fellegvára. Cs. B. A nagy nevettető, Csala Zsuzsa állandó vendég Tarjánban fotó: p. tóth László
